2018. január 23., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 23 - KEDD - Malakiás 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 6. fejezet 925. nap

A bölcsek egyedül távoztak Jeruzsálemből. Leszállt az est, amikor elhagyták Jeruzsálem kapuit, de nagy örömükre ismét megpillantották a csillagot, amely Bethlehembe vezette őket. Ők - a pásztorokkal ellentétben - nem kaptak felvilágosítást Jézus születésének szegényes körülményeiről. Hosszú utazásuk végén csalódást okozott a zsidó vezetők közömbössége, és megcsappant bizalommal hagyták el Jeruzsálemet. Bethlehemben nem találták az újszülött Király védelmére állított királyi őrséget. Senki sem volt jelen a világi nagyságok közül. Jézus bölcsője egy jászol volt, és csak szülei, a tanulatlan, egyszerű emberek őrizték.

Ő lenne az, akiről meg van írva, hogy "megépíti Jákób nemzetségeit", és "visszahozza Izrael megszabadultjait", és Ő lenne a "népek világossága", hogy az "üdvösség a föld végéig terjedjen"? (Vö. Ésa 49:6)

"Bemenvén a házba, ott találók a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki" (Mt 2:11). Jézus szerény külseje alatt is felismerték az Istenség jelenlétét. Átadták szívüket Neki, mint Üdvözítőjüknek, azután kitárták ajándékaikat: "aranyat, tömjént és mirhát" (Mt 2:11). Micsoda hitük volt! El lehetett volna mondani a napkeleti bölcsekről, amit később a római századosról: "még az Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet" (Mt 8:10).

A bölcsek nem láthatták át Heródes Jézussal kapcsolatos szándékát. Miután útjuk célját elérték, arra készülődtek, hogy visszatérjenek Jeruzsálembe. Értesíteni akarták a királyt útjuk eredményéről. Isten azonban álomban figyelmeztette őket, hogy többé ne találkozzanak Heródessel. Elkerülték tehát Jeruzsálemet, és egy másik úton tértek vissza hazájukba.

Hasonlóképpen figyelmeztette Isten Józsefet is, hogy meneküljön Egyiptomba Máriával és a gyermekkel. Az angyal így szólt: "Maradj ott, amíg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket" (Mt 2:13). József késedelem nélkül engedelmeskedett, és a nagyobb biztonság kedvéért még akkor éjjel útnak indult.

A bölcsek által Isten felhívta a zsidó nép figyelmét Fia születésére. A jeruzsálemi kérdezősködés, a felkeltett általános érdeklődés, sőt még Heródes féltékenysége is arra kényszerítette a papok és a rabbik figyelmét, hogy a messiási próféciákra figyeljenek, és az éppen bekövetkezett nagy eseményre irányította az emberek gondolatait.

Sátán elszántan igyekezett az isteni fényt kioltani a földön, és minden ravaszságát latba vetette, hogy megölje az Üdvözítőt. De az, Aki sohasem alszik és sohasem szunnyad el, őrködött szeretett Fia fölött. Ő, Aki mannát hullatott a mennyből Izraelnek, és táplálta Illést az éhség idején, pogány földön biztosított menedéket Mária és a gyermek Jézus számára. A pogány országból jött bölcsek ajándékai által az Úr gondoskodott az Egyiptomba történő utazás és az idegen földön való tartózkodás költségeiről.

Mai Bibliai szakasz: Malakiás 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

„Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok! Ha meg nem hallgatjátok, és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat” (Mal 2:1-2).
Olykor az a téves elképzelésünk, hogy az emberek csak állatokat áldoztak az Úrnak, amikor bűnt követtek el. Ez azonban nem igaz.  Különböző fajta áldozatok voltak:

A zsírt és a vért elégették, a többit megették, az engesztelési áldozat kivételével, mert azt teljes egészében elégették.
A bűnért való áldozat az egyéni vétkekért.
A hálaáldozat a dicsőítésért.
Az ételáldozat az elkötelezettség és hála kifejezésére.
Az égőáldozat pedig az engesztelésért.
Nagyon fontos elvet láthatunk itt. Az Istent tisztelőknek életük minden területét Istennek kellett ajánlaniuk.

Malakiás idejében azonban sem a nép, sem a papok Isten iránti elkötelezettsége nem volt őszinte. Az Úr feddése Izrael papságához olyan egyértelmű volt, amilyen, csak lehetett:
„Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orcátokba, a ti ünnepléseteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket… Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő. De ti elhajlottatok ez útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel” (Mal 2:3, 7-8).

Az izraelita papság hitehagyása az Ószövetség egyik legszomorúbb folyamata.  Lévi törzsét, mely az Úr megszentelt szolgálatának eszközeként volt elkülönítve, most olyan emberek képviselték, kiknek szíve elfordult az Úrtól.

Az elkövetkezendő négyszáz esztendő során a papság állapota egyre csak romlik. A világias, politizáló szadduceusok megcsúfolják a templomot és bűnbarlanggá teszik azt (lásd Mt 21:12-13).

És mi a helyzet velünk? Mit mondhatunk el saját megszentelődésünkről és Istennek való odaszántságunkról? Jézus az Ő papjaivá tett bennünket (Jel 1:5-6). Szavainkkal és tetteinkkel azt a Valakit képviseljük, Aki szeret bennünket és meghalt érettünk azért, hogy a mi következetes és önzetlen életünkkel másokat arra ösztönözzünk, hogy jobban megismerjék a Teremtő és Megváltó Istent.

Andy Nash

129. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  6-7. fejezeteihez (január 21-27.).

A Jézus élete hatodik és hetedik fejezetei Jézus születését és gyermekkorát tárgyalják.

Ami számomra legjobban kitűnik Jézus születésével kapcsolatban, az az, hogy idegenek, napkeleti bölcsek keresték az Ő jelét, a csillagát, és meg is találták. Csodás kincseket szedtek össze a vagyonukból, egy királynak megfelelőeket, felnyergelték állataikat és jöttek, keresvén az új uralkodót. Emellett a sok figyelem és érdeklődés mellett, ami a nagyszerű Király keresésére irányult, azt hihetnénk, hogy Izrael gyermekei, akiknek birtokában volt az összes prófécia és ígéret, éberek voltak, és figyeltek Sajnálatos módon azonban ők aludtak, és nem vették észre a tényt, hogy Jézus megszületett, míg akár idegenek is Őt keresték.

Sajnos ez igaz a mi napjainkra is. Néha az idegen az, aki a legőszintébben keresi Jézust, hogy megismerje békéjét, míg azok, akik a templomokban ülnek, biztosra veszik Őt és mellőzik. Időt kell eltöltsünk imádságos merengésben erről, és megvizsgálnunk lelkiismeretünket.

A hetedik fejezettől, amely már Jézus gyerekkoráról is szól, azt olvashatjuk, hogy különleges, kedves és szorgalmas volt. Önfeláldozó szeretete jelenik meg abban, ahogyan önként adott mások számára. A munkabeli kiválósága rendkívüli módon ösztönző lehet mindannyiunk számára.

Legyen imánk, célunk, és fáradozásunk, hogy kövessük az Ő tökéletes példáját!

Benjamin Burkhardt
gyülekezeti presbiter
Hermiston hetednapi adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése