2018. március 18., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 18 - VASÁRNAP - Lukács 8


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 17. fejezet 979. nap

17. Nikodémus

Nikodémus magas bizalmi tisztséget töltött be a zsidó államban. Magasan képzett, nem mindennapi jellemmel megáldott, nagyrabecsült tagja volt a nemzeti tanácsnak. Másokkal együtt őt is felkavarta Jézus tanítása. Bár gazdag, művelt, nagyrabecsült ember volt, mégis különösen vonzódott a szegény Názáretihez. A Megváltó ajkáról elhangzó tanítások mély hatást tettek rá, vágyott arra, hogy többet is megtudjon ezekből a csodálatos igazságokból.

Krisztus a templom megtisztításával megmutatta hatalmát, és ez a papok és vének elszánt gyűlöletét váltotta ki. Féltek ennek az idegennek az erejétől. Tűrhetetlen volt ekkora bátorság egy ismeretlen galileai részéről. Hajlottak rá, hogy véget vessenek munkájának. Ebben a szándékban azonban nem mindnyájan értettek egyet. Voltak, akik féltek szembeszegülni olyasvalakivel, akit olyan nyilvánvalóan Isten Lelke irányít. Eszükbe jutott, hogyan öltek meg prófétákat, mert Izrael vezetőinek bűneit ostorozták. Tudták, hogy a zsidók makacsságuk eredményeként foglyai egy pogány népnek, mivel elutasították az isteni dorgálásokat. Attól féltek, hogy Jézus elleni szövetkezésükkel a papok és vének atyáik nyomdokaiba lépnek, és újból veszedelmet hoznak a nemzetre. Nikodémus osztotta ezeket a nézeteket. A Magas Tanács egyik ülésén, ahol azt tárgyalták meg, hogy milyen eljárást foganatosítsanak Jézussal szemben, Nikodémus óvatosságot és mérsékletet javasolt. Hangsúlyozta, hogyha Jézust valóban Isten ruházta fel hatalommal, akkor veszélyes lenne figyelmeztetéseit visszautasítani. A papok nem merték semmibe venni ezt a tanácsot, és egy darabig nem hoztak nyit intézkedéseket a Megváltó ellen.

Amióta Nikodémus hallott Jézusról, buzgón tanulmányozta a Megváltóra vonatkozó próféciákat, és minél elmélyültebben kutatott, annál inkább meggyőződött arról, hogy Ő az Eljövendő. Sok más izraelitával együtt mélységesen bántotta a templom megszentségtelenítése. Szemtanúja volt a jelenetnek, amikor Jézus kiűzte az árusokat és vásárlókat, látta az isteni erő csodálatos megnyilatkozását és a Megváltót, amint hívja a szegényeket és meggyógyítja a betegeket. Látta az emberek örömteli tekintetét, hallotta dicséretüket, és nem volt kétsége afelől, hogy a Názáreti Jézus Isten Küldötte.

Őszintén vágyott egy beszélgetésre Jézussal, de attól visszariadt, hogy nyíltan felkeresse Őt. Túlságosan megalázó lett volna egy zsidó vezető számára, ha elismeri, hogy egy még alig ismert tanítóval rokonszenvez. És ha látogatása a Magas Tanács tudomására jut, tettével megvetést, vádaskodást vont volna magára. A titkos beszélgetés mellett döntött tehát, így még mindig mentegetőzhet azzal, hogy nyílt látogatás esetén talán mások is követhetik példáját. Óvatosan megtudakolta, hova szokott a Megváltó visszavonulni az Olajfák hegyén, várt, amíg a város elcsendesedett, azután felkereste Őt.

Krisztus jelenlétében Nikodémust különös félelem fogta el, de ezt igyekezett higgadtság és méltóság látszata mögé rejteni. "Mester - szólalt meg - tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele" (Jn 3:2). Azt remélte, hogy ha Krisztus rendkívüli tanítói tehetségéről, hatalmas csodatévő erejéről beszél, ezzel jól előkészíti a beszélgetést. Szavaival bizalmas légkört akart teremteni, ezzel szemben valójában hitetlenségét árulta el. Nem ismerte el Jézust Messiásnak, csak Istentől küldött tanítónak.

Jézus, ahelyett, hogy figyelemre méltatta volna ezt a köszöntést, szemét a beszélőre emelte, mintha lelke mélyén olvasna. Végtelen bölcsességében az igazság egyik keresőjét látta maga előtt. Ismerte a látogatás célját, és abban a reményben, hogy elmélyítheti a hallgatójában már meglévő meggyőződést, egyenesen a tárgyra tért, és így szólt ünnepélyesen, mégis kedvesen: "Bizony, bizony mondom néked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3 :3).

Mai Bibliai szakasz: Lukács 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Lukács evangéliuma 8. fejezete bemutatja azokat az asszonyokat, akik elkísérték Jézust és 12 tanítványát a galileai evangelizációs körúton. Hálából, hogy meggyógyította őket betegségeikből és a tisztátalan lelkektől (2. vers), gondoskodtak Jézus anyagi szükségleteiről. Jézus szolgálata a társadalom minden rétegéből vonzott embereket, beleértve Johannát, Khúzának a Heródes gondviselőjének feleségét is. Ezeknek az asszonyoknak a munkája, hogy gondoskodtak Jézusról, ugyanolyan fontos volt, mint a tizenkét apostol munkája. Téged Jézus milyen lelki, mentális, szociális vagy fizikai gyógyításban részesített? Hogyan használhatod fel idődet és javaidat, hogy megköszönd ezt neki?

Lukács a magvető példázatát is megosztja velünk. A többi bibliai történethez hasonlóan a példázatok is azt szolgálták, hogy egyetlen Isten-központú evangéliumi igazságot tanítsanak, nem pedig valamilyen teológiai jelentést minden részletében. Keressük meg azt az igazságot benne, amelyet Jézus a hallgatóinak meg akart tanítani. A magvető példázatában Jézus felkészíti a tanítványokat, hogy: „prédikálják az Isten országát és betegeket gyógyítsanak” (9:2). Mielőtt kiküldte volna őket, Jézus szerette volna megértetni velük azt, hogy az emberek különböző módon fognak reagálni prédikálásukra.   

Ahogy Jézus példázatát olvasod Lukács 8:4-8-ban és a példázat magyarázatát Lukács 8:11-15-ben, kérd Istent, hogy készítse fel elméd és szíved talaját. Halld meg Isten szavát és teremj gyümölcsöt (15. vers). Aztán imádkozz, hogy Isten adjon bátorságot és erőt neked, hogy kitarthass az Ige hirdetésében még akkor is, amikor az emberek nem válaszolnak. Noha sok ember szíve kemény, megkövesedett vagy tele van tövissel, mások nyitottak lesznek az evangéliumra, amelyet te vetsz el szívükbe. A példázat végén Jézus felkiált: „Akinek van füle a hallásra, hallja!” (8. vers). Jézus hangsúlyozza Isten Igéje hallgatásának, de ugyanakkor a megtartásának a fontosságát is (18. vers). Amikor az édesanyja és a testvérei nem tudtak a közelébe férkőzni a tömeg miatt, Jézus újra hangsúlyozta Isten Igéje hallgatásának és megtartásának fontosságát: „Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten Igéjét hallgatják és megtartják” (21. vers). 

Lukács 8. fejezete olyan történetekkel fejeződik be, amelyek arról tanúskodnak, hogy a szél, a hullámok (26-39. vers), a betegségek (43-48. vers), és még a halál is (40-41; 49-56. vers) engedelmeskednek Jézus szavának. Jézus szava ma is tartalmazza gyógyító hatalmát. Amint hallgatjuk és követjük szavát, Jézus megdorgálja a gonosz lelkeket, a betegségeket, amelyekkel találkozunk, és elménk, valamint egész gondolatvilágunk egészségét is helyreállítja.

Douglas Jacobs, D.Min.

137. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  17-18. fejezetEIhez (március 18-24.).

Amikor Jézus azt mondta Nikodémusnak, hogy újból kell születnie ahhoz, hogy megláthassa Isten országát, Nikodémus megdöbbent attól a gondolattól, hogy egy ország túl tiszta lehet az ő számára. Nem tudta elfogadni, hogy neki, a szabatos farizeusnak, meg kell változnia. Mások csupa jót gondoltak róla, és ő maga is meglehetősen jókat gondolt saját magáról.

Olykor velünk is van úgy, hogy a természetünktől fogva nem akarjuk Isten Szentlelkének gondolatát befogadni. Amikor Isten szembesít valamivel, a büszkeségünk az őszinte megvallás útjába áll.

Isten megadta az igazságot az egyházunk számára és lehetőségünk van arra, hogy ezt megismerjük. Felelősek vagyunk azért, hogy terjesszük az evangéliumot a világ számára. A kényelmünk azonban megakadályozza ezt. Megelégszünk, még mielőtt hűségesek lennénk. Nem kellene, hogy így legyen.

A tudásom, legyen az bármennyire hatalmas tudás is, akár csak amivel Nikodémus rendelkezett, értelmetlen, hogy ha nincs részem a lelki újjászületésben, amitől győzedelmessé válhatok. Ez az újjászületés teszi lehetővé a Léleknek, hogy felhasználjon engem. Az újjászületéshez azonban alá kell rendelnem magamat Istennek, ahogyan Nikodémusnak is kellett.

Jézuson kívül nincs más név az ég alatt, „mely által kellene nékünk megtartatnunk” (ApCsel 4:12). És ha új személlyé válunk, a lehetőségek széles tárháza nyílik meg előttünk. Amiképp a csecsemők felnövekszenek a kialakult személyiségre, a hívők is lépésről lépésre fejlődnek a mennyei királysághoz.

Amy Masuda, Japán
(Amy jelenleg egészségügyi missziót folytat a malajziai Aenon Életmódközpontban.)
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése