Higgyetek az Ő prófétáinak - július 29 - PÉNTEK - 2 Krónikák 17

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 40. fejezet 383. nap

Moáb királya lehangoltan és csüggedten mondta Bálámnak: "Se ne átkozd, se ne áldjad őt!" (4Móz 23:25). Halvány remény azonban volt még szívében, és ezért elhatározta, hogy még egy kísérletet tesz. Most Peór hegyére vezette fel Bálámot, ahol Baál erkölcstelen imádásra felavatott temploma állt. Itt is megépítették a hét oltárt, és ugyanannyi áldozatot mutattak be, mint az előző alkalmakkor. Bálám azonban most nem egyedül vonult vissza, hogy megtudja Isten akaratát, mint ahogy azt előző alkalmakkor tette. Nem a varázslat színlelése kedvéért tette azt, amit tett. Egyszerűen azért vonult vissza, hogy az oltárok mellett megállva letekinthessen Izrael népének sátraira. Isten Lelke pedig újból megpihent rajta, és isteni üzenet hangzott ajkairól:

"Mily szépek a te sátoraid óh Jákób!

a te hajlékaid óh Izráel!

Mint kiterjesztett völgyek,

mint kertek a folyóvíz mellett,

mint az Úr plántálta áloék,

mint czédrusfák a vizek mellett!

Víz ömledez az ő vedreiből,

vetését bő víz öntözi;

királya nagyobb Agágnál,

és felmagasztaltatik az ő országa.

Isten hozta ki Egyiptomból,

az ő ereje mint a vad bivalyé:

Megemészti a pogányokat, az ő ellenségeit;

csontjaikat megtöri,

és nyilaival által veri.

Lever, nyugszik mint a hím oroszlán,

és mint nőstény oroszlán;

ki serkenti fel őt?

Aki áld téged, áldott lészen,

és ki átkoz téged, átkozott lészen" (4Móz 24:5-9).

Isten népének jólétét itt a természet világában található legszebb példák ábrázolják. A próféta Izraelt a bőségesen borított termékeny völgyekhez, virágzó kertekhez - amelyeket soha el nem apadó források öntöznek -, az áloéhoz és a fenséges cédrusfához hasonlítja. Az utolsónak említett példa egyike a Szentírásban található legszebb és leghelyénvalóbb képnek. Libanon cédrusát kelet minden népe nagy tiszteletben részesítette. Azon fák fajtája, amelyekhez a cédrusfa is tartozik, a földön mindenütt megtalálható, ahová az ember csak eljutott. A sarki övezetektől a trópusi zónákig mindenütt tanyázik. Jól elviseli a legnagyobb hőséget, de dacol a legnagyobb hideggel is. Szépen virul a folyó menti buja talajban, de toronymagasra nő a száraz és szomjas sivatagban is. Gyökereit mélyen ereszti a hegységek sziklás talajába és merészen ellenáll a legpusztítóbb szélviharoknak. Levelei akkor is üdék és zöldek maradnak, amikor minden más fa levelei már elfonnyadtak és lehullottak a tél csípősen hideg leheletétől. Libanon cédrusát minden más fától szilárdsága és életereje különbözteti meg. Ezt a fát azoknak jelképéül szokták felhasználni, akiknek élete "el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben" (Kol 3:3). A Szentírás azt mondja: "Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon" (Zsolt 92:13). Az isteni kéz a cédrusfát az erdők királyává magaszalta fel. "A czédrusok el nem takarák őt az Isten kertjében, a cziprusok nem valának hasonlók ágaihoz, s a platánoknak nem valának olyan gallyai, mint néki; Isten kertjében egy fa sem vala hasonló hozzá az ő szépségében" (Ez 31:8). A cédrust gyakorta használták a királyság jelképeként. Az, hogy a Szentírásban a cédrust az igaz ember ábrázolására használják, mutatja, hogy a menny miként tekinti, értékeli azokat, akik Isten akaratát cselekszik.

Bálám azt prófétálta, hogy Izrael királya nagyobb és hatalmasabb lesz Agágnál. Ezt a nevet adták ugyanis az amálekita királyoknak. Az amálekiták abban az időben a hatalmas nemzetségek között szerepeltek. Izráel azonban, ha hűséges marad Istenhez, minden ellenségét legyőzi. Izrael királya Isten Fia volt. Az ő királyi székét pedig egyszer majd a földön állítják fel és az ő hatalmát Isten minden földi királyság fölé emeli.

Mikor Bálák a próféta szavait meghallotta, reményeiben csalódva, szíve félelemmel és haraggal telt meg. Ingerült lett, hogy Bálám semmi kedvezőt, semmi bátorítást nem adott neki. Megvetéssel tekintett a próféta megalkuvó, kétszínű eljárására. A király indulatosan kiáltott a prófétára: "Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen megtisztellek téged; de ímé megfosztott téged az Úr a tisztességtől" (4Móz 24:11). Bálám válaszul azt felelte Báláknak, hogy előre megmondta neki, hogy ő csak azt az üzenetet tudja átadni, amit Istentől kapott.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 17

Jósafát király „nem kereste a Baálokat, hanem atyja Istenét kereste és az Ő parancsolatai szerint élt... Mivel az ÚR útjain járt, egyre bátrabb lett" (3, 6. vers – új prot. ford.). Milyen szép leírás arról, milyenek legyünk mi, keresztények! Az Isten parancsai szerint való járás cselekvő élet, sokkal többet jelent, mint puszta hitvallomás. Gyönyörködni az Úr útjaiban, pedig még mélyebb tapasztalat! Ez bizonyítja a Szentlélek bennünk végzett munkáját, aki szívünkbe írja az Ő törvényét,  amíg már igazi boldogságot jelent, ha együtt vagyunk Istennel, és mindent akarata szerint cselekszünk. 

„Ezért az Úr megerősítette kezében a királyi hatalmat. Egész Júda ajándékot adott Jósafátnak” (5. vers új prot. ford.). Isten örömmel megáldja gyermekeit. Az Isten iránti engedelmesség gyakran hoz sikert, illetve jóindulatot az emberek részéről. A Példabeszédek könyve tele van hihetetlenül hasznos tanácsokkal a pénzügyekkel, a családdal, az egészséggel, és a vezetéssel kapcsolatban.

Jósafát még több bálványt semmisített meg, és uralkodásának harmadik évében vezetőket küldött egész Júdába, hogy tanítsanak a törvénykönyv Istenéről. A velük határos, ellenséges népek érezték az istenfélelmet, és nem támadtak. Néhányan közülük ajándékokat is hoztak! Ez is egy példa arra, miként vezethetjük nagyobb örömre mindazokat, akik az ismeretségi körünkben élnek – úgy, ha megosztjuk velük Isten tanácsait. 

Ma is keressük meg a módját, hogyan legyünk olyanok, mint Jósafát; szolgáljunk, tanítsunk és leljük örömünket Istenben!

Scott Griswold

52. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 40. fejezetéhez (júl. 24-30.).

Ismerősek az események Bálám életében, aki valaha Isten elhivatott prófétája volt, de a pénz szeretetéért hagyta, hogy mélyen átjárja szívét a gonosz gyökere. Két moábita küldöttség is jött, hogy elcsábítsa őt, és megadja az árát, hogy jöjjön és átkozza meg Izraelt, miután Isten egyértelműen nemet mondott. Szamárháton indult útnak, de a szamár nem mozdult a pusztító angyal előtt – ezzel megmentve az egyre dühösebb prófétát Isten ítéletétől. A három oltár emelésével és az oltáronkénti hét áldozattal, amelyek csak áldást eredményeztek, mélyen megérintette Bálám szívét, ahogyan felfedezte Isten kegyelmének dicsőségét az Ő népén.

Sajnálatos módon azonban Bálám nem engedett Isten hihetetlen türelmének és megbocsátásának, Jehova iránta való irgalmassága elsöprő bizonyítékának. Minden egyes lehetőséget, amit megbánásra fordíthatott volna, tervek szövögetésére szánta, hogy hogyan tudná Izrael védelmét megtörni.

Nem csak Bálám, hanem Bálák, Moáb királya is célpontja volt Isten kitartásának, mellyel a szívét szerette volna elnyerni. Nagyon jól ismerték Izrael csodálatos megszabadulásának történetét Egyiptomból, csak úgy mint az amoriták és Básán óriásainak királysága fölött aratott elsöprő győzelmükét. Isten vezette az Ő népét az Ígéret földje felé, és Bálák attól rettegett, hogy az ő birodalma lesz a következő, amit romba döntenek. Ő is hallotta Bálám ajkáról a hegy lábánál békésen táborozó Izraelnek szóló áldó szavakat. Azonban a szíve túlságosan megkeményedett, hogy megadja magát Izrael Istenének. Ehelyett átkot keresett.

Bálám és Bálák bőséges bizonyítékot kaptak Jehova irgalmasságáról és hatalmáról. Semmilyen más Isten nem olyan, mint Ő. Mégis, szíveik keménysége kitartott. Szörnyű a vége azoknak, akik eltökélten mellőzik Isten jóságát.

Kevin James

PARL Associate Director

Southern Union Conference, USA

                    Fordította: Gősi Csaba