Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 13. fejezet 955. nap
13.
A győzelem
"Ekkor vivé Őt az
ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. És monda néki: Ha
Isten fia vagy, vesd alá magadat: mert meg van írva:
Az ő angyalainak parancsol felőled,
És kézen hordoznak téged,
Hogy meg ne üsd lábadat a kőbe" (Mt 4: 5-6).
Sátán most úgy gondolta, hogy a saját térfelén találkozott
Jézussal. A ravasz ellenség olyan szavakat idézett; amelyek Isten szájából
származtak. Még mindig a világosság angyalának mutatkozott, és tanújelét adta,
hogy ismeri az Írásokat, és érti azok jelentését. Ahogyan Jézus az imént Isten
igéjével támasztotta alá hitét, úgy most a kísértő ezzel erősíti meg csalását.
Azt állítja, hogy csak Jézus hűségét tette próbára, és most dicséri
állhatatosságát. Mivel a Megváltó kinyilvánította bizalmát Istenben, Sátán arra
ösztönzi, hogy újabb bizonyítékát adja hitének.
Ám a kísértést újra a bizalmatlanságra való célzás vezeti
be: "Ha Isten fia vagy". Krisztus kísértése az volt, hogy erre a
"ha" szóra válaszoljon, de Ő visszautasította a kétség legcsekélyebb
elfogadását is. Nem kockáztatta életét azért, hogy Sátánnak bizonyítékot adjon.
A kísértő azt hitte, hogy kihasználhatja Krisztus emberi
természetét, és elbizakodottságot ébreszthet benne. Sátán ugyan csábíthat, de
nem kényszeríthet a bűnre. Azt mondta Jézusnak: "Vesd alá magad!" -
bár tudta, hogy nem teheti meg, mert Isten közbelépne hogy megmentse. Még Sátán
sem kényszeríthette Jézust, hogy vesse alá magát. Ha Jézus nem enged a
kísértésnek, nem győzhetik le. A föld és a pokol összes hatalma sem
kényszeríthette, hogy a legcsekélyebb mértékben is eltávolodjék Atyja
akaratától.
A kísértő sohasem kényszeríthet minket arra, hogy gonoszt
cselekedjünk. Nem irányíthatja értelmünket, hacsak mi magunk nem helyezzük az
ellenőrzése alá. Mielőtt Sátán hatalmat gyakorolhatna rajtunk, már akaratunk
vele egyetért, és hitünk nem fogódzik Krisztusba. De minden dédelgetett bűnös
vágy módot ad neki, hogy lábát megvesse. Minden olyan pont, ahol nem érjük el
az isteni mértéket, nyitott ajtó számára, amelyen bejöhet, hogy kísértsen, és
pusztítson. Minden hibánk kedvező alkalmat nyújt neki, hogy Krisztusba és az
Írásokba vetett hitünket megingassa.
Amikor Sátán az ígéretet idézte: "az ő angyalainak
parancsol felőled", kihagyott belőle egy részt: "hogy megőrizzenek
minden utadon" - vagyis minden úton, amelyet Isten választ. Jézus nem volt
hajlandó letérni az engedelmesség útjáról. Amíg tökéletes bizodalma van
Atyjában, sohasem teremt olyan helyzetet, amely Atyja közbelépését tenné
szükségessé. Nem kényszeríti a Gondviselést, hogy mentse meg Őt a haláltól,
hiszen így nem lehetne a bizalom és alázatosság példája.
Jézus kijelentette Sátánnak: "Viszont meg van írva: Ne
kísértsd az Urat, a te Istenedet!" (Mt 4:7) Ezeket a szavakat Mózes mondta
Izrael gyermekeinek, amikor szomjaztak a pusztában, és Mózestől követeltek
vizet. Ezt kiáltozták: " Vajon köztünk van-e az Úr, vagy nincsen?"
(2Móz 17: 7). Isten csodálatosan munkálkodott értük, a bajban mégis kételkedtek
Benne, és bizonyítékot követeltek arra, hogy velük van. Hitetlenségükben
próbára akarták tenni az Urat. Sátán arra biztatta Krisztust, hogy ugyanezt
tegye. Isten már tanúsította, hogy Jézus az Ő Fia. Most bizonyítékot kérni,
vajon valóban az-e: ez Isten szavának próbára tétele, istenkísértés. Olyat
kérni Istentől, amit nem ígért, ez bizalmatlanság, próbára tevés és kísértés
lett volna Vele szemben. Istent nem azért kell kérnünk, hogy bizonyítsa be:
megtartja-e ígéretét, hanem mert tudjuk, hogy beváltja azokat; és azért sem,
hogy bebizonyítsa: szeret minket, hanem azért, mert szeret.
"Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert
aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik
őt keresik" (Zsid 11:6).
Mai Bibliai szakasz: Máté
28
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Máté evangéliuma Jézus
feltámadásával éri el csúcspontját. Jézus győzött! A halál és az
igazságtalanság nem tudta legyőzni Őt. A vallási vezetők, akiknek el kellett
volna fogadni és hirdetni kellett volna az evangéliumot, tagadták az üres sír
valóságát, és megvesztegették a katonákat, hogy hazudjanak. Itt újra azzal
találkozunk, hogy a hatalom és a rosszul értelmezett azonosságtudat felül
akarja írni a tényeket.
A tekintélyre és a
hatalomra épült vallásosság éles ellentéteként két asszony jelenik meg, akik
kívül állnak a hatalmi rendszeren, Mária Magdaléna és „a másik Mária”, akik
elsőként kötelezik el magukat az evangélium terjesztése mellett. Ez azt
mutatja, hogy az evangélium hirdetése minden hívő feladata függetlenül
szociális, gazdasági vagy egyházi státuszuktól. Ezek az asszonyok azt a
megbízatást kapták, hogy irányítsák a tanítványokat Galileába, ahol találkoznak
majd Jézussal (7, 10. vers). A tanítványok (16. vers) engedelmeskedtek az
asszonyok közvetítésével érkező üzenetnek, és felmentek a galileai hegyre, amit
Jézus megjelölt, és – ahogy az asszonyok a sírnál – ők is imádták a feltámadott
Krisztust (17. vers).
Az úton egyesek közülük még kételkedtek, de amikor mindnyájan odaértek, Jézus kijelentette, hogy övé MINDEN hatalom mennyen és földön, és ennek okán megbízta tanítványait, hogy menjenek el az egész világra, és tegyenek tanítványokká minden népet. A tanítványság két alapvető eleme a keresztség és mindannak továbbadása, amit Krisztus tanított. Figyeljük meg, hogy Krisztus tanítványai nem arra kaptak megbízatást, hogy azt tanítsák, amit jónak látnak. Azt szabad tanítaniuk, amit Krisztus tanított, vagyis a biblikus igazságokat. A hírnöknek tehát nincs saját tekintélye. Ellenkezőleg, az üzenetnek van tekintélye annak jogán, aki küldte azt. És kitől származik az üzenet?
E kérdés
megválaszolásához figyeljük meg, hogy mindkét asszony (9. vers) és a
tanítványok (17. vers) Krisztust imádták ott fenn a hegyen, és Ő kapta a
hódolatot. Ezzel ellentétben a Jelenések könyvében kétszer is olvashatunk arról
(19:10 és 22:8-9), hogy János leborul a neki megjelenő angyal előtt, de a
mennyei hírnök mindkét alkalommal visszautasítja az imádatot, és emlékezteti
Jánost arra, hogy csak Istent szabad imádni. Az angyalok számára ez a
természetes, hiszen ők is a szívükben élő parancs szerint imádják Krisztust
(Zsid 1:6). Jézusé MINDEN tekintély és hatalom mennyen és földön, mert Ő Isten.
Összefoglalva tehát, mi az Ő hatalmával és tekintélyével, nem pedig a
sajátunkkal megyünk a világba az Ő üzenetével, hogy még több embert tegyünk a
feltámadott Isten, Krisztus tanítványává.
Stephen Bauer, Ph.D.
133. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
12-13. fejezeteihez
(február 18-24.).
„Soha nem léphet ki
senki a gonosz soraiból, hogy Istennek szolgáljon, anélkül, hogy ne találkozzék
Sátán támadásaival.”
Bizonyosan meg leszünk
kísértve az ígéret földjére tett utazásunk során! Amire szükségünk van azonban,
az az erő, ami felülkerekedik ezen, az is megadatott. Mégis, nekünk kell
amellett döntenünk, hogy győzedelmeskedünk Krisztusban. Dönthetünk amellett, hogy
felülkerekedünk a gyengeségeinken, amelyeket szüleinktől örököltünk és azon
gyengeségeink felett is, amelyek a saját hibáinkból erednek. Isten csodálatos
ígéretet adott az Ő igéjében: „De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja
nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Korinthusbeliekhez írt I. levél 15:57
Jézus Krisztus
pusztabeli megkísértésében megtaláljuk, hogy Ő hogyan győzedelmeskedett Sátán
felett. Minden egyes kísértésben Isten szava volt a védekezése. Vagyis
memorizálhatjuk mi is Isten szavát, és válaszolhatunk minden kísértésre egy
„Így szól az Úr.”, illetve „Meg van írva.” igével. Még egy dolog, amit
megtanultam Jézus Krisztus pusztabeli történetéből az, hogy ne játsszak a
kísértéssel. Ha halogatom a választ, amikor kísértés kerülget, akkor saját
magam kísértője leszek. Azzal, ha elszökünk a kísértés elől és hit által élünk
az ígéretekben, a Jézus Krisztus által nyújtott győzelem az enyém és a tied is
lehet.
Argentina Vanegas
Női vezető,
Kelet-ázsiai Oktatási Intézet
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése