2018. január 31., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 31 - SZERDA - Máté 6


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 8. fejezet 933. nap

A rabbik tudták, hogy Jézus nem az ő iskoláikban nevelkedett, a próféciákat mégis sokkal jobban értette, mint ők. Ebben a komoly galileai fiúban nagy ígéretet fedeztek fel. Szerették volna tanítványuknak megnyerni, hogy Izrael tanítója lehessen. Nevelését ők akarták irányítani, mert úgy érezték, hogy az ilyen eredeti tehetséget nekik kell nevelniük és formálniuk.

Jézus szavai úgy érintették a szívüket, ahogy emberi szavak még soha. Isten világosságot akart árasztani Izrael vezetőire, és ezért azt az egyetlen eszközt használta, amellyel elérhette őket. De Izrael elöljárói büszkeségükben nem ismerték el, hogy bárki is taníthatná őket. Ha Jézus úgy jelent volna meg, hogy megpróbálja ezt tenni, akkor meg sem hallgatják. Azzal hízelegtek maguknak, hogy ők tanítják Jézust, vagy legalábbis próbára teszik írásismeretét. Jézus fiatalos szerénysége és kedvessége eloszlatta előítéleteiket. Értelmük öntudatlanul megnyílt Isten szava előtt, és a Szentlélek a szívükhöz szólt.

Be kellett látniuk, hogy Messiás-várásuk nem a prófécián alapult, mégsem akartak lemondani a becsvágyuknak hízelgő elméletekről. Nem akarták elismerni, hogy helytelenül értelmezték az Írásokat, amelyek tanítására jogot formáltak. Szájról szájra terjedt a kérdés: Honnan vette tudását ez a fiú, hiszen sohasem tanították? A világosság fénylett a sötétségben, "de a sötétség nem fogadta be azt" (Jn 1:5).

Ez idő alatt József és Mária tanácstalanok és kétségbeesettek voltak. Jeruzsálemből való távozásukkor szem elől vesztették Jézust, és nem tudták, hogy a városban maradt. Az ország akkoriban sűrűn lakott volt, a karavánok pedig óriásiak. Nagy volt a kavarodás, amikor elhagyták a várost. Az úton a barátokkal és ismerősökkel való találkozás öröme elvonta figyelmüket, és a következő estig nem vették észre, hogy Jézus nincs velük. Azután amikor megálltak, hiányolták gyermekük segítőkész kezét. Mivel feltételezték, hogy a társaságukkal van, nem nyugtalankodtak. Bár fiatal volt, mégis feltétlenül bíztak benne, és arra számítottak, hogy ha szükség lesz rá, készen lesz, hogy segítsen, és mint mindig, előre kitalálja kívánságaikat. Mégis feltámadt bennük a félelem, keresték az egész társaságban, de hiába. Megborzongtak, amikor eszükbe jutott, hogy Heródes hogyan próbálta megsemmisíteni Jézust kisgyermek korában. Sötét sejtelmek gyötörték szívüket. Keserű szemrehányásokkal illették magukat.

Mai Bibliai szakasz: Máté 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:


Új protestáns fordítás:

Az Úr Imáját minden keresztény jól ismeri. Sokszor olyan megszokottá válik, hogy már nem is tűnik fel, milyen forradalmi módon közelíti meg az imádkozást. Ugyanakkor ez az ima mindig is egy mélyreható üzenetet tartalmazó imádság volt, és az marad a jövőben is.

Maga a nyelv is, amelyen az ima íródott, mély értelemmel ruházza fel az Úr Imáját. Az Újszövetséget görög nyelven jegyezték fel. Jézus viszont arám nyelven beszélt, mert ez volt a mindennapi kommunikáció nyelve. A bibliakutatók egyetértenek abban, hogy Jézus ezt az imát is arámul mondta el, ami már önmagában is nagyon újszerűnek és rendkívülinek számított.

Habár a zsidók arámul beszéltek a köznapi életben, imáikat mégis héberül mondták el újra és újra, nem pedig arámul. A hébert szent nyelvnek tartották. Éppen ezért a köznapi arámi nyelven imádkozni teljességgel elfogadhatatlan volt Jézus idejében. Ugyanígy manapság a muszlimok sem a mai, köznapi arab nyelven citálják imáikat, hanem egy régi, klasszikus arab nyelvet használnak a hetedik századból. Keresztények is néha ragaszkodnak a régiesebb nyelvezethez, azt gondolva, hogy az szentebb. Valami hasonló történt a középkorban is, amikor a kereszténység körében a latin volt az imádkozás nyelve. Történelmi tény, hogy egyedül a latin nyelvű Biblia volt elfogadható az istentiszteleteken abban az időben.

Jézus azonban, amikor arra tanított, hogy hogyan imádkozzuk, teljeséggel figyelmen kívül hagyta kora vallásos nézetét. Jézus számára nem volt szent nyelv, és nem volt szent kultúra. Minden hívő Isten jelenlétébe léphet a szívéhez legközelebb álló nyelvet használva.

Jézus többet is tett annál, mint hogy mindennapi nyelven imádkozott; mindjárt az első szó, amit kimondott az „Abba” volt, ami apát jelent. A mai napig ez az első szó, amit a gyerekek megtanulnak a Közel-Keleten, ami azt jelenti, hogy „apa”, vagy „apu”. Az „Abba” szó kifejezi a tiszteletet is, és a közeli, bensőséges személyes kapcsolatot is Isten és ember között.
Amikor ma imádkozunk, emlékezzünk, hogy Ő a mi apukánk, és használjuk a szívünk szerint való nyelvezetet!

Oleg Kostyuk

130. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  8. fejezetéhez (január 28 - február 3.).

Mária és József szem elől tévesztették Jézust. Érthetetlen – de igaz.

Ami még rosszabb, hogy mennyire sok időbe telt nekik, hogy észrevegyék ezt. Csak akkor kezdték keresni Őt, amikor már sötétedett. Nyilvánvalóan senki sem hiányolta Őt korábban. Három nappal később találták meg, a templomban, a törvény tanítóinak lábainál ülve.

Szem elől téveszteni Jézust könnyebb, mint gondolnád.

A legjobb törekvésünk ellenére, valahol a telezsúfolt életünk egy rejtett zugába is kerülhet a Megváltó. Néha sötétségre van szükségünk ahhoz, hogy észrevegyük, amit a világosban nem láttunk. A sötétség képes arra, hogy eltávolítsa mindazt, ami elterelte a figyelmünket, s ráébresszen arra, hogy szükségünk van Istenre. Közvetlenül Isten jelenlétébe is hozhat minket.

Mózes a hegyoldalban, a panaszkodó tömeg pedig lejjebb, a puszta talajon vert tábort. Jahve pedig felhőbe és tűzbe burkolózva jelenik meg, hogy találkozzon népével, akik rettegnek. Mózes azonban nem így tesz. „Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.” (2Móz 20:21)

Ez olyan sötétség, amely fényt lehel ki. Olyan sötétség, ahol Istent váratlan módon hallhatjuk. „Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.” (Mt 10:27)

Mit súg Isten a füledbe ebben a sötétségben?

Karen J. Pearson
Meridian/Parma hetednapi adventista körzet
Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése