2018. március 17., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 17 - SZOMBAT - Lukács 7


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 16. fejezet 978. nap

Mivel az egész rituális rendtartás Krisztust jelképezte, nélküle értéktelenné válik. Amikor a zsidók Krisztust halálra adták, megpecsételték tagadásukat, és ezzel mindent elvetettek, ami értelmet adott a templomnak és a szolgálatoknak. A templomot megfosztották szentségétől. Lerombolásra ítéltetett. Attól a naptól fogva az áldozatok és a velük összefüggő szolgálatok értelmetlenek voltak. Csakúgy, mint Kain áldozata, ezek sem fejezték ki a Megváltóba vetett hitet. Krisztus megfeszítésekor a templom belső függönye a tetejétől az aljáig kettéhasadt, ami azt jelképezte, hogy megtörtént a nagy végső áldozat, és az áldozati rendszer örökre véget ért.

"Három nap alatt megépítem azt" (Jn 2:19). A Megváltó halálával a sötétség hatalmai látszólag felülkerekedtek, és örvendeztek győzelmükön. De József kölcsönadott sírjából Jézus jött ki győztesen. "Lefegyverezvén a fejedelemségeket és hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtuk" (Kol 2:15). Halálának és feltámadásának erejében Ő szolgája lett "ama szent helynek és amaz igazi sátornak. . . amelyet az Úr és nem ember épített" (Isid 8: 2). Emberek emelték a zsidó szenthelyet, emberek építették a zsidó templomot; de az égi szentélyt, amelynek a földi csak mása, nem emberi építész készítette. "Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, [...] megépíti az Úrnak templomát! És nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében" (Zak 6:12-13).

A Krisztusra mutató áldozati szolgálat ideje elmúlt, az emberek tekintete a világ bűneiért hozott igazi áldozat felé fordult. A földi papság megszűnt, Jézushoz járulunk, az új szövetség közbenjárójához "és a meghintésnek véréhez, amely jobban beszél, mint az Ábel vére" (Zsid 12:24). "Még nem nyílt meg a szentély útja, fennállván még az első sátor. [...] Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált sátoron keresztül, [...] az ő tulajdon vére által ment be egyszer mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve" (Zsid 9: 8-12).
"Ennekokáért ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük" (Zsid 7:25). Bár a szolgálat áthelyeződött a földiből a mennyei templomba, bár a szentély és a mi nagy Főpapunk emberi szemnek láthatatlan, a tanítványok mégsem szenvednek kárt. Közösségükben nem következhet be szakadás, nem csökkenhet az erő a Megváltó távollétében. Amíg Jézus szolgál a fenti szentélyben, addig Lelke által Ő a földi egyház papja is. Visszavonult a földi szemek elől, de távozásakor adott ígérete beteljesedett: "Ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20). Miközben erejét helyettes szolgáira ruházza, éltető jelenléte most is egyházával van.

Lévén annakokáért nagy főpapunk, [...] Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül" (Zsid 4:14-16).

Mai Bibliai szakasz: Lukács 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Miért késztette Jézust csodálkozásra a kapernaumi százados hite, és miért mondta, hogy ilyen nagy hittel még nem találkozott? A zsidók vénei kérték meg Jézust, hogy gyógyítsa meg a százados szolgáját „mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk” (5. vers). Miközben Jézus útnak indul, hogy meggyógyítsa a szolgát, a százados egy másik üzenetet küld Jézusnak: „Uram, … nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj; Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám” (6-7. vers).

Megkísért bennünket az a gondolat, hogy méltóknak tartsuk magunkat Jézus gyógyítására azon az alapon, hogy mit tettünk. A százados felismerte méltatlanságát, és kérését Jézus szavának hatalmára alapozta. A szolgának nem volt szüksége Jézus jelenlétére és érintésére. Jézusnak, a világegyetem Uraként hatalma volt minden felett, beleérte a szolga betegségét is: „Hiszen én is a feletteseim hatalma alatt vagyok, és vannak katonáim, akiknek meg én parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el!«, az el is megy, vagy, ha szólok egy másiknak: »Gyere ide!«, az odajön hozzám. Ha azt mondom a szolgámnak: »Tedd meg ezt!«, az meg is teszi.” (8. vers – új prot. ford.). Jézus elcsodálkozott a százados hitén. Amikor a küldöttek visszatértek a századoshoz, a szolgát teljesen gyógyult állapotban találták.

Lukács elmondja, hogy másnap Jézus bebizonyította azt, hogy az Ő szava le tudja győzni még a halált is, hiszen feltámasztotta a naini özvegy fiát (7-11. vers). Mennyire erősen hiszel Isten Igéjének erejében? Kész vagy-e arra, hogy feladd a saját cselekedeteidben való bizalmat, és rábízd megváltásodat Jézus szavára?

Amikor Keresztelő Jánosnak elmondták a tanítványai, hogy mit cselekszik Jézus, üzenetet küldött Jézushoz, de ez az üzenet nem igazán a hitéről tett bizonyságot: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” (19. vers – új prot. ford.). Néha azoknak volt a legnehezebb Jézusban bízni, akik a legközelebb voltak hozzá. Ha János tudott kételkedni, akkor bárki megkísértethetik, hogy kételkedjen Istenben és az Ő szavában. Tény az, hogy minél hosszabb ideje keresztény valaki, annál nagyobb lehet a kísértése, hogy kételkedjen. Kérd Istent, hogy ajándékozzon meg a százados hitével!

Lukács 7 azzal fejeződik be, hogy egy „bűnös” asszony megzavarta Simon lakomáját azzal, hogy megkente Jézus lábait drága kenettel. Jézus tapintatosan válaszol a két adósról szóló példázattal, hogy megmutassa: neki is és az asszonynak is szüksége van a megbocsátásra. Ahogy ezt a történetet olvasod, kérdezd meg, hogy te mit válaszolnál Jézusnak és a bűnösöknek. Az asszony, aki megkente Jézus lábait, felismerte, hogy bűnös, és Jézushoz jött bűnbocsánatért. Simon farizeus úgy válaszolt Jézusnak, hogy egy közös vacsorát ajánlott fel neki. Úgy érezte, hogy csorba esett a becsületén, mert egy bűnös nő hívatlanul bejött a lakomájára. 

Ahogy elismerjük saját bűnös voltunkat, és ahogy hittel bocsánatért Jézushoz jövünk, a kapott bocsánatot készek vagyunk mi is mások felé továbbadni.

Douglas Jacobs, D.Min.

136. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  16. fejezetéhez (március 11-17.).

Nikodémus nem átlagos személy volt. Ő a szanhedrin tagja volt – ma úgy hívnánk őt, hogy vallási vezető. Ismerte az összes tantételt, a bibliai szövegeket, valamennyi érvre tudta az ellenérvet, és a zsidó közösség felnézett rá, mint olyasvalakire, aki rendkívül lelki ember. Nikodémus azonban felismerte, hogy hiányzik valami a keresztény tapasztalatából. Szüksége volt olyan tapasztalatra, ami jóval túlmutat a pusztán elméleti tudáson és a vallási formaságokon. Amikor Nikodémus Jézussal találkozott azon az estén, azzal a szándékkal ment, hogy teológiai eszmecserét folytassanak, Jézus azonban nem pazarolta az időt, és megmutatta, mire van leginkább szüksége. A legnagyobb szükséglete az volt, hogy újjászülessen a Szentlélek által.

Ugyanezt elmondhatjuk a mi keresztény tapasztalatunkról. Azt gondoljuk, hogy pusztán azért, mert ismerjük az igazságot és mert a megfelelő dolgokat tesszük és esszük, Isten kegyét élvezzük. Jézus azonban megmutatta Nikodémusnak, hogy mennyire értelmetlenek ezek a dolgok, hogy ha nem megy végbe a szívünkben a teljes átalakulás.

Fel kell ismernünk, hogy semmit sem tehetünk, hogy változtassunk nyomorúságos állapotunkon. Csak amikor Jézusra tekintünk és elfogadjuk az Ő igazságát sajátunként, akkor kezd a Szentlélek a szívünkben lakozni. Akkor, és csakis akkor, nyilvánulhatnak meg az életünkben a szeretet, az öröm, a béke, a türelem, az előzékenység, a jóság, a szelídség és a mértékletesség gyümölcsei, és élhetünk igazi hiteles keresztény életet.

Joseph Tean, a Kelet-ázsiai Oktatási Intézet hallgatója
Pineng, Malajzia
Fordította Gősi Csaba


1 megjegyzés: