2024. március 19., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 19 - KEDD - Jeremiás 51

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 51 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2051&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2051&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten nem hagyja magára népét hűtlenségének idején sem. Isten végtelen szeretete és hosszútűrése ragyog fel ebben a fejezetben. Nagyon megragadó a megfogalmazása: „Mert nem hagyta magára Izráelt és Júdát Istenük, a Seregek Ura, bár megtelt országuk vétekkel Izráel Szentjével szemben.” Isten nem azért mentette meg őket, mert jók voltak és megérdemelték, hanem annak ellenére tette, hogy az ország tele volt vétekkel.

2.    Isten nélkül hirtelen jön a bukás. A gonoszok sikere tartósnak tűnik, Babilon bukásának sem voltak előjelei, mégis egyetlen éjszaka alatt esett el a bevehetetlennek tűnő város. A dupla várfalak, a vízellátás, a 20 évre tartalékolt élelmiszerellátás mind kevésnek bizonyult. Valaki azt mondta, hogy Isten nélkül a várfal is csak pókháló, Istennel viszont a pókháló is várfal.

3.    Isten gyógyítgatta Babilont, de nem gyógyult meg. Isten mindent megtett Nabukodonozért, aki végül, Isten sokféle kísérlete után megtért. Utódai viszont visszaestek Babilon korábbi romlott állapotába. Istennek óriási tervei voltak Babilonnal. Az egész világ Babilon uralma alatt volt, gyorsan elterjeszthette volna Isten ismeretét az egész világra. Jó eszközként Isten kezében áldás lehetett volna a világ számára. Egy ideig be is töltötte ezt a szerepet, de utána a saját és bálványai útját járta.   

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki nem hasonlítható össze Babilon isteneivel, mert az Ő „ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget. Mennydörgő szavára víztömeg támad az égben, felhőt hoz fel a föld széléről, villámokat alkot az esőhöz, és szelet bocsát ki kamráiból.”

b.    aki kiáll népéért a világ legnagyobb hatalmasságaival szemben is

c.    aki népéért kiszárítja a tengert és kiapasztja a forrásokat

d.    aki hazaviszi népét a messzi fogságból

e.    aki bátorítja népét a hazatérésre

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, hűtlensége idején sem hagyod magára, nem feledkezel meg róla. Adjad, hogy megengedje, hogy Te egészen meggyógyítsd őt, ne csak gyógyítgasd, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 17-18. fejezet

17. fejezet – NIKODÉMUS (3. rész)

A szél hallható a fák ágai között, susogtatja a leveleket és a virágokat; mégis láthatatlan, és senki sem tudja, honnan jön vagy hová megy. Ilyen a Szentlélek munkája a szívben. Nem lehet jobban megmagyarázni, mint a szél mozgását. Az ember lehet, hogy nem tudja megmondani megtérésének pontos idejét vagy helyét, vagy nyomon követni az összes körülményeket, ez azonban még nem bizonyítja, hogy megtéretlen. Valaki által, aki éppoly láthatatlan, mint a szél, Krisztus folytonosan munkálkodik a szívben. Lassan-lassan, talán az ember számára észrevétlen, a kapott benyomások a lelket Krisztus felé vonják. Ilyen élményeket kaphat az ember, ha Róla elmélkedik, olvassa a Szentírást, vagy egy prédikátortól élőszóban hallgatja az igét. Egyszerre csak, amikor a Szentlélek határozottabban kérlel, a lélek boldogan adja át magát Jézusnak. Sokak szerint ez a hirtelen megtérés; valójában azonban Isten Lelke hosszan tartó munkájának eredménye; türelmet, időt igénylő folyamat.

Bár maga a szél láthatatlan, de hatásai láthatók, érezhetők. Ugyanígy nyilvánvalóvá válik a Lélek szívben történő munkálkodása az olyan ember cselekedeteiben, aki átérezte a megmentő erőt. Amikor Isten Lelke átveszi az uralmat a szív felett, átalakítja az életet. Az ember elveti a bűnös gondolatokat, lemond a gonosz cselekedetekről; szeretet, alázatosság és béke lép a harag, irigység és összeférhetetlenség helyébe. A bánatból öröm lesz, az arcon égi fény tükröződik. Senki sem láthatja a kezet, amely leemeli a terhet, nem láthatja a mennyei udvarokból alászálló fényt. Az áldás akkor jön, amikor a lélek hittel aláveti magát Istennek. Ekkor az emberi szem számára nem látható hatalom új lényt hoz létre Isten képmására. {DA 173.1}  

Lehetetlen, hogy véges elme felfoghassa a megváltás művét. Titokzatossága meghaladja az emberi tudást, aki azonban átmegy a halálból az életre, az megérti, hogy ez isteni valóság. A megváltás kezdetét személyes tapasztalat révén ismerhetjük meg. Eredményei pedig kihatnak az örökkévalóságra.

Amíg Jézus beszélt, az igazság néhány sugara áthatolt a vallási vezető elméjén. A Szentlélek meglágyító, megnyerő ereje áthatotta szívét. Mégsem értette meg teljesen a Megváltó szavait. Nem annyira az újjászületés szükségessége kötötte le, mint inkább a mikéntje. Csodálkozva kérdezte: "Mi módon lehetnek ezek?" (Jn 3:9)

"Te Izrael tanítója vagy és nem tudod ezeket?" (Jn 3:10) - kérdezte Jézus. Valóban, a nép vallási vezetésével megbízott személy előtt nem lehetnek ismeretlenek ilyen fontos igazságok. Jézus szavai azt a tanítást sugallták, hogy Nikodémusnak nem megbántódnia kellene az igazság egyszerű igéin, hanem inkább nagyon szerényen vélekedhetne magáról lelki tudatlansága miatt. Mindamellett Krisztus olyan ünnepélyes méltósággal beszélt, tekintete és hangja is olyan őszinte szeretetet fejezett ki, hogy Nikodémus nem sértődött meg, amikor rádöbbent saját szánalmas állapotára.

Ám amikor Jézus elmagyarázta, hogy földi küldetése nem egy mulandó, hanem egy lelki ország megalapítása, hallgatója bajba került. Ezt látva, Jézus hozzátette: "Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?" (Jn 3:12) Ha Nikodémus nem tudta elfogadni Krisztus tanítását, amellyel a kegyelemnek a szívben végzett munkáját mutatta be, hogyan foghatná fel dicső mennyei királyságának természetét? Ha nem érti Krisztus földi munkáját, nem értheti a mennyeit sem.

A zsidók, akiket Jézus kiűzött a templomból, Ábrahám gyermekeinek mondták magukat, mégis menekültek az Üdvözítő jelenlétéből, mert nem tudták elviselni a benne megnyilatkozó isteni dicsőséget. Magatartásuk azt bizonyította, hogy még nem készültek fel Isten kegyelme által a templomi szent szolgálatokban történő részvételre. Buzgón fenntartották a szentség látszatát, de elhanyagolták a szív szentségét. Miközben ragaszkodtak a törvény betűjéhez, szüntelenül áthágták szellemét. Nagy szükségük volt arra a változásra, amelyről Krisztus beszélt Nikodémusnak - az erkölcsi újjászületésre, a bűntől való megtisztulásra, az ismeretek és a szentség megújulására.


2024. március 18., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 18 - HÉTFŐ - Jeremiás 50

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 50 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2050&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2050&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten ítélete északról érkezik. Azért, mert ez Isten lakozásának irányai is (lakozom a gyülekezet hegyén messze északon – Ézsaiás könyvében). Júda számára az ítélet északról érkezett a babilóniaiak személyében, Babilóniának is északról érkezett az ítélete Círus seregeinek képében.  A Bibliában, főleg a prófétáknál találjuk azt, hogy Isten északról érkezik az ítéletével.

2.    Istennel nem lehet játszani. Isten eszközként használta Babilont népe nevelésében, de nem vehette át Isten helyét. Pedig ő így gondolta. Isten nem hagyta figyelmen kívül Babilon túlkapásait, kevélykedését, bálványimádását, a foglyokkal szembeni kíméletlenségét, Isten templomának és kincseinek megszentségtelenítését. Az, hogy Isten nem lép közbe azonnal, nem jelenti azt, hogy nem tarja a bűnt bűnnek és a rosszat rossznak, és nem lesz a lázadásnak és kevélységnek következménye.

3.    Isten ítélete népe szabadulását jelenti. A Babilon fölötti ítélet, Isten népének a szabadulását és hazamenetelét jelentette. Így lesz ez a végidei Babilonnal is. Elesik, leomlik és Isten népe hazamegy.

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akinek népe egyszer hazaérkezik

b.    aki számonkéri népét pásztoraitól, de ellenségeitől is

c.    aki beteljesíti, amit megmond – Babilont soha nem építették, fel – Isten ezt előre megmondta

d.    aki megvédi a bárányt (Izraelt) az oroszlántól (Babilontól), a kicsit és gyengét a nagytól és erőstől.

e.    aki végleg eltörli népé bűnét, úgy, hogy senki sem találja meg és senki sem emlékszik rá

f.      aki erős Megváltó, Seregek Ura, aki győzelemre viszi népe ügyét

g.    akinek terve megvalósul

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy lelki szemeivel lássa szabadulását, még akkor is, ha távolinak, vagy lehetetlennek tűnik is. Adjad, hogy ne féljen az ítélettől, mert az az ő szabadulását jelenti, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 17-18. fejezet

17. fejezet – NIKODÉMUS (2. rész)

Nikodémus azzal a gondolattal jött az Úrhoz, hogy eszmecserét folytasson vele, Jézus azonban közvetlenül az igazság alapelveire tért. Azt mondta Nikodémusnak: Nem annyira elméleti ismeretekre, sokkal inkább lelki újjászületésre van szükséged. Nem a kíváncsiságodat kell kielégítened, hanem új szívre kell szert tenned. Fölülről kell új életet kapnod, mielőtt felfoghatod a mennyei dolgokat. Míg ez a változás nem jön létre, és mindent újjá nem tesz, addig nem szolgál javadra, hogy elbeszélgetsz velem hatalmamról vagy küldetésemről.

Nikodémus hallotta Keresztelő János prédikálását a bűnbánatról és a keresztségről. János ráirányította az emberek figyelmét arra, Aki Szentlélekkel keresztel. Nikodémus maga is érezte a lelkiség hiányát a zsidóknál, és azt, hogy nagymértékben a vakbuzgóság és a világi ambíciók irányítják őket. Remélte, hogy a dolgok jobbra fordulnak a Messiás eljövetelével. Keresztelő János szívet vizsgáló üzenete mégsem tudta a bűn elítélésére vezetni. Mint szigorú farizeus, büszke volt jó cselekedeteire. Köztiszteletnek örvendett jótékonysága és a templomi szolgálat fenntartása iránti bőkezűsége miatt, s úgy érezte, hogy biztosította Isten kegyét. Megijesztette egy olyan ország gondolata, amely túl tiszta ahhoz, hogy ő jelen állapotában megláthassa.

Az újjászületés képe, amit Jézus használt, nem volt teljesen ismeretlen Nikodémus számára. Az izraelita hitre tért pogányokat gyakran hasonlították az újszülött gyermekhez. Ezért bizonyára megértette, hogy Krisztus szavait nem szó szerint kell vennie. De mivel izraelitának született, biztos volt benne, hogy helye van Isten országában. Úgy érezte, nem kell megváltoznia. Ezért lepődött meg a Megváltó szavain. Bosszantotta, hogy azok szinte közvetlenül rá vonatkoznak. A farizeus büszkesége küzdött az igazságot kutató ember őszinte vágyával. Csodálkozott, hogy Krisztus beszéde során nem veszi tekintetbe Izraelben betöltött vezető tisztségét.

Meglepetésében elvesztette önuralmát, és teljesen ironikusan válaszolt Krisztusnak: "Mi módon születhetik az ember, ha vén?" (Jn 3:4) Csakúgy, mint mások, amikor az igazság élesen a lelkiismeretéig hatolt, elárulta, hogy a testi ember nem fogadhatja be Isten Lelkének dolgait, mert semmi sincs benne, amire a lelki dolgok hatni tudnak, mivel a lelki dolgokat csak lelkileg lehet megérteni.

A Megváltó viszont nem ellenérvvel válaszolt. Ünnepélyes, nyugodt méltósággal emelte föl kezét, és még nagyobb bizonyossággal nyomatékosította a kellemetlen igazságot: "Bizony, bizony mondom néked; Ha valaki nem születik víztől és Lélektől nem mehet be az Isten országába" (Jn 3:5). Nikodémus megértette, hogy ezzel Krisztus a vízzel való keresztségre és a szív Isten Lelke által történő megújulására utalt. Meggyőződött arról, hogy Ő van jelen, Akiről Keresztelő János szólt.

Jézus folytatta: "Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az" (Jn 3:6). A szív természeténél fogva gonosz, és "ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki" (Jób 14:4). Nincs emberi találmány, ami segíthetne a bűnös szíven. "A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen, minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti" (Róm 8:7). "A szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások" (Mt 15:19). A szív forrását kell megtisztítani, mielőtt a víz tisztán csörgedezhet belőle. Lehetetlenséget kísérel meg, aki a maga erejéből, a törvény megtartásával próbálja elérni a mennyet. Nincs biztonságban, akinek vallása pusztán a törvényesség, a kegyességbe burkolózás. A keresztény élet nem a régi módosítása vagy továbbfejlesztése, hanem a természet átalakulása. Halál a bűnnek és az énnek, és egészében új élet. Ezt a változást csakis a Szentlélek hatékony munkálkodása hozhatja létre.

Nikodémusnak ez még mindig zavaros volt, és Jézus a szél segítségével világította meg mondanivalóját: "A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született" (Jn 3: 8).


2024. március 17., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 17 - VASÁRNAP - Jeremiás 49

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 49 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2049&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2049&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten jóra akarja fordítani a népek sorsát. Ez a fejezet több nép ítéletét tartalmazza, de kettőnek az üzenete zárul azzal, hogy Isten végül jóra fordítja a sorsukat. Isten mindenkinek jóra akarja fordítani a sorsát, de csak azzal teheti meg, aki engedi is. Az első ilyen üzenet az Ammonnak szóló üzenet, akik Lót leszármazottai voltak, tehát közük volt Ábrahámhoz, Isten népéhez, de mégis nagyon eltávolodtak Istentől és Izraeltől is. Isten ítéletet mond rájuk, de ígéretet is, hogy sorsukat jóra fordítja.

2.   A származás még nem jelent Istennel való közösséget. Az edomiták Ézsaúnak a leszármazottai voltak, de felfuvalkodtak. Lakóhelyük magasan a hegyekben volt, ami az önfelmagasztalásukat is jelképezte valahogy, de a hegy még nem a mennyország. Mivel úgy gondolkoztak, hogy magasan vannak ezért Isten fölött is érezték magukat, de Isten azt mondta, hogy minél magasabbra rakják fészküket, annál nagyobb lesz a bukásuk. Sajnos Edom estében Isten már nem mondhatta, hogy sorsukat végül jóra fordítja, mert nem adták meg Istennek ezt a lehetőséget.

3.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki az ítélet után felajánlja kegyelmét minden nép számára

b.   aki kész megbocsátani annak, aki elfogadja a felkínált kegyelmet

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy higgye, Te jóra akarod fordítani az Ő sorsát is! Adjad, hogy mindig kész legyen elfogadni felkínált kegyelmedet, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 17-18. fejezet

17. fejezet – Nikodémus (1. rész)

János 3:1-17.

Nikodémus magas bizalmi tisztséget töltött be a zsidó államban. Magasan képzett, nem mindennapi jellemmel megáldott, nagyrabecsült tagja volt a nemzeti tanácsnak. Másokkal együtt őt is felkavarta Jézus tanítása. Bár gazdag, művelt, nagyrabecsült ember volt, mégis különösen vonzódott a szegény Názáretihez. A Megváltó ajkáról elhangzó tanítások mély hatást tettek rá, vágyott arra, hogy többet is megtudjon ezekből a csodálatos igazságokból.

Krisztus a templom megtisztításával megmutatta hatalmát, és ez a papok és vének elszánt gyűlöletét váltotta ki. Féltek ennek az idegennek az erejétől. Tűrhetetlen volt ekkora bátorság egy ismeretlen galileai részéről. Hajlottak rá, hogy véget vessenek munkájának. Ebben a szándékban azonban nem mindnyájan értettek egyet. Voltak, akik féltek szembeszegülni olyasvalakivel, akit olyan nyilvánvalóan Isten Lelke irányít. Eszükbe jutott, hogyan öltek meg prófétákat, mert Izrael vezetőinek bűneit ostorozták. Tudták, hogy a zsidók makacsságuk eredményeként foglyai egy pogány népnek, mivel elutasították az isteni dorgálásokat. Attól féltek, hogy Jézus elleni szövetkezésükkel a papok és vének atyáik nyomdokaiba lépnek, és újból veszedelmet hoznak a nemzetre. Nikodémus osztotta ezeket a nézeteket. A Magas Tanács egyik ülésén, ahol azt tárgyalták meg, hogy milyen eljárást foganatosítsanak Jézussal szemben, Nikodémus óvatosságot és mérsékletet javasolt. Hangsúlyozta, hogyha Jézust valóban Isten ruházta fel hatalommal, akkor veszélyes lenne figyelmeztetéseit visszautasítani. A papok nem merték semmibe venni ezt a tanácsot, és egy darabig nem hoztak nyit intézkedéseket a Megváltó ellen.

Amióta Nikodémus hallott Jézusról, buzgón tanulmányozta a Megváltóra vonatkozó próféciákat, és minél elmélyültebben kutatott, annál inkább meggyőződött arról, hogy Ő az Eljövendő. Sok más izraelitával együtt mélységesen bántotta a templom megszentségtelenítése. Szemtanúja volt a jelenetnek, amikor Jézus kiűzte az árusokat és vásárlókat, látta az isteni erő csodálatos megnyilatkozását és a Megváltót, amint hívja a szegényeket és meggyógyítja a betegeket. Látta az emberek örömteli tekintetét, hallotta dicséretüket, és nem volt kétsége afelől, hogy a Názáreti Jézus Isten Küldötte.

Őszintén vágyott egy beszélgetésre Jézussal, de attól visszariadt, hogy nyíltan felkeresse Őt. Túlságosan megalázó lett volna egy zsidó vezető számára, ha elismeri, hogy egy még alig ismert tanítóval rokonszenvez. És ha látogatása a Magas Tanács tudomására jut, tettével megvetést, vádaskodást vont volna magára. A titkos beszélgetés mellett döntött tehát, így még mindig mentegetőzhet azzal, hogy nyílt látogatás esetén talán mások is követhetik példáját. Óvatosan megtudakolta, hova szokott a Megváltó visszavonulni az Olajfák hegyén, várt, amíg a város elcsendesedett, azután felkereste Őt.

Krisztus jelenlétében Nikodémust különös félelem fogta el, de ezt igyekezett higgadtság és méltóság látszata mögé rejteni. "Mester - szólalt meg - tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele" (Jn 3:2). Azt remélte, hogy ha Krisztus rendkívüli tanítói tehetségéről, hatalmas csodatévő erejéről beszél, ezzel jól előkészíti a beszélgetést. Szavaival bizalmas légkört akart teremteni, ezzel szemben valójában hitetlenségét árulta el. Nem ismerte el Jézust Messiásnak, csak Istentől küldött tanítónak.

Jézus, ahelyett, hogy figyelemre méltatta volna ezt a köszöntést, szemét a beszélőre emelte, mintha lelke mélyén olvasna. Végtelen bölcsességében az igazság egyik keresőjét látta maga előtt. Ismerte a látogatás célját, és abban a reményben, hogy elmélyítheti a hallgatójában már meglévő meggyőződést, egyenesen a tárgyra tért, és így szólt ünnepélyesen, mégis kedvesen: "Bizony, bizony mondom néked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3 :3).


2024. március 16., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 16 - SZOMBAT - Jeremiás 48

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 48 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2048&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2048&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten nem tud mit kezdeni azzal, aki felfuvalkodott. Móáb bűne az ősi bűn, a felfuvalkodottság volt. Isten megáldotta gazdagon, mint Lót leszármazottját, de ő nem fogadta el Istent. Gabona és bor bőségében élt, és ellenség sem zaklatta, ezért elbizakodott, semmibe vette Istent és akadályozta Izraelt, hogy eljusson ígéretének földjére.

2.    Isten nélkül egy nemzet sem boldogulhat. Móáb úgy gondolta, hogy megvan Isten nélkül is. A föld gazdag termésében és természeti kincseiben bízott Isten helyett, de rá kellett jönnie, hogy ezek nem helyettesíthetik Istent, sőt arra is, hogy mindezt Istentől kapta.

3.    Isten nem hiába engedi meg a próbát. A fejezet azzal az ígérettel végződik, hogy Isten végül jóra fordítja Móáb sorsát. Ez azt mutatja, hogy Istent jobban érdekli az ember hosszútávú sikere, mint a jelen kényelme.

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki az ellenségeit és népe ellenségeit is szereti és meg akarja menteni

b.    aki megalapozott és tartós jólétet akar adni

c.    aki azt szeretné, hogy a népek békében éljenek egymással

d.    aki megfenyíti azt, aki népét vagy más népeket bánt

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne fuvalkodjon fel és ne önmagában, bölcsességében, emberi kapcsolataiban, vagyonában, eszközeiben bízzon, hanem Benned! Adjad, hogy megértse, Nélküled nem fog hosszútávon boldogulni, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 16. fejezet

16. fejezet – AZ Ő TEMPLOMÁBAN (7. rész)

A Krisztusra mutató áldozati szolgálat ideje elmúlt, az emberek tekintete a világ bűneiért hozott igazi áldozat felé fordult. A földi papság megszűnt, Jézushoz járulunk, az új szövetség közbenjárójához "és a meghintésnek véréhez, amely jobban beszél, mint az Ábel vére" (Zsid 12:24). "Még nem nyílt meg a szentély útja, fennállván még az első sátor. [...] Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált sátoron keresztül, [...] az ő tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve" (Zsid 9: 8-12).

"Ennekokáért ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük" (Zsid 7:25). Bár a szolgálat áthelyeződött a földiből a mennyei templomba, bár a szentély és a mi nagy Főpapunk emberi szemnek láthatatlan, a tanítványok mégsem szenvednek kárt. Közösségükben nem következhet be szakadás, nem csökkenhet az erő a Megváltó távollétében. Amíg Jézus szolgál a fenti szentélyben, addig Lelke által Ő a földi egyház papja is. Visszavonult a földi szemek elől, de távozásakor adott ígérete beteljesedett: "Ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20). Miközben erejét helyettes szolgáira ruházza, éltető jelenléte most is egyházával van.

Lévén annakokáért nagy főpapunk, [...] Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül" (Zsid 4:14-16).

2024. március 15., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 15 - PÉNTEK - Jeremiás 47

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 47 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2047&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2047&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten Úr minden nép és nemzet felett. Ez a fejezet a filiszteusokról szól. Isten ítéletet mond felettük. Felmerül a kérdés, hogy nem elég Istennek Izrael, még az egyéb népekkel is foglalkozik? Igen, foglalkozik, mert minden nemzet az Övé, minden ember az Ő tulajdona, és mindenkit úgy szeret, mint az Övét. A filiszteusok azonban nem fogadták el uralmát, így nem tudta megvédeni őket. A filiszteusok gyakran jelentettek veszélyforrást Isten népe számára (néha védelmet is: lásd: Dávid esete). És a filiszteusok is inkább Tíruszban és Szidonban bíztak, mint Istenben, akik nem tudták őket megmenteni.

2.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki minden népnek Ura, és aki mindenkit meg szeretne váltani

b.    aki nem tud segíteni azokon, akik nem Nála keresik az oltalmat

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy elfogadjon Téged Urának és Szabadítójának! Adjad, hogy bizalmát beléd vesse és így lehetővé tegye, hogy Te meg tudd őt védeni, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 16. fejezet

16. fejezet – AZ Ő TEMPLOMÁBAN (6. rész)

Krisztus nem gondolta, hogy szavait a hitetlen zsidók, vagy akár tanítványai is megértik akkor. Tudta, hogy ellenségei félremagyarázzák, ellene fordítják őket. Perében vádként hozzák fel, a Kálvárián szemére vetik, mint gyalázatot. Ha viszont elmagyarázza jelentésüket, ezzel tanítványai tudomására hozza szenvedéseit, és olyan bánatot okoz nekik, amit még nem tudtak volna elviselni. Magyarázata idejekorán feltárta volna a zsidóknak előítéleteik és hitetlenségük eredményét. Máris ráléptek egy olyan ösvényre, amelyen addig haladnak csak, amíg Jézust, mint "bárányt", a mészárszékre nem viszik.

Krisztus azok kedvéért szólt így, akik hinni fognak benne. Tudta, hogy szavait el fogják ismételni. Húsvétkor hangzottak el, ezrek fülébe jutnak el, a világ minden tájára elviszik őket. Miután Jézus föltámad a halálból, jelentésük világossá válik. Sokak számára ez lesz istenségének döntő bizonyítéka. {DA 165.1}  

Mivel lelki sötétségben éltek, sokszor még Jézus tanítványai sem értették meg tanításait. Sok mindent a bekövetkező események tettek világossá számukra. Amikor Ő már nem járt velük, szavai nyújtottak lelki támaszt.

A jeruzsálemi templomot illetően a Megváltó szavainak: "Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt" (Jn 2:19), mélyebb jelentésük volt, mint amit a hallgatók fölfogtak. Krisztus volt a templom alapja és életadója. A szolgálatok Isten Fia áldozatának előképei voltak. A papság arra rendeltetett, hogy Krisztus közbenjárói munkáját, jellemét képviselje. Az áldozati istentisztelet egész felépítése az Üdvözítő világot megváltó halálát vetíti előre. Semmi értelme többé ezeknek az áldozatoknak, amikor a nagy esemény, amelyre korszakokon át előremutattak, beteljesedik.

Mivel az egész rituális rendtartás Krisztust jelképezte, nélküle értéktelenné válik. Amikor a zsidók Krisztust halálra adták, megpecsételték tagadásukat, és ezzel mindent elvetettek, ami értelmet adott a templomnak és a szolgálatoknak. A templomot megfosztották szentségétől. Lerombolásra ítéltetett. Attól a naptól fogva az áldozatok és a velük összefüggő szolgálatok értelmetlenek voltak. Csakúgy, mint Kain áldozata, ezek sem fejezték ki a Megváltóba vetett hitet. Krisztus megfeszítésekor a templom belső függönye a tetejétől az aljáig kettéhasadt, ami azt jelképezte, hogy megtörtént a nagy végső áldozat, és az áldozati rendszer örökre véget ért.

"Három nap alatt megépítem azt" (Jn 2:19). A Megváltó halálával a sötétség hatalmai látszólag felülkerekedtek, és örvendeztek győzelmükön. De József kölcsönadott sírjából Jézus jött ki győztesen. "Lefegyverezvén a fejedelemségeket és hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtuk" (Kol 2:15). Halálának és feltámadásának erejében Ő szolgája lett "ama szent helynek és amaz igazi sátornak. . . amelyet az Úr és nem ember épített" (Isid 8: 2). Emberek emelték a zsidó szenthelyet, emberek építették a zsidó templomot; de az égi szentélyt, amelynek a földi csak mása, nem emberi építész készítette. "Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, [...] megépíti az Úrnak templomát! És nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében" (Zak 6:12-13).

2024. március 14., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 14 - CSÜTÖRTÖK - Jeremiás 46

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 46 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2046&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2046&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten és a hamis bizalom. Egyiptom sokszor volt a hamis bizalom forrása Izrael számára. Isten helyett Egyiptomban hittek. Egyiptomban pedig hemzsegett a sok bálvány. Ez a fejezet is felsorol néhányat. Izraelnek sokszor volt logikusabb Egyiptomban bízni, mint Istenben, és mindig csalódtak. Isten meg akarta védeni őket ettől a csalódástól, és igazi segítséget kínélt fel nekik. Izrael népe nem tudta ezt megérteni, ezért Istennek meg kellett engedni Egyiptom bukását is, hogy népét felébressze.

2.    Isten kegyelmes Egyiptomhoz is. Bár nagyon kemény ítélettel fenyegeti Egyiptomot, a prófécia úgy fejeződik be, hogy „azután megint úgy laknak ott, mint hajdan.” Azaz Egyiptom újra szabad lesz és prosperáló.

3.    Isten nagyon kedves szavakkal szól Izraelhez. Ahhoz a nemzethez, amely cserben hagyta Őt, hátat fordított Neki, fellázadt ellene, sőt gúnyolta és megvetette. Isten így szólítja meg őket: „ne félj, szolgám, Jákób, és ne rettegj, Izráel! Mert én hazasegítlek a messzeségből, ivadékaidat a fogság földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem riasztja senki. Ne félj, szolgám, Jákób - így szól az Úr -, mert én veled leszek!”           

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki világhatalmakat is megfenyít népe érdekében

b.    aki nem hasonlítható össze Egyiptom isteneivel

c.    aki ígéretet tesz még Egyiptomnak is felépülésével kapcsolatosan

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne hamisítványokba vesse bizalmát, mert azok csak csalódást okoznak neki. Segítsd meg, hogy Benned bízzon, Akiben soha nem fog csalódni, Akiben érdemes megbízni, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 16. fejezet

16. fejezet – AZ Ő TEMPLOMÁBAN (5. rész)

A nép Krisztus közelébe sereglett, és sürgető, megindító hangon kérték: Mester, áldj meg engem! Füle minden kiáltást meghallott. A szelíd édesanyát fölülmúló szánalommal hajolt a szenvedők fölé. Figyelme mindenkire kiterjedt. Bármilyen betegségből mindenkit meggyógyított. A némák dicsőítő szavakra nyitották ajkukat, a vakok Gyógyítójuk arcát szemlélték. A szenvedők szíve vidámmá vált.

A papok és templomi tiszttartók tanúi voltak ennek a nagy munkának, s micsoda kinyilatkoztatás volt számukra, amit hallottak! Az emberek elmondták, milyen szenvedéseik voltak, hogyan csalódtak reményükben, milyen fájdalmas napokat, álmatlan éjszakákat éltek át. Amikor már úgy látszott, hogy a remény utolsó szikrája is kialudt, Krisztus meggyógyította őket. Egyikük így szólt: Oly nehéz terhem volt, de segítőre találtam. Ő az Isten Krisztusa, és én az Ő szolgálatára szentelem az életem. Szülők így szóltak gyermekeikhez: Ő mentette meg az életeteket, emeljétek fel szavatokat és dicsőítsétek Őt. Gyermekek, fiatalok, apák, anyák, barátok és szemtanúk hálaadással, dicsérettel fonódtak össze. Remény és béke töltötte be szívüket. Testük, lelkük megújult, hazatértek, és mindenütt hirdették Jézus végtelen szeretetét.

Krisztus keresztre feszítésekor az így meggyógyítottak nem üvöltötték együtt a csőcselékkel: "Feszítsd meg, feszítsd meg." Együttéreztek Jézussal, mivel ők is érezték mély részvétét és csodálatos hatalmát. Megváltójuknak ismerték el, mert testi-lelki egészséget adott nekik. Hallgattak az apostolok prédikálására, a szívükbe eljutott isteni ige bölccsé tette őket. Isten kegyelmének hirdetőivé, a megváltás eszközeivé váltak.

A templomból kimenekülő tömeg idővel lassan visszaszivárgott. A félelem, mely fogva tartotta őket, részben elszállt, de arcukon határozatlanság, bátortalanság tükröződött. Csodálattal nézték Jézus munkáját, és meg voltak győződve róla, hogy a Messiásra vonatkozó próféciák benne teljesedtek. A templom megszentségtelenítésének bűne jórészt a papokat terhelte. Ők intézkedtek, hogy az udvart alakítsák át vásártérré. A nép viszonylag ártatlan volt. Jézus isteni hatalma mélyen érintette őket, azonban a papok és vének befolyása mindent felülmúlt. Krisztus küldetését újításnak tekintették, és kétségbevonták jogát, hogy beleavatkozzék abba, amit a templomi hatóságok engedélyeztek. Sértette őket, hogy félbeszakadt a vásár. A papok ellenálltak a Szentlélek meggyőző erejének.

A papoknak és véneknek mindenkinél jobban kellett volna látniuk, hogy Jézus az Úr felkentje, mivel kezükben voltak a küldetését leíró tekercsek, és tudták, hogy a templom megtisztítása emberfeletti erő révén történt. Bármennyire gyűlölték is Jézust, mégsem tudtak szabadulni a gondolattól, hogy Őt Isten küldhette prófétaként a templom megtisztítására. Engedtek ennek a félelemnek, és megkérdezték Tőle: "Micsoda jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?" (Jn 2:18)

Jézus már mutatott nekik jelt. Azzal, hogy világosságot gyújtott szívükben, és cselekedeteivel, amelyeket a Messiásnak kellett megtennie, meggyőző bizonyítékát adta jellemének. Most, amikor jelt kértek tőle, példázattal válaszolt, megmutatta, hogy ismeri rosszindulatukat, s hogy milyen messzire képesek elmenni. "Rontsátok le e templomot - szólt - és három nap alatt megépítem azt" (Jn 2:19).

Szavainak kettős értelme van. Jézus nemcsak a zsidó templom és istentiszteleti forma lerombolására utal, hanem saját halálára is - teste templomának lerombolására. A zsidók máris ezt tervezgették. Amint a papok és vének visszatértek a templomba, Jézus megölését javasolták, hogy így szabaduljanak meg a bajkeverőtől. Amikor Jézus eléjük tárta szándékukat, mégsem értették meg. Szavait csak a jeruzsálemi templomra vonatkoztatták, és felháborodva kiáltották: "Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?" (Jn 2:20). Úgy érezték, ezzel Jézus igazolta hitetlenségüket, és még határozottabban elutasították Őt.