2017. február 19., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 19 - VASÁRNAP - Zsoltárok 111

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 8. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezet 588. nap

8. A nemzeti hitehagyás

Jeroboám halálától Illés Akháb előtti megjelenéséig Izráel népe egyre hanyatlott lelkileg. Uralkodói nem félték Jahvét, és idegen istentiszteleti formák tartására vették rá a népet. Többségük nagyon hamar szem elől tévesztette az élő Isten szolgálatát és sok bálványimádó szokást vett át.  Nádáb, Jeroboám fia, csak néhány hónapig ült Izráel trónján. Gonosz uralmának hirtelen véget vetett egyik hadvezére, Baása által vezetett összeesküvés.

Ő akarta átvenni az uralmat. Nádábot és minden rokonát, akik követhették volna a trónon, megölték "az Úr szava szerint, amelyet megmondott szolgája, a silói Ahijjá által. Jeroboám vétkei miatt történt ez, aki vétkezett, és Izráelt is vétekbe vitte..." (1Kir 15:29-30). 

Így pusztult el Jeroboám családja. Az általa bevezetett bálványimádás a menny megtorló ítéletét hozta a vétkesekre. Ennek ellenére az utána következő uralkodók - Baása, Ela, Zimri és Omri - majdnem negyven évig jártak a gonoszság végzetes útján. 

Amíg Izráelben a hitehagyás tartott, Júdában jórészt Asa uralkodott. Hosszú évekig "Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az Úr. Eltávolította az idegen oltárokat és az áldozóhalmokat, összetörte a szent oszlopokat és kivágta a szent fákat. A júdaiaknak pedig megparancsolta, hogy őseik Istenét, az Urat keressék, és teljesítsék a törvényt és a parancsolatokat. Eltávolította Júda összes városából az áldozóhalmokat és a tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt béke volt az országban. Épített Júdában megerősített városokat, mert béke volt az országban. Nem viseltek ellene háborút azokban az években, mert nyugalmat adott neki az Úr" (2Krón 14:1-5).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 111

Ez a zsoltár azzal kezdődik és azzal ér véget, hogy Isten dicsőítésére hív. A 112. zsoltárral alkot egységet, mivel a témájuk megegyezik. A szerző az egész közösséget hívja, hogy együttesen dicsőítsék Istent. Azt mondja, hogy ő ezt teljes szívéből teszi (1. vers), kizárólag a saját döntése alapján, és teljes lényével. Isten saját önkinyilatkoztatása indítja őt a dicsőítésre. Isten a parancsolatain keresztül ismertette meg magát a népével, amelyek „Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak” (8. vers), és tettein keresztül, amelyek dicsőségesek és méltóságosak (3. vers), hűségesek és igazságosak (7. vers), valamint a népével kötött szövetség által „megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (5. vers).

Az is igaz, hogy Isten csodálatos tettei észrevétlenek maradhatnak, ha nem elmélkedünk rajtuk, és nem gyönyörködünk bennük (2. vers). Azért, hogy Isten megvédjen minket a felejtéstől, emlékezetet szerez az ő csodálatos dolgainak, mert „kegyelmes és irgalmas az Úr" (lásd 4. vers). Néhány bibliakutató ezt párhuzamba hozza a húsvét ünnepével, ami szintén megemlékezés Isten nagy szabadítására az egyiptomi szolgaságból. Ez Isten egyik legszembetűnőbb tette az ősi időkben, ami a bűn fogságából való szabadulásnak a jelképe is lett. Azonban ez csak egy meghatározott esemény; nem foglalja magába Isten összes tettét, amelyeket szintén nem kellene elfelejtenünk, még az Istentől olyannyira elidegenedett korunkban sem. Másrészről a szombat mélyen beágyazódik a létünkbe, rámutat a származásunkra, a Megváltónkra, és Isten jelen cselekedeteiben való reménységünkre, valamit gyógyulást ad a bűn okozta nyugtalanságunkra. Isten a tetteiről beszél nekünk, amelyeket ígéretei szerint véghezvisz gyermekei életében, és amelyek gyógyszert jelentenek a feledésre is.

Szerető Istenünk!
A zsoltáríró arra hív minket, hogy Téged dicsőítsünk. Segíts, hogy ezt teljes szívünkből tehessük, felismerve hatalmas és csodálatos tetteidet, amelyeket nap mint nap véghezviszel az életünkben! Ámen.

Ioan Campian-Tatar

82. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 8. fejezetéhez (február 19-25.).

A Jeroboám uralkodását követő évek a gonosz lejtőjén való gyorsuló lefelé haladást jelentették, annak ellenére, hogy menet közben voltak figyelmeztető jelei a küszöbön álló és fenyegető katasztrófának. A mennyei ítélet lesújtott Jeroboám családjára, és az őt követő királyok is követték őt a gyors lelki hanyatlásban. Sokan megfeledkeztek Istenről, és az Ő hatalmát bálványoknak tulajdonították.

Egy fényes pont az egyébként lehangoló képen Asa, Júda királya. Egy az ő seregénél jóval nagyobb sereggel kellett szembenéznie, és a jövője reménytelennek tűnt. De Istenben bízott, nem emberekben, és Isten megjutalmazta ezt a hitet. A hatalmas ellenséges sereget legyőzték, és az soha nem is állt talpra a vereségből.

Mi volt Asa titka? Hallottad már a mondást: „Ha minden más csődöt mond, imádkozz!”? Valójában mindig jó ötlet imádkozni, és Asa ereje sem a pánikban elhadart, utolsó pillanatban kimondott imának volt köszönhető. „A békesség idején Asa nem a saját szórakozását és kedvteléseit kereste. Készült a válságos helyzetekre. Küzdelemre edzett hadserege volt. Igyekezett népét úgy vezetni, hogy Istennel békességben legyen.”

Amikor Isten egy elképesztő hadi győzelemben részesítette Asát, ő nem magának tulajdonította a dicsőséget. Ellenkezőleg, Júdában reformációt indított el, és áldozatot mutatott be hálaképpen.

Uram, kérlek, segíts, hogy neked tulajdonítsam és adjam meg a dicsőséget (saját magam helyett), és bízzak benned (könnyű és nehéz napokon egyaránt)!

Lisa Ward
Country Life Hetednapi Adventista Gyülekezet
Cleburne, Texas

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 18., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 18 - SZOMBAT - Zsoltárok 110

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 586. nap

Jeroboám huszonkét évig tartó zűrzavaros uralkodása végén Abijjával, Roboám utódjával vívott küzdelemben végzetes vereséget szenvedett. "Nem is tudta többé Jeroboám összeszedni az erejét Abijja idejében. Az Úr megverte őt, és meghalt" (2Krón 13:20).

Jeroboám uralkodása alatt elkezdődött hitehagyás egyre erősödött, míg végül Izráel országának teljes összeomlását okozta. Még Jeroboám halála előtt ezt mondta Ahijjá, az idős silói próféta, aki hosszú évekkel előbb megjövendölte Jeroboám trónra jutását: "Megveri az Úr Izráelt, és ingadozni fog, mint a nád a vízben. Kitépi majd Izráelt ebből a jó földből, amelyet őseiknek adott, és elszórja őket az Eufráteszen túlra, mivel bálványoszlopokat csináltak az Úr bosszantására. És kiszolgáltatja Izráelt a vétkek miatt, amelyeket Jeroboám elkövetett, és amelyekkel Izráelt is vétekbe vitte" (1Kir 14:15-16).

Az Úr azonban nem mondott le addig Izráelről, amíg minden lehetőt meg nem tett, hogy újra hűségre bírja. A hosszú, sötét évek alatt, amikor egyik uralkodó a másik után vakmerően egyre mélyebb bálványimádásba sodorta Izráelt, Isten egyik üzenetet a másik után küldte bűneibe visszaeső népének. Prófétái által megadott minden lehetőséget arra, hogy feltartóztassák a hitehagyás áradatát és visszatérjenek hozzá. A birodalom kettészakadását követő években élt és munkálkodott Illés és Elizeus. Az ország hallotta Hóseás, Ámos és Abdiás meleg szeretettel áthatott kérlelését is. Isten sohasem hagyta Izráelt bűntől megmentő hatalmát hirdető nemes szívű tanúbizonyságok nélkül. Néhányan még a legsötétebb órákban is hűségesek maradtak mennyei Urukhoz, és a szent Isten előtt feddhetetlenül éltek a bálványimádás közepette. Ezek a hűségesek a szent maradékhoz tartoztak, amely által Jahve örökkévaló terve megvalósul.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 110

A 110. zsoltár a Messiásról szól, ez a legtöbbször idézett zsoltár az Újszövetségben (Máté 22:42-45; Márk 12:36-37; Luk 20:42-44; Zsid 1;13), és Jézus Krisztust Királyként, Bíróként és Papként mutatja be. E zsoltár ezenkívül tartalmaz még két rövid próféciát és többféle ígéretet a győzelemre (az 1-3., valamint a 4-7. vers), amely először Jézus feltámadásával és mennybemenetelével teljesedett be, azonban a maradéktalan beteljesedése csak a jó és a gonosz közti nagy küzdelem végén és a Bárány végső győzelme idején lesz.

Egyedül Jézus kapta meg az erőt és hatalmat, „amíg az ellenfeleidet a lábad zsámolyává nem teszem” (1. vers). Ez a hatalom nem erőn, emberi becsületen vagy népszerűségen alapszik. Nem fenyegető szavakban vagy korlátozásban fejeződik ki. Éppen ellenkezőleg; szereteten, szolgálaton és áldozaton alapul. Ha emberi szemmel tekintünk Jézusra, akkor azt látjuk, hogy „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. (Ésa 53:2 – új prot. ford.) Amikor ott állt, arra várva, hogy Pilátus, a római hatalom képviselője kihallgassa, Ő volt az emberi törékenység megtestesítője. Jézus mégis ott tett bizonyságot arról, hogy Ő király, még ha az Ő királysága nem is ebből a világból való. A keresztfájára három nyelven ezt írták: „A zsidók királya”, mintegy a megaláztatását megkoronázandó; a királyt keresztre feszítették, akárcsak egy bűnözőt. A fején ott volt a töviskorona, vörös palástját levették róla, védtelenül hagyva Őt.

Ha azok, akik részt vettek a tárgyalásán és a kigúnyolásában, bepillantást nyerhettek volna a jövőbe, bizonyára megdöbbentek volna. Ha látták volna az Őt követők hatalmas számát, a mártírok tömegét, akik az életüket adták Őérte, és a királyságának megállíthatatlan menetét, aminek célja az egész bolygó meghódítása, az Ő híveinek erővel bíró szavai és nagylelkű tettei által; elszégyellve magukat, visszaléptek volna, elismerve Dávid prófétikus szavainak beteljesedését. „A te hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr Sionból.” (2. vers)

Drága Urunk!
Nyisd meg a szemünket, hogy úgy láthassunk téged, ahogy a zsoltáros látott, a mi Királyunkként, hatalmas mennyei Főpapunkként és Bíránkként. Add meg nekünk a bátorságot, erőt és elhatározást ahhoz, hogy a te győztes sereged tagjai lehessünk! Ámen!

Ioan Campian-Tatar

81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).

Hatalmi harcok, hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény cselekményének részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében. Ezt a sok ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben az elbeszélésben?

Jeroboám egy olyan uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna. Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten mellett: ők a „maradék”.

Ugorjunk előre 2017-be. Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn problémáját ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és igazak hozzá. Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb órákban is néhányan hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső látszólagos ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem, és soha nem is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.

Joy Muth Fackenthall   
Spanyol tanár és Biblia-oktató
PUC Prep, Angwin, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 17., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 17 - PÉNTEK - Zsoltárok 109

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 586. nap

A megjövendölt végzet nemsokára szó szerint beteljesedett. "Miután evett és ivott, fölnyergelték a szamarát... És elment, de az úton egy oroszlán talált rá, és megölte. Holtteste ott hevert az úton, mellette állt a szamár, de az oroszlán is a holtteste mellett állt. Az arra járó emberek meglátták az úton heverő holttestet meg az oroszlánt is, amint a holttest mellett állt. Bementek a városba, ahol az öreg próféta lakott, és elbeszélték ezt. Amikor meghallotta ezt az öreg próféta, aki visszahozta az útról, így szólt: Az Isten embere ez. Ellene szegült az Úr szavának..." (1Kir 13:23-26).

A hűtlen szolgát ért büntetés is bizonyította, hogy igaz az oltárról mondott prófécia. Ha a próféta - miután megszegte Isten parancsát - minden baj nélkül elmehetett volna, a király ezt saját engedetlensége igazolására használta volna fel. Az oltár széthasadásában, karja megbénulásában és a Jahve határozott parancsát megszegő próféta rettenetes sorsában Jeroboámnak látnia kellett volna a megsértett Isten gyorsan megmutatkozó haragját. Az ítéletsorozat bűne elhagyására kellett volna intse. Jeroboám azonban nem érzett semmi bűnbánatot, "...hanem továbbra is rendelt papokat a nép köréből az áldozóhalmokra, és akinek ez tetszett, azt beiktatta, hogy az áldozóhalmok papja legyen." Tehát nemcsak ő maga vétkezett súlyosan, hanem "Izráelt is vétekbe vitte". "Ez a dolog volt Jeroboám házának a vétke, emiatt irtották ki a föld színéről és emiatt semmisítették meg" (1Kir 13:33-34; 14:16).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 109

E zsoltár címzése dicséretem Istenéhez” szól, és zárszava az Isten dicsőítésére való elköteleződés kifejezése. „Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal.” Dávid, a zsoltár írója ismét támadás célpontja, az ellenfelei körülveszik, gyalázatos szavakkal illetik, és igazságtalanul bánnak vele. „Rosszal fizetnek nekem a jóért, és gyűlölettel az én szeretetemért.” (5. vers) A 6. verstől egészen a 20. versig Dávid egyes számban kezd beszélni, szabadjára engedi keserű érzése árját, a gonosz emberek méltó büntetését kéri. Itt, és a zsoltárt olvasva számos versnél lesújtó ez az erőszakos nyelvezet, elgondolkodunk, mi történik itt. E szavak elég erősnek bizonyultak, hogy Péter Júdásra vonatkozóan idézze. „Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban.” (ApCsel 1:20)

Néhány megfigyelés segíteni fog jobban megértenünk ezeket a szakaszokat. A nyelvezet mélységét az akkori idő fényében kell értelmeznünk. Az élet értéktelen volt, és könyörtelenül gyilkoltak férfiakat és nőket. Ahelyett, hogy a kardjára támaszkodott volna, Dávid Istent szólítja fel, hogy avatkozzon közbe, és hirdessen ítéletet a gonosztevők felett. Nem akar bosszút állni. Egyszer már megpróbálta, és egy bölcs asszony meggyőzte, hogy tegyen le a tervéről. Az olyan kifejezés, mint a gonosz, álnok és vádló (2. vers) Sátánra emlékeztet, Isten és a gyermekei igazi ellenségére, a bűn és gonoszság szerzőjére ebben az univerzumban. Isten nem marad tétlen, ha igazságtalansággal és elnyomással találkozik, a gyermekeinek is így kell viselkedniük a gonoszsággal szemben. Ugyanakkor ez a zsoltár gyakorlati lecke is, hogy mit kell tennünk a negatív érzésünkkel, a keserűséggel, amely időnként a hatalmába kerít, akár tudatában vagyunk, akár nem. C. S. Lewis azt mondja, meg kell bocsátanunk a felebarátunknak hetvenszer hétszer ugyanazért a hibáért, nem pedig 490 különbözőért. Dávid beszél Istennek a negatív érzelméről, és Istent arra szólítja fel, mutassa ki a hatalmát, és avatkozzon közbe. Ez az, ami miatt teljes bizalommal tud Istenhez fordulni. „De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!” (21. vers) Csak ilyen módon kerülhetünk Isten dicsőítésére képes és méltó lelki állapotba.

Drága Urunk!
Segíts bennünket, amikor körülvesz az ellenség, vagy amikor a lelkünket beborítja a szomorúság! Keresünk téged, teljesen bízva abban, hogy a szegények és szükséget szenvedők oldalán állsz. A szívünk csak téged dicsőít. Ámen

Ioan Campian-Tatar,
a Román Unió titkára

81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).

Hatalmi harcok, hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény cselekményének részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében. Ezt a sok ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben az elbeszélésben?

Jeroboám egy olyan uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna. Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten mellett: ők a „maradék”.

Ugorjunk előre 2017-be. Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn problémáját ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és igazak hozzá. Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb órákban is néhányan hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső látszólagos ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem, és soha nem is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.

Joy Muth Fackenthall   
Spanyol tanár és Biblia-oktató
PUC Prep, Angwin, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 16., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 16 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 108

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 585. nap

A próféta - miután átadta üzenetét - elindult, hogy visszatérjen Júdába, de Jeroboám így szólt hozzá: "Jöjj velem haza, egyél valamit, és ajándékot adok neked... Ha a palotád felét nekem adod, akkor sem megyek el veled; én ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet. Mert ilyen parancsot adott nekem az Úr: Ne egyél kenyeret, ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél!" (1Kir 13:7-9)

Jó lett volna, ha a próféta kitart szándéka mellett, és késedelem nélkül visszatér Júdeába. Amikor a másik úton hazafelé ment, utolérte egy öregember, aki prófétának mondta magát, de félrevezette Isten emberét. Így szólt: "Én is olyan próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt hozzám az Úr parancsára: Hozd vissza őt magaddal a házadhoz, hogy kenyeret egyék, és vizet igyék." Újra meg újra elmondta ezt a hazugságot; és addig hívta Isten emberét, amíg rávette a visszatérésre.

Mivel az igaz próféta letért a kötelesség útjáról, és ellenkező irányba indult, Isten megengedte, hogy vétkéért bűnhődjék. Mialatt ő és az, aki Bételbe visszahívta, együtt ültek az asztalnál, a Mindenható ihlette a hamis prófétát "...és így kiáltott az Isten emberének, aki Júdából jött: Így szól az Úr: Mivel ellene szegültél az Úr szavának, és nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet Istened, az Úr adott neked... ezért holttested nem jut őseid sírjába!" (1Kir 13:18-22).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 108

A 108. zsoltár első versei egy dicsőítő énekre emlékeztetnek, amit gyakran énekeltünk a fiatalokkal. A zsoltáríró prófétai képben látja Izráel maradékának összegyűjtött és megváltott népét, amint az Urat dicsőíti.  Isten kegyelmének és hűséges szavatartásának ilyen végidei bemutatása a legnagyobb dicsőítést váltja ki, és az Ő felmagasztalását, aki bizonyítja, hogy méltó az ilyen felmagasztalásra megváltott és helyreállított népétől.

Dávid eltökélte az útirányt, és nem tért el attól. Az állhatatosság, a cél iránti rendíthetetlen ragaszkodás olyan jellemvonás, amit gyakorolnunk kell.

Ez a zsoltár az Úrhoz való hűségre bátorít minket, aki harcba száll értünk, ahogy annak idején az izraelitákért is tette, és megteszi ma is érted és értem. Amikor nincsen emberi segítség, az isteni siet megsegítésünkre. Amikor az emberekbe vetett bizalom megrendül, Isten gyermekei még erősebben kapaszkodnak az Örökkévaló karjába.

Mint az ő kiáltásuk, legyen a mi kiáltásunk is ma! „Istenünk, segíts meg minket a bajban, mert az emberi segítség hiábavaló.” Isten kegyelméből bátran cselekszünk, mert Ő eltapossa az ellenségünket. Légy nagyon bátor, és Ő harcolni fog érted!

Christoph Berger

81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).

Hatalmi harcok, hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény cselekményének részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében. Ezt a sok ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben az elbeszélésben?

Jeroboám egy olyan uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna. Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten mellett: ők a „maradék”.

Ugorjunk előre 2017-be. Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn problémáját ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és igazak hozzá. Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb órákban is néhányan hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső látszólagos ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem, és soha nem is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.

Joy Muth Fackenthall   
Spanyol tanár és Biblia-oktató
PUC Prep, Angwin, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 15., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 15 - SZERDA - Zsoltárok 107

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 584. nap

Jeroboám hiába próbálta az idegen oltár felavatását ünnepélyessé és tiszteletet ébresztővé tenni, amivel Jahve jeruzsálemi templomában folyó istentiszteletet akarta lebecsülni. A próféta üzenete bűnbánatra és gonosz szándékának felhagyására kellett volna késztesse Izráel királyát, hogy ne térítse el a népet az igaz Isten tiszteletétől! Jeroboám azonban megkeményítette szívét, és a maga választotta út mellett döntött.

A bételi ünnepség idején a zsidók szíve még nem volt egészen kemény. Sokan fogékonyak voltak a Szentlélek befolyása iránt. Mielőtt túl késő lenne, az Úr meg akarta állítani azokat, akik hitehagyásukban gyorsan távolodtak tőle. Elküldte követét, hogy szakítsa meg a bálványozó cselekményt, és tárja fel a király és a nép előtt, hová vezet a hitehagyás! Az oltár széthasadása jelezte, hogy Isten haragszik az Izráelben véghezvitt utálatosság miatt.

Az Úr menteni akar, nem pusztítani. Örül a bűnösök megmentésének. "Életemre mondom - így szól az én Uram, az Úr -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát..." (Ez 33:11). Intéssel és kérleléssel szólítja az önfejűt, hogy hagyjon fel gonoszságával, forduljon Istenhez, és éljen! Szent bátorsággal ruházza fel követeit, hogy hallgatóikat megfélemlítsék és bűnbánatra indítsák. Milyen keményen dorgálta meg Isten embere a királyt! Szükség volt erre a határozottságra. Más módon nem lehetett a gonoszságot megfeddeni. Az Úr bátorságot adott szolgájának, hogy maradandó benyomást keltsen hallgatóiban. Az Úr követeinek sosem szabad emberektől félniük, hanem rendíthetetlenül ki kell állniuk az igazságért. Ameddig bizalmukat Istenbe helyezik, nem kell félniük. Aki megbízatást ad nekik, oltalmazó gondviseléséről is biztosítja őket.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 107

Ez a zsoltár arra buzdít bennünket, hogy dicsőítsük Istent a jóságáért (1., 21. és 31. vers).  Mindenkihez szól a felhívás, aki már átélte a szabadulást bármilyen tehertől. Ez nem csak akkor igaz, amikor ártatlanul kerülünk nehézségbe, hanem akkor is, ha mi okoztuk a bajt.  A zsoltáros tapasztalata a szabadulásról azon alapszik, amit Jézus tett, és tesz ma is (Jn 8:36). Erős karja ma is kész segíteni rajtad (13., 19., 28. vers), és kihozni téged a nyomorúságból.

A 107. zsoltár azoknak is szól, akik különösen sanyarú helyzetben vannak, mert az izraeliták általánosan hitték, hogy a betegség Isten büntetése (lásd Jób barátainak kijelentését vagy a tanítványok kérdését a János evangéliuma 9. fejezetének 1-3. versében). Amikor valaki közel kerül a halálhoz, megtanul Istenhez kiáltani. Isten szava hírnökként érkezik hozzá.  Ez a kapernaumi százados hitére emlékeztet minket (Mt 8:8-13).

Ezen zsoltár ideje óta az orvostudomány sokat fejlődött. Mégis, annak, aki betegségtől vagy elviselhetetlen fájdalomtól szenved, gyógyszerre van szüksége. A lelki egészség helyreállítását szolgáló gyógyszer az Ő szavában található.

Fordítsuk ma a figyelmünket ismét arra, hogyan bánt az Úr annak idején Izraellel; és az Ő Izraelével ma (amelynek te is, én is tagjai vagyunk). Így ismét meg fogjuk érteni Urunk szerető jóságát. Adjunk hálát neki, amiért Ő meg tudja változtatni a dolgokat.

Christoph Berger

81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).

Hatalmi harcok, hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény cselekményének részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében. Ezt a sok ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben az elbeszélésben?

Jeroboám egy olyan uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna. Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten mellett: ők a „maradék”.

Ugorjunk előre 2017-be. Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn problémáját ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és igazak hozzá. Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb órákban is néhányan hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső látszólagos ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem, és soha nem is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.

Joy Muth Fackenthall   
Spanyol tanár és Biblia-oktató
PUC Prep, Angwin, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 14., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 14 - KEDD - Zsoltárok 106

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 583. nap

A király merészen szembeszegült Istennel. Félretette rendelkezéseit. Vakmerő intézkedése nem maradhatott dorgálás nélkül. Éppen tömjént égetett a Bételben emelt idegen oltár felavatásakor, amikor megjelent előtte az Isten embere Júdából. Isten azért küldte, hogy ítéletet mondjon a királyra, amiért új istentiszteleti formát akart bevezetni. A próféta "ezt hirdette az Úr parancsára az oltárnál: Oltár! Oltár! Így szól az Úr: Egy fiú születik majd Dávid családjából, akinek Jósiás lesz a neve, ő majd föláldozza rajtad az áldozóhalmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak elégetni rajtad!

Még azon a napon csodát is tett, és ezt mondta: Ez a csoda annak a bizonyítéka, hogy az Úr szólott: Íme, ez az oltár meghasad és kiömlik a rajta levő hamu." "Az oltár pedig meghasadt, és kiömlött a hamu az oltárról. Ez volt az a csoda, amelyet az Isten embere tett az Úr parancsára" (1Kir 13:2-3, 5).

Jeroboám ezt látva Istennel szembeni daccal telt el. Megpróbálta elhallgattatni az üzenet közvetítőjét. Dühösen "kinyújtotta a kezét... az oltár mellől", és ezt kiáltotta: "Fogjátok el őt!" Meggondolatlan tettét gyors megrovás követte. Jahve követe ellen kinyújtott keze azonnal tehetetlenné vált, "megbénult". Nem tudta visszahúzni.

A király rémülten könyörgött a prófétának, hogy járjon közbe érdekében Istennél. "Engeszteld ki Istenedet, az Urat, és imádkozzál értem, hogy visszahúzhassam a kezem! És Isten embere kiengesztelte az Urat, a király pedig vissza tudta húzni a kezét, és az olyan lett, mint azelőtt volt" (1Kir 13:4, 6).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 106

A 106. zsoltár bepillantást nyújt Izrael fiainak bűnbánatába és nemzeti bűnvallásába, amikor megújult szívvel ismerik el mindazt, amit az Úr tett addig értük, és az isteni dicsőség és kegyelem fényében értelmezik a történelmüket (Ez 36:1). Ekkor eszükbe jutnak a gonosz útjaik, és megváltozott szívvel látják a saját vétkeiket, hitetlenségüket és lázadásukat. Izrael vétkeinek sötét hátterével ellentétben, fényesen ragyog Isten dicsősége, és kiváltja a kezdő és befejező „Alleluját” (1. és 46. vers).

Izrael bűnvallása így szól, „Atyáinkkal együtt vétkeztünk”, mert bizonyos értelemben az izraeliták minden nemzedéke Egyiptomból jött ki (6. vers). Ez érvényes a saját kivonulásunkra is. Izrael – a régi, a mai és a jövendőbeli – romlott, bűnöző, gonoszul cselekvő, és kivágták volna Isten kegyelme és hűsége nélkül.

Hasonlítsd magadat Izraelhez. Hasonlóan cselekedtél? Emlékezz a lázadásodra a Vörös-tengernél, az egyiptomi húsos fazekak utáni zúgolódásodra, az Isten vezetői iránti féltékenységedre; és hajlottál arra, hogy Isten dicsőségét egy állat képmásának tiszteletére cseréld, vagy a Baál-Peornál kötött szövetségedre. Újra meg újra elfeledkeztél Istennek a megváltásért, a gondviselésért és a győzelemért végzett hatalmas munkájáról?

Valljuk meg ma a vétkeinket, és dicsőítsük Istent az Ő kegyelméért és hűségéért! Bízzunk a végső megváltásban a győzelem nemsokára elérkező napján, amikor Jézus eljön, és a nagy aratás minden nemzetnél bekövetkezik!

 Christoph Berger

81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).

Hatalmi harcok, hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény cselekményének részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében. Ezt a sok ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben az elbeszélésben?

Jeroboám egy olyan uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna. Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten mellett: ők a „maradék”.

Ugorjunk előre 2017-be. Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn problémáját ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és igazak hozzá. Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb órákban is néhányan hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső látszólagos ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem, és soha nem is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.

Joy Muth Fackenthall   
Spanyol tanár és Biblia-oktató
PUC Prep, Angwin, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

2017. február 13., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 13 - HÉTFŐ - Zsoltárok 105

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 7. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezet 582. nap

Jeroboám annyira szerette volna a tíz törzset távol tartani Jeruzsálemtől, hogy szem elől tévesztette tervének alapvető gyengeségét. Nem gondolta meg, milyen nagy veszélynek teszi ki Izráelt, ha elébük állítja az istenséget szimbolizáló bálványt, amelyet őseik jól ismertek az egyiptomi szolgaság századaiban. Amikor Jeroboám nem sokkal ez előtt Egyiptomban tartózkodott, megtanulhatta volna, mily ostoba dolog ilyen pogány ábrázolásokat a nép elé helyezni. Szándéka, hogy a nép felhagyjon a szent város évenkénti meglátogatásával, erre az oktalan intézkedésre késztette. "Eleget jártatok már Jeruzsálembe! - hangoztatta -. Itt vannak isteneid, ó Izráel, akik kihoztak téged Egyiptomból" (1Kir 12:28). Tehát arra biztatta őket, hogy hajoljanak meg az arany bálványok előtt, és fogadjanak el idegen istentiszteleti formákat.

A király megpróbálta rávenni a birodalmában élő lévitákat, hogy teljesítsenek papi szolgálatot az újonnan emelt bételi és dáni szentélyekben. De próbálkozása nem járt sikerrel, ezért kénytelen volt "a nép köréből" papokká emelni férfiakat (1Kir 12:31). Sok hűséges zsidó - köztük számos lévita - megrémülve a kilátásoktól, Jeruzsálembe menekült, ahol a menny kívánalmai szerint tarthattak istentiszteletet.

"Elrendelt Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónap tizenötödik napján, a Júdában tartott ünnepnek megfelelően, és áldozott az oltáron. Ugyanígy járt el Bételben is; áldozatot mutatott be a borjúknak, amelyeket készíttetett. Bételben is papokat rendelt az áldozóhalmokra, amelyeket berendezett" (1Kir 12:32).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 105

Prófétai értelemben ezen a zsoltáron keresztül bepillantást nyerhetünk abba, ahogy a helyreállított Izrael megünnepli az Istennel kötött szövetséget, és Isten hűségét, amely egészében beteljesedett Izraelen.

A második és az ötödik vers szavai arra bátorítanak minket, hogy ne felejtsük el Isten csodáit az életünkben. Írjuk le őket egy különleges füzetbe, tartsuk meg őket, mint különleges értékeket, hogy időről időre elgondolkodhassunk rajtuk, különösen akkor, amikor csüggedtek vagyunk, és ha eljön a megfelelő alkalom, akkor megoszthassuk másokkal. A zsoltáríró szavai bátorítanak, hogy keressük Istent. Ez nem fog magától megtörténni, nekünk kell naponta folyamatosan a színe elé járulnunk. Prófétai értelemben ennek a zsoltárnak a gondolatait akkor fogjuk énekelni, amikor Jézus második eljövetelekor Isten népe Jézus színe előtt lesz.

A történelem folyamán az Úr megtartotta szövetségét a pátriárkák korában és utána is. Igen, mindig emlékezni fog a szövetségére. Ennek a szövetségnek a tudatában küldte el Józsefet mindenki előtt Egyiptomba a fáraó színe elé, és a testvérei jó néhány próbát kiálltak, amíg Isten szava beteljesült. Józsefet az a megtiszteltetés érte, hogy ő maga nyithatta meg ezt a földet Isten gyermekei előtt. Isten az ő szolgáján, Mózesen keresztül a kivonulás során, a csapások ideje alatt is hűségesen oltalmazta népét. Arannyal és ezüsttel távoztak Egyiptomból, és Isten vezette őket tovább a pusztában (2Móz 13:21). Felhőként takarta be őket nappal, és tűzoszlop volt, hogy világítson éjjel. Kenyeret küldött az égből és vizet fakasztott a sziklákból.

Mennyei Atyád számodra is biztosítja hatalmas és kegyelmes tetteit a mai napon is, mivel megtartja ígéreteit. Dicsőítsd az Urat, aki hűséges, és nem töri meg a veled kötött szövetséget!

 Christoph Berger

81. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 7. fejezetéhez (február 12-18.).

Hatalmi harcok, hazugságok, csodás gyógyulás, beteljesülő halálos prófécia és egy hitehagyó király – úgy tűnhet, ezek mindannyian egy modernkori misztikus regény cselekményének részei, pedig ezek mind megtalálhatóak Jeroboám történetében. Ezt a sok ármánykodás látva felmerülhet bennünk a kérdés: hol van Isten ebben az elbeszélésben?

Jeroboám egy olyan uralkodó volt, aki az uralkodás hatalmát választotta az Istennek való hűség helyett. Bálványokat hozott létre a nép számára, hogy azokat imádják, és ezzel megerősítse a földi birodalmát, ahelyett, hogy Isten előtt igaz maradt volna. Ez a hitehagyás meghatározása: a hitnek a feladása. Isten mégis munkálkodott Izraelért. A szeretet Istene nem mondott le a választott népéről. Ellen White szerint még a „sötét években” is mindig voltak Istenhez hű emberek, és Isten továbbra is küldött „finom kérleléseket” a szolgáin keresztül. Sosem volt olyan időszak, amikor ne lettek volna olyan emberek, akik erősen kiálltak Isten mellett: ők a „maradék”.

Ugorjunk előre 2017-be. Olyan világban élünk, amelyikben látszólag a káosz és romlottság uralkodik, és elég egy pillantást vetni a hírekre, hogy egy újabb szörnyűséges atrocitásról értesüljünk. Míg látszólag tehetetlenek vagyunk, hogy megoldjuk a bűn problémáját ebben a világban, Isten azt kéri, hogy maradjunk hűségesek és igazak hozzá. Ahogy Ellen White szépen megfogalmazta: „Még a legsötétebb órákban is néhányan hűségesek maradnak mennyei Uralkodójukhoz.” Ez a végső látszólagos ellentmondás: míg Jeroboám elhagyta Istent, Isten egyáltalán nem, és soha nem is fogja elhagyni azokat az embereket, akik Őt választották.

Joy Muth Fackenthall   
Spanyol tanár és Biblia-oktató
PUC Prep, Angwin, CA USA
Fordította: Gősi Csaba