2018. január 6., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 6 - SZOMBAT - Aggeus 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 2. fejezet 908. nap

Miután visszatértek Babilonból, nagy gondot fordítottak a vallásoktatásra. Országszerte zsinagógákat létesítettek, amelyekben papok és írástudók magyarázták a törvényt. Iskolákat alapítottak, ahol a tudomány és a művészet mellett az igazság alapelveit is tanították. De ezek a nevelési intézmények erkölcsileg megromlottak. A fogság ideje alatt sokan pogány eszméket és szokásokat sajátítottak el, s beleszőtték ezeket vallásos szolgálatukba. Sok dologban a bálványimádók eljárásaihoz igazodtak.

Amint a zsidók eltávolodtak Istentől, egyre inkább elterelődött figyelmük a ceremóniális szolgálatokban rejlő tanításokról. Ezt a szolgálatot maga Krisztus rendelte el. Minden részlete Őt jelképezte, és tele volt élettel, lelki szépséggel. De az izraeliták éppen a lelki tartalmát hagyták elveszni ezeknek a ceremóniáknak, és csak a holt formákhoz ragaszkodtak. Az áldozatokban és a szertartásokban bíztak, ahelyett, hogy Krisztusra alapoztak volna, akire mindezek mutattak. A lelki üresség pótlására a papok és a rabbik egyre szaporították a maguk szabta követelményeket, s minél merevebben ragaszkodtak a formákhoz, annál kevésbé jutott kifejezésre Isten szeretete. A ceremóniák sokaságával mérték szentségüket, s közben szívük telve volt gőggel és képmutatással.

A részletekben elvesző előírásokkal megterhelt törvényt lehetetlenség volt megtartani. Aki szolgálni kívánta Istent, és megpróbálta betartani a rabbik szabályait, súlyos teher alatt görnyedt, mégsem volt nyugta megterhelt lelkiismeretének vádjai miatt. Így akarta Sátán kétségbeejteni az embereket, így akarta Isten jelleméről alkotott felfogásukat lealacsonyítani, és Izrael hitét megvetés tárgyává tenni. Azt remélte, hogy alapot szerezhet a mennyben szított lázadásakor hangoztatott állításának, mely szerint Isten követelményei igazságtalanok és azoknak lehetetlen engedelmeskedni. Ímé, még Izrael sem tartja meg a törvényt - jelentette ki Sátán.

A zsidók vágyakoztak a Messiás eljövetelére, de helytelen fogalmaik voltak missziójáról. Nem a bűntől, hanem a római igától akartak megszabadulni. Az eljövendő Messiást mint hódítót várták, aki megtöri az elnyomók hatalmát és Izraelt világuralomra emeli. Ez az elképzelésük az Üdvözítő megtagadásához vezetett.

Krisztus születésének idején a nemzet idegen uralom alatt sínylődött és belső viszályokkal küszködött. A rómaiak látszólagos önkormányzatot engedélyeztek a zsidóknak, de kétségtelen tény volt, hogy Róma igája rajtuk van, és képtelenek voltak belenyugodni hatalmuk korlátozásába. A rómaiak fenntartották maguknak a jogot a főpap kinevezésére vagy leváltására, s ezt a magas tisztséget gyakran csalás, megvesztegetés, sőt gyilkosság árán kaparintották meg. Ily módon a zsidó papság egyre jobban lezüllött. A papoknak azért még nagy tekintélyük volt, de azt önző, üzérkedési céljaikra használták. A nép ki volt szolgáltatva szívtelen követeléseiknek, s emellett fizetniük kellett a súlyos adót a rómaiaknak. Ez a helyzet általános elégedetlenséget váltott ki, és gyakoriak voltak a népfelkelések. Kapzsiság, erőszak, gyanakvás és lelki fásultság emésztette a népet.

A rómaiakkal szembeni gyűlöletük, nemzeti és lelki gőgjük arra ösztönözte a zsidókat, hogy még szigorúbban ragaszkodjanak istentiszteleti formáikhoz. A papok úgy próbálták szentségük látszatát megőrizni, hogy kínos gonddal igyekeztek vallásuk előírásait betartani. A sötétségben veszteglő, elnyomott nép, és a hatalomra éhes vezető réteg várva várta Annak eljövetelét, Aki legyőzi ellenségeiket és helyreállítja Izrael királyságát. Tanulmányozták a jövendöléseket, de nem volt lelki látásuk. Figyelmen kívül hagyták azokat az íráshelyeket, amelyek Krisztusnak első eljövetelével kapcsolatos megaláztatásaira utaltak, és helytelenül alkalmazták azokat, amelyek második eljövetelének dicsőségéről beszélnek. A büszkeség elhomályosította látásukat. A jövendöléseket önző kívánságaiknak megfelelően értelmezték.

Mai Bibliai szakasz: Aggeus 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ez az üzenet Aggeustól, a hatalmas Isten szolgájától, az Ótestamentum egyik kisprófétájától származik. Dáriusz király uralkodásának második évében íródott, amikor az emberek visszatértek Júdába a babiloni fogságból. Az üzenetet Zorobábelnek, Júda fejedelmének (politikai vezetőjének), Jósuának, a főpapnak (lelki vezetőnek) és Júda maradékának címezte, akiket jelenleg inkább lefoglalt saját szükségleteik rendezése, mint hogy az Úr Házának újjáépítésével törődtek volna. A Templom Isten jelenlétének szimbóluma volt az emberek között, és figyelmen kívül hagyni az épületet olyan volt, mintha – mai hasonlattal élve –, Istent a hátsó ülésre tették volna egy autóban ahelyett, hogy rábízták volna a kormányt.

Amikor a gyermekeink szülői felügyelet vagy kontroll nélkül fognak bele számukra érdekes és izgalma dolgokba, sokszor az ellenség veszi át az irányítást, aminek következménye gyakran értékválság, ürességérzet, szenvedés és sok hasonló történés lesz. Amikor Isten népe túlságosan lelkesedett saját céljaiért, szerető Atyjuk elküldte szolgáját, a prófétát, hogy figyelmeztesse őket úgy, hogy megértsék. Az üzenet emlékeztette őket, hogyha nem Istent helyezik életükben az első helyre, annak ürességérzet és bukások sorozata lesz a következménye: „Sokat vetettetek, de keveset takartok” (6. vers). Az Úr tovább folytatja: „Gondoljátok meg jól a ti útaitokat! Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, és építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne” (7-8. vers). Ez a boldog keresztények receptje napjainkban. „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (Mt 6:33); „mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15:5).

Ez volt az az idő, mikor az emberek mindenféle indokokkal igazolhatták volna a saját személyes elfoglaltságaik létjogosultságát. Napjainkban kihangsúlyozzák, hogy a család az elsődleges felelősségünk, és ez igaz is, de Aggeus bátorít minket, hogy Isten ügye iránt tanúsítsunk szívből jövő, szeretetteljes, példaadó érdeklődést. Ha a gyülekezetvezetők és családfők félik és szeretik Istent, és engedik, hogy Szentlelke vezesse őket, a gyülekezeti tagok bizonyosan pozitívan reagálnak a lelki hívásra. Elérhetjük céljainkat, ha a fontossági sorrend a helyén van az életünkben. Legyünk olyanok, mint Zorobábel és Jósua, akik megfogadták a próféta üzenetében elhangzó tanácsot, és okozzunk ezzel örömöt az Úrnak!

Szerető Istenünk, segíts minket, hogy a feladatainkat megfelelő fontossági sorrendbe tudjuk állítani, és így elsődlegesen Téged és a te országodat tudjuk keresni a többi feladatunk előtt, ezáltal dicsőítve Téged és örömet okozva Neked. Kérünk, add kegyelmedet, és Szentlelked vezessen minket munkánkban, hogy megdicsőítsük a te nevedet! Ámen!

Emmanuel S. D. Manu

126. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  1-2. fejezeteihez (december 31- január 6.).

Pszichológusként sok éven keresztül dolgoztam e tudományág azon szemlélete alapján, aminek fő célja az, hogy az önbecsülést minden áron felépítse. Egy napon azonban szíven talált egy gondolat: „A bűn az önző érdekek keresésével vette kezdetét.” Isten jellemét és törvényét azonban az énről lemondó szeretet jellemzi. Sátán kijelenti, hogy számunkra lehetetlen Isten törvényének engedelmeskedni. Jézus magára vette a mi természetünket és nemcsak meghalt értünk, hanem élt is értünk. Ő volt a a szívből származó engedelmesség példája. Hogyan lehetséges ez? Ha Ő a mi példaképünk, akkor ez azt jelenti, hogy hozzá hasonló engedelmes életet élhetünk. A csodálatos dolog az, hogy Ő nem használt fel olyan hatalmat, amely ne állna rendelkezésre ingyenesen számunkra. „Mint ember Fia, példát adott az engedelmességre, mint Isten Fia, erőt ad, hogy engedelmeskedni tudjunk.” (Jézus élete, 16. oldal)

A zsidó nép több mint ezer évig várt a Megváltó eljövetelére. Amikor viszont eljött, nem csak az történt, hogy nem ismerték fel, hanem meg is ölték. Isten akkor egy kiválasztott embercsoportot hívott, és egy népet hív el ma, hogy ismét egy népet készítsen az Ő eljövetelére. Izrael lázadó lelkülete miatt minden reformációt még mélyebb hitehagyás követett. Elcsodálkozunk a zsidó nép vakságán és elborzaszt bennünket az a lehetőség, hogy a történelem meg fogja ismételni önmagát. (Préd 1:9; 3:15) 

Judi Hanson
Hermiston hetednapi adventista gyülekezet
Oregon, USA


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése