2018. február 23., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 23 - PÉNTEK - Márk 1


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 13. fejezet 956. nap

A hit azonban semmilyen téren nem hozható rokonságba az elbizakodottsággal. Csakis az lehet biztonságban az elbizakodottsággal szemben, akinek igazi hite van, mivel az elbizakodottság a hit hamisítványa. A hit igényli Isten ígéreteit, és az engedelmesség gyümölcseit termi. Az elbizakodottság is igényli az ígéreteket, de úgy használja fel őket, ahogyan Sátán: a törvényszegés mentegetésére. A hit ősszüleinket az Isten szeretetében való bizalomra vezérelte volna, engedelmességre parancsolatai iránt. Az elbizakodottság arra késztette őket, hogy az Úr törvényét áthágják, és azt higgyék, hogy az Ő nagy szeretete megmenti őket a bűn következményétől. Nem hit az, amely az Ég kegyét igényli anélkül, hogy teljesítené a feltételeket, amelyekhez a kegyelem kötve van. Az őszinte hit alapja a Szentírás ígéreteiben és rendelkezéseiben van.

Gyakran, amikor Sátánnak nem sikerül bizalmatlanságot kelteni, elbizakodottságot ébreszt bennünk. Ha rávehet, hogy szükségtelenül kitegyük magunkat a kísértésnek, tudja, hogy a győzelem az övé. Isten mindenkit meg fog védelmezni, aki az engedelmesség útján jár, aki azonban arról letér, az Sátán területére merészkedik. Ott pedig biztosan elbukunk. Az Üdvözítő meghagyta: " Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok" (Mk 14:38). Az elmélkedés és az ima megóv attól, hogy önkéntelenül is veszélyes utakra térjünk. Így sok vereségtől megmenekülhetünk.

Mégse veszítsük el bátorságunkat, ha kísértés támad ránk. Ha nehéz helyzetbe jutunk, gyakran kételkedünk Isten Lelkének vezetésében. Jézust viszont Isten Lelke vezette a pusztába, hogy Sátán megkísértse. Ha Isten megengedi a próbákat, akkor ezzel javunkat szolgáló célja van. Jézus nem élt vissza Isten ígéreteivel, nem kereste önként a kísértést, és nem esett kétségbe, amikor jött a kísértés. Mi se cselekedjünk másképp. "Hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek" (1Kor 10:13). Így szólt: "Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem" (Zsolt 50:14-15).

Jézus győzött a második kísértésben, és Sátán megmutatta valódi jellemét. De nem ijesztő szörnyként jelent meg, patákkal és denevérszárnyakkal, hanem hatalmas, bár bukott angyalként. Lázadó vezérnek, és e világ istenének vallotta magát.

Sátán felvitte Jézust egy magas hegyre, és panorámaszerűen elvonultatta előtte a világ országait a maguk dicsőségében. A nap beragyogta a templomokat, a márványpalotákat, a termékeny földeket, a gyümölccsel megrakott szőlőskerteket. A bűn nyomai rejtve maradtak. Jézus tekintetét - hiszen az utóbbi időben csak homályt és pusztaságot látott - most lebilincselte a felülmúlhatatlan szépség, virágzás. Azután a kísértő hangja hallatszott: "Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom; Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz" (Lk 4:6-7)

Krisztus csak szenvedés árán tölthette be küldetését. Szomorúsággal, nehézségekkel, küzdelmekkel teli élet és szégyenteljes halál állt előtte. Hordoznia kellett az egész világ bűneit. El kellet szenvednie, hogy elszakad Atyja szeretetétől. Most a kísértő felajánlotta, hogy javára lemond bitorolt hatalmáról. Krisztus megszabadíthatta volna magát a szörnyű jövőtől, ha elismeri Sátán fennhatóságát. De ha ezt megteszi, átengedi a győzelmet a nagy küzdelemben. Sátán vétkezett a mennyben, mert magát Isten Fia fölé akarta helyezni. Ha ez most sikerül, az a lázadás győzelmét jelenti.

Amikor Sátán kijelentette Krisztusnak, hogy enyém a világ királysága és dicsősége, és annak adom, akinek akarom, csak részben mondott igazat. Azért, hogy csaló szándékát megvalósítsa, Sátán Ádámtól ragadta el az uralmat, Ádám viszont a Teremtő képviselője volt, nem pedig független uralkodó. A föld Istené, és Ő mindent Fiának adott. Ádámnak Krisztus alattvalójaként kellett uralkodnia. Amikor Ádám az uralmat Sátán kezére játszotta, Krisztus maradt a jogos Király. Ezért mondta az Úr Nabukodonozor királynak: "A felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és akinek akarja, annak adja azt" (Dán 4:14). Sátán csak addig gyakorolhatja bitorolt hatalmát, amíg Isten megengedi.

Amikor a kísértő felajánlotta Krisztusnak a világ országait és dicsőségét, azt javasolta, hogy Krisztus mondjon le a világ feletti királyságáról, és Sátán alattvalójaként uralkodjék. Ilyen uralmat reméltek a zsidók is. Evilági királyság után vágyakoztak. Ha Krisztus beleegyezett volna, hogy ilyen királyságot ajánljon nekik, örömmel fogadták volna Őt. A világra azonban a bűn átka nehezedett, annak összes keserűségével együtt. Krisztus kijelentette a kísértőnek: "Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj!" (Mt 4:10)

Mai Bibliai szakasz: Márk 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Márk azzal kezdi evangéliumát, hogy beszámol Keresztelő János szolgálatáról, aki Jézus munkája előtt készítette az utat. Hihetetlen várakozás csendül ki a 7. versből, ahol János szavai olvashatóak: „Utánam jön, aki erősebb nálam; és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva sarujának szíját megoldjam.” Várakozása akkor teljesedik, amikor Jézus eljön a Jordán folyóhoz, hogy János megkeresztelje Őt.

Egyértelmű, hogy Jézusnak, az Isten tökéletes Fiának nem volt szüksége keresztségre. János is úgy érezte, nem méltó erre a cselekedetre (Mt 3:14). Jézus azonban ragaszkodott ahhoz, hogy megkeresztelkedjen, s így mutasson példát számunkra (Lásd: Ellen G. White: Jézus élete. Advent Kiadó. 83. oldal.)

Keresztsége alkalmával Jézus egy ennél is fontosabb példát adott nekünk. Imádkozott, és teljesen alárendelte magát Atyja akaratának (Lk 3:21-22). Keresztségét követően Jézus azonnal rálépett a teljes odaszentelődés útjára, amit tőlünk is kér. Jézus elkezdte szolgálatát, egész küldetése előtte állt még. Egy olyan országot kellett megalapítania, ami teljesen az ellentéte volt annak, amit a nép várt. Tudta, hogy elutasítással és ellenállással fog szembesülni minden egyes lépésnél. A kereszt állt előtte és annak lehetősége, hogy elszakad mennyei Atyjától. De Jézus mindezt rábízta Atyjára a keresztségekor elmondott imában. (Lásd: idézett mű.)

Az Atya megerősítő válasza a 11. versben olvasható: „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm!” Isten ezzel bátorította Fiát küldetése teljesítésére. Miután az első tanítványok elfogadták Jézus hívását, hogy kövessék Őt (14-20. vers), ők is megtanulták, miként szenteljék oda Atyjuknak egész életüket, hogy betölthessék missziójukat. Nekünk is ugyanezt kell tennünk. Így hozzánk is szól majd az Atya szava: „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm!” (Lásd: idézett mű, 85. oldal.)

David Smith

133. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  12-13. fejezeteihez (február 18-24.).

„Soha nem léphet ki senki a gonosz soraiból, hogy Istennek szolgáljon, anélkül, hogy ne találkozzék Sátán támadásaival.”

Bizonyosan meg leszünk kísértve az ígéret földjére tett utazásunk során! Amire szükségünk van azonban, az az erő, ami felülkerekedik ezen, az is megadatott. Mégis, nekünk kell amellett döntenünk, hogy győzedelmeskedünk Krisztusban. Dönthetünk amellett, hogy felülkerekedünk a gyengeségeinken, amelyeket szüleinktől örököltünk és azon gyengeségeink felett is, amelyek a saját hibáinkból erednek. Isten csodálatos ígéretet adott az Ő igéjében: „De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Korinthusbeliekhez írt I. levél 15:57

Jézus Krisztus pusztabeli megkísértésében megtaláljuk, hogy Ő hogyan győzedelmeskedett Sátán felett. Minden egyes kísértésben Isten szava volt a védekezése. Vagyis memorizálhatjuk mi is Isten szavát, és válaszolhatunk minden kísértésre egy „Így szól az Úr.”, illetve „Meg van írva.” igével. Még egy dolog, amit megtanultam Jézus Krisztus pusztabeli történetéből az, hogy ne játsszak a kísértéssel. Ha halogatom a választ, amikor kísértés kerülget, akkor saját magam kísértője leszek. Azzal, ha elszökünk a kísértés elől és hit által élünk az ígéretekben, a Jézus Krisztus által nyújtott győzelem az enyém és a tied is lehet.

Argentina Vanegas
Női vezető, Kelet-ázsiai Oktatási Intézet
Malajzia
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése