Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 10. fejezet 945. nap
Nem sokkal a megígért gyermek születése után az apa nyelve
megoldódott "és szóla, áldván az Istent. És félelem szállott minden ő
szomszédaikra: és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e
dolgok. És szívökre vevék mindenek, akik hallák, mondván: Vajon mi lesz e
gyermekből?" (Lk 1:64-66). Mindez azért történt, hogy az emberek
felfigyeljenek a Messiás jövetelére, akinek útját Jánosnak kellett készítenie.
A Szentlélek megnyugodott Zakariáson, és ő ezekkel a
gyönyörű szavakkal prófétált fia küldetéséről:
"Te pedig,
kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol;
Mert az Úr előtt jársz,
hogy az ő útait megkészítsed;
És az üdvösség
ismeretére megtanítsad az ő népét,
A bűnöknek
bocsánatjában.
A mi Istenünk nagy
irgalmasságáért,
Amellyel meglátogatott
minket a naptámadat a magasságból,
Hogy megjelenjék
azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek;
Hogy igazgassa a mi
lábainkat a békességnek útjára!" (Lk 1:76-79)
"A kisgyermek pedig nevekedik és erősödik vala
lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, amelyen megmutatta magát az
Izraelnek" (Lk 1:80). János születése előtt az angyal azt mondta:
"Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és
betelik Szentlélekkel" (Lk 1:15). Isten nagy munkára hívta el Zakariás
fiát, a legnagyobbra, amit valaha emberre bízott. E munka elvégzéséhez Jánosnak
szüksége volt arra, hogy az Úr együttmunkálkodjék vele. Tudta, hogy Isten Lelke
vele lesz, ha megtartja az angyal utasításait.
Jánosnak az Úr követeként kellett fellépnie, hogy feltárja
az embereknek Isten világosságát. Új irányba kell terelnie gondolataikat. Rá
kell ébresztenie őket Isten kívánalmainak szentségére, arra, hogy szükségük van
tökéletes igazságosságára. Az ilyen követnek szentnek kell lennie. A benne
lakozó isteni Szentlélek templomává kell válnia. Annak érdekében, hogy
küldetését betölthesse, egészséges testtel, szellemi és lelki erővel kell
rendelkeznie. Uralnia kell étvágyát, szenvedélyeit, összes képességét, hogy
olyan rendületlenül állhasson a különböző helyzetekben is, mint a puszta
sziklái és hegyei.
Keresztelő János idejében széles körben elterjedt a
nyereségvágy, a fényűzés és a nagyzás. Az érzéki örömök, a lakomázás és ivás
testi betegségeket, elkorcsosulást okoztak, csökkentették a bűnnel szembeni
érzékenységet, bénították a lelki fogékonyságot. Jánosnak reformátorként
kellett fellépnie. Önmegtartóztató életével és egyszerű ruházatával korának
túlkapásait kellett megrónia. Ezért kaptak János szülei utasításokat. Az angyal
a menny trónjától hozta a mértékletesség leckéjét.
A jellem gyermek- és ifjúkorban a legformálhatóbb. Ekkor
kell elsajátítani az önuralmat. A családi tűzhely és asztal mellett áradó
befolyás kihatása olyan maradandó, mint az örökkévalóság. A gyermekkorban
kialakított szokások bármely természetes adottságnál jobban meghatározzák, hogy
az ember győz, vagy alulmarad az élet harcában. Az ifjúkor a magvetés ideje.
Eldönti, milyen lesz a termés ebben az életben és az eljövendőben.
Jánosnak prófétaként feladata volt; "hogy az atyák
szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy
készítsen az Úrnak tökéletes népet" (Lk 1:17). Azzal, hogy Krisztus első
adventjét készítette elő, azokat jelképezte, akiknek egy népet kell
elkészíteniük a mi Urunk második eljövetelére. A világban az egyéni vágyak
kielégítése a cél. Rengeteg a tévedés, a hamis állítás. Sátán még több csapdát
állít fel a lelkek elpusztítására. Mindazoknak, akik istenfélelemmel szentségre
törekszenek, meg kell tanulniuk a mértékletesség és az önuralom leckéit. Az
étvágyat, a szenvedélyeket az értelem magasabb rendű erejének kell alávetni. Ez
az önfegyelem létfontosságú ahhoz a szellemi erőhöz és lelki érzékenységhez,
amely képessé tesz minket arra, hogy Isten szavának szent igazságait megértsük
és gyakoroljuk. Ezért a mértékletességnek szerepe van a Krisztus második
eljövetelére való felkészülésben is.
A dolgok természetes rendje szerint Zakariás fiának papi
pályára kellett volna lépnie. De a rabbik iskoláinak nevelése alkalmatlanná
tette volna munkájára. Isten nem a teológusokhoz küldte, hogy megtanulja,
hogyan kell magyarázni az Írásokat. A sivatagba hívta, hogy a természettől és a
természet Istenétől tanulhasson.
Magányos tájon talált otthont, kopár hegyek, kietlen
szakadékok és sziklás barlangok között. Ő választotta a lemondást az élet
élvezeteiről, a fényűzésről a szigorú fegyelem javára. Itt környezete kedvezett
az egyszerűség és önmegtagadás elsajátításának. Nem zavarta a világ zaja,
tanulmányozhatta a természet, a kinyilatkoztatások és a Gondviselés leckéit.
Istenfélő szülei gyakran ismételték el az angyal Zakariáshoz intézett szavait.
Gyermekkorától fogva szeme előtt lebegett küldetése, és elfogadta a szent
igazságot. Számára a sivatag magánya örvendetes menekvés volt a társadalomból,
amelyet a gyanakvás, a hitetlenség és az erkölcstelenség csaknem teljesen
áthatott. Nem bízott abban, hogy saját erejéből ellen tud állni a kísértésnek,
irtózott a bűnnel való állandó érintkezéstől, nehogy elveszítse érzékenységét a
bűn rendkívüli rombolásával szemben.
Születésétől fogva Istennek szentelték mint nazireust, és ő
maga is fogadalmat tett, hogy egész életét az Úrnak áldozza.
Öltözete olyan volt, mint hajdan a prófétáké: bőrövvel
körülkötött teveszőr ruha. Eledele a pusztai "sáska és erdei méz" (Mk
1:6) volt, itala a hegyek tiszta vize.
Mai Bibliai szakasz: Máté
18
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Sokunknak az élet egy
nagyon zsúfolt, naponkénti rohanós küzdelem. Rengeteg fontos dolgunk van,
amelyre oda kell figyelnünk, és gyakran csak úgy végigrohanunk a napi
rutinfeladatokon. Az 1-5. versekben Jézus arra sürget, hogy térjünk vissza a
bizalom, az ártatlanság és a szolgálatkészség sokkal egyszerűbb és
természetesebb életformájára. Arra hívja fel a figyelmünket, hogy bízzuk
magunkat teljesen Isten jóságára, alkalmazkodjunk akaratához és találjunk
megelégedettséget a menny sok áldásában. Egy kisgyermek ártatlan
perspektívájához hív vissza bennünket.
Ha egy nem
túlbonyolított, nem túlzsúfolt gyermeki látásunk van az élet prioritásairól,
jobban meg tudjuk érteni az Isten dolgait. Ez nem arra bátorít bennünket, hogy
gyerekes módon viselkedjünk, hanem a Krisztuséhoz hasonló egyszerűségre hív,
ami gyakran fellelhető egy kisgyermekben.
A 6-9. versekben Jézus
egy figyelmeztetést közöl. Azt akarja, hogy tegyük fel a kérdést önmagunknak:
nem vezetünk-e félre valamilyen módon másokat lelkileg? Nem bátorítod-e a
házastársadat, gyermekedet, barátodat, gyülekezeti hittestvéredet arra, hogy
összekeverje az Istenhez való hűségét a világi élvezetekkel? Micsoda borzasztó
dolog lenne az ítélet napján, ha hozzájárultál volna akár csak egy ember lelki
veszteségéhez is! Ha vezetői pozícióban vagy, még nagyobb a kockázata és
felelőssége annak, hogy másokat félrevezetsz.
Ez nem egy szószerinti
parancs, hogy amputáld vagy távolítsd el bizonyos testrészeidet. Inkább arról
szól, hogy el kell szakadnunk, mindattól, ami bennünket és másokat rosszra
ösztönöz.
A következő három vers
(15-17) azt mondja el nekünk, hogy ha egy hittestvérünk vétkezik, beszélnünk
kell vele; Lukács 17:3 pedig azt mondja, hogy „dorgáljuk meg” a testvérünket
bűne miatt. Ez egy erős kifejezés. Ez azt az elképzelést tartalmazza, hogy
felelősséget hordozunk egymás rossz magaviseletéért. Ez magába foglalja azt,
hogy kedvesen, meggondoltan és nagyon óvatosan rámutatunk a bűnös magatartásra
a legnagyobb segítő szándékkal. A mások figyelmeztetésének a szolgálatát
imádságos szívvel kell előkészítni és tapintatosan kell kivitelezni.
A 21-35. verseknek
kettős tanulsága van. Elsősorban arra emlékeztetnek, hogy Isten megbocsátó
kapacitása óriási és mindre kiterjedő. Viszont a mi felelősségünk és előjogunk
az, hogy ezt a megbocsátó lelkületet gyakoroljuk másokkal, éppúgy, ahogy a mi
szerető és együttérző Istenünk nekünk is megbocsát újra és újra.
Egy kedves barátom
rámutatott nekem arra, hogy amikor Jézus azt mondja, hogy hetvenszer hétszer is
megbocsássunk, egy folyamatos megbocsátani akaró lelkületről beszélt. Ha arra
gondolunk, hogy Isten hányszor kész volt nekünk megbocsátani, mi is készek
leszünk megbocsátó lelkületet tanúsítani mások felé.
Emlékezzünk arra, hogy
eljön az az idő, amikor Isten már nem fog megbocsátani (Dán 5:26 és Jel 22:11),
de az igazak fénylenek, mint a csillagok örökkön örökké (Dán 12:3 és Mt 13:43),
Leo Van Dolson, Jr.,
M.D., MPH
Kalifornia, USA
132. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
10-11. fejezeteihez
(február 11-17.).
Mikor kedvelte meg
János a pusztát? Azután, hogy elkezdte a nyilvános szolgálatát? Nem, még akkor,
amikor gyermek volt. Lenyűgöző, hogy mennyire hasonlított az élete Énokéra.
Mindkét megszentelt ember menedéket lelt a gyönyörű természetben. Amíg egyedül voltak
ezeken a különleges helyeken, bizalmas viszonyban voltak Istennel. János itt
olvasta a Szentírást. Azt olvassuk, hogy „iskolára és szentélyre lelt a
pusztában”.
Jelenleg Malajziában
élek. Bárhol is éltem az utóbbi húsz évben, mindenütt megtaláltam a rejtekhelyemet,
távol a civilizációtól. Itt is így történt, habár ezen a vidéken könnyebb
megtenni ezt. Van egy külön bejáratú barlangom egy őserdőbeli hegyen, közel az
otthonomhoz. Abban a barlangban szeretek üldögélni, olvasni és imádkozni,
miközben a buja lombkoronákat figyelem.
Énok és János egyaránt
betértek néha a városokba, hogy ez áldássá váljon életükben. Megvan-e nekünk is
mindkét tapasztalatunk? Néhányan, akik rendkívül buzgók, amikor vidékre térnek,
sosem tesznek látogatást a városokban. És néhányan, akik a városban hívőként
élnek, nem tartanak istentiszteletet a természetben.
Neked is és nekem is
szükségünk van mindkettőre. Mindkettővel kapcsolódunk Jézushoz. Énok akkor
ragadtatott el, amikor mindenkitől távol volt, János a Mesterével akkor találkozott,
amikor a tömeget szolgálta. Ami engem illet, tudom, hogy mindkét tapasztalatra
szükségem van, hogy egészséges legyek. És úgy gondolom, ez igaz mindannyiunkra.
Eugene Prewitt
Kiadóigazgató-helyettes
Peninsular Malaysia
Mission
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése