2017. január 20., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 20 - PÉNTEK - Zsoltárok 81

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezet 558. nap

Salamon, a világ egyik legnagyobb uralkodója, nagyon mélyre süllyedt, mások eszköze és rabja lett. Jelleme egykor nemes és férfias volt, most pedig gyenge, elpuhult. Ateista kételyei kiszorították az élő Istenbe vetett hitét. Hitetlensége megrontotta boldogságát, aláásta elveit, lealacsonyította életét. Az uralkodása kezdetét jellemző méltányossága és nagylelkűsége zsarnoksággá és erőszakossággá változott. Szegény esendő ember! Mit tehet Isten azokért az emberekért, akik elfeledkeznek arról, hogy tőle függnek!

Ezekben a hitehagyó években Izráel lelkileg egyre hanyatlott. Hogyan is lehetett volna másképp, amikor királyuk Sátán eszközeivel lépett szövetségre! Az ellenség ezeken az eszközökön keresztül akarta megzavarni a zsidók gondolkozását az igaz és a hamis istentisztelettel kapcsolatban; így könnyű prédává lettek. A más nemzetekkel folytatott kereskedelem közvetlen kapcsolatba hozta őket azokkal, akik nem szerették Istent, ennek következtében Isten iránti szeretetük nagyon megfakult. Isten magasztos és szent jelleméről alkotott fogalmaik eltompultak. Amikor letértek az engedelmesség ösvényéről, hűségükkel az igazság ellenségét ajándékozták meg. Általános gyakorlattá vált a bálványimádókkal kötött házasság. Izráel népe hamarosan hozzászokott a bálványimádáshoz. Megtűrték a többnejűséget. Bálványimádó anyák pogány szertartások megtartására nevelték gyermekeiket.

Egyesek életében az Isten által létesített istentiszteletet a legsötétebb bálványimádás váltotta fel.

A keresztények határolják és különítsék el magukat a világtól, a világ szellemétől és hatásaitól! Isten meg tud bennünket őrizni a világban, de mi ne legyünk a világból valók. Isten szeretete nem bizonytalan és nem változó. Mérhetetlen gondoskodással őrködik gyermekein, de osztatlan hűséget kíván. "Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak" (Mt 6:24).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 81

A mai igeszakaszunkban egy csodálatos ígéret található: „Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna! Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem" (14-15. vers).

Isten meg akar menteni minket. Hallod a vágyakozását a hangjában? És annak ellenére, hogy az izraeliták elutasították Istent, mégis így szólítja őket: „Az én népem." Máté 23:37-ben Jézus könyörög gyermekeinek: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.”

Hallottad már Jézus hangját, amikor könyörgött neked, hogy oszd meg vele az életedet? Hogy biztonságba helyezhessen, és megvédhessen, mint ahogy egy kotlós védi a kiscsibéit? Jézus gyakran utal úgy önmagára, mint gondviselőnkre. Ő „a jó pásztor". Azt mondja: „az én juhaim hallgatnak az én hangomra, és én ismerem őket, és ők követnek engem.” Kiscsirkék. Bárányok. Jézus gondodat szeretné viselni. Vigyázni akar rád, és meg szeretne védeni. Szeretne közelebb vonni magához; közéd és ellenségeid közé szeretne állni.

Ma azért szeretnék imádkozni, hogy te meg én átadhassuk magunkat az Ő szeretetének. A 91. zsoltár 4. versében Isten ezt az ígéretet teszi: „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad.” Ámen.

Kimberly Bobenhausen,
gyermekeit otthon tanító édesanya

77. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezetéhez (január 15-21.).

Amikor jól mennek a dolgok, akkor is látjuk-e a veszélyt? Úgy tűnik, Salamon nem ismerte fel a negatív hatásokat, amik a vagyonnal és a hírnévvel járhatnak az életére nézve. A bölcsessége és tisztessége miatt szerte a világon ismertté vált, és Izráel királyságát a jólét és fellendülés jellemezte vezetése idején. Eleinte Salamon tiszteletben tartotta Istent, és gondosan követte az Ő utasításait, hogy hogyan uralkodjon. Idővel Salamon már inkább magában bízott, mint hogy felismerte volna, hogy a sikerei teljes mértékben Isten áldásaitól függtek. Elkezdett kisebb dolgokban a saját feje után menni, Isten útmutatásain kívülre, amely ahhoz vezetett, hogy a nagyobb döntésekben is Isten útjától eltávolodott. Végül már szörnyű dolgokat tett, például olyan kegyhelyek felállítását engedélyezte, ahol az emberek saját gyermekeiket áldozták fel bálványoknak!

Mi magunk is hasonló irányba tartunk? Dicsőítjük-e Urunkat az életünkben lévő jó dolgokért és alázatosan kérjük az Ő további útmutatását? Vagy mérhetetlenül jó véleménnyel vagyunk magunkról (büszkeség) és azt gondoljuk, annyira erősek és nagyszerűek vagyunk, hogy saját magunk érdemeltük ki az áldásainkat? Salamon bukása egy figyelmeztető jel mindannyiunk számára, amelyre tekintsünk, ha jól mennek a dolgok, azért hogy megőrizzük Istentől való függőségünket és elismerjük, hogy szükségünk van rá.

Julie Hill Alvarez
Placerville, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 19., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 19 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 80

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezet 557. nap

Feleségei nagy befolyást gyakoroltak rá. Fokozatosan rávették istentiszteletükön való részvételre. Salamon először semmibe vette azt a rendelkezést, amelyet Isten a hitehagyás elleni védőgátként adott. Most pedig teljesen a hamis istenek imádására adta magát. "...Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Istenéé, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve. Mert Salamon Astóretet, a szidóniak istenét és Milkómot, az ammoniak bálványát követte" (1Kir 11:4-5).

Az Olajfák hegyének déli magaslatán, Mórija hegyével szemben, ahol Jahve gyönyörű temploma állt - Salamon impozáns épületsort emelt bálványszentélyekül. Feleségei kedvét keresve, hatalmas bálványokat - idomtalan fa- és kőszobrokat - helyeztetett el a mirtusz- és olajfa-ligetekben. A pogány istenségek - "Kemósnak, a móábiak bálványának..." (1Kir 11:7) oltárai előtt végezték a pogányság legalávalóbb szertartásait.

Salamon életmódja maga után vonta elkerülhetetlen büntetését. Romlását az okozta, hogy bálványimádókkal tartott kapcsolata elszakította Istentől. Amint megtagadta Isten iránti hűségét, elvesztette önmaga feletti uralmát. Erkölcsi ereje elhagyta, finom érzései eldurvultak, lelkiismerete eltompult. Aki uralkodása kezdetén nagy bölcsességről és együttérzésről tett bizonyságot azzal, hogy visszaadta a tehetetlen csecsemőt szerencsétlen anyjának (lásd: 1Kir 3:16-28), annyira mélyre süllyedt, hogy beleegyezett olyan bálvány felállításába, amelynek élő gyermekeket áldoztak. Aki ifjúságában megfontolt, megértő volt, és férfikorában isteni sugallatra ezt írta: "Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet" (Péld 14:12), későbbi éveiben oly messzire tért el a tisztaságtól, hogy megtűrte a Kemós és Astóret imádásával kapcsolatos feslett, undorító ceremóniákat. Aki a templom felszentelésénél ezt mondta a népnek: "Legyen a szívetek teljesen Istenünké, az Úré..." (1Kir 8:61), ő maga vétkezett, szívében és életével megtagadta saját szavait. Összetévesztette a szabadságot a szabadossággal. Megpróbálta - de micsoda áron! - összeegyeztetni a világosságot a sötétséggel, a jót a rosszal, a tisztaságot a tisztátalansággal, a Messiást a Béliállal.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 80

Mint az előző zsoltár, ez is a nemzet szorongattatásának idején íródott, és ez is egy könyörgés Isten közbelépéséért. De ez a zsoltár más hangnemben íródott. Ez egy szelídebb esdeklés, tele a jobb idők emlékeivel. Úgy beszél Istenről, mint pásztorról, és szőlőművesről. Ez egy önmagát alárendelő hangnem, amely azoké az embereké, akik már hajlandók megengedni Istennek, hogy vezesse, irányítsa, oktassa és gondozza nyáját.

Ennek a zsoltárnak a második versében utalás találunk Isten dicsőségére, a sekinára: „Te, aki kerubokon trónolsz, jelenj meg ragyogva!” (új prot. ford.) Ez folytatódik a negyedik és a nyolcadik versben, ahol a zsoltáros ezt írja. „Ragyogtasd ránk az orcádat”, és megismétlődik az utolsó versben is. Izráel fiai ismerték azt az időszakot, amikor Isten dicsősége állt az életük középpontjában. Ők szó szerint, fizikailag érezhették Isten jelenlétét a szentélyben. Milyen melengető és biztonságot sugárzó ez a gondolat!

A héberek úgy képzelték el Istent, mint a fényt. Ő volt a tűz az égő csipkebokorban Mózes pusztai tapasztalatában. Ő volt a ragyogó fényű tüzes felhő, amely vezette a hébereket a sivatagon keresztül. Ő volt az izzó ragyogás, amit Mózes arcán láttak, miután találkozott Istennel. Előfordult már, hogy elképzelted, milyen lenne követni egy tüzes felhőt a pusztában? Hogy milyen az, amikor fénye betölti az otthonodat, amikor esti nyugovóra térsz?

Ugyanennek a tűznek a jelenléte elérhető számunkra is, hogy égjen az otthonunkban és a szívünkben. Miután Jézus felment a mennybe, elküldte számunkra ezt a tüzet. „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek a Szentlélek erejével.” (ApCsel 2:1–4 – új prot. ford.)

A Szentlélek segítsége révén térhettünk vissza Isten dicsőségébe. Rajta keresztül újra csatlakozhatunk a héberek Istenéhez, az Úrhoz, aki arra vágyik, hogy közöttünk élhessen. Azért imádkozom, hogy Isten gyújtsa meg a Szentlélek tüzét az én életemben, és a tiédben is még ma!

Kimberly Harris

77. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezetéhez (január 15-21.).

Amikor jól mennek a dolgok, akkor is látjuk-e a veszélyt? Úgy tűnik, Salamon nem ismerte fel a negatív hatásokat, amik a vagyonnal és a hírnévvel járhatnak az életére nézve. A bölcsessége és tisztessége miatt szerte a világon ismertté vált, és Izráel királyságát a jólét és fellendülés jellemezte vezetése idején. Eleinte Salamon tiszteletben tartotta Istent, és gondosan követte az Ő utasításait, hogy hogyan uralkodjon. Idővel Salamon már inkább magában bízott, mint hogy felismerte volna, hogy a sikerei teljes mértékben Isten áldásaitól függtek. Elkezdett kisebb dolgokban a saját feje után menni, Isten útmutatásain kívülre, amely ahhoz vezetett, hogy a nagyobb döntésekben is Isten útjától eltávolodott. Végül már szörnyű dolgokat tett, például olyan kegyhelyek felállítását engedélyezte, ahol az emberek saját gyermekeiket áldozták fel bálványoknak!

Mi magunk is hasonló irányba tartunk? Dicsőítjük-e Urunkat az életünkben lévő jó dolgokért és alázatosan kérjük az Ő további útmutatását? Vagy mérhetetlenül jó véleménnyel vagyunk magunkról (büszkeség) és azt gondoljuk, annyira erősek és nagyszerűek vagyunk, hogy saját magunk érdemeltük ki az áldásainkat? Salamon bukása egy figyelmeztető jel mindannyiunk számára, amelyre tekintsünk, ha jól mennek a dolgok, azért hogy megőrizzük Istentől való függőségünket és elismerjük, hogy szükségünk van rá.

Julie Hill Alvarez
Placerville, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 18., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 18 - SZERDA - Zsoltárok 79

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezet 556. nap

A királyt teljesen hatalmába kerítette a vágy, hogy felszínes csillogásban túlszárnyaljon más népeket. Közben elfeledkezett a szép és tökéletes jellem elsajátításának fontosságáról. Mialatt önmagát akarta a világ előtt megdicsőíteni, áruba bocsátotta becsületét és feddhetetlenségét. Az állam roppant bevételeit, amelyekhez sok országgal folytatott kereskedelem útján jutott, növelték a súlyos adók. A kérkedés, a becsvágy, a pazarlás és a mértéktelenség kegyetlenséget és zsarolást vont maga után. Megváltozott az a lelkiismeretesség és figyelmesség, amely a néppel való bánásmódját uralkodása elején jellemezte. A legbölcsebb és legirgalmasabb uralkodó zsarnokká lett. Aki egykor a nép jószívű, istenfélő őrzője volt, elnyomóvá és kényúrrá vált. Adót adó után vetett ki a népre, hogy az anyagi eszközöket előteremtse fényűző udvara fenntartására.

A nép panaszkodni kezdett. A királyuk iránt egykor táplált tisztelet és csodálat elégedetlenséggé változott.

Az Úr védeni akarta Izráel uralkodóit attól, hogy fizikai erőben bízzanak. Ezért előre intette őket, hogy ne sokasítsák meg lovaikat. Salamon azonban nem törődött ezzel a paranccsal. "Salamonnak Egyiptomból és Kevéből hozták a lovakat..." "Salamonnak Egyiptomból és egyéb országokból szállították a lovakat." "Gyűjtött Salamon harci kocsikat és lovasokat. Ezernégyszáz harci kocsija és tizenkétezer lovasa lett, és ezeket a harci kocsik városaiba, meg a király mellé, Jeruzsálembe rendelte" (2Krón 1:16; 9:28; 1Kir 10:26).

A fényűzést, saját vágyainak kielégítését és a világ tetszését egyre inkább a nagyság jeleinek tartotta. Egyiptomból, Föníciából, Edomból, Moábból és sok más helyről vonzó, szép nőket hoztak. Ezek száma százakra rúgott. Vallásuk bálványimádás volt, mely a kegyetlen és lealázó szertartásokat tanította. A király - szépségüktől megbabonázva - elhanyagolta Isten és a birodalom iránti kötelességeit.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 79

Ezt a zsoltárt az után írta Ászáf, hogy a babiloniak lerombolták Jeruzsálemet. Sötét időszak volt ez Júda népének életében. Salamon templomát lerombolták, és felgyújtották. A város tele volt kőtörmelékkel és hamuval, füst szállingózott a megmaradt romokból. Az emberek, akik túlélték az eseményeket, megviseltek, fáradtak és szívükben megtörtek voltak. Sokan látták meggyilkolt szeretteiket, és temetetlenül heverő holttesteiket. Mindezek közepette Ászáf a szenvedésből való szabadulásért kiált Istenhez. Visszatekintve a történelmükre, az izraeliták sok esetet tudtak felidézni, amikor a hitehagyás és lázadás eredményezte szenvedést követően Isten kifogyhatatlan szeretete és kegyelme kiáradt a megtért szívű emberekre. Ezért a kegyelemért könyörög most Ászáf.

Eljutottál már arra a pontra, amikor a legszívesebben megragadtad volna Istent, azt kiáltva: „Elég! Nem bírok többet elviselni!”? Mindegy, hogy csalódottság, harag vagy elkeseredés miatt, de mindnyájunkkal megtörténhetett ez. Helyzetünk talán a saját vétkünk eredménye, vagy egyszerűen annak következménye, hogy bűnös világban élünk. Talán nem is komoly csapás vagy tragédia kényszerít a térdeinkre; egy nehéz nap is lehet rettenetesen nyomasztó. Nem számít, milyen helyzetben vagyunk, Isten hűséges kegyelme és szeretete a mi alázatos szívünkre is kiárad, vigasztalást és gyógyulást hozva.

Jeremiás könyve 33. fejezetében találjuk Isten válaszát gyermekei kegyelemért könyörgő kiáltására. A negyedik verstől így olvassuk: Mert így szól az Úr, Izráel Istene e város házairól és Júda királyának palotáiról, amelyeket leromboltak, hogy felhasználják az ostromsáncokkal és fegyverekkel szembeni védelemként… Íme, én hozok nekik enyhülést és orvosságot, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik a békesség és a hűség kincsét. Visszahozom Júdát és Izráelt a fogságból, és fölépítem olyanná, mint kezdetben volt. Megtisztítom minden vétkétől, amellyel vétkezett ellenem, megbocsátom minden bűntettét, amellyel vétkezett ellenem, és gonoszul föllázadt ellenem. És ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a Föld minden népe előtt, ha meghallják mindazt a jót, amelyet szerzek nekik (33:4, 6-8 – ÚRK).
Ez az Úr ígérete számodra!

Amikor lesújtva érzed magadat bűnösség és érzelmi zűrzavar miatt, ez az Ő válasza gyötrő kiáltásodra. Isten az Ő túláradó szeretetében békét és biztonságot ígér. Milyen csodálatos ajándék! Gyarlóságunk ellenére Isten szeretete örökké tart. „Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert kegyelme örökkévaló… mert jóra fordítom az ország sorsát, mint amilyen kezdetben volt. Ezt mondja az Úr.” (Jer 33:11/b - ÚRK)

Kimberly Harris,
gyermekeit otthon tanító édesanya,
katonafeleség

77. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezetéhez (január 15-21.).

Amikor jól mennek a dolgok, akkor is látjuk-e a veszélyt? Úgy tűnik, Salamon nem ismerte fel a negatív hatásokat, amik a vagyonnal és a hírnévvel járhatnak az életére nézve. A bölcsessége és tisztessége miatt szerte a világon ismertté vált, és Izráel királyságát a jólét és fellendülés jellemezte vezetése idején. Eleinte Salamon tiszteletben tartotta Istent, és gondosan követte az Ő utasításait, hogy hogyan uralkodjon. Idővel Salamon már inkább magában bízott, mint hogy felismerte volna, hogy a sikerei teljes mértékben Isten áldásaitól függtek. Elkezdett kisebb dolgokban a saját feje után menni, Isten útmutatásain kívülre, amely ahhoz vezetett, hogy a nagyobb döntésekben is Isten útjától eltávolodott. Végül már szörnyű dolgokat tett, például olyan kegyhelyek felállítását engedélyezte, ahol az emberek saját gyermekeiket áldozták fel bálványoknak!

Mi magunk is hasonló irányba tartunk? Dicsőítjük-e Urunkat az életünkben lévő jó dolgokért és alázatosan kérjük az Ő további útmutatását? Vagy mérhetetlenül jó véleménnyel vagyunk magunkról (büszkeség) és azt gondoljuk, annyira erősek és nagyszerűek vagyunk, hogy saját magunk érdemeltük ki az áldásainkat? Salamon bukása egy figyelmeztető jel mindannyiunk számára, amelyre tekintsünk, ha jól mennek a dolgok, azért hogy megőrizzük Istentől való függőségünket és elismerjük, hogy szükségünk van rá.

Julie Hill Alvarez
Placerville, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 17., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 17 - KEDD - Zsoltárok 78

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezet 555. nap

Salamon azzal áltatta magát, hogy bölcsessége és példamutatása feleségeit a bálványimádásból az igaz Isten imádására fogja vezetni, és hogy az így kötött szövetségek a szomszédos nemzeteket közeli kapcsolatba hozzák Izráellel. Hiú ábránd! Salamon végzetesen tévedett, amikor elég erősnek tartotta magát ahhoz, hogy ellenálljon pogány társai befolyásának. Végzetes volt az az öncsalása is, amely azt a reményt keltette benne, hogy bár ő maga figyelmen kívül hagyja Isten törvényét, másokat a törvény szent előírásainak tiszteletére és követésére késztethet.

A szövetségek és a pogány népekkel kialakult kereskedelmi kapcsolatok hírnevet, dicsőséget, és e világi gazdagságot szereztek a királynak. Nagy mennyiségű aranyat hozatott Ofirból és ezüstöt Tarsisból. "...annyi lett Jeruzsálemben az ezüst és az arany, mint a kő. ...annyi lett a cédrusfa, mint amennyi a vadfügefa az alföldön" (2Krón 1:15). Salamon idejében egyre nőtt a gazdagok száma a gazdagsággal járó kísértésekkel együtt; de a jellem tiszta aranya megfakult és megcsúnyult.

Salamon fokozatosan adta fel hitét, és mire ennek tudatára ébredt, már messzire elhajolt Istentől. Szinte észrevétlenül csökkent az isteni vezetés és a menny áldása iránti bizalma. Saját erejében kezdett bízni. Lassanként megtagadta Istentől azt a rendíthetetlen engedelmességet, amely Izráelt különleges néppé tette, és egyre jobban alkalmazkodott a környező népek szokásaihoz. Engedett a sikerrel és magas tisztséggel járó kísértéseknek, elfeledkezve eredményessége Forrásáról. Az a vágya, hogy hatalomban és pompában túlszárnyaljon minden más népet, arra késztette, hogy önző célból megrontsa a menny ajándékait, amelyeket mindeddig Isten dicsőségére használt. A pénzt, amelyet szent kötelessége lett volna a szegények javára és a szent életelvek világszéles megismertetése céljára használni, nagyra törő tervei megvalósításába fektette be.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 78

A nemzeti himnusz hazafias érzelmeket ébreszt bennünk. Nem kell ehhez fúvószenekar vagy éneklő tömeg, habár a fennkölt zene sokat segít. A nemzeti himnusz szavai magasztalják az országot, annak nagyságára és dicsőségére emlékeztetnek. Szokatlan volna, ha a himnuszban az ország kudarcai szerepelnének. Ez a himnusz szándékával ellentétes hatást váltana ki.

Azonban a 78. zsoltár pontosan ezt teszi. Még szokatlanabb, hogy Izráel kudarcait szembeállítja Isten csodálatos cselekedeteivel, hogy újra és újra megszabadítja őket. Miután átkeltek a Vörös-tengeren, és Isten vizet fakasztott a sziklából, ők nemhogy hálásak lettek volna, hanem minduntalan csak zúgolódtak. Amikor Isten mannával látta el őket, ők hús után vágyakoztak. A hatalmas mennyiségű fürj elfogyasztása után sok ember meghalt, vagy beteg lett. De Isten irgalmas volt, és megbocsátott nekik többször is.

Ez a zsoltár egy nemzeti himnusz, amely Észak-Izrael elvetését és Júda kiválasztását énekli meg. A zeneszerző azonban nem számított Júda esetleges elvetésére is. Soha ne legyünk büszkék arra, hogy Isten választottai vagyunk, mert az, hogy választott nép vagyunk, hogy a maradék egyház részei vagyunk, a hűségünktől függ. Isten nem hagy el minket, hanem sajnos, mi vagyunk azok, akik elhagyjuk Őt.

Gordon Christo

77. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezetéhez (január 15-21.).

Amikor jól mennek a dolgok, akkor is látjuk-e a veszélyt? Úgy tűnik, Salamon nem ismerte fel a negatív hatásokat, amik a vagyonnal és a hírnévvel járhatnak az életére nézve. A bölcsessége és tisztessége miatt szerte a világon ismertté vált, és Izráel királyságát a jólét és fellendülés jellemezte vezetése idején. Eleinte Salamon tiszteletben tartotta Istent, és gondosan követte az Ő utasításait, hogy hogyan uralkodjon. Idővel Salamon már inkább magában bízott, mint hogy felismerte volna, hogy a sikerei teljes mértékben Isten áldásaitól függtek. Elkezdett kisebb dolgokban a saját feje után menni, Isten útmutatásain kívülre, amely ahhoz vezetett, hogy a nagyobb döntésekben is Isten útjától eltávolodott. Végül már szörnyű dolgokat tett, például olyan kegyhelyek felállítását engedélyezte, ahol az emberek saját gyermekeiket áldozták fel bálványoknak!

Mi magunk is hasonló irányba tartunk? Dicsőítjük-e Urunkat az életünkben lévő jó dolgokért és alázatosan kérjük az Ő további útmutatását? Vagy mérhetetlenül jó véleménnyel vagyunk magunkról (büszkeség) és azt gondoljuk, annyira erősek és nagyszerűek vagyunk, hogy saját magunk érdemeltük ki az áldásainkat? Salamon bukása egy figyelmeztető jel mindannyiunk számára, amelyre tekintsünk, ha jól mennek a dolgok, azért hogy megőrizzük Istentől való függőségünket és elismerjük, hogy szükségünk van rá.

Julie Hill Alvarez
Placerville, CA USA
Fordította: Gősi Csaba

2017. január 16., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 16 - HÉTFŐ - Zsoltárok 77

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezet 554. nap

Mialatt Salamon az Izráeltől délre elterülő hatalmas birodalommal kapcsolata erősítésére igyekezett, tiltott területre merészkedett. Sátán tudta, hogy mit eredményez az engedelmesség. Salamon uralkodásának első éveiben - amelyek bölcsessége, nagylelkűsége és egyenessége folytán dicsőséges évek voltak - Sátán igyekezett őt olyan hatásoknak kitenni, amelyek alattomosan aláásták elvhűségét és elszakították Istentől. Az ellenség kísérlete sikerrel járt. Ezt a következő leírásból tudjuk: "Salamon veje lett a fáraónak, Egyiptom királyának, mert elvette a fáraó leányát. Dávid városába vitte..." (1Kir 3:1).

Emberi szemszögből nézve, ez a házasság - bár ellentétben állt Isten törvényének tanításaival - áldásnak tűnt, mert Salamon pogány felesége megtért, és vele együtt imádta az igaz Istent. Azonkívül a fáraó figyelemre méltó szolgálatot tett Izráelnek azzal, hogy meghódította Gézert, "...a kanaánitákat pedig legyilkolta, majd leányának, Salamon feleségének adta nászajándékul" (1Kir 9:16). A várost Salamon újjáépítette, és ez alaposan megerősítette királyságát a Földközi-tenger partvidékén. Salamon azonban azt a rendelkezést, amelyet Isten hozott népe tisztasága megőrzésére, meggondolatlanul áthágta akkor, amikor pogány nemzettel lépett szövetségre, és ezt az egyezséget a bálványimádó hercegnővel kötött házasságával pecsételte meg. Az a reménye, hogy egyiptomi felesége esetleg megtér, csupán gyenge mentség volt bűnére.

Az irgalmas Isten egy ideig hatástalanította ezt az iszonyatos botlást, a király pedig bölcs intézkedéseivel fékezhette volna - ha nem is egészen, de nagymértékben - a gonosz erőket, amelyeket meggondolatlanságával működésbe hozott. Salamon azonban kezdte szem elől téveszteni hatalmának és hírnevének Forrását. Amint hajlamai befolyásolták értelmét, önbizalma nőtt, és az Úr szándékát a maga választotta úton igyekezett végrehajtani. Úgy okoskodott, hogy ha politikai és kereskedelmi szövetséget köt a környező népekkel, azok megismerik az igaz Istent. A nemzetekkel egymás után lépett szentségtelen szövetségre, melyeket sok esetben pogány hercegnőkkel kötött házasságokkal pecsételt meg. Jahve parancsait félretéve, elfogadta a környező népek szokásait.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 77

Sokféle szomorú jellemzője van az önsajnálatnak. Az egyik, hogy senki más nem tud róla. Az önsajnálat csendben felemészt bennünket. Szabadjára engedve, súlyos kárt okozhat nekünk, sokkal nagyobbat, mint maga az esemény, ami kiváltotta.

Figyeljük meg Illés példáját! Isten óriási támogatást nyújtott a prófétának, ahogy együtt megtizedelték a Baál-kultuszt a hamis prófétáival együtt, és az egész Izráelt visszavezették Istenhez. Úgy tűnt, Istennel együtt semmi sem lehetetlen. Mégis, órákon belül a bátor próféta elmenekült egyetlen asszony elől. Képzeljük csak el, hogy milyen hatással volt ez azokra, akik éppen akkor tértek vissza Illés hatalmas Istenéhez! Nem tudhatjuk meg, hogy milyen messzire futott volna a próféta a pusztaságban, és mikor tért volna vissza, ha egyáltalán visszatért volna, Isten közbeavatkozása nélkül.

Az a baj az önsajnálattal, hogy soha nem javít a helyzetünkön. Valójában károsíthatja az egészségünket, depressziót és feszültséget okozva.

A zsoltár első tíz versében szerzőnk elmerül az önsajnálatban, több mint tízszer alkalmazva az „én”, „engem’’, „magam” kifejezést. Szerencsére az utolsó néhány „én” kirángatja őt a sajnálkozásból. Istenre irányul a figyelme, és lehangoltsága elmúlik. Isten művein elmélkedve, elfeledkezik a saját jelentéktelen problémájáról.

Gordon Christo

77. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezetéhez (január 15-21.).

Amikor jól mennek a dolgok, akkor is látjuk-e a veszélyt? Úgy tűnik, Salamon nem ismerte fel a negatív hatásokat, amik a vagyonnal és a hírnévvel járhatnak az életére nézve. A bölcsessége és tisztessége miatt szerte a világon ismertté vált, és Izráel királyságát a jólét és fellendülés jellemezte vezetése idején. Eleinte Salamon tiszteletben tartotta Istent, és gondosan követte az Ő utasításait, hogy hogyan uralkodjon. Idővel Salamon már inkább magában bízott, mint hogy felismerte volna, hogy a sikerei teljes mértékben Isten áldásaitól függtek. Elkezdett kisebb dolgokban a saját feje után menni, Isten útmutatásain kívülre, amely ahhoz vezetett, hogy a nagyobb döntésekben is Isten útjától eltávolodott. Végül már szörnyű dolgokat tett, például olyan kegyhelyek felállítását engedélyezte, ahol az emberek saját gyermekeiket áldozták fel bálványoknak!

Mi magunk is hasonló irányba tartunk? Dicsőítjük-e Urunkat az életünkben lévő jó dolgokért és alázatosan kérjük az Ő további útmutatását? Vagy mérhetetlenül jó véleménnyel vagyunk magunkról (büszkeség) és azt gondoljuk, annyira erősek és nagyszerűek vagyunk, hogy saját magunk érdemeltük ki az áldásainkat? Salamon bukása egy figyelmeztető jel mindannyiunk számára, amelyre tekintsünk, ha jól mennek a dolgok, azért hogy megőrizzük Istentől való függőségünket és elismerjük, hogy szükségünk van rá.

Julie Hill Alvarez
Placerville, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 15., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 15 - VASÁRNAP - Zsoltárok 76

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezet 553. nap

3. Siker és elbizakodottság

Amíg Salamon magasra emelte a menny törvényét, Isten vele volt és bölccsé tette, hogy pártatlanul és irgalommal tudjon uralkodni Izraelen. Amikor gazdagsághoz és világi dicsőséghez jutott, még alázatos volt, és befolyása messze hatott. "Salamon uralkodott mindazokon az országokon, amelyek az Eufrátesztől a filiszteusok földjéig és az egyiptomi határig terültek el." "...mindenfelől békesség volt körülötte. Júda és Izráel biztonságban lakott, mindenki a maga szőlője és fügefája alatt... Salamon egész életében" (1Kir 5:1, 4-5).

De a sokat ígérő indulás után életét beárnyékolta a hitehagyás. A történelem feljegyzi azt a szomorú tényt, hogy Salamon felhagyva Jahve imádásával, térdet hajtott a pogány bálványok előtt. Pedig őt Nátán Jedidjának, az Úr kedveltjének (2Sám 12:25) nevezte, és Isten oly feltűnően tüntette ki kegyeivel, hogy bölcsessége, egyenessége világra szóló hírnevet szerzett neki, mely másokat Izráel Istenének dicsőítésére késztetett.

Évszázadokkal Salamon trónra lépése előtt az Úr Mózes által eligazítást adott Izráel jövendő uralkodóinak, mert előre látta az őket környékező veszélyeket. Utasította az Izráel trónjára ülőt, hogy "írassa le magának e törvény másolatát", Jahve rendelkezéseinek "abból a könyvből, amely a lévita papoknál van. Legyen az nála - mondta az Úr -, és olvassa azt egész életében, hogy megtanulja félni Istenét, az Urat; őrizze meg ennek a törvénynek minden igéjét, és teljesítse mindezeket a rendelkezéseket. Ne legyen gőgös a szíve atyjafiaival szemben, és ne térjen el ettől a parancsolattól se jobbra, se balra, hogy hosszú ideig uralkodhasson ő is meg a fiai is Izráelben" (5Móz 17:18-20).

Ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban az Úr különösképpen figyelmeztette azt, aki felkent király lesz, hogy "ne legyen sok felesége, hogy szíve el ne hajoljon, nagyon sok ezüstöt és aranyat ne gyűjtsön" (5Móz 17:17).

Salamon jól ismerte ezeket az intéseket; egy ideig meg is fogadta őket. Legfőbb óhaja az volt, hogy a Sínai-hegynél kapott rendelkezések szerint éljen és uralkodjon. Az a mód, ahogy a birodalom ügyeit igazgatta, szöges ellentétben állt kora népeinek szokásaival, azokéval, akik nem félték Istent, akiknek uralkodói lábbal taposták szent törvényét.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 76

A PATRIOT rakétaelhárítási rendszer neve angol szavakból képzett mozaikszó. A jelentése: hazafi. Olyan védekező rendszernek tervezték, amely nyomon követi, és lelövi a támadó rakétákat. Azokat, akik a rakétatámadástól való félelem árnyékában élnek, talán megnyugtatja egy ilyen védelemi berendezés létezése. Kezdettől fogva, a népeknek ugyanannyit kellett költeniük a védelmi berendezésekre, mint a támadófegyverek kifejlesztésére.

Istennek mindig voltak angyalai a gyermekgyilkolásra emelt kezek visszatartására.  Paralízissel és leprával sújtotta más felemelt kezek tulajdonosait, vízbe fullasztott egy egész hadsereget, és egy sor más módszerrel állította meg azok gonosz szándékát, akik a népének ártani akartak. Számtalan bibliaszöveg úgy írja le Istent, mint aki késedelmes a haragra. Nem veszíti el a nyugalmát, és nem bosszúálló. Ám az Ő tűrésének is van egy határa, és amikor ez elérkezik, nagy bánatára lesz azoknak, akik a rossz oldalon állnak.

De, ó, milyen csodálatos érezni a védelmet, ami az Ő oldalán tapasztalható!  Akik az Ő egyházához tartoznak, érzik a jelenlétének melegét. Akik megmaradnak az Ő szeretetében, megtapasztalják a békességet, amit az Ő Szentlelke ad. Még ha a halál árnyékának völgyében kell is járnunk, nem fogunk félni a gonosztól, mert Ő velünk van.

Gordon Christo

77. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezetéhez (január 15-21.).

Amikor jól mennek a dolgok, akkor is látjuk-e a veszélyt? Úgy tűnik, Salamon nem ismerte fel a negatív hatásokat, amik a vagyonnal és a hírnévvel járhatnak az életére nézve. A bölcsessége és tisztessége miatt szerte a világon ismertté vált, és Izráel királyságát a jólét és fellendülés jellemezte vezetése idején. Eleinte Salamon tiszteletben tartotta Istent, és gondosan követte az Ő utasításait, hogy hogyan uralkodjon. Idővel Salamon már inkább magában bízott, mint hogy felismerte volna, hogy a sikerei teljes mértékben Isten áldásaitól függtek. Elkezdett kisebb dolgokban a saját feje után menni, Isten útmutatásain kívülre, amely ahhoz vezetett, hogy a nagyobb döntésekben is Isten útjától eltávolodott. Végül már szörnyű dolgokat tett, például olyan kegyhelyek felállítását engedélyezte, ahol az emberek saját gyermekeiket áldozták fel bálványoknak!

Mi magunk is hasonló irányba tartunk? Dicsőítjük-e Urunkat az életünkben lévő jó dolgokért és alázatosan kérjük az Ő további útmutatását? Vagy mérhetetlenül jó véleménnyel vagyunk magunkról (büszkeség) és azt gondoljuk, annyira erősek és nagyszerűek vagyunk, hogy saját magunk érdemeltük ki az áldásainkat? Salamon bukása egy figyelmeztető jel mindannyiunk számára, amelyre tekintsünk, ha jól mennek a dolgok, azért hogy megőrizzük Istentől való függőségünket és elismerjük, hogy szükségünk van rá.

Julie Hill Alvarez
Placerville, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. január 14., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 14 - SZOMBAT - Zsoltárok 75

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 2. fejezet 552. nap

Jó volna, ha mind az idősek, mind a fiatalok elgondolkoznának azokon a szentírási kijelentéseken, amelyek megmutatják, hogyan tekintsenek arra a helyre, amelyet Isten különös jelenléte jellemez. "...Oldd le sarudat a lábadról - parancsolta Mózesnek az égő csipkebokorból -, mert szent föld az a hely, ahol állasz" (2Móz 3:5). Jákób, miután látomásban látta az angyalt, felkiáltott: "...az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam... Nem más ez, mint Istennek háza és a menny kapuja" (1Móz 28:16-17).

Salamon a felajánló istentiszteleten mondottakkal meg akarta szabadítani a jelenlevőket a Teremtővel kapcsolatos babonáktól, amelyek a pogányok elméjét elhomályosították. A menny Istene nem olyan, mint a pogányok istenei, amelyeket kézzel csinált templomokba zárnak. Lelke által mégis találkozik népével, amikor összegyűlnek a tiszteletére szentelt házban.

Századokkal később Pál ezekkel a szavakkal tanította ugyanezt az igazságot: "Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. ...hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk..." (ApCsel 17:24-28).

"Boldog az a nemzet,
amelynek Istene az Úr,
az a nép, amelyet örökségül választott.
Letekint a mennyből az Úr,
és lát minden embert.
Lakóhelyéből rátekint
a föld minden lakójára."
"Az Úr a mennyben állította fel trónját,
királyi hatalmával mindenen uralkodik."
"Szent a te utad, Istenem!
Van-e olyan nagy Isten,
mint a mi Istenünk?
Te vagy az Isten, aki csodákat tettél,
megismertetted erődet a népekkel"
(Zsolt 33:12-14; 103:19; 77:14-15).

Isten nem lakik kézzel csinált templomokban, de megtiszteli jelenlétével népének összejöveteleit. Megígérte, hogy amikor közösen keresik Őt, beismerik bűneiket, és imádkoznak egymásért, Lelke által találkozik velük. De azoknak, akik istentiszteletre gyűlnek össze, minden gonoszságot le kell rakniuk. Ha nem lélekben, igazságban és a szentség szépségében imádják Istent, semmi hasznuk nincs abból, ha összejönnek. Ilyenekről mondja az Úr: "Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem" (Mt 15:8-9).

Akik imádják Istent, azoknak "lélekben és igazságban" kell imádniuk, "mert az Atya is ilyen imádókat keres magának" (Jn 4:23).

"Az Úr azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld" (Hab 2:20).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 75

Kinek ne tűnt volna föl már, hogy akik mit sem törődnek a vallással, a hittel, gyakran luxuskörülmények között élnek. Olyan lehetőségük és alkalmuk van, amit szerintünk az Istent követők érdemelnének. Azok, akik semmibe veszik Istent, virágzó üzletet vezetnek, a gazdagságuk oly mértékben gyarapodik, hogy nem is kell már többé dolgozniuk.

Úgy tűnik, Istennek nem az a szándéka, hogy a népe gazdag legyen. Talán az nem tesz jót az Istennel való kapcsolatuknak. Az Úr arra vágyik, hogy az emberek felismerjék a tőle való függőségüket.  Mégis, továbbra is fennáll a kérdés, hogy miért élnek az istentelenek ilyen kényelemben és luxusban. A zsoltáríró biztosít bennünket, hogy ez nem marad mindig így. Isten véget fog vetni ennek az igazságtalanságnak a maga idejében.

Hosszú időt töltünk azzal, hogy az életünk kérdéséről gondolkodunk, merre tartunk, és hová nem. Megvolt a saját elgondolásunk arról, hogy mit kell tennünk, hol kell lennünk, és főleg, hogy mindezt mikor. Egyszer úgy egyezkedtem Istennel, hogy ha várok, és nem teszem ezt meg azt a következő 10 évben, akkor megtehetem majd azt meg amazt. Szerencsére, Isten nem vette figyelembe az én időzítési tervemet, sokkal inkább a sajátját.

Szinte mindnyájan felismertük már: az idő igazolja, hogy Isten időzítése a legjobb.

Gordon Christo

76. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 2. fejezetéhez (január 8-14.).

Hogy Eszter történetét valóságosabbá tegyék, néhány évvel ezelőtt a Hanna-Barbera rajzfilmstúdió három modern korbeli gyermeket utaztatott az ősi Perzsiába az animációs filmjükben.

Ha mi is hasonlóképpen visszamehetnénk az időben, és megtapasztalhatnánk Salamon templomának felszentelését, minket is lenyűgözne az esemény és az épület is. Hét éven keresztül a munkások, a mesteremberek, az események tervezői, a király, az énekkarok és az építészek fáradhatatlanul azon dolgoztak, hogy kiemelkedővé tegyék ezt az eseményt az emberek számára. A különféle nemzetek gazdagon díszített ruhájú méltóságai, az éneklés, a pompa, a hangszeres zene, a fennkölt művészet és kézművesség – semmi sem maradhatott el, ami a világegyetem fenséges Istenét dicsérné.

Képzeld el, amint azt figyeled, ahogyan Salamon karját az égnek emeli és megkéri Istent, hogy áldja meg a hatalmas gyülekezetet! Mennyire ünnepélyes és lenyűgöző lehetett látni, amint a tűz lejött a mennyből, és felemésztettei az égőáldozatot és áldozatokat Salamon imájának végén!

Isten még most is jelen van az ima órájában és helyszínén. Habár nem látunk tüzet leereszkedni az égből az istentisztelet vagy a személyes imádságunk során, de annak érzékelése, hogy Istenünk mennyire végtelenül nagyszerű, igaz istentiszteletre és imádatra kell, hogy ösztönözzön minket.

Cindy Tutsch
Ellen G. White intézet nyugalmazott társigazgatója

Fordította: Gősi Csaba