2018. január 25., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 25 - CSÜTÖRTÖK - Malakiás 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 7. fejezet 927. nap

7. Jézus gyermeksége

Jézus gyermekkorát és ifjúságát egy kis hegyi faluban töltötte. Nincs a földön olyan hely, amelynek ne lett volna megtiszteltetés az Ő jelenléte. Királyi palotáknak is kiváltság lett volna vendégül látni Őt. Ő azonban nem nézte a gazdagok házait, királyok udvarait, tudósok jól ismert székhelyét, hanem az eldugott, lenézett Názáretben telepedett le.

Csodálatosan sokatmondó a gyermekkoráról szóló rövid feljegyzés: "A kisgyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala őrajta" (Lk 2:40). Az Atyja tekintetéből sugárzó fényben Jézus "gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben" (Lk 2: 52). Gyors felfogású volt, a dolgok mélyére látott, korát meghaladóan komoly és bölcs. Emellett jelleme csodálatosan kiegyensúlyozott volt. Szellemi és fizikai képességei fokozatosan bontakoztak ki a gyermekkor törvényszerűségeinek megfelelően.

Jézus rendkívül szeretetreméltó gyermek volt. Mindig készen állt arra, hogy másokat szolgáljon. Türelmét sohasem vesztette el, ajkát sohasem hagyta el hazug szó. Elveiben megingathatatlan volt, mint a szikla, életét önzetlenség, báj, udvariasság jellemezte.
Jézus anyja mélyreható figyelemmel követte nyomon gyermeke képességeinek kibontakozását, jellemén pedig látta a tökéletesség jeleit. Örömmel fáradozott e ragyogó, fogékony elme fejlesztésén. A Szentlélektől kapott bölcsességgel együtt tudott működni a mennyei erőkkel a gyermek nevelésében, aki egyedül Istent tekinthette Atyjának.

A hőséges izraeliták ősidők óta nagy figyelmet szenteltek az ifjúság nevelésének. Az Úr utasítására a gyermekeket már csecsemőkoruktól az Ő jóságára és nagyságára tanították. Ezt különösen kinyilatkoztatja a törvény és Izrael története. A nyiladozó értelemhez alkalmazták az énekeket, imákat és az Írásokból vett tanulmányokat. Az apáknak és anyáknak meg kellett tanítaniuk gyermekeiket, hogy Isten törvényében jelleme tükröződik, és ha alapelveit szívükbe fogadják, Isten képmása fog kirajzolódni elméjükben és szívükben. A tanítás javarészt szóban folyt, de az ifjúság olvasni is megtanulta a héber iratokat, és tanulmányozta az ószövetségi írások pergamentekercseit.

Krisztus idejében azt a települést, amelyben az ifjak vallásos neveléséről nem gondoskodtak, Isten átkától sújtottnak tekintették. A tanítás mégis formálissá vált, és a hagyományok jórészt kiszorították az Írásokat. Az igazi nevelés arra indítja a fiatalokat, hogy "keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák Őt és megtalálhatnák" (Acs 17:27). A zsidó tanítók figyelmét azonban a ceremóniák kötötték le. A tanulók olyan értéktelen ismereteket halmoztak föl, amelyeket a mennyei magasabb iskolában nem ismernek el. Az Isten szavának személyes elfogadásából fakadó tapasztalatnak nem volt szerepe az oktatási rendszerben. A tanulókat annyira lefoglalták a külsőségek, hogy nem maradt egy-egy csendes órájuk, amit Istennel tölthettek volna. Nem hallották meg szívhez szóló szavát. A tudást keresték, de közben elfordultak a bölcsesség Forrásától. Istennek szánt szolgálatukból a leglényegesebb dolgok kimaradtak, a törvény alapelvei elhomályosultak. Amit sokan felsőbb szintű nevelésnek tekintettek, éppen az volt az igazi fejlődés legnagyobb akadálya. A rabbik oktatása nyomán az ifjúság képességei nem bontakozhattak ki. Gondolkodásuk megbénult és beszűkült.

A gyermek Jézus nem járt a zsinagóga-iskolákba. Édesanyja volt első földi tanítója. Az ő ajkáról és a prófétai tekercsekből tanult a mennyei dolgokról. Most, anyja ölében pontosan azokat a szavakat hallotta, amelyeket Ő maga mondott Mózes által Izraelnek. Akkor sem kereste a rabbik iskoláit, amikor átlépte az ifjúkor küszöbét. Nem volt szüksége arra, hogy ilyen forrásból szerezze ismereteit, mert az Ő tanítója Isten volt.

A Megváltó szolgálata során felmerülő kérdés: "mi módon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?" (Jn 7:15), nem azt jelenti, hogy Jézus nem tudott olvasni, hanem hogy nem tanult a rabbik iskoláiban. Ismereteit úgy szerezte, ahogyan mi is megtehetjük. Az Írásokban való alapos jártasságából látható, milyen szorgalommal szentelte gyermekéveit Isten szavának tanulmányozására. Isten teremtett műveinek nagy könyvtára is nyitva állt előtte. Ő, a mindenség teremtője, elmélyült azokban a tanításokban, amelyeket Ő maga írt a földre, a tengerre és az égboltra. Tudományos ismereteit nem a világ istentelen dolgaiból, hanem a természetből gyűjtötte. Tanulmányozta a növények, az állatok és az emberek életét. Kicsiny korától egyetlen célja volt: mások áldására élni. Ennek forrását a természetben találta meg. Amint a növény- és állatvilágot tanulmányozta, új gondolatok és elképzelések ébredtek benne. A látottakból mindig igyekezett olyan példákat meríteni, amelyekkel Isten élő kinyilatkoztatásait mutathatja be. A példázatok - amelyeket szolgálata során az igazság tanításakor előszeretettel alkalmazott - tanúsítják, hogy mennyire nyitva állt lelke a természet hatásai előtt, és hogyan gyűjtögette lelki tanításait a mindennapi életből.

Mai Bibliai szakasz: Malakiás 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja” (Mal 4:5).

Malakiás 3-ban Isten megígérte, hogy egy különleges követet küld, aki felkészíti népét az Ő személyes eljövetelére. Vajon ki lesz ez a követ?
Malakiás 4. fejezete azonosítja őt.  Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem e földet átokkal” (Mal 4:5-6).

Isten követe úgy jelenik meg, mint Illés, Izrael nagy prófétája. De vajon mit jelentett az, hogy Isten elküldi Illést? Talán visszaküldi őt a mennyből, ahová elragadtatott? Honnan kellett az embereknek felismerniük, hogy ki lesz ez az Illés-alak? Hogyan fog kinézni?

Hogyan nézett ki az igazi Illés? És monda nékik: Milyen volt az a férfiú, aki előtökbe jött volt, és ezeket a beszédeket szólá néktek? És felelének néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt” (2Kir 1:7-8).

Illés visszatérésének próféciája nagyon fontossá vált a zsidók számára. Minden Húsvét alkalmával valósággal eggyel több terítéket használtak, helyet hagyva és várva Illés visszatértére.

Malakiás után hosszú ideig nem támad majd próféta Izraelben. 400 évig nem hallatszik prófétai szó. Isten hallgatni látszik. De a csend megtörik majd Zakariás pap fiának csodálatos születésével (Lk 1:5-25), aki kiáltó szó lesz a pusztában, valaki, aki szőr-ruhát és bőrövet visel. Ha megkérdezték volna, ő-e Illés, Keresztelő János csak ennyit felelt volna: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját” (Jn 1:23). Illés lelkével és erejével szólt (Lk1:17).

Az utolsó időkre vonatkoztatva az útkészítés Krisztus második eljövetelére mutat, hirdetve a hármas angyali üzenetet az egész világnak, minden népnek, nyelvnek és nemzetnek (Jel 14:6-7).

Ennek a malakiási próféciának van egy utolsó időre vonatkozó alkalmazása is. Egy nép, akit Illés jelképez, készíti az Úr Jézus második eljövetelének az útját. Ezt a Hármas angyali üzenet hirdetésével teszi. Ennek az üzenetnek el kell jutni minden nemzethet, nyelvhez és néphez (Jel 14:6-7). Kész vagy arra, hogy része legyél ennek a mozgalomnak, amely Illés lelkével felkészíti a világot Jézus visszajövetelére?

Andy Nash

129. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  6-7. fejezeteihez (január 21-27.).

A Jézus élete hatodik és hetedik fejezetei Jézus születését és gyermekkorát tárgyalják.

Ami számomra legjobban kitűnik Jézus születésével kapcsolatban, az az, hogy idegenek, napkeleti bölcsek keresték az Ő jelét, a csillagát, és meg is találták. Csodás kincseket szedtek össze a vagyonukból, egy királynak megfelelőeket, felnyergelték állataikat és jöttek, keresvén az új uralkodót. Emellett a sok figyelem és érdeklődés mellett, ami a nagyszerű Király keresésére irányult, azt hihetnénk, hogy Izrael gyermekei, akiknek birtokában volt az összes prófécia és ígéret, éberek voltak, és figyeltek Sajnálatos módon azonban ők aludtak, és nem vették észre a tényt, hogy Jézus megszületett, míg akár idegenek is Őt keresték.

Sajnos ez igaz a mi napjainkra is. Néha az idegen az, aki a legőszintébben keresi Jézust, hogy megismerje békéjét, míg azok, akik a templomokban ülnek, biztosra veszik Őt és mellőzik. Időt kell eltöltsünk imádságos merengésben erről, és megvizsgálnunk lelkiismeretünket.

A hetedik fejezettől, amely már Jézus gyerekkoráról is szól, azt olvashatjuk, hogy különleges, kedves és szorgalmas volt. Önfeláldozó szeretete jelenik meg abban, ahogyan önként adott mások számára. A munkabeli kiválósága rendkívüli módon ösztönző lehet mindannyiunk számára.

Legyen imánk, célunk, és fáradozásunk, hogy kövessük az Ő tökéletes példáját!

Benjamin Burkhardt
gyülekezeti presbiter
Hermiston hetednapi adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése