2018. március 9., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 9 - PÉNTEK - Márk 15


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 15. fejezet 970. nap

Mind az Ó-, mind az Újszövetség felhasználja a házassági kapcsolatot a Krisztus és népe között fennálló gyöngéd és szent egység szemléltetésére. Jézus gondolataiban az esküvői szertartás öröme előremutatott arra a boldog napra, amikor menyasszonyát hazaviszi atyja házába, és a megváltottak a Megváltóval együtt ülnek le a Bárány menyegzői vacsorájához. Így szól: "Amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni. [...] Nem neveznek többé elhagyatottnak, [...] hanem így hívnak: én gyönyörűségem; [...] mert az Úr gyönyörködik benned" (Ésa 62: 5.4). "Örül terajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked" (Sof 3:17). Amikor János apostol mennyei dolgok látomását kapta, így írt: "És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Alleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát. [...] Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak" (Jel 19:6.7.9).

Jézus minden lélekben olyasvalakit látott, akit hívni kell az Ő országába. Az emberek szívéig hatolt, mert úgy járt közöttük, mint aki a javukat keresi. Megkereste őket a nyílt utcán, magánházakban, bárkákon, a zsinagógában, tópartokon és a menyegzői ünnepségen. Találkozott velük napi foglalatosságuk közben, érdeklődést tanúsított világi ügyeik iránt. Elvitte érdeklődését a háztartásokba, a családok saját otthonukban kerültek isteni jelenlétének hatása alá. Erős, személyes együttérzése segítette a szívek megnyerésében. Gyakran visszavonult a hegyekbe magányosan imádkozni. Ezáltal készült fel nyilvános munkájára az emberek között. Az így eltöltött idő után indult el, hogy gyógyítsa a betegeket, tanítsa a tudatlanokat, széttörje Sátán foglyainak láncait.

Jézus személyes kapcsolat és érintkezés útján képezte tanítványait. Olykor köztük ült a hegyoldalban, olykor a tengerparton, vagy együtt ment velük az úton. Így fedte fel Isten országának titkait. Nem prédikált nekik, ahogyan ma teszik. Ahol csak megnyílt szívek fogadták az isteni üzenetet, Ő feltárta az üdvösség útjának igazságát. Nem parancsolta tanítványainak, hogy ezt vagy azt tegyék, hanem így szólt: "Kövess engem!" (Jn 1:44) Magával vitte őket utazásaira, városokba és falvakba, hogy lássák, miként tanítja az embereket. Érdekeiket összekapcsolta a sajátjával, és a tanítványok együtt munkálkodtak vele..

Mai Bibliai szakasz: Márk 15

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Pilátus alig hitt a fülének: az emberek Barabás szabadításáért kiáltottak, aki a legalacsonyabb rendből származó bűnös volt. Ahogyan szemléljük ezt az eseményt és ennek a lázadó nevének jelentését, rájövünk, hogy abban az időben ez egy prófétai pillanat volt. A neve azt jelenti, hogy az „atya fia”. És Jézus volt az „Atya Fia”. Csaknem gondviselésszerű, hogy Jézust és ezt a férfit is Pilátusnak kellene elítélni. Jézus alárendelte akaratát az Atyának a Gecsemáné kertjében, így minden apa összes fia és lánya, akik a bűn átka alatt állnak, megszabadulhatnak. Ez azt jelenti, hogy te és én bűnösök vagyunk, de az isteni gondviselésnek köszönhetően teljesen szabadok lehetünk.

János kibővíti Márk fejezetét és azt a pillanatot, amikor Jézus ott áll a kiabáló tömeg előtt, miközben Pilátus beszél: „Ímhol az ember” (Jn 19:5) Olyan volt ez, mint egy trombitahang az őket figyelő univerzumban. Nézd meg Istent, amint a teremtménye előtt áll, elhagyatva és védtelenül. Júdás nem értette, hogy Isten fia miért hagyta magát elvitetni a tömeggel – a Gonosz nem fáradt ki a mai napig sem, az angyalok csendben állnak amint Isten népe sír Jézus halála fölött.

Amint a rómaiak elhelyezték áldozataikat a három kereszten, közülük csupán egy nem harcolt vagy szitkozódott azokra, akik a szöget a húsába kalapálták. Csak egynek volt az a célja, hogy megmentse a Föld lakosait. Ha Jézus követte volna az Ördög tanácsát, hogy jöjjön le a keresztről, most elveszettek lennénk, nem lenne reménye az apák fiainak és lányainak.

Röviddel azelőtt, hogy Pilátus ítélőszéke előtt állt, Jézus ezt mondta: „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok” (Jn 12:32). Sok ember állt a kereszt lábánál aznap, ketten pedig felakasztva voltak mellette a saját keresztjükön. Az egyik lator szíve teljesen megváltozott, amint Jézust szemlélte – ő hívő lett.

Márk beszél egy másik férfiról is, aki felismerte Jézust aznap. Ő egy római százados volt, akinek az volt a feladata, hogy rendet tartson, és Pilátus parancsait végrehajtsa. Amikor Krisztus az utolsót lélegezte, ez a háborúkban megkeményedett katona a kereszt lábánál lágyan így szólt: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!” (Márk  15:39, ÚRK).

Azok az emberek, akik felismerték Jézust aznap, meghozták döntésüket. Ez ugyanaz a döntés volt, amit neked és nekem meg kell hoznunk. Ha egyszer megismered Jézust, felvetődik a kérdés: „Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?” (Mt 27:22)

Jim Ayer

135. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  15. fejezetéhez (március 4-10.).

Megindító számomra Mária története, amikor Jézustól kért segítséget a menyegzőn a borral kapcsolatosan. Mária sosem látta, hogy csodát tett volna Jézus, mégis hozzá fordult! Jézus azt válaszolta, hogy még nem jött el az Ő ideje, azonban, mivel nem akarta cserben hagyni anyját, segített.

A saját magam helyzetét is kapcsolatba tudom hozni ezzel. Jómagam is imádkoztam olyan dolgokért, amelyekben hinni még nekem is nehezemre esett. Amikor a Biblia-oktatói tanulmányaimat elkezdtem, nem akartam a szüleimre támaszkodni. Megvolt rá az okom. Hónapokon keresztül imádkoztam a pénzért, hogy járhassak az iskolába. Aztán egy napon, az iskolai korteskedés során tavaly télen találkoztam egy asszonnyal (nem is volt adventista), aki úgy döntött, hogy lányaként örökbe fogad és minden hónapban pénzt küld nekem. Ez által van lehetőségem ebbe az iskolába járni! Jézus megsegített engem, csak úgy, ahogyan az anyjának segített. Nem akart cserben hagyni.

Jézus alárendelte a terveit Isten akaratának. Nekem is azt kellett tennem. Amikor elköltöztem a Sabah állambeli őserdőből, azért tettem, hogy orvosnak tanuljak egy egyetemen, és jó orvos válhasson belőlem. A tanulmányaim során Isten megmutatta, hogy más terve van számomra. Így történt, hogy a missziókról kezdtem tanulni az orvostudomány helyett. Jézus megtanította számomra, hogy készségesen szenteljem oda magamat az életemre vonatkozó terve teljesítésére.

Prescella Francis
Sabah, Malajzia
Kelet-ázsiai Oktatási Intézet
Fordította Gősi Csaba


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése