2017. június 24., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 24 - SZOMBAT - Ézsaiás 35

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 28. fejezet 712. nap

Ez az alkalom igen hasznos volt az összegyűlt sokaság számára. A város megszentségtelenített utcáit megtisztították az Akház uralkodása alatt odahelyezett bálványszentélyektől. A kitűzött napon megtartották a páska ünnepét, és a nép hálaáldozatok bemutatásával és Isten akaratának tanulásával töltötte a hetet. A léviták nap mint nap az Úr dolgait tanították, és akik szívből keresték az Urat, azok bocsánatban részesültek. Nagy öröm töltötte el az imádkozó sokaságot; "A léviták és a papok minden nap dicsérték az Urat, erős hangú hangszereken játszva az Úr tiszteletére" (2Krón 30:21). Mind egy akarattal dicsőítették Őt, aki ilyen könyörületes és irgalmas.

A páskabárány ünnepére szokás szerint szentelt hét nap nagyon gyorsan eltelt. A nép további hét napot akart eltölteni tanulással, hogy jobban megismerje az Úr útját. A tanító papok folytatták az oktatást a törvény könyvéből. A nép naponként összegyűlt a templomban, hogy dicsérettel és hálával áldozzon. Ahogy a nagy összejövetel vége közeledett, kétségtelenné vált, hogy Isten csodálatosan cselekedett a bűnbe süllyedt Júda megtérése és a mindent elsöpréssel fenyegető bálványimádás áradatának feltartóztatása érdekében. A próféták nem hiába mondták ünnepélyes figyelmeztetéseiket. "Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának az ideje óta nem történt ehhez hasonló Jeruzsálemben" (2Krón 30:26).

Elérkezett az idő, amikor a híveknek vissza kellett térniük otthonaikba. "...fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált, mert imádságuk eljutott a mennybe, az Úr szent lakóhelyére" (2Krón 30:27). Isten elfogadta azokat, akik megtört szívvel, bűneiket megvallva, nagy elhatározással fordultak hozzá bocsánatért és segítségért.

Még volt egy fontos feladat, amelyben minden hazatérőnek tevékenyen részt kellett vennie. E munka végrehajtása tanúsította, hogy igazi reformáció történt. A feljegyzésben ez áll: "Amikor mindezek befejeződtek, egész Izráel, amely ott tartózkodott, kivonult Júda városaiba, és összetörték a szent oszlopokat, kivagdalták a szent fákat, és lerombolták az áldozóhalmokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasséban. Azután visszatértek Izráel fiai, mindenki a maga városában levő birtokára" (2Krón 31:1).

Ezékiás és munkatársai különböző reformokat hoztak létre az ország lelki és földi érdekeinek helyreállítására. A király "...egész Júdába azt tette, amit jónak, helyesnek és igaznak tartott Istene, az Úr." "Minden munkáját, amit az Isten háza szolgálatában, a törvénynek és a parancsolatnak megfelelően elkezdett, Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki." "Bízott az Úrban, Izráel Istenében... vele volt az Úr, és minden vállalkozása eredményes volt" (2Krón 31:20-21; 2Kir 18:5-7).

Ezékiás uralkodását jelentős intézkedések sorozata jellemezte, melyek tanúsították a környező népeknek, hogy Izráel Istene népével volt. Amikor uralkodása korábbi szakaszában az asszíroknak sikerült Samáriát elfoglalniuk, és a tíz törzs darabokra tört maradékát a népek között széjjelszórniuk, sokan megkérdőjelezték a héberek Istenének hatalmát. Sikereiken felbátorodva a niniveiek ekkor már jó ideje félretették Jónás üzenetét, és a mennyel szemben makacsul állást foglaltak. Néhány évvel Samária eleste után a győztes hadak újra megjelentek Palesztinában. Haderejüket Júda bekerített városai ellen irányították, bizonyos mértékű sikerrel. Egy időre azonban visszavonultak, mert birodalmuk más részeiben nehézségek támadtak. Csak néhány évvel később, Ezékiás uralkodásának vége felé be kellett mutatni a világ népe előtt, hogy vajon a pogányok istenei végül győznek-e.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 35

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Az előző fejezetben megtudtuk, hogy mi fog történni a bűnösökkel és azokkal, akik nem tartják magukat Isten gyermekeinek: a látszólag virágzó földjük szemétté és kietlen pusztasággá fog változni. Ellenben Ézsaiás 35-ben ennek ellenkezőjét olvashatjuk.

Annak ellenére, hogy meghaltak a bűnben, és lelkük kiszáradt pusztaság Isten nélkül, az igazak, akik elfogadták Istent, ragaszkodtak Hozzá, és mint Jákób, ezt mondják: „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet” (1Móz 32:26), és ez egy csodálatos ígéret. Az ígéret szerint „örül a pusztaság és virul mint őszike” (1. vers), mosoly és ének lesz ajkukon, amikor Isten dicsősége és ékessége megjelenik mindenki előtt.

Amíg a mi pusztaságunk se nem dicső, se nem kiváló – és ez így is marad, amíg bűnben élünk – de most már, hogy meghaltunk a bűnnek, mindkettőt megkaphatjuk. Azonban a dicsőség és kiválóság melyet megtapasztalunk, nem a mienk, akiknek a sivár lelke átalakult, hanem az Úré. Máté 5:16 szerint „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Fontos, hogy mindig emlékezzünk arra, kié a dicsőség! Ez nem rólunk szól, hanem Róla.

Hasonló ígéretet találhatunk Ézsaiás 51:3-ban is, „Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava” (ez az egyik kedvenc ígéretem, nyilvánvaló okokból!)

Ézsaiás 35-ben ez az ígéret folytatódik. A gyengébbek, bátortalanabbak számára bátorítás: legyél erős és ne félj! A vakok szemei megnyílnak, a süketek újra hallanak. A sánták, mint szarvasok fognak ugrálni, és a némák énekelnek. Ahol régen sivatag volt, hamarosan élő víznek folyamai lesznek.

Sokan nem is fogják fel a súlyát azoknak az értékeknek, melyeket Isten adott nekik. Nem fogják fel azt sem, hogy Ő mit szeretne tenni a mi sivár életünkkel.

„Az Úr csalódik, mikor népének a tagjai kevésre értékelik önmagukat. Az Úr azt akarja, hogy választottai azon ár szerint értékeljék önmagukat, mely árat érettük a Golgotán lefizetett. Isten vágyakozik utánuk, kívánja őket, különben nem küldötte volna el Fiát azzal az igen sokba kerülő megbízással, hogy váltsa meg őket. Az Úrnak feladata van számunkra és nagyon tetszik néki, ha gyermekei a legmagasabb igényekkel lépnek eléje, csak azért, hogy minél nagyobb mértékben megdicsőíthessék az Ő nevét. Nagy dolgokat várhatnak el az Úrtól, ha hisznek az Ő ígéreteiben.” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 573-574. oldal).

Adjuk át életünk sivár pusztaságát Istennek még ma, és ébredjünk rá, hogy Ő, aki megváltott minket, csodálatos dolgokat szeretne tenni az életünkben. Az Ő országában semmi sem vész kárba. Egy napon, a hamut ékességgé, a gyászt örömnek kenetévé fogja változtatni (Ézs 61:3), mert Ő megígérte nekünk. „Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejükön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj” (10. vers). Milyen csodálatos nap lesz!    

Melodious Echo Mason

99. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. és 28. fejezeteihez (június 18-24.).

Egyszer hallottam egy élénken növekvő gyülekezet lelkészét, amint azt mondja: „Minden a vezetésen áll vagy bukik.” Ellen White Akházról szóló fejezetének kezdő bekezdéseiben ennek a fontosságát hangsúlyozza. „Sok embert, akik korábban ellenálltak a bálványimádó szokások rontásának, most rávettek a pogány istenségek imádására.”

Habár az új király maga nem alkalmazott erőszakot, hogy az emberek bálványimádással foglalatoskodjanak, kétségtelen azonban a rájuk tett hatása. A vezetők hallgatólagosan bennfoglalt engedélyt adnak arra, hogy korábban tarthatatlan cselekedeteket kövessenek el az alattvalók. A vezetők a következetlen filozófiai vagy etikai tanításokat is igazolhatják.

Amikor először elkezdtem dolgozni a lelkészi szolgálatban, egy olyan gyülekezetben indítottam el egy ifjúsági csoportot, ahol korábban nem volt ilyen. Néhány önkéntes segített beindítani a szárnyait bontogató szolgálatot, és a legelső napokban azt vártam el tőlük, hogy ne úgy kommunikáljanak a gyerekekkel, mint - ők, a felnőttek - egymással. A fejemben ez a sikeres szolgálat kulcsa volt. Sajnos azonban nem közöltem velük ezt az elvárásomat. És ami még rosszabb, én magam sem adtam erre jó példát.

Ahogy a csoport fejlődött, abban a frusztráló helyzetben találtam magamat, hogy az önkéntesek képtelenek voltak igazán kapcsolatot teremteni a gyerekekkel. Egy nálam mindössze néhány évvel fiatalabb tag kellett a csapatból, hogy felnyissa a szememet. Az igazság az, hogy elbuktam vezetőként. Minden a vezetésen áll vagy bukik – és amikor a vezetés elbukik, az igazságnak (Ézsaiás) szólnia kell a hatalomhoz (Akház).

Kris Loewen
segédlelkész
Walla Walla University Church
 Fordította: Gősi Csaba

2017. június 23., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 23 - PÉNTEK - Ézsaiás 34

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 28. fejezet 711. nap

Ezek, és hasonló üzenetek reményt öntöttek sok csüggedő lélekbe azokban a sötét években, amikor a templomajtók zárva voltak. Az üzenetek azt tanúsították, hogy az Úr készségesen megbocsát a teljes szívvel hozzá térőknek, és elfogadja őket. Most pedig, amikor a vezetők reformot indítottak, a bűn szolgaságába belefáradt tömegek készek voltak engedelmeskedni.

A Szentírás prófétikus szakaszai csodálatos bátorítást kínáltak azoknak, akik a templom udvarába léptek, hogy bocsánatért esedezzenek és megújítsák Jahvénak tett hűségfogadalmukat. A bálványimádás ellen küldött komoly intéseket - amelyeket Mózes egykor az egész Izráel hallatára mondott -, ünnepélyes próféciák kísérték. E próféciák azt hirdették, hogy Isten kész meghallgatni azokat, akik a hitehagyás idején teljes szívükkel keresik őt, és készségesen megbocsát nekik. "...de végül megtérsz Istenedhez, az Úrhoz - mondta Mózes -, és hallgatsz szavára, akkor, mivel irgalmas Isten az Úr, a te Istened, nem hagy cserben, és nem hagy elpusztulni. Nem feledkezik meg az atyáiddal kötött szövetségről, amelyet esküvel fogadott meg nekik" (5Móz 4:30-31).

E templomnak a felszentelésekor, - amelynek a szolgálatait Ezékiás és társai ekkor helyreállították - prófétikus imájában Salamon így imádkozott: "Ha majd néped, Izráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezik ellened, de azután hozzád tér, vallást tesz nevedről, hozzád imádkozik, és könyörög ebben a házban, te hallgasd meg a mennyből, bocsásd meg népednek, Izráelnek a vétkét..." (1Kir 8:33-34). Isten jóváhagyásának pecsétjét helyezte erre az imára, mert amikor Salamon befejezte imáját, tűz szállt alá a mennyből, hogy megeméssze az égő áldozatot és a véres áldozatot, és Isten dicsősége betöltötte a templomot. Lásd: 2Krón 7:1! Éjszaka pedig az Úr megjelent Salamonnak. Elmondta, hogy imáját meghallgatta, és kegyelmet tanúsít azok iránt, akik ott imádkoznak. Így hangzott a könyörületes bátorítás: "...de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat" (2Krón 7:14).

Ezek az ígéretek gazdagon teljesedtek az ezékiási reformáció idején.

A jó munkát, amely a templom megtisztításakor elindult, átfogó megmozdulás követte, amelyben Izráel és Júda egyaránt részt vett.

Ezékiás azt akarta, hogy a templom szolgálatai igazán áldást hozzanak a nép számára. Buzgóságában elhatározta, hogy feleleveníti a páskabárány ősi ünnepét és összegyűjti a zsidókat az ünnepre.

Már hosszú évek óta nem tartották meg a páskabárány nemzeti ünnepét. Salamon uralkodása végén, a birodalom kettészakadása következtében, ez kivihetetlennek látszott. A tíz törzset sújtó rettenetes büntetés azonban egyesek szívében vágyat ébresztett valami jobb után, és a próféták buzdító kijelentései nem maradtak hatástalanok. Királyi futárok tették közhírré a meghívást közelben és távolban. "A futárok városról városra jártak Efraim és Manassé földjén egészen Zebulonig...", és páska ünnepre hívták a népet Jeruzsálembe. A többség ridegen elutasította a szívélyes meghívás hordozóit. A megátalkodottak meggondolatlanul elfordultak. Mások azonban, akik nagyon vágytak Isten akaratának jobb megismerésére, megalázták magukat, és elmentek Jeruzsálembe (2Krón 30:10-11).

Júda földjén nagyon szíves fogadtatásban részesítették a hírnököket. Rajtuk volt "... az Isten keze, amely egy akaratra juttatta őket, és teljesítették a király és a vezető emberek parancsát az Úr szava szerint" (2Krón 30:12), amely összhangban volt Istennek a prófétái által kijelentett akaratával.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 34

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Az egész Bibliát átszövi az Isten és sátán közötti nagy küzdelem témája. Küzdelem a fény és a sötétség, a jó és a rossz, a test és lélek között Isten népe életében. Éppen ezért szükségünk van egy kis történelmi áttekintésre, hogy jobban megértsük Ézsaiás 34-et.

Mózes első könyve 25. fejezetében találjuk Izsák és Rebeka történetét. Két fiuk születik, Ézsau és Jákób. Ikertestvérek voltak, ugyanabból a nagy becsben tartott királyi vérvonalból, mégis ez a két fiú két különböző nemzetet és népet képvisel (1Móz 25:23). Az egyik egy megbecsült nép becses királyi születési joggal, a másik viszont nélkülözni kényszerült mindezt.

Jákób (bár nem volt mindig valami nemes viselkedésű a dolgaiban), őszintén vágyott elnyerni az elsőszülöttségi jogot és Isten áldását. Minden áron (és ez az ár nem volt olcsó) igyekezett megszerezni a vágyva vágyott értékes ajándékot. Másrészről, Ézsau nem becsülte semmire az elsőszülöttségi jogot. Tény az, hogy egyetlen tál vörös lencséért eladta elsőszülöttségi jogát, aminek eredményeképpen ő és leszármazottai az „Edom” nevet kapták, ami szó szerint vöröset jelent (1Móz 25:30). Az ezt követő években és generációkon át szemlélhetjük azt a folytonos harcot, ami Rebeka méhében kezdődött a két testvér között.

Ahogy tovább haladunk a történelemben, látjuk, hogy Jákob az izraeli nemzetnek, Isten választott népének ősatyja lesz, míg Ézsau az edomiták és megannyi pogány nép ősatyja, akik mindig Izrael megsemmisítésére törtek. A kivonulás idején Izrael engedélyért folyamodott Edom királyához, hogy engedje áthaladni őket Edom földjén. A király megtagadta ezt a kérelmet (4Móz 20:14-21). Nem sokkal ezután az amálekiták (szintén Ézsau leszármazottai – 1Móz 36:12) voltak a legelsők, akik háborút viseltek Izrael ellen a Kánaán felé vezető vándorútjuk során (2Móz 17:8).  

Az edomitákat Dávid, majd később Amásia leigázta egy időre (2Sám 8:14; 2Krón 25:11-12), de hamarosan visszanyerték függetlenségüket, és a későbbi években a királyság hanyatlásának ideje alatt háborút indítottak Izráel ellen (2Kir 16. fejezet). A káldeusokkal is szövetkeztek, amikor Nabukodonozor elfoglalta Jeruzsálemet, majd megszállták és egy jó ideig birtokolták is Palesztina déli részét, egészen Hebronig.

Azonban – habár Edom/Idumea virágzott egy darabig – Isten népe elleni szüntelen hadakozásuk miatt végső sorsuk meg volt pecsételve. Szomorú, hogy visszautasították Krisztus engesztelő vérében rejlő születési jogukat, így kegyetlen pusztulás várt rájuk. Ézsaiás könyve 34. fejezetében találjuk azt az egyértelmű próféciát, amely közelgő pusztulásukat jelentette ki (lásd Ezék 25:12-13).

A prófécia beteljesedett. Nem csupán Edom házán teljesedett be, hanem mindazokon is teljesedni fog a jövőben, akik úgy döntenek, hogy megvetik lelki születési jogukat és Isten törvénye ellenére cselekszenek. Végül sajnos ezek az embertársaink meg fognak semmisülni. Eljön a pillanat, amikor nem lesz többé irgalom, és nem lesz még egy esély.

Míg a gonoszok és azok, akik úgy döntenek, hogy inkább a testnek hódolnak, mint Istennek, ellenállva Szentlelkének, végül vérüket ontják a végítélet napján. Hálát adhatunk Istennek, hogy Krisztus már kiontotta vérét mindazokért és mindazok helyett, akik úgy döntenek, hogy Lélekben járnak. A Római levél 8. fejezetének 1. versében ezt olvassuk: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.” Válasszuk hát azt, hogy elfogadjuk ezt az ajándékot, lelki születési jogunkat ma, hogy egy napon, hamarosan, nagy örömmel lehessünk annak az új Égnek és új Földnek a lakói, ahol soha többé senki sem fogja vérét ontani, és ahol Isten letöröl szemeinkről minden könnyet!

Melodious Echo Mason

99. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. és 28. fejezeteihez (június 18-24.).

Egyszer hallottam egy élénken növekvő gyülekezet lelkészét, amint azt mondja: „Minden a vezetésen áll vagy bukik.” Ellen White Akházról szóló fejezetének kezdő bekezdéseiben ennek a fontosságát hangsúlyozza. „Sok embert, akik korábban ellenálltak a bálványimádó szokások rontásának, most rávettek a pogány istenségek imádására.”

Habár az új király maga nem alkalmazott erőszakot, hogy az emberek bálványimádással foglalatoskodjanak, kétségtelen azonban a rájuk tett hatása. A vezetők hallgatólagosan bennfoglalt engedélyt adnak arra, hogy korábban tarthatatlan cselekedeteket kövessenek el az alattvalók. A vezetők a következetlen filozófiai vagy etikai tanításokat is igazolhatják.

Amikor először elkezdtem dolgozni a lelkészi szolgálatban, egy olyan gyülekezetben indítottam el egy ifjúsági csoportot, ahol korábban nem volt ilyen. Néhány önkéntes segített beindítani a szárnyait bontogató szolgálatot, és a legelső napokban azt vártam el tőlük, hogy ne úgy kommunikáljanak a gyerekekkel, mint - ők, a felnőttek - egymással. A fejemben ez a sikeres szolgálat kulcsa volt. Sajnos azonban nem közöltem velük ezt az elvárásomat. És ami még rosszabb, én magam sem adtam erre jó példát.

Ahogy a csoport fejlődött, abban a frusztráló helyzetben találtam magamat, hogy az önkéntesek képtelenek voltak igazán kapcsolatot teremteni a gyerekekkel. Egy nálam mindössze néhány évvel fiatalabb tag kellett a csapatból, hogy felnyissa a szememet. Az igazság az, hogy elbuktam vezetőként. Minden a vezetésen áll vagy bukik – és amikor a vezetés elbukik, az igazságnak (Ézsaiás) szólnia kell a hatalomhoz (Akház).

Kris Loewen
segédlelkész
Walla Walla University Church
 Fordította: Gősi Csaba

2017. június 22., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 22 - CSÜTÖRTÖK - Ézsaiás 33

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 28. fejezet 710. nap

28. Ezékiás

Akház nemtörődöm kormányzásával éles ellentétben állt az a reformáció, amely fia gyümölcsöző uralkodása idején ment végbe. Ezékiás azzal az elhatározással lépett trónra: minden tőle telhetőt megtesz Júda érdekében, hogy megmentse az északi királyság sorsától. A próféták tanításai nem bíztattak középutas megoldásokra. Csak a leghatározottabb reformációval lehetett a fenyegető ítéletet elhárítani.

Ezékiás olyan embernek bizonyult, akire éppen szükség volt a válságban. Alighogy trónra lépett, terveket fektetett le és megvalósította azokat. Először a nagyon régóta elhanyagolt templomi szolgálatok helyreállítására fordított figyelmet. A szent elhivatásukhoz hűséges papokat és lévitákat nyomatékosan kérte, támogassák munkáját. Bízva megértő segítségükben, nyíltan beszélt velük arról, hogy azonnal széleskörű reformot szeretne kezdeményezni. "Mert hűtlenné váltak őseink; azt tették, amit rossznak lát Istenünk, az Úr, és elhagyták őt. Elfordították arcukat az Úr hajlékától, hátat fordítottak neki." "Azért elhatároztam, hogy szövetséget kötök Izráel Istenével, az Úrral, és akkor elfordul tőlünk lángoló haragja" (2Krón 29:6, 10).

A király néhány szóval ismertette a fennálló helyzetet: a bezárt templomot; a szünetelő szolgálatokat; a város utcáin és országszerte gyakorolt botrányos bálványimádást; tömegek hűtlenségét, akik talán hűségesek maradnak Istenhez, ha a vezetők Júdában jó példát mutatnak nekik; az ország gyengeségét, hogy elvesztette erkölcsi súlyát a környező népek előtt. Az északi királyság gyorsan szétmorzsolódott; sokan pusztultak el kard által; tömegek sínylődtek fogságban. Nemsokára egész Izráel az asszírok kezére jutott, és teljesen elpusztult. Bizonyára ez a sors éri Júdát is, hacsak Isten nem munkálkodik rendkívüli módon választott képviselői által.

Ezékiás közvetlenül a papokhoz fordult, és kérte őket, segítsenek a szükséges reformok megvalósításában. "Fiaim, ne tétlenkedjetek!

Hiszen titeket választott ki az Úr, hogy az ő szolgálatára álljatok - intette őket -, neki szolgáljatok és áldozzatok." "...szenteljétek meg magatokat, és szenteljétek meg őseitek Istenének, az Úrnak a házát!" (2Krón 29:11, 5).

Az idő gyors cselekvést követelt. A papok azonnal munkához láttak. Azokat a társaikat is megnyerték az együttműködésre, akik nem voltak jelen e megbeszélésen. Lelkesen kezdtek hozzá a templom megtisztításához és megszenteléséhez. Ez sok nehézséggel járt az éveken át tartó megszentségtelenítés és hanyagság miatt. A papok és léviták lankadatlanul fáradoztak, és meglepően hamar jelenthették feladatuk elvégzését: a templomkapuk kijavítását, kinyitását, a szent edények összeszedését és helyükre tételét. Minden készen állt a szentélyszolgálat helyreállításához.

Az első istentiszteleten a város vezetői Ezékiás királlyal, a papokkal és a lévitákkal együtt kérték Istent, hogy bocsássa meg a nemzet bűneit. Bűnért való áldozatokat helyeztek az oltárra az "egész Izráel érdekében." "Amikor vége lett az áldozat bemutatásának, a király és mindazok, akik vele voltak, térdre estek és leborultak." A templom udvarai újra visszhangzottak a dicsőítés és ima hangjától. Amikor a hívek felfogták, hogy megszabadultak a bűn és hitehagyás rabságából, örömmel énekelték Dávid és Aszáf énekeit. "Ezékiás és az egész nép örvendezett azért, hogy az Isten helyreállította azt népe számára, hiszen hamar megtörtént ez a dolog" (2Krón 29:24, 29, 36).

Isten felkészítette Júda főembereinek szívét egy igazi reformációs mozgalom vezetésére, hogy a hitehagyást megállítsák. Prófétái által egymás után küldte a komoly kérlelés üzeneteit választott népének, melyeket Izráel tíz törzse semmibe vett, elvetett, így az ellenség kezébe került. Júdában azonban maradt szépszámú maradék. Őket a próféták továbbra is kérlelték. Figyeljük meg Ézsaiás buzdítását: "Térjetek meg ahhoz, akitől oly messzire eltávolodatok, Izráel fiai!" (Ézsa 31:6). Hallgassuk meg Mikeás bizakodó kijelentését: "De én az Urat várom, a szabadító Istenben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem! Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom. Az Úr haragját kell hordoznom, mert vétkeztem ellene. De majd ő intézi peremet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra, és gyönyörködöm igazságában" (Mik 7:7-9).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 33

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

A Bibliában számos helyen olvashatunk azokról a „jajokról”, amelyek tulajdonképpen az Úr figyelmeztető üzenetei felénk. A legtöbb ilyen „jajt” Ézsaiás könyve taglalja. Ezek a „jajok” megfeddik a személyes bűnöket, a gonoszokét éppúgy, mint az igazakét, akik büszkévé válnak, és a gonoszságot jónak nevezik. Ézsaiás önmagának is címez ilyen üzenetet, mert elismeri, hogy ő is egy tisztátlan ajkú ember. (További tanulmányozásra ajánlom az összes „baj” megismerését, mert ez segít, hogy ne essünk egyik „jaj” ítélete alá sem.)

Az előző fejezetekben (kezdve Ézsaiás könyve 28. fejezetétől a 31. fejezetéig) Ézsaiás megjövendölte ezeket a „jajokat” Izrael és Júda ellen, akik lázadoztak és büszkék voltak. Most Ézsaiás egy komoly „jajról” beszél, Szanherib király és az asszír hadsereg ellen, akik eljöttek lerombolni Jeruzsálemet. Úgy tűnhet, hogy ez a fejezet igazán negatív alaphangról indul, de valójában reményteljes kegyelmi üzenet Jeruzsálem számára. Bár Izrael gyakran csak saját tanácsait követve járt, és mindig másoktól kért segítséget, nem pedig az Istentől; ám ha kegyelemért kiáltottak Hozzá, akkor ez a prófécia emlékeztette őket (és bennünket is ma) arra, hogy Isten továbbra is hallja és megválaszolja az imákat. Valójában azt mondhatjuk, hogy a királyság, amely Jeruzsálemet jött lerombolni, maga lesz kifosztott (4. vers). (Erről a történetről majd részletesebben beszélünk Ézsaiás 36-37. fejezetében).

Ez a fejezet egy valóságos kincsesbánya, de most összpontosítsunk a 14. és az azt következő versekre! Látva, hogy hogyan mentette meg az Úr Izraelt Asszíriától, az ott lakó bűnösök és képmutatók (beleértve a hamis vallási vezetőket) így kiáltanak fel félelmükben: Ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel?” A Zsoltárok 24:3 ír egy hasonló kiáltásról: „Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén?” (új prot. ford.)

Ezekre a kérdésekre a választ a következő vers részletekben olvashatjuk: „Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan” (Zsolt 24:4). „Aki igazságosan él, és őszintén beszél, megveti a zsarolt nyereséget, nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével, bedugja a fülét, hallani sem akar vérontásról, befogja a szemét, látni sem akar gonoszságot” (Ézs 33:5).

De hogy lehet nekünk, bűnös embereknek tiszta szívünk? Hogy járhatunk el igazságosan, ha már születésünktől kezdve bűnösök vagyunk? Nem tudjuk megtenni ezeket, Jézus nélkül nem lehetséges. „ Krisztus nélkül nem tudjuk legyőzni egyetlen bűnünket sem, és nem tudunk a legkisebb kísértésnek sem ellenállni. A Vele való kapcsolat olyan erő, mely mindenható, és győzelemre segít minket. Mindenki, aki alázatosan jár Jézussal, minden nap úgy érezheti, hogy szüksége van egy erőre, hogy uralkodhasson magán, hogy meglágyítsa kőszívünket, hogy segítsen felolvasztani azt, hogy a szennyes dolgainkat el tudjuk hagyni. Ez ugyanaz a hatalom, mely a vizet borrá változtatta a kánai menyegzőn, ez képes gonosz természetünket kiirtani, hogy mi is részesei lehessünk az isteni természetnek. Ez az erő, amely meggyógyította a leprást, segít megtisztítani a szívet, és alkalmassá teszi az embert, hogy Isten népének, az angyaloknak és a megváltottak seregének méltó tagjává legyen. A szent engedelmesség csak abban az igazságban található meg, amelyet Krisztus ad a hívő léleknek. „Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok.” És mindenki, aki Krisztusban lakozik, és akiben Krisztus lakozik, olyan kedves Istennek, mint saját szeretett Fia. Elfogadva a Szeretettben, az Atya féltő gondoskodásának a tárgya lesz, aki sok gyümölcsöt terem, az igazi szőlőtővel való kapcsolat eredményeképpen”
(Signs of the Times, 1891. augusztus 10. 2. rész).

Áldott legyen a mi Mindenható Urunk. Milyen dicsőséges Istent szolgálunk! Tartsunk bűnbánatot, és forduljunk hozzá még ma, hogy megbocsáthassa gonoszságunkat, és legyőzhesse minden ellenségünket. Igen, valóban. Ahogy felismerjük, hogy kik is vagyunk Istenhez képest, teljes képtelenségnek tűnik, hogy megfelelhessünk az isteni követelményeknek. Mégis, Ézsaiás 33:22 szépen összegzi: „Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket.”

Melodious Echo Mason
ARME Bibliatábor Szolgálatok

99. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. és 28. fejezeteihez (június 18-24.).

Egyszer hallottam egy élénken növekvő gyülekezet lelkészét, amint azt mondja: „Minden a vezetésen áll vagy bukik.” Ellen White Akházról szóló fejezetének kezdő bekezdéseiben ennek a fontosságát hangsúlyozza. „Sok embert, akik korábban ellenálltak a bálványimádó szokások rontásának, most rávettek a pogány istenségek imádására.”

Habár az új király maga nem alkalmazott erőszakot, hogy az emberek bálványimádással foglalatoskodjanak, kétségtelen azonban a rájuk tett hatása. A vezetők hallgatólagosan bennfoglalt engedélyt adnak arra, hogy korábban tarthatatlan cselekedeteket kövessenek el az alattvalók. A vezetők a következetlen filozófiai vagy etikai tanításokat is igazolhatják.

Amikor először elkezdtem dolgozni a lelkészi szolgálatban, egy olyan gyülekezetben indítottam el egy ifjúsági csoportot, ahol korábban nem volt ilyen. Néhány önkéntes segített beindítani a szárnyait bontogató szolgálatot, és a legelső napokban azt vártam el tőlük, hogy ne úgy kommunikáljanak a gyerekekkel, mint - ők, a felnőttek - egymással. A fejemben ez a sikeres szolgálat kulcsa volt. Sajnos azonban nem közöltem velük ezt az elvárásomat. És ami még rosszabb, én magam sem adtam erre jó példát.

Ahogy a csoport fejlődött, abban a frusztráló helyzetben találtam magamat, hogy az önkéntesek képtelenek voltak igazán kapcsolatot teremteni a gyerekekkel. Egy nálam mindössze néhány évvel fiatalabb tag kellett a csapatból, hogy felnyissa a szememet. Az igazság az, hogy elbuktam vezetőként. Minden a vezetésen áll vagy bukik – és amikor a vezetés elbukik, az igazságnak (Ézsaiás) szólnia kell a hatalomhoz (Akház).

Kris Loewen
segédlelkész
Walla Walla University Church
 Fordította: Gősi Csaba

2017. június 21., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 21 - SZERDA - Ézsaiás 32

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. fejezet 709. nap

Ha Akház és a birodalom főemberei a magasságos Isten hű szolgái lettek volna, nem kellett volna az ellenük kötött erőszakolt szövetségtől félniük. Sorozatos vétkezésük azonban elvette erejüket. A megbántott Isten büntető ítéletétől való leírhatatlan félelem fogta el a királyt, és "reszketni kezdett a szíve és népének a szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben" (Ézsa 7:2). E válságos helyzetben az Úr megparancsolta Ézsaiásnak, hogy menjen el a reszkető királyhoz, és mondja neki: "Légy óvatos, maradj nyugton! Ne félj, ne lágyuljon meg a szíved... Mivel azt a gonosz tervet szőtte ellened az arámi Recín az efraimi Remaljá fiával együtt, hogy vonuljunk föl Júda ellen, törjünk rá, kapcsoljuk magunkhoz... azért azt mondja az én Uram, az Úr: Nem sikerül, nem úgy lesz... ha nem hisztek, nem maradtok meg!" (Ézsa 7:4-9)

Júda országának javára lett volna, ha Akház mennyből küldött üzenetként fogadja ezt. De mivel úgy döntött, hogy emberi erőre támaszkodik, ezért pogányoktól kért segítséget. Kétségbeesésében ezt üzente Tiglát-Pilésernek, Asszíria királyának: "Szolgád és fiad vagyok! Vonulj fel, és szabadíts meg Arám királyának a markából, meg Izráel királyának a markából, akik rám támadtak" (2Kir 16:7). A kéréssel együtt gazdag ajándékot küldött a királyi kincstárból és a templom tárházából.

A kért segítséget elküldték, és Akház király egy időre megnyugodott. De micsoda árat kellett ezért Júdának fizetnie! A felajánlott sarc felkeltette Asszíria kapzsiságát, és ez az alattomos nép nemsokára megszállással és kifosztással fenyegette Júdát. Akház és szerencsétlen alattvalói nagyon féltek attól, hogy mindenestől a kegyetlen asszírok kezébe esnek.

"...megalázta Júdát az Úr", mert minduntalan vétkezett. A fenyítés idejében a megtérés helyett "...továbbra is hűtlen volt az Úrhoz... Damaszkusz isteneinek áldozott... Mivel Arám királyait megsegítik isteneik - mondta - ezért nekik áldozom, és engem is megsegítenek" (2Krón 28:19, 22-23).

A hitehagyó király, aki uralkodásának végéhez közeledett, bezáratta a templom kapuit. A szent szolgálatok megszakadtak. Nem égették többé a lámpákat az oltár előtt. Nem mutattak be többé bűnért való áldozatokat. Nem szállt fel jóillat a reggeli és az esti áldozat idején. A város hitetlen lakói Isten házának udvarait elhagyva és kapuit bezárva, vakmerően oltárokat állítottak fel a pogány istenségek tiszteletére Jeruzsálem utcasarkain mindenütt. A pogányság látszólag diadalmaskodott; a sötétség hatalmai már-már győztek.
Éltek azonban Júdában olyanok, akik hűségesek maradtak Jahvéhoz. Nem lehetett rávenni őket a bálványimádásra. Rendületlenül ellenálltak a csábításnak. Rájuk tekintettek reménykedve Ézsaiás, Mikeás és társaik, amikor felmérték az Akház utolsó éveiben véghezvitt pusztítást. Templomuk zárva volt, de a hűségeseket Ézsaiás megnyugtatta: "...velünk az Isten! ...a Seregek Urát tartsátok szentnek, őt féljétek, tőle rettegjetek, akkor ő is megszentel." (Ézsa 8:10, 13-14).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 32

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ézsaiás ezt a fejezetet a Jézus Krisztusról szóló messiási leírással kezdi, aki igazságosan fog uralkodni. Krisztus azt mondta, hogy a hűségesek olyanok lesznek, mint a királyok, így Ézsaiás olyanokként látja őket Krisztus második eljövetele után, mint akik „törvényesen fognak vezetni” (1. vers). A szír fordítás úgy írja, „mint bírák a törvényszéken, úgy fognak uralkodni”. Pál azt írja, hogy az igazak fognak a világ, sőt az angyalok felett is ítélkezni (lásd 1Kor 6:2-3).

Abban a csodálatos időben, az advent után a vakok látni, a süketek hallani fognak (3. vers), csakúgy, mint a meggondolatlanok értelmesen gondolkodni és a dadogók folyékonyan beszélni. Ézsaiás a tökéletesség teljességét látta. Az idők végén nagy változás fog beállni. A bolondot nem nevezik többé nemesnek, sem a gazembert tisztességesnek (5. vers). A 6. és 7. versben a megtéretlen bolondot olyasvalakihez hasonlítja, aki istentelenséget cselekszik, aki tévelygést hirdet az Úrról, aki csak bolondságot beszél, aki szívében álnokságot forral, és aki hazug beszédével megront másokat. Az igaz azonban nemes dolgokat tervez, és kitart ezek mellett (8. vers).

Az egyház laodiceai állapotának végén felhívást kap a Jézus példázatában szereplő tíz szűz, hogy ébredjenek fel: Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam, és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem!” Meg kell hallaniuk az Ő hangját (9b vers). Ézsaiás még egyszer megismétli ezt (9c vers). Ezután, a 11-14. versekben Ézsaiás kifejti ezt a szituációt. A maradék arra kap ekkor felszólítást, hogy hagyják el a városokat: „Menjetek ki belőle, én népem, (...) hogy a rámért csapások ne érjenek titeket!” (Jel 18:4 – új prot. ford.) Aztán a 15. versben Ézsaiás a Lélek kiáradásáról beszél, amikor a puszta virágzó kertté fog változni.

Jóel 2:28-ban így olvassuk: „kiöntöm majd Lelkemet minden emberre” és mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül, megmenekül. Ez lesz az utolsó felhívás. A maradék nép számban egyre inkább növekszik. Ami a laodiceai időben elveszett, ekkor mind kárpótlásra kerül, méghozzá óriási többlettel (16a vers). Ézsaiás most ér vissza oda, ahonnan az 1. versben kezdte: „az igazság műve békesség lesz” (17a vers); „igazságosan fog uralkodni a király” (1. vers – új prot. ford.). Ézsaiás egy „békés hajlékot” látott, ami Sion és az új Jeruzsálem. A hűségesek „biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban” fognak lakozni (18. vers – új prot. ford.).

A 19. versben Ézsaiás ahhoz tér vissza, hogy a városok hogyan lettek elhagyatottak, és hogyan pusztultak le, miután a maradék a „menjetek ki belőle, én népem” hívásnak eleget tett, mivel ezután csapások érték a földet. János a Jelenésekben tálentum nagyságú jégesőről és teljesen lerombolt városokról beszél (Jel 16:21). Ezzel szemben az igazak az állatokkal együtt a Mennyben lesznek, az állatok pedig szabadon fognak járni, mivel nem lesz többé háború, sem tolvajok (20. vers).

Drága Istenünk! Lelki biztonságban szeretnénk élni, és növekedni a te kegyelmedben. Amikor pedig a Lélek utolsó esője kitöltetik, a Lélekben szeretnénk maradni, és nem elhagyni őt. Ámen.

Koot van Wyk

99. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. és 28. fejezeteihez (június 18-24.).

Egyszer hallottam egy élénken növekvő gyülekezet lelkészét, amint azt mondja: „Minden a vezetésen áll vagy bukik.” Ellen White Akházról szóló fejezetének kezdő bekezdéseiben ennek a fontosságát hangsúlyozza. „Sok embert, akik korábban ellenálltak a bálványimádó szokások rontásának, most rávettek a pogány istenségek imádására.”

Habár az új király maga nem alkalmazott erőszakot, hogy az emberek bálványimádással foglalatoskodjanak, kétségtelen azonban a rájuk tett hatása. A vezetők hallgatólagosan bennfoglalt engedélyt adnak arra, hogy korábban tarthatatlan cselekedeteket kövessenek el az alattvalók. A vezetők a következetlen filozófiai vagy etikai tanításokat is igazolhatják.

Amikor először elkezdtem dolgozni a lelkészi szolgálatban, egy olyan gyülekezetben indítottam el egy ifjúsági csoportot, ahol korábban nem volt ilyen. Néhány önkéntes segített beindítani a szárnyait bontogató szolgálatot, és a legelső napokban azt vártam el tőlük, hogy ne úgy kommunikáljanak a gyerekekkel, mint - ők, a felnőttek - egymással. A fejemben ez a sikeres szolgálat kulcsa volt. Sajnos azonban nem közöltem velük ezt az elvárásomat. És ami még rosszabb, én magam sem adtam erre jó példát.

Ahogy a csoport fejlődött, abban a frusztráló helyzetben találtam magamat, hogy az önkéntesek képtelenek voltak igazán kapcsolatot teremteni a gyerekekkel. Egy nálam mindössze néhány évvel fiatalabb tag kellett a csapatból, hogy felnyissa a szememet. Az igazság az, hogy elbuktam vezetőként. Minden a vezetésen áll vagy bukik – és amikor a vezetés elbukik, az igazságnak (Ézsaiás) szólnia kell a hatalomhoz (Akház).

Kris Loewen
segédlelkész
Walla Walla University Church
 Fordította: Gősi Csaba

2017. június 20., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 20 - KEDD - Ézsaiás 31

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. fejezet 708. nap

Júda és Izráel hitehagyása idején sokan kérdezték: "Mivel járuljak az Úr elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal? Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben?" A válasz világos és határozott: "Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben" (Mik 6:6-8).

A gyakorlati kegyesség értékét hangsúlyozva a próféta megismételte azt a tanácsot, amelyet Izráel századokkal előbb kapott. Közvetlen azelőtt, hogy beléptek az ígéret földjére, ezt üzente az Úr Mózessel: "Most pedig Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féljed, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből. Tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra!" (5Móz 10:12-13) Jahve szolgái korszakról korszakra elismételték ezeket a tanácsokat azoknak, akiket az irgalmasság elfelejtésének veszélye és a formai vallásosság fenyegetett. Amikor Krisztustól - földi szolgálata idején - megkérdezte egy törvénytudó: "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták" (Mt 22:36-40).

A próféták és a Mester e világos kijelentéseit úgy kell fogadnunk, mint Isten szavát, amely mindenkinek szól. Ragadjunk meg minden alkalmat a terheket hordozók és a lesújtottak iránti irgalmasságra, a szerető gondoskodásra és a keresztény szívességre! Ha többet nem tudunk tenni, öntsünk bátorságot és reményt azokba, akik nem ismerik Istent, és akiket együttérzéssel és szeretettel nagyon könnyen megközelíthetünk.

Sok-sok ígéret szól azoknak, akik éberen figyelik, mikor vihetnek örömet és áldást mások életébe. "Ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz" (Ézsa 58:10-11).

Akház bálványimádó életmódjának - amelyen a próféták nyomatékos kérlelései ellenére sem változtatott - csak egy következménye lehetett. "Ezért haragudott meg az Úr Júdára és Jeruzsálemre... iszonyatossá, borzasztóvá és gúny tárgyává" tette (2Krón 29:8). Az ország gyorsan hanyatlott, és a nemsokára beözönlő seregek még fennmaradását is veszélyeztették. Háborút indított "Recín, Arám királya meg Pekah, a Remaljáhú fia Izráel királya Jeruzsálem ellen, és körülzárták Áházt..." (2Kir 16:5).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 31

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ézsaiás a fejezet elején hátrafelé tekintget saját népe miatt. Egyiptomnak a kereskedelmi utak és a fa miatt volt érdekeltsége Palesztinában. Ézsaiás napjaiban a júdeaiak Egyiptomba mentek gyors lovakért, harci szekerek tömegéért, és erős lovasokért. De elszakadtak Istentől, és nem tekintettek Izrael Szentjére segítségért. Ézsaiás nem Júdára vagy Egyiptomra összpontosítja figyelmét, hanem Istenre, aki bölcs, és „veszedelmet hoz” Júdára azért, amit tesznek, és „nem másítja meg szavait”.

Istennek van egy terve, és véghez is viszi, felemelkedik a gonosztevők ellen. Ők és a segítőik bajban vannak az Úrral szemben. Ézsaiás azt mondja, az egyiptomiak csak emberek, de Isten emberfeletti, a lovak csak test, de Isten: Lélek. Ézsaiás nem akar Júdával vagy az egyiptomiakkal foglalkozni, Isten cselekedetei számítanak igazán! Krisztus kinyújtja majd kezét, és a segítők megbotlanak, és akik bennük bíztak elesnek, együtt pusztulnak el mindnyájan.” Ez a végső és teljes vége a gonoszságnak.

Az Úr a bárányt megtámadó oroszlán példáját használta szemléltetésként, hogy bemutassa, az emberi ellenállás nem segít, mint ahogy a pásztorok kiáltozása és zajkeltése sem. Ugyanígy az Úr gonosz elleni harcát sem lehet megállítani. Eljön, hogy harcoljon Sion hegyéért és dombjáért. Ézsaiás nem a földi, hanem a mennyei Jeruzsálemről beszél. Nem a városnak van szüksége védelemre, hanem a benne lévő hűségeseknek.

Az új Jeruzsálem alászáll majd az égből, és Isten végső csatája lezajlik a millennium végén, ahogy János leírja a Jelenések könyvében. Ézsaiás már tudta, János nem valami új dolgot talált ki. Ézsaiás tudott a millenniumról, így ír a 24. fejezet 22. versében: „hosszú idő múlva megbüntetik őket.” „Mert jön már lakóhelyéről az Úr, hogy megbüntesse bűneikért a föld lakóit” (26:21), „tűz emészti meg ellenségeidet” (26:11). Amit Júda lakóinak tenniük kell az, amit Ézsaiás mond a 6. versben: „Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze eltávolodtatok, Izráel fiai!

Azokban a napokban – így írja Ézsaiás – „mindenki megveti ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket bűnös kézzel készített.” Bűnös építmények, bűnös technika, digitális vétkek, az emberi találékonyság termékei mind elpusztulnak, de nem emberi kéz által. Nem emberi kard, hanem Isten Igéje által esnek el. Nem menekülhetnek meg.

Ézsaiás témája nem Egyiptom vagy Júda, hanem Isten. Kőszála ijedten menekül”. Krisztus Dániel 2. fejezetének kősziklája, aki el fog jönni a millennium előtt, szent angyalaival együtt. Sionban és az új Jeruzsálemben Isten tüze jelenik majd meg a millennium végén. Tudjuk, hogy sosem volt akkora tűz Jeruzsálem földi történelmében, amilyen lesz majd az ezer év végén.

Drága Istenünk! Add Urunk, hogy mint Ézsaiás, mi is Rád összpontosítsunk a nehéz időkben, ne emberi mesterkedésekben és biztosítékokban reménykedjünk! Tarts meg és őrizz meg bennünket! A Te nevedben kérünk. Ámen.

Koot van Wyk

99. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 27. és 28. fejezeteihez (június 18-24.).

Egyszer hallottam egy élénken növekvő gyülekezet lelkészét, amint azt mondja: „Minden a vezetésen áll vagy bukik.” Ellen White Akházról szóló fejezetének kezdő bekezdéseiben ennek a fontosságát hangsúlyozza. „Sok embert, akik korábban ellenálltak a bálványimádó szokások rontásának, most rávettek a pogány istenségek imádására.”

Habár az új király maga nem alkalmazott erőszakot, hogy az emberek bálványimádással foglalatoskodjanak, kétségtelen azonban a rájuk tett hatása. A vezetők hallgatólagosan bennfoglalt engedélyt adnak arra, hogy korábban tarthatatlan cselekedeteket kövessenek el az alattvalók. A vezetők a következetlen filozófiai vagy etikai tanításokat is igazolhatják.

Amikor először elkezdtem dolgozni a lelkészi szolgálatban, egy olyan gyülekezetben indítottam el egy ifjúsági csoportot, ahol korábban nem volt ilyen. Néhány önkéntes segített beindítani a szárnyait bontogató szolgálatot, és a legelső napokban azt vártam el tőlük, hogy ne úgy kommunikáljanak a gyerekekkel, mint - ők, a felnőttek - egymással. A fejemben ez a sikeres szolgálat kulcsa volt. Sajnos azonban nem közöltem velük ezt az elvárásomat. És ami még rosszabb, én magam sem adtam erre jó példát.

Ahogy a csoport fejlődött, abban a frusztráló helyzetben találtam magamat, hogy az önkéntesek képtelenek voltak igazán kapcsolatot teremteni a gyerekekkel. Egy nálam mindössze néhány évvel fiatalabb tag kellett a csapatból, hogy felnyissa a szememet. Az igazság az, hogy elbuktam vezetőként. Minden a vezetésen áll vagy bukik – és amikor a vezetés elbukik, az igazságnak (Ézsaiás) szólnia kell a hatalomhoz (Akház).

Kris Loewen
segédlelkész
Walla Walla University Church
 Fordította: Gősi Csaba