2018. február 7., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 7 - SZERDA - Máté 13


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 9. fejezet 940. nap

Jézust félreértették testvérei, mert más volt, mint ők. Nem ugyanaz volt számukra a mérték. Azzal, hogy emberekre tekintettek, elfordultak Istentől, ereje nem hatotta át életüket. A vallás általuk gyakorolt formái nem változtathatták meg a jellemet. Megtizedelték a "mentát, a kaprot és a köményt", de elhagyták, "amik nehezebbek a törvényben: az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget" (Mt 23:23). Jézus példája állandóan ingerelte őket. A Megváltó egyetlen dolgot gyűlölt a világon: a bűnt. Lehetetlen volt lepleznie fájdalmát, ha helytelen cselekedetet látott. A képmutatók között, akiknek látszatszentsége elfedte a bűn szeretetét, és egy olyan jellem között, aki elsőként Istent dicsőítette, szembetűnő volt a különbség. Mivel Jézus; élete példájával ítélte el a bűnt, Vele otthonában is, azon kívül is szembeszálltak. Őszinteségét, becsületességét gúnyos mosollyal nyugtázták. Türelmét, kedvességét gyávaságnak bélyegezték.

Nincs az emberi sors keserűségei között olyan, amelyet Krisztus meg ne próbált volna. Voltak, akik megvetéssel illették születése miatt, és még gyermekkorában is gonosz suttogásokkal és gúnyos pillantásokkal kellett szembenéznie. Elég lett volna egyetlen türelmetlen szó vagy tekintet, vagy egyetlen helytelen cselekedet testvéreivel szemben, és máris nem lehetett volna Ő a tökéletes példa. Így nem valósíthatta volna meg a megváltási tervet: Ha csak egyetlen mentséget is talált volna a bűnre, Sátán győz, és a világ elveszett. Ezért próbálta a kísértő olyan nehézzé tenni életét, amilyen nehézzé csak tudta, hátha így bűnre csábíthatja.

Azonban neki minden kísértésre egyetlen válasza volt: "Meg van írva" (Mt 4:4). Ritkán dorgálta meg fivérei helytelen tetteit, de akkor Isten szavait mondta nekik. Gyakran vádolták gyávasággal, amiért nem vesz részt velük valamilyen tiltott dologban, de válasza ez volt: Meg van írva: "Az Úrnak, félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás" (Jób 28:28).

Voltak, akik keresték társaságát, mert békét éreztek jelenlétében, de sokan elkerülték, mert szeplőtlen élete megfeddte őket. Fiatal társai arra ösztönözték, hogy hozzájuk hasonlóan cselekedjen. Jézus élénk és vidám volt. Társai élvezték jelenlétét, örömmel fogadták kész javaslatait, de türelmetlenek voltak kétségei miatt, és szűklátókörűnek, szigorú erkölcsűnek mondták. Jézus így felelt: Meg van írva. "Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" (Zsolt 119: 9.11).

Mai Bibliai szakasz: Máté 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:


Új protestáns fordítás:

Jézust újra szolgálata közben láthatjuk, amint a tömegeket tanítja Isten országáról. Miközben elolvastam ezt a fejezetet, két kiemelkedő tanítást találtam: az egyik, hogy minden a Megváltónkkal való kapcsolattal kezdődik. A másik, hogy nyitottnak kell lennünk a Szentlélek vezetésére.
A fejezet elején Jézus példázatokban szól a néphez. Ezeknek a történeteknek nagy tanulságai vannak, és hasznosak mindazoknak, akik nyitottak a Messiás tanításaira. A történet, amelyet Jézus elmond Máté 13 elején egy farmerről szól, aki éppen vetett a mezején. A tanítványok ezen  összezavarodtak, de Jézus bátorítja őket, hogy engedjék a Szentlelket a szemük megnyitásán dolgozni. Jézus azt tanácsolja, hogy nyissák meg a szívüket, hogy befogadhassák a történetek mélyebb jelentését. Hogyan lehetünk készek befogadni a magot? Úgy hogy figyelünk Jézusra, és megnyitjuk szívünket és elménket a Szentléleknek. Egy másik kérdés, amit a fejezet taglal: hogyan lehet a szívünk jó talaj? Úgy, hogy ápoljuk kapcsolatunkat Jézussal, és követjük a Szentlélek vezetését. A jó talaj jó termést eredményez. Ha helytelenül értelmezzük Isten szeretetét, akkor nem, vagy csak rossz termést hozunk. Az emberekben akikkel találkozunk és kapcsolatba lépünk, rossz istenkép alakulhat ki, ha mi magunk nem engedjük, hogy a Szentlélek vezessen minket.
Kathlen Harris egy énekben nagyon jól megmagyarázza ezt: „Ha nem általad, akkor hol fogják megtalálni az Egyetlent, aki tényleg törődik velük? Ha nem te, ki fogja megmutatni nekik az Egyetlent, aki meggyógyítja a megsebzett szívet, és visszaadja a vakok látását? Ha nem te, ki fogja szeretni őket, mert egyedül a szeretet tud megújítani bármit? Ha nem te, ki tanítja meg nekik, hogy van Valaki, Aki elcseréli velük a reménytelenséget örömre? Lehet egyeseknek te vagy az egyetlen Jézus akit valaha látnak, az egyetlen szó, amit valaha elolvasnak. Szóval lássák meg benned az Egyetlent, Akire szükségük van, mert te lehetsz az egyetlen az életükben, aki megmutatja Jézust nekik."
Ebben a fejezetben még további példázatokat olvashatunk, amelyek betekintést nyújtanak a Mennyeknek országába. Isten megáldja azokat, akik igazak hozzá, és hallgatnak a Szentlélekre. Isten szeretne jelen lenni életünk minden területében. A belé vetett teljes bizalom szükséges ahhoz, hogy keresztényként élhess. Isten szeretne első lenni az életünkben. Nem szabadna semminek vagy senkinek ott lennie, akit fontosabbnak tartunk, mint Istent. „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.” Zsolt 37:4 és „Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek” (Jer 29:11).

Joey Norwood Tolbert

131. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  9. fejezetéhez (február 4-10.).

A gyermek Jézus kiszökött az ácsműhelyből, és az otthona közelében lévő erdő felé vette az irányt. Itt, a fák és a természet édes dala mellett közelebb érezte magát mennyei Atyjához. Itt szabadon kiönthette szíve vágyait, anélkül, hogy félnie kellette volna, hogy félreértik. A zavartalan csendben érezhette, ahogy Isten örökkévaló karjai tartják Őt meghitten. És a csend és pihenés által erőt lelt.

Nincsenek erdők az otthonom környékén. Nincsenek fák, amiknek nekidőlhetnék, és hallgathatnám a madarak énekét. A környékünkön lévő házak egymáshoz közel állnak, a járdák és az aszfalt rég átvette a helyét annak, ami valamikor gazdálkodásra való földterület volt. A szívem epedezik a Megváltóval való közösség szépsége után, amikor az Ő teremtett világában gyönyörködhetem. Mindenhol ezt keresem.

Most a következővel kell megelégednem: a kék hortenzia, amit egy kedves barátomtól kaptam ajándékba, ott található a kis szekrényemen, ahol minden reggel láthatom, amint kinyitom a szemem. Amikor a napfény átszűrődik a sötétítőfüggönyön, megérint minden egyes virágszirmot. A csendes szépséget látva a lélegzetem is elakad. Ha vége lesz a télnek, a hálószoba ablakán kívül fogom elültetni, ahol szabadon nőhet és erősödhet.

Most még a közelemben tartom, hogy emlékeztessen arra, hogy aki ilyen gondosan teremtette a szépséget, az valóban gondoskodik rólam is. És egy percre a mennyet is közelebb érzem magamhoz.

Karen J. Pearson
Meridian/Parma Hetednapi Adventista körzet
Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése