Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 3. fejezet 909. nap
3.
"Az időnek teljessége"
"Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta
Isten az ő Fiát [...], hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a
fiúságot" (Gal 4:4-5).
Az Üdvözítő eljövetelét Isten már az Édenben megjövendölte.
Amikor Ádám és Éva első ízben hallották az ígéretet, annak gyors bekövetkezését
várták. Örömmel fogadták elsőszülött fiukat, remélve, hogy ő lesz a Szabadító.
Az ígéret teljesedése azonban késett. Akik először hallották, meghaltak
anélkül, hogy valóra válását meglátták volna. Énók napjaitól kezdve a
pátriárkák és a próféták újra és újra megismételték az ígéretet, hogy ébren
tartsák a Szabadító eljövetelébe vetett reménységet, de a Megváltó nem jött el.
Dániel megjövendölte adventjének időpontját is, de nem mindenki értelmezte
helyesen ezt az üzenetet. Teltek-múltak a századok, és a próféták elhallgattak.
Az elnyomás igája súlyosan ránehezedett Izraelre, és sokan készek voltak így
kiáltani: "A napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás" (Ez
12:22).
Mindazáltal, ahogy a csillagok haladnak roppant
körforgásukban a számukra kijelölt pályán, úgy Isten sem siet és nem is késik
szándéka véghezvitelében. A nagy sötétség és a füstölgő kemence jelképében
(Lásd: 1Móz 15:12.17!) Isten kijelentette Ábrahámnak Izrael egyiptomi
szolgaságát, s azt, hogy rabságuk ideje négyszáz évig tart. "Annakutána -
mondta - kijönnek nagy gazdagsággal" (1Móz 15:14). Ez ígéret ellen hiába
harcolt a fáraó büszke birodalmának minden hatalma. " Ugyanazon napon -
amelyet Isten megjelölt ígéretében - az Úrnak minden serege kijöve Egyiptomnak
földéről" (2Móz 12:41). Ugyanígy határozta meg a mennyei tanács Krisztus
eljövetelének óráját is. Amikor az idő hatalmas mutatója ehhez az órához ért,
Jézus megszületett Betlehemben.
Mai Bibliai szakasz: Aggeus
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amikor az önfejű gyerek
hazatér, mi lesz otthon? Ünnepség! Hasonlóképpen, amikor Isten látta, hogy mit
tesz a népe, így szólt: „Boldog vagyok. Veletek vagyok! Nem azért örülök, mert
amit csináltok, az tökéletes, vagy hibamentes. Azért örvendek, mert a
szíveteket nekem adtátok!”
„Nézzetek az új
Templomra” – mondja Isten – „Össze lehet hasonlítani az első templom
pompájával?” „Nem” – válaszolták az emberek, de az Úr így szólt hozzájuk:
„Veletek vagyok, ezért legyetek erősek és dolgozzatok.” Miért is? A válasz
egyszerű. Minden ezüst és arany Istené. Amit ma Isten kér tőlünk, az a szívünk
és elménk teljes átadása. Így kellene imádkoznunk: Urunk, kérünk, csiszolj
minket a te akaratod szerint!”
Amikor az emberek
követték az Urat és azt tették, amit kért tőlük, akkor Isten felfedte a titkát,
és megígérte, hogy kicsivel később a Nemzetek Óhaja eljön, hogy betöltse a
Templom dicsőségét, így az felülmúlhatja a régi Templomét. Halleluja!
Ahogy várjuk a Népek
Óhajának eljövetelét, adjuk át önként szívünket Istennek! Másszuk meg a
hegyeket, hogy fát hozzunk a templomépítéshez. Ez nem csak a szónoklásról szól.
Cselekedetekről is, mint ahogy Máté 15:8 figyelmeztet minket, hogy ne csak a
szánkkal tiszteljük Őt, hanem a szívünkkel is.
Ha elfogadjuk ezt a
hívást, és teljesen átadjuk a szívünket Istennek, amikor az utolsó napokban az
Úr megrengeti e világ királyságait és ezek erősségeit, a szekereket és a
lovasokat, akkor az Úr ezt fogja mondani: elviszlek és a pecsétgyűrűmmé
(jelemmé) teszlek titeket.
„Szerető Úr Jézus,
átadjuk a szívünket Neked, ahogy kérted a te igédben. Fogadj el minket és
Jézus, Népek Vágya, formálj minket és takarj be igazságod palástjával, hogy
most vagy később, amikor megrengeted a földi királyságok alapjait, az ellenség
szekereit és lovasait, akkor a pecsétgyűrűid legyünk!”
Emmanuel S. D. Manu
127. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
3. fejezetéhez
(január 7-13.).
Az ebben a fejezetben
tárgyalt, Izraelről és a világról szóló meglátások átütő erejűek és
kijózanítóak. A zsidó nép és a vezetők szem elől tévesztették az üzenetet,
amely a ceremóniákban és az ünnepekben rejlett. Valójában jobban el voltak
veszve, mint azok, akiket pogányoknak neveztek, és féltek a haláltól, mert nem
tudták mi vár rájuk odaát. Azokat az embereket, akik pogány vallásokat
követtek, „fárasztotta az üres pompa, és unták a meséket”, és olyan vallást
kerestek, amely a szív kérésére válaszol.
Ez a folyamatban lévő
harc, ami az emberek szeme elől el van rejtve, igazán felkeltette az
érdeklődésemet. Ennek a „nagy küzdelemnek” a részeként Sátán abban bízott, hogy
elvezeti a világot egészen addig a pontig, hogy a bűn és a lealjasodás miatt
Isten egyszerűen eltörli a föld színéről az emberiséget.
Sátán szereti
elferdíteni és megmásítani az igazságot, mint például abban az állításában,
hogy Isten kormányzási elvei lehetetlenné teszik a megbocsátást. Sátán már az
első sikere óta, amikor meggyőzte Évát, hogy „Bizony nem haltok meg”, azon
dolgozott, hogy minél jobban eltávolítsa az embert Isten és az Ő jellemének
ismeretétől. A zsidó vezetők kidolgozták a cselekedetek általi üdvözülés tanát.
Ez Sátán terve volt, és „ahol pedig ezt vallják, ott nincs védőgát a bűn
ellen.”
És itt rejlik egy
számomra lenyűgöző dolog. Ahelyett, hogy Isten elpusztította volna a földön
lévő visszataszító és bűnös embereket, úgy döntött, hogy elküldi fiát, hogy
meghaljon a bűneikért. Ezzel győzött meg minket szeretetéről, amit az egész
emberiség iránt gyakorol, és arról, hogy Sátán végérvényesen tévedett a menny
előtt.
Ronda Geier-Cheatham
Biblia-felfedező
Központ Igazgató
Blackfoot, Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése