Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 10. fejezet 947. nap
Amikor János szolgálata elkezdődött, a nép izgatottsága,
elégedetlensége már-már forradalomba csapott. Arkhelaus eltávolítása után Júdea
közvetlenül Róma fennhatósága alá került. A római helytartók zsarnoksága és
visszaélései, valamint határozott erőfeszítései, hogy bevezessék a pogány
jelképeket és szokásokat, lázadást szított, amelyet vérbe fojtottak, és a legbátrabb
zsidók ezrei pusztultak el.
Mindez mélyítette a Róma elleni gyűlöletet, és fokozta a
hatalma alóli szabadulás vágyát.
A széthúzás és viszály közepette egy hang hallatszott a
pusztából, megdöbbentő és szigorú, mégis reményteli hang: "Térjetek meg,
mert elközelített a mennyeknek országa!" (Mt 3:2) Ez új, különös erővel
hatott a népre. A próféták Krisztus jövetelét a távoli jövő eseményeként
jövendölték, e kijelentés szerint viszont közvetlen közel van. János rendkívüli
megjelenése hallgatóinak gondolatait az ősi látnokokra terelte. Modora,
ruházata Illés prófétáéhoz hasonlított. Illés lelkével és erejével leplezte le
a nemzeti romlást, és feddte meg az eluralkodó bűnöket. Szavai egyszerűek,
tömörek és meggyőzőek voltak. Sokan azt hitték, hogy egy halott próféta támadt
fel személyében. Az egész népet felrázta. Tömegek sereglettek a pusztába.
János a Messiás eljövetelét hirdette, és megtérésre
szólította fel a népet. A bűntől való tisztulás jeléül alámerítette őket a
Jordán vizében. Ezzel a jelentős szemléltető tanítással azt mutatta be, hogy
akik Isten választott népének tartják magukat, bűntől szennyezettek; szívük és
életük megtisztítása nélkül aligha lehetnek részesei a Messiás országának.
Fejedelmek, rabbik, katonák, vámszedők és parasztok mentek,
hogy a prófétát meghallgassák. Egy ideig az ünnepélyes isteni figyelmeztetés
felrázta őket. Sokan megbánták bűneiket és megkeresztelkedtek. Mindenféle
rendű-rangú ember alávetette magát a Keresztelő János által támasztott
követelményeknek, hogy részesei lehessenek a királyságnak, amit meghirdetett.
Sok írástudó és farizeus is eljött, megbánta bűneit, és
kérte a keresztséget. Magukat dicsőítették, mintha másoknál jobbak volnának, és
elvárták, hogy az emberek nagyra tartsák kegyességüket. Most lelepleződtek
életük bűnös titkai. Jánost figyelmeztette a Szentlélek, hogy közülük sokan
nincsenek meggyőződve bűnösségükről, csak köpönyegforgatók. Azt remélték, hogy
a próféta barátaiként majd az eljövendő Fejedelem kegyeibe juthatnak. Azt
hitték, hogy ha a népszerű fiatal tanító kereszteli meg őket, ez növelni fogja
befolyásukat a nép között.
János metsző kérdéssel fogadta őket: "Mérges kígyóknak
fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő
haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát a megtéréshez illő gyümölcsöket! És
ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert
mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak"
(Mt 3: 7 9).
A zsidók tévesen értelmezték Isten ígéretét az Izrael
iránti örök kegyről. "Ezt mondja az Úr, aki adta a napot, hogy világítson
nappal, aki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak
éjjel, aki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő
neve: Ha eltűnnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is
megszakad, hogy soha énelőttem nép ne legyen. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik
az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is
megutálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja
az Úr!" (Jer 31:35-37). A zsidók Ábrahámtól való természetes származásuk
alapján igényt tartottak erre az ígéretre. Szemet hunytak azonban az Isten
által szabott feltételek fölött. Az Úr, mielőtt az ígéretet adta, így szólt:
"Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és
Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. [...] Mert megbocsátom az ő
bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem" (Jer 31: 33-34).
Isten kegyelme árad arra a népre, amelynek szívébe van írva
törvénye. Ők egyek vele. De a zsidók elszakadtak Istentől. Bűneik miatt
elszenvedték ítéleteit. Ezért voltak pogány nép szolgaságában. Értelmüket
elhomályosította a törvényszegés, és mivel az elmúlt időkben az Úr oly
kegyelmes volt irántuk, találtak mentséget is bűneikre. Hízelegtek maguknak,
mintha másoknál jobbak volnának, és jogot formáltak Isten áldásaira.
Mindezek "megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez
az időknek vége elérkezett" (lKor 10:11). Milyen gyakran félreértelmezzük
Isten áldásait, és azzal áltatjuk magunkat, hogy jóságunkért kedvez nekünk!
Isten nem teheti meg értünk, amit szeretne. Ajándékai növelik
önelégültségünket, és szívünket megkeményíti a hitetlenségben és a bűnben.
Mai Bibliai szakasz: Máté
20
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
1-16. versek: Érezted már azt a
kísértést, hogy halogasd a döntésedet, hogy elkötelezd magad az Úr követése
mellett? Miért ne élvezhetnéd a bűn okozta örömöket (Zsid. 11:25, ApCsel 26:28)
egy ideig, és majd csak az utána foglalnál állást Jézus mellett? Hát nem sokkal
egyszerűbb ugyanazt a jutalmat megkapni úgy, hogy a munkában csak az utolsó
órát dolgozzuk le, mintha egész nap azt csinálnánk? És valóban azok, akik
életük utolsó órájában kötelezik el magukat igazán Isten és mások szolgálata
mellett, ugyanazt a jutalmat kapják, az örök életet.
A döntéshozatal
elhalasztásában az a nagy veszély, hogy a hosszú időn át gyakorolt szokásokat
nagyon nehéz megváltoztatni. Nagyon valószínű, hogy a „halálos ágyon” történő
megtérés nem lesz valódi, miután egy hosszú életen át mindig azt a döntést
hoztuk, hogy „nemmel” válaszoltunk a Szentlélek hívására. Meg lehet változni
ilyen gyorsan? Isten tudja, hogy igazából mi lakozik a szívben. Most van itt az
üdvösség elfogadásának napja (2 Kor 6:2). „Mert
ha szándékosan vétkezünk, az igazság teljes megismerése után, nincs többé
bűneinkért való áldozat” (Zsid. 10:26 - új prot. ford.).
17-19. versek: A világegyetem
Teremtője előtte állt annak az eseménynek, hogy a Sátán gonosz eszközeiként
felhasznált emberek kegyetlen módon kivégzik. Még rosszabb, hogy el fogja
viselni mindannyiunk bűneinek roppant terhét, akik üdvözülni fogunk; és meg
fogja tapasztalni az Istentől való teljes elszakadás borzalmas fájdalmát. De
mindezek közepette is képes volt látni a végső diadalt és örömöt, nem csak önmagáért,
hanem mindazokért is, akik híven követik tanításait.
20-24. versek: A keresztény élet
lényege a mások szolgálata. A Szentírásban olyan sokszor emlegetett „agapé
elve” (szeretet) az „Isten szolgálatáért és mások jólétéért történő önzetlen
odaadást” jelenti.
A földi életben a
megelégedettségünk egyik okozója az lehet, ha a körülöttünk lévők lelki és
fizikai szükségleteit szolgálhatjuk. 1János 3:16-18 arra hív bennünket, hogy
haljunk meg az önzésünknek, és éljünk másokért. Odaadni az életünket a
felebarátunkért azt jelenti, hogy az életünket arra használjuk, hogy a szükségben
lévőknek segítsünk (17. vers), egészen addig a pontig, hogy akár nagy személyes
áldozatot is hozunk értük. Az irgalmas szamaritánus példázata (Luk 10:25-37)
arra emlékeztet bennünket, hogy ki a felebarátunk és mi az igazi jelentése és
megnyilvánulása az „agapé elvnek” (Krisztus
példázatai 403. oldal az angolban).
A Rómabeliekhez írt
levél 6. fejezete azt mondja el, hogy vagy a bűn szolgái, vagy az igaság
szolgái vagyunk. Máté 6:24 arról beszél, hogy nem szolgálhatunk két úrnak.
Józsué arra hív bennünket, hogy döntsük el még ma, hogy kit akarunk szolgálni
(Józsué 24:15). Ha Jézus követjük, akkor készek vagyunk az Ő szolgái lenni, és
másokat is szolgálni. A Megváltó a mi szerető Mesterünk.
29-34. versek: Egy friss cikk
beszámol egy vakok számára készült látást helyreállító implantátumról. A mai
normákhoz képest igazán látványos dolog. Amikor Jézus visszaadta a két vak
látását, nem volt szüksége implantátumra, és mégis teljes volt a siker. El
tudod képzelni azt az örömöt, amit ezek az emberek éreztek?
Azok számára, akik
„normálisan” látunk, van egy másik csoda, amely a mienk lehet. Gondoljunk csak
arra, milyen gyönyörben lesz részünk, ha minden földi „vakságunk” egyszer és
mindenkorra elmúlik, megláthatjuk Megváltónkat, az egyetlent, akinek minden betegségünkre
és bűnünkre van gyógyszere. Kérlek, kérlek, ne hagyd, hogy ennek a világnak a
vakító sötétsége megakadályozzon abban, hogy meglásd Megváltódat! Kezdd el most
az életed az Ő akaratának megfelelően rendezni! Támaszkodj teljesen Jézusra, tégy
erőfeszítéseket, hogy kövesd, és Ő a mennyország örök reményével ajándékoz meg
téged (János 14:1-3).
Leo Van Dolson, Jr.,
M.D., MPH
132. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
10-11. fejezeteihez
(február 11-17.).
Mikor kedvelte meg
János a pusztát? Azután, hogy elkezdte a nyilvános szolgálatát? Nem, még akkor,
amikor gyermek volt. Lenyűgöző, hogy mennyire hasonlított az élete Énokéra.
Mindkét megszentelt ember menedéket lelt a gyönyörű természetben. Amíg egyedül
voltak ezeken a különleges helyeken, bizalmas viszonyban voltak Istennel. János
itt olvasta a Szentírást. Azt olvassuk, hogy „iskolára és szentélyre lelt a
pusztában”.
Jelenleg Malajziában
élek. Bárhol is éltem az utóbbi húsz évben, mindenütt megtaláltam a
rejtekhelyemet, távol a civilizációtól. Itt is így történt, habár ezen a
vidéken könnyebb megtenni ezt. Van egy külön bejáratú barlangom egy őserdőbeli
hegyen, közel az otthonomhoz. Abban a barlangban szeretek üldögélni, olvasni és
imádkozni, miközben a buja lombkoronákat figyelem.
Énok és János egyaránt
betértek néha a városokba, hogy ez áldássá váljon életükben. Megvan-e nekünk is
mindkét tapasztalatunk? Néhányan, akik rendkívül buzgók, amikor vidékre térnek,
sosem tesznek látogatást a városokban. És néhányan, akik a városban hívőként
élnek, nem tartanak istentiszteletet a természetben.
Neked is és nekem is
szükségünk van mindkettőre. Mindkettővel kapcsolódunk Jézushoz. Énok akkor
ragadtatott el, amikor mindenkitől távol volt, János a Mesterével akkor
találkozott, amikor a tömeget szolgálta. Ami engem illet, tudom, hogy mindkét
tapasztalatra szükségem van, hogy egészséges legyek. És úgy gondolom, ez igaz
mindannyiunkra.
Eugene Prewitt
Kiadóigazgató-helyettes
Peninsular Malaysia
Mission
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése