2018. május 3., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 3 - CSÜTÖRTÖK - Az apostolok cselekedetei 9


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 29. fejezet 1025. nap

29. A szombat

Isten a szombatot a teremtéskor szentelte meg. Az emberért rendeltetett, és abból az időből ered, amikor "együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának" (Jób 38:7). Békesség nyugodott meg a világon, mert a föld összhangban volt a mennyel. "Látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó" (lMóz 1:31), és befejezett műve feletti örömében megnyugodott.

Mivel szombatnapon megnyugodott, "megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt" (lMóz 2:3) - vagyis szent célra különítette el. A nyugalom napjaként adományozta Ádámnak. A teremtés művére emlékeztetett, ezáltal Isten hatalmának és szeretetének jele lett. Az Írás-így szól: "Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak" (Zsolt 111: 4). "Az ő alkotásaiból" megérthető "az ő örökkévaló hatalma és istensége", ami "láthatatlan a világ teremtésétől fogva" (Róm 1:20).

Mindent Isten Fia teremtett. "Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél. [...] Minden őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett" (Jn 1:1-3). És mivel a szombat a teremtés művének emlékezete, ez Krisztus szeretetének és hatalmának a jegye.

A szombat a természetre tereli gondolatainkat, s összeköttetésbe hoz a Teremtővel. A madarak énekében, a fák susogásában, a tenger zenéjében ma is hallhatjuk az Ő hangját, aki Ádámmal beszélgetett Édenben hűvös alkonyatkor. Miközben hatalmát szemléljük a természetben, vigaszra lelünk, mert ugyanaz az ige, amely mindeneket teremtett, életet szól a léleknek is. Ő, "aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett" (2Kor 4: 6).

Ez a gondolat ihlette az éneket:

"Megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel,
a te kezednek műveiben örvendezem.
Mely nagyok Uram a te műveid,
igen mélységesek a te gondolataid!" (Zsolt 92:5-6)

A Szentlélek pedig Ésaiás próféta által kijelenti: "Kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Őróla? [...] Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentumait? Ki ül a föld kereksége fölött, amelynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra. [...] Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, aki kihozza seregüket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjuk sincsen. Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izrael: Elrejtetett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el. [...] Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. " (Ésa 40:18-29). "Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak" (Ésa 41:10). "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!" (Ésa 45:22) Ez a természetbe írott üzenet; erre kell a szombatnak emlékeztetni. Amikor az Úr megparancsolta Izraelnek, hogy szenteljék meg szombatjait, így szólt: "Legyenek jegyül énköztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok, az Úr, a ti Istenetek" (Ez 20:20).

A szombat benne foglaltatik a Sínai hegyen adott törvényben, de Isten nem ekkor nyilvánította ki először, mint nyugalomnapot. Izrael népe azelőtt is ismerte, mielőtt a Sínai hegyhez jöttek. Az odavezető úton is megtartották a szombatot. Ha valaki megszentségtelenítette, az Úr megdorgálta a népet: "Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet?" (2Móz 16:28)

A szombat nemcsak Izraelért rendeltetett, hanem a világért is. Az ember Édenben ismerte meg, és az a Tízparancsolat többi előírásához hasonlóan maradandóan kötelező érvényű. A törvényről, melynek a negyedik parancsolat egy része, Krisztus kijelenti: "Míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik" (Mt 5:18).
Amíg a menny és a föld fennáll, addig a szombat is megmarad, mint a Teremtő hatalmának jelképe. Amikor pedig az Éden újra felvirágzik a földön, Isten szent pihenőnapját mindenki tisztelni fogja a nap alatt. A dicső újföld lakosai "szombatról szombatra" feljőnek "engem imádni, szól az Úr" (Ésa 66:23).

A zsidókra vonatkozó rendelkezések közül egyik sem különböztette meg őket olyan tökéletesen a környező népektől, mint a szombat. Isten terve szerint a szombat megtartása az Őt imádók megjelölése lesz. Elkülönülésük jele a bálványimádástól, és jele az igaz Istennel való kapcsolatuknak is. A szombat megszenteléséhez azonban az embernek magának is szentnek kell lennie, hogy hit által Krisztus igazságosságának részesévé váljék. Amikor az Úr a parancsot adta Izraelnek: "Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt" (2Móz 20:8), ezt is hozzátette: "Szent emberek legyetek énelőttem" (2Móz 22:31). Csakis így különböztethette meg a szombat Izraelt, mint Isten imádóit.

Midőn a zsidók eltávolodtak Istentől, ami maga után vonta Krisztus hit általi igazságának elvesztését, számukra maga a szombat is elvesztette jelentőségét. Sátán magát akarta felmagasztalni, igyekezett elvonni az embereket Krisztustól, a szombatot pedig megrontani, mert ez Krisztus hatalmának a jele. A zsidó vezetők betöltötték Sátán akaratát azzal, hogy Isten pihenőnapját terhes követelményekkel bástyázták körül. Krisztus idejében a szombatot már annyira elferdítették, hogy megtartása inkább az önző, önkényes ember jellemét tükrözte, mint a szerető mennyei Atyáét. A rabbik tulajdonképpen úgy mutatták be Istent, mint aki olyan törvényeket ad, melyeket az embernek lehetetlen megtartani. Az embereket rávették, hogy önkényúrnak tekintsék Istent, s úgy gondolják: a szombatnak az Ő kívánalmai szerinti megtartása tette az embert kőszívűvé, kegyetlenné. Krisztusnak kellett ezeket a téves elképzeléseket helyreigazítani. Bár a rabbik könyörtelen ellenségeskedéssel követték Őt, Jézus még látszólag sem alkalmazkodott követelményeikhez, hanem ment a maga útján, és a szombatot Isten törvénye szerint tartotta meg..

Mai Bibliai szakasz: Az apostolok cselekedetei 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Saulus, illetve Pál megtérésének a 9. fejezetben feljegyzett története annyira erőteljes, hogy Barnabás újra elmondja azzal a céllal, hogy meggyőzze az apostolokat arról, hogy ő egy új ember. Később Pál apostol kétszer is teljes terjedelmében elmondja tapasztalatát (ApCsel 22. és 26.). Ez a bizonyságtétel valóban átalakítja a szíveket.

Először az Apostolok Cselekedetei 7. fejezet mutatja be Pált, mint aki megszavazza István megkövezését, és újra megjelenik a 8. fejezetben, mint üldöző, aki menekülésre készteti Jeruzsálemből a korai keresztényeket. A 9. fejezet úgy kezdődik, hogy Pál „az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz” (1. vers). Micsoda ellentét Jézushoz képest, aki a tanítványaira lehelt és azt mondta, hogy „Vegyetek Szentlelket!” (Jn 20:22). Pál azonban egy gonosz lelket lehelt (lihegett). 

Így Pál sok mindenen elelmélkedhetett miután a Jézussal való találkozástól megvakult, és egy életet átalakító rokkantsága maradt. A régi értékei és ambíciói már a múlté, és többé nem fontosak a számára. Mit fog tenni ezután? Nem csoda, hogy ebben a helyzetben három napig nem evett. Pál nagyrészt visszakapta szeme világát, és megkapta a Szentlelket is. Szemeiről valami pikkelyfélék estek le (18. vers). Pál később azt írta 1Kor 2:14-ben, hogy ez történik akkor, amikor megkapjuk a Szentlelket: hirtelen képesek vagyunk megérteni a lelki dolgokat.     

Pál nem engedte, hogy bármennyi idő is elteljen a régi és az új élete között, „azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia” (20. vers). Ez egy példa a számunkra. Nem számít, hogy te vagy én hibákat követtünk el tegnap, ne töltsünk időt azzal, hogy a saját gyengeségeinkre összpontosítsunk, vagy azzal, hogy érezzük a megbocsátást. Helyette inkább irányítsuk tekintetünket Jézusra, kapaszkodjunk bele irgalmas kegyelmébe, és bátran tegyünk bizonyságot Mesterünk iránti szeretetünkről!

Drága Istenem! Bocsásd meg a bűneimet és azt, hogy Saulushoz hasonlóan és is olyan célokat kergettem, amelyek semmi hasznot nem hoztak művednek! Tölts be a te Szentlelkeddel, hogy megérthessem akaratodat! Add, hogy betöltekezzem Pál lelkesedésével a Jézusról való bizonyságtevésben, és add, hogy ez ma elkezdődjön – függetlenül attól, hogy milyen hibákat követtem el tegnap. Ámen!

Andrew McChesney

143. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  28-29. fejezeteihez (április 29 – május 5.).

A házamban van egy kiírás ezzel a felirattal: „Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, akkor mindenki rosszul fogja érezni magát.” Poénként vettem meg, de időnként túlságosan igaz ahhoz, hogy vicces legyen. Ezen alkalmakkor bizonyára farizeusként viselkedem.

Ezek a farizeuseok voltak a legnagyobb hangulatgyilkosok. Nem csak, hogy nem érezték jól magukat, de azt sem akarták, hogy mások jól érezzék magukat. Úgy látták, hogy a Lévi Máté házánál lévő ünnepség bűn és szégyenteljes. Ragaszkodtak ahhoz, hogy úgy menjenek a dolgok, ahogy ők akarják. Sikeresen el is érték, hogy az emberek szenvedjenek. És ami még rosszabb, beszennyezték Isten hírnevét, mivel az Ő képviselőinek vallották magukat.

János tanítványai szintén ebbe a csapdába estek, amikor a böjtölést a vallásos hitbuzgalom kifejezőeszközévé tették. A farizeusok a szombatot olyan nappá tették, amely a követelményeivel terhet jelent. Sajnos azonban ez a fajta buzgóság a legalizmust szolgálja és nem az Urat. Az ezt képviselők elvárásainak nincsen vége, hiszen „ragaszkodnak ahhoz, hogy olyan úton üdvözüljenek, melyen fontos dolgokat cselekedhetnek.” (Jézus élete, 280. o.)

Jézus elutasította annak a gondolatát, hogy a tanítványai böjtöljenek, amíg Ő velük volt. Azt akarta, hogy az Ő jelenlétében örvendezzenek, és boldogan szolgálják Őt. Ez az a hozzáállás, amivel a szombatot meg kell ünnepeljük. „Azért rendeltetett, hogy létrehozza ember és Isten közösségét.” (Jézus élete, 286. o.) „Örvendezzünk és vígadjunk ezen!” Zsolt. 118:24

Karen Lifshay
Stanfield, Oregon
Fordította Gősi Csaba


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése