Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 6. fejezet 925. nap
A bölcsek egyedül távoztak Jeruzsálemből. Leszállt az est,
amikor elhagyták Jeruzsálem kapuit, de nagy örömükre ismét megpillantották a
csillagot, amely Bethlehembe vezette őket. Ők - a pásztorokkal ellentétben -
nem kaptak felvilágosítást Jézus születésének szegényes körülményeiről. Hosszú
utazásuk végén csalódást okozott a zsidó vezetők közömbössége, és megcsappant
bizalommal hagyták el Jeruzsálemet. Bethlehemben nem találták az újszülött
Király védelmére állított királyi őrséget. Senki sem volt jelen a világi
nagyságok közül. Jézus bölcsője egy jászol volt, és csak szülei, a tanulatlan,
egyszerű emberek őrizték.
Ő lenne az, akiről meg van írva, hogy "megépíti Jákób
nemzetségeit", és "visszahozza Izrael megszabadultjait", és Ő
lenne a "népek világossága", hogy az "üdvösség a föld végéig
terjedjen"? (Vö. Ésa 49:6)
"Bemenvén a házba, ott találók a gyermeket anyjával,
Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki" (Mt 2:11). Jézus szerény
külseje alatt is felismerték az Istenség jelenlétét. Átadták szívüket Neki,
mint Üdvözítőjüknek, azután kitárták ajándékaikat: "aranyat, tömjént és
mirhát" (Mt 2:11). Micsoda hitük volt! El lehetett volna mondani a napkeleti
bölcsekről, amit később a római századosról: "még az Izraelben sem
találtam ilyen nagy hitet" (Mt 8:10).
A bölcsek nem láthatták át Heródes Jézussal kapcsolatos
szándékát. Miután útjuk célját elérték, arra készülődtek, hogy visszatérjenek
Jeruzsálembe. Értesíteni akarták a királyt útjuk eredményéről. Isten azonban
álomban figyelmeztette őket, hogy többé ne találkozzanak Heródessel. Elkerülték
tehát Jeruzsálemet, és egy másik úton tértek vissza hazájukba.
Hasonlóképpen figyelmeztette Isten Józsefet is, hogy meneküljön
Egyiptomba Máriával és a gyermekkel. Az angyal így szólt: "Maradj ott,
amíg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket" (Mt
2:13). József késedelem nélkül engedelmeskedett, és a nagyobb biztonság
kedvéért még akkor éjjel útnak indult.
A bölcsek által Isten felhívta a zsidó nép figyelmét Fia
születésére. A jeruzsálemi kérdezősködés, a felkeltett általános érdeklődés,
sőt még Heródes féltékenysége is arra kényszerítette a papok és a rabbik
figyelmét, hogy a messiási próféciákra figyeljenek, és az éppen bekövetkezett
nagy eseményre irányította az emberek gondolatait.
Sátán elszántan igyekezett az isteni fényt kioltani a
földön, és minden ravaszságát latba vetette, hogy megölje az Üdvözítőt. De az,
Aki sohasem alszik és sohasem szunnyad el, őrködött szeretett Fia fölött. Ő,
Aki mannát hullatott a mennyből Izraelnek, és táplálta Illést az éhség idején,
pogány földön biztosított menedéket Mária és a gyermek Jézus számára. A pogány
országból jött bölcsek ajándékai által az Úr gondoskodott az Egyiptomba történő
utazás és az idegen földön való tartózkodás költségeiről.
Mai Bibliai szakasz: Malakiás
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
„Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok! Ha meg
nem hallgatjátok, és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én
nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti
áldásotokat”
(Mal 2:1-2).
Olykor az a téves
elképzelésünk, hogy az emberek csak állatokat áldoztak az Úrnak, amikor bűnt
követtek el. Ez azonban nem igaz.
Különböző fajta áldozatok voltak:
A zsírt és a vért
elégették, a többit megették, az engesztelési áldozat kivételével, mert azt
teljes egészében elégették.
A bűnért való áldozat
az egyéni vétkekért.
A hálaáldozat a
dicsőítésért.
Az ételáldozat az
elkötelezettség és hála kifejezésére.
Az égőáldozat pedig az
engesztelésért.
Nagyon fontos elvet
láthatunk itt. Az Istent tisztelőknek életük minden területét Istennek kellett
ajánlaniuk.
Malakiás idejében
azonban sem a nép, sem a papok Isten iránti elkötelezettsége nem volt őszinte. Az
Úr feddése Izrael papságához olyan egyértelmű volt, amilyen, csak lehetett:
„Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet
szórok orcátokba, a ti ünnepléseteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket…
Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel
a Seregek Urának követe ő. De ti elhajlottatok ez útról, sokakat
megbotránkoztattatok a törvénnyel” (Mal 2:3, 7-8).
Az izraelita papság
hitehagyása az Ószövetség egyik legszomorúbb folyamata. Lévi törzsét, mely az Úr megszentelt
szolgálatának eszközeként volt elkülönítve, most olyan emberek képviselték,
kiknek szíve elfordult az Úrtól.
Az elkövetkezendő
négyszáz esztendő során a papság állapota egyre csak romlik. A világias,
politizáló szadduceusok megcsúfolják a templomot és bűnbarlanggá teszik azt (lásd
Mt 21:12-13).
És mi a helyzet velünk?
Mit mondhatunk el saját megszentelődésünkről és Istennek való
odaszántságunkról? Jézus az Ő papjaivá tett bennünket (Jel 1:5-6). Szavainkkal
és tetteinkkel azt a Valakit képviseljük, Aki szeret bennünket és meghalt
érettünk azért, hogy a mi következetes és önzetlen életünkkel másokat arra
ösztönözzünk, hogy jobban megismerjék a Teremtő és Megváltó Istent.
Andy Nash
129. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
6-7. fejezeteihez
(január 21-27.).
A Jézus élete hatodik
és hetedik fejezetei Jézus születését és gyermekkorát tárgyalják.
Ami számomra legjobban
kitűnik Jézus születésével kapcsolatban, az az, hogy idegenek, napkeleti bölcsek
keresték az Ő jelét, a csillagát, és meg is találták. Csodás kincseket szedtek
össze a vagyonukból, egy királynak megfelelőeket, felnyergelték állataikat és
jöttek, keresvén az új uralkodót. Emellett a sok figyelem és érdeklődés
mellett, ami a nagyszerű Király keresésére irányult, azt hihetnénk, hogy Izrael
gyermekei, akiknek birtokában volt az összes prófécia és ígéret, éberek voltak,
és figyeltek Sajnálatos módon azonban ők aludtak, és nem vették észre a tényt,
hogy Jézus megszületett, míg akár idegenek is Őt keresték.
Sajnos ez igaz a mi
napjainkra is. Néha az idegen az, aki a legőszintébben keresi Jézust, hogy
megismerje békéjét, míg azok, akik a templomokban ülnek, biztosra veszik Őt és
mellőzik. Időt kell eltöltsünk imádságos merengésben erről, és megvizsgálnunk
lelkiismeretünket.
A hetedik fejezettől,
amely már Jézus gyerekkoráról is szól, azt olvashatjuk, hogy különleges, kedves
és szorgalmas volt. Önfeláldozó szeretete jelenik meg abban, ahogyan önként
adott mások számára. A munkabeli kiválósága rendkívüli módon ösztönző lehet
mindannyiunk számára.
Legyen imánk, célunk,
és fáradozásunk, hogy kövessük az Ő tökéletes példáját!
Benjamin Burkhardt
gyülekezeti presbiter
Hermiston hetednapi
adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése