2018. január 7., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 7 - VASÁRNAP - Aggeus 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 3. fejezet 909. nap

3. "Az időnek teljessége"

"Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát [...], hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot" (Gal 4:4-5).

Az Üdvözítő eljövetelét Isten már az Édenben megjövendölte. Amikor Ádám és Éva első ízben hallották az ígéretet, annak gyors bekövetkezését várták. Örömmel fogadták elsőszülött fiukat, remélve, hogy ő lesz a Szabadító. Az ígéret teljesedése azonban késett. Akik először hallották, meghaltak anélkül, hogy valóra válását meglátták volna. Énók napjaitól kezdve a pátriárkák és a próféták újra és újra megismételték az ígéretet, hogy ébren tartsák a Szabadító eljövetelébe vetett reménységet, de a Megváltó nem jött el. Dániel megjövendölte adventjének időpontját is, de nem mindenki értelmezte helyesen ezt az üzenetet. Teltek-múltak a századok, és a próféták elhallgattak. Az elnyomás igája súlyosan ránehezedett Izraelre, és sokan készek voltak így kiáltani: "A napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás" (Ez 12:22).

Mindazáltal, ahogy a csillagok haladnak roppant körforgásukban a számukra kijelölt pályán, úgy Isten sem siet és nem is késik szándéka véghezvitelében. A nagy sötétség és a füstölgő kemence jelképében (Lásd: 1Móz 15:12.17!) Isten kijelentette Ábrahámnak Izrael egyiptomi szolgaságát, s azt, hogy rabságuk ideje négyszáz évig tart. "Annakutána - mondta - kijönnek nagy gazdagsággal" (1Móz 15:14). Ez ígéret ellen hiába harcolt a fáraó büszke birodalmának minden hatalma. " Ugyanazon napon - amelyet Isten megjelölt ígéretében - az Úrnak minden serege kijöve Egyiptomnak földéről" (2Móz 12:41). Ugyanígy határozta meg a mennyei tanács Krisztus eljövetelének óráját is. Amikor az idő hatalmas mutatója ehhez az órához ért, Jézus megszületett Betlehemben.

Mai Bibliai szakasz: Aggeus 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Amikor az önfejű gyerek hazatér, mi lesz otthon? Ünnepség! Hasonlóképpen, amikor Isten látta, hogy mit tesz a népe, így szólt: „Boldog vagyok. Veletek vagyok! Nem azért örülök, mert amit csináltok, az tökéletes, vagy hibamentes. Azért örvendek, mert a szíveteket nekem adtátok!”

„Nézzetek az új Templomra” – mondja Isten – „Össze lehet hasonlítani az első templom pompájával?” „Nem” – válaszolták az emberek, de az Úr így szólt hozzájuk: „Veletek vagyok, ezért legyetek erősek és dolgozzatok.” Miért is? A válasz egyszerű. Minden ezüst és arany Istené. Amit ma Isten kér tőlünk, az a szívünk és elménk teljes átadása. Így kellene imádkoznunk: Urunk, kérünk, csiszolj minket a te akaratod szerint!”

Amikor az emberek követték az Urat és azt tették, amit kért tőlük, akkor Isten felfedte a titkát, és megígérte, hogy kicsivel később a Nemzetek Óhaja eljön, hogy betöltse a Templom dicsőségét, így az felülmúlhatja a régi Templomét. Halleluja!

Ahogy várjuk a Népek Óhajának eljövetelét, adjuk át önként szívünket Istennek! Másszuk meg a hegyeket, hogy fát hozzunk a templomépítéshez. Ez nem csak a szónoklásról szól. Cselekedetekről is, mint ahogy Máté 15:8 figyelmeztet minket, hogy ne csak a szánkkal tiszteljük Őt, hanem a szívünkkel is.

Ha elfogadjuk ezt a hívást, és teljesen átadjuk a szívünket Istennek, amikor az utolsó napokban az Úr megrengeti e világ királyságait és ezek erősségeit, a szekereket és a lovasokat, akkor az Úr ezt fogja mondani: elviszlek és a pecsétgyűrűmmé (jelemmé) teszlek titeket.

„Szerető Úr Jézus, átadjuk a szívünket Neked, ahogy kérted a te igédben. Fogadj el minket és Jézus, Népek Vágya, formálj minket és takarj be igazságod palástjával, hogy most vagy később, amikor megrengeted a földi királyságok alapjait, az ellenség szekereit és lovasait, akkor a pecsétgyűrűid legyünk!”

Emmanuel S. D. Manu

127. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  3. fejezetéhez (január 7-13.).

Az ebben a fejezetben tárgyalt, Izraelről és a világról szóló meglátások átütő erejűek és kijózanítóak. A zsidó nép és a vezetők szem elől tévesztették az üzenetet, amely a ceremóniákban és az ünnepekben rejlett. Valójában jobban el voltak veszve, mint azok, akiket pogányoknak neveztek, és féltek a haláltól, mert nem tudták mi vár rájuk odaát. Azokat az embereket, akik pogány vallásokat követtek, „fárasztotta az üres pompa, és unták a meséket”, és olyan vallást kerestek, amely a szív kérésére válaszol.

Ez a folyamatban lévő harc, ami az emberek szeme elől el van rejtve, igazán felkeltette az érdeklődésemet. Ennek a „nagy küzdelemnek” a részeként Sátán abban bízott, hogy elvezeti a világot egészen addig a pontig, hogy a bűn és a lealjasodás miatt Isten egyszerűen eltörli a föld színéről az emberiséget.

Sátán szereti elferdíteni és megmásítani az igazságot, mint például abban az állításában, hogy Isten kormányzási elvei lehetetlenné teszik a megbocsátást. Sátán már az első sikere óta, amikor meggyőzte Évát, hogy „Bizony nem haltok meg”, azon dolgozott, hogy minél jobban eltávolítsa az embert Isten és az Ő jellemének ismeretétől. A zsidó vezetők kidolgozták a cselekedetek általi üdvözülés tanát. Ez Sátán terve volt, és „ahol pedig ezt vallják, ott nincs védőgát a bűn ellen.”

És itt rejlik egy számomra lenyűgöző dolog. Ahelyett, hogy Isten elpusztította volna a földön lévő visszataszító és bűnös embereket, úgy döntött, hogy elküldi fiát, hogy meghaljon a bűneikért. Ezzel győzött meg minket szeretetéről, amit az egész emberiség iránt gyakorol, és arról, hogy Sátán végérvényesen tévedett a menny előtt.

Ronda Geier-Cheatham
Biblia-felfedező Központ Igazgató
Blackfoot, Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése