2018. május 5., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 5 - SZOMBAT - Az apostolok cselekedetei 11


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 29. fejezet 1027. nap

Amikor Jézus azzal a kérdéssel fordult a farizeusokhoz, hogy szabad-e szombatnapon jót vagy gonoszt cselekedni, életet menteni vagy kioltani, saját gonosz szándékaikkal fordította őket szembe. Ők keserű gyűlölettel életére törtek, míg Jézus életet mentett, örömöt okozott a sokaságnak. Jobb-e tehát szombaton ölni - ahogy titokban tervezték -, mint a beteget meggyógyítani, ahogyan Ő tette? Tisztességesebb dolog a szívben gyilkolni Isten szent napján, mint minden embert úgy szeretni, hogy ez az irgalmasság cselekedeteiben jusson kifejezésre?

A leszáradt kéz meggyógyításával Jézus elítélte a zsidók szokásait, és úgy állította be a negyedik parancsolatot, ahogy azt Isten annakidején adta. "Szabad [...] szombatnapon jót cselekedni" (Mt 12:12) - jelentette ki. A zsidók értelmetlen korlátozásainak elsöprésével Krisztus megtisztelte a szombatot, míg a Rá panaszkodók meggyalázták Isten szent napját.

Akik szerint Krisztus eltörölte a törvényt, azok azt tanítják, hogy Ő megszegte a szombatot, sőt tanítványainak ugyanezt az eljárását is igazolta. Így ezek az emberek valójában a fondorlatos zsidók álláspontjára helyezkednek. Ezzel ellentmondanak Krisztus tanúságtételének, aki kijelenti: "Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében" (Jn 15:10). Sem a Megváltó, sem követői nem szegték meg a szombatot. Krisztus a törvény élő megjelenítője volt. Soha életében nem hágta át a szent előírásokat. Amint végigtekintett a tanúskodó nemzeten, amely csak az alkalmat leste, hogy elítélhesse Őt, megcáfolhatatlanul mondhatta: "Ki vádol engem közületek bűnnel?" (Jn 8:46)

A Megváltó nem azért jött, hogy félretegye a pátriárkák és próféták beszédeit, hiszen Ő maga szólt képviselői által. Isten igéjének minden igazsága Tőle származott. Ám ezeket a felbecsülhetetlen drágaköveket hamis foglalatba helyezték. Drága fényüket a tévelygés szolgálatába állították. Isten arra vágyott, hogy kiemelje őket a bűn foglalatából, és az igazság keretébe helyezhesse vissza e kincseket. Ezt a munkát csak isteni kéz végezheti el. Az igazság a tévelygéshez kötve Isten és ember ellenségének célját szolgálja. Krisztus azért jött, hogy a helyére tegye, ahol Istent dicsőíti, és az emberiség megváltását munkálja.

"A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért" (Mk 2:27) - mondotta Jézus. Az isteni rendelkezések az emberiség javát szolgálják. "Minden tiérettetek van" (2Kor 4:15). "Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők, minden a tiétek; Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené" (lKor 3:22-23). A Tízparancsolat törvényét - amelynek a szombat egy része - Isten áldásként adta népének. "Megparancsolta nékünk az Úr, - mondotta Mózes - hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben" (5Móz 6:24). A zsoltáros által kapta Izrael az üzenetet: "Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vigassággal. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk. Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel" (Zsolt 100:2-4). Mindenkiről, "aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt", ezt mondja az Úr: "Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvidámítom őket imádságom házában" (Ésa 56:6-7).

Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia. E szavak tanítanak, vigasztalnak. Mivel a szombat az emberért rendeltetett, az Úr napja. Krisztusé, mert "minden őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett" (Jn 1:3). Mivel Ő teremtett mindeneket, Ő a szombat szerzője is. Ő különítette el, mint a teremtés emlékünnepét. A szombat Rá mutat tehát, Teremtőjére és Megszentelőjére. Azt hirdeti, hogy Ő az egyház feje, aki mindent alkotott mennyen és földön, akiben fennállnak a dolgok, és akinek ereje által megbékélünk Istennel. Izraelről szólva ezt mondja: "Adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és őközöttük; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük" (Ez 20:12). A szombat Krisztus hatalmának a jele, amely szentté tesz minket. Mindenkink megadatik, akit Krisztus megszentel - szentté teszem őket. A szombat mindenkinek megadatik, mint az Ő megszentelő erejének jele, aki Krisztus által részesévé válik Isten Izraelének.

Így szól az Úr: "Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, [...] akkor gyönyörűséged lesz az Úrban" (Ésa 58:15-14). Mindazoknak, akik a szombatot Krisztus teremtő és megváltó hatalmának jeleként fogadják el, örömük lesz benne. Krisztust látják általa, Őbenne gyönyörködnek. A szombat rávilágít a teremtés művére, mint az Ő hatalmas, megváltó erejének bizonyítékára. Az elvesztett édeni békére emlékeztet, és az Üdvözítő által helyreállított békéről beszél. S a természetben minden az Ő hívását ismétli: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket" (Mt 11:28).

Mai Bibliai szakasz: Az apostolok cselekedetei 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az Apostolok cselekedetei 11. fejezete a személyes bizonyságtétel erejére emlékeztet bennünket, mindössze két fejezettel az után, hogy „láthattuk” Pál megtérését. A fejezet elején Péter visszatér Jeruzsálembe, ahol azonnal szemére veti a többi zsidó, hogy Kornéliusszal evett együtt: egy pogánnyal. Ahelyett, hogy magyarázkodna, Péter részletesen kifejti a tisztátalan húsról szóló látomását (ApCsel 10). Úgy döntött, elmondja az összegyűlt apostoloknak és más testvéreknek, hogy Jézus akarata az, hogy a Szentlélek eljusson a pogányokhoz is, csakúgy, mint a zsidókhoz.

A mérges szívek megszelídültek. Az őt hallgatók gyorsan megszabadultak a pogányokkal szembeni, régóta bennük élő előítéletektől, és „dicsőítették Istent, és így szóltak: Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre” (18. vers). Ez a személyes bizonyságtétel hatalma! Az apostolok reakciója is emlékeztet arra, hogy Péter víziója nem vetett véget az étkezéssel kapcsolatos, ószövetségi korlátozásoknak, mint ahogy egyes felekezetek tanítják. Ha ez történt volna, akkor az apostolok így dicsőítették volna az Urat: „Most már mindenféle húst ehetünk!”

A fejezet végén arról olvashatunk, hogy létrehozták az első keresztény fejlesztési- és segélyszervezetet. De ahelyett, hogy élelmiszert osztottak volna a katasztrófa sújtotta területeken, mint az ADRA manapság, ez a szervezet egy prófécia által értesült az Antiókhiában fenyegető válságról. Ezért segélyszállítmányokat készítettek. „Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében. A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.” (28-29. versek).

Milyen hasznos lenne, ha mi is értesülnénk a katasztrófákról még azok bekövetkezte előtt!

Drága Uram, lehet, hogy nekünk nincsenek olyan látomásaink, mint Péternek; de tudom, hogy a személyes tanúságtételnek mekkora ereje van. Taníts meg rá, hogy a leghatékonyabban tudjam megosztani másokkal bizonyságtételemet, így a hallgatóságom is dicsőíthet Téged, mondván: „Isten megadja nekünk a megtérést az életre”. Ámen.

Andrew McChesney

143. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  28-29. fejezeteihez (április 29 – május 5.).

A házamban van egy kiírás ezzel a felirattal: „Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, akkor mindenki rosszul fogja érezni magát.” Poénként vettem meg, de időnként túlságosan igaz ahhoz, hogy vicces legyen. Ezen alkalmakkor bizonyára farizeusként viselkedem.

Ezek a farizeuseok voltak a legnagyobb hangulatgyilkosok. Nem csak, hogy nem érezték jól magukat, de azt sem akarták, hogy mások jól érezzék magukat. Úgy látták, hogy a Lévi Máté házánál lévő ünnepség bűn és szégyenteljes. Ragaszkodtak ahhoz, hogy úgy menjenek a dolgok, ahogy ők akarják. Sikeresen el is érték, hogy az emberek szenvedjenek. És ami még rosszabb, beszennyezték Isten hírnevét, mivel az Ő képviselőinek vallották magukat.

János tanítványai szintén ebbe a csapdába estek, amikor a böjtölést a vallásos hitbuzgalom kifejezőeszközévé tették. A farizeusok a szombatot olyan nappá tették, amely a követelményeivel terhet jelent. Sajnos azonban ez a fajta buzgóság a legalizmust szolgálja és nem az Urat. Az ezt képviselők elvárásainak nincsen vége, hiszen „ragaszkodnak ahhoz, hogy olyan úton üdvözüljenek, melyen fontos dolgokat cselekedhetnek.” (Jézus élete, 280. o.)

Jézus elutasította annak a gondolatát, hogy a tanítványai böjtöljenek, amíg Ő velük volt. Azt akarta, hogy az Ő jelenlétében örvendezzenek, és boldogan szolgálják Őt. Ez az a hozzáállás, amivel a szombatot meg kell ünnepeljük. „Azért rendeltetett, hogy létrehozza ember és Isten közösségét.” (Jézus élete, 286. o.) „Örvendezzünk és vígadjunk ezen!” Zsolt. 118:24

Karen Lifshay
Stanfield, Oregon
Fordította Gősi Csaba


1 megjegyzés: