2018. január 17., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 17 - SZERDA - Zakariás 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 5. fejezet 919. nap

5. A bemutatás

A kisded Jézust születése után mintegy negyven nappal József és Mária felvitte Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, áldozatuk kíséretében. Ez a zsidók törvénye szerint történt meg. Krisztusnak, mint az ember helyettesének mindenben eleget kellett tennie a törvénynek. A törvény iránti engedelmességének zálogaként körülmetélésének szertartása már ezt megelőzően megtörtént.

Az anyáért a törvény egy egyéves bárányt írt elő égőáldozatul, és egy fiatal galambot vagy gerlicét bűnért való áldozatul. De, ha a szülők olyan szegények voltak, hogy bárányt nem tudtak hozni, a törvény lehetővé tette, hogy egy pár gerlét vagy két fiatal galambot hozzanak helyette, az egyiket égő, a másikat bűnért való áldozatul.

Az Úrnak bemutatott áldozatnak hibátlannak kellett lennie. Ezek az áldozatok Krisztust jelképezték, és ebből nyilvánvalóan kitűnik, hogy Jézus mentes volt minden fizikai fogyatékosságtól. Ő volt a "hibátlan és szeplőtlen bárány" (1Pt 1:19). Semmiféle hiba nem éktelenítette fizikai alkatát. Teste erős és egészséges volt. Egész életén át összhangban élt a természet törvényeivel. Testileg és lelkileg példát adott arra, hogy milyen életet gondolt el Isten az ember számára a törvényeinek való engedelmeskedés által.

Az ősi időkből származott az a szokás, hogy az elsőszülöttet Istennek szentelik. Isten megígérte, hogy a menny elsőszülöttét a bűnösök megmentésére adja oda. Ennek az ajándéknak elismeréseképpen minden család Istennek ajánlotta az elsőszülött fiút. Papi tisztségre szánták őket, hogy Krisztust képviseljék az emberek között.

Amikor Izrael megszabadult Egyiptomból, Isten újra elrendelte az elsőszülött felajánlását. Izrael népe még egyiptomi fogságban volt, amikor Isten a fáraóhoz, Egyiptom királyához küldte Mózest a következő üzenettel: "Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izrael. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat" (2Móz 4:22-23).

Mózes átadta az üzenetet, de a büszke király így válaszolt: "Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam az Izraelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izraelt" (2Móz 5:2). Az Úr jeleket és csodákat tett népéért; rettenetes csapásokkal sújtotta a fáraót. Végül az öldöklő angyal azt a parancsot kapta, hogy ölje meg Egyiptom földén minden ember és minden állat elsőszülöttét. Hogy az izraeliták megmeneküljenek ettől a csapástól, Isten utasítása szerint ajtófélfájukat meg kellett hinteniük egy leölt bárány, vérével. Minden házat meg kellett jelölniük, hogy amikor az angyal halált hozó küldetéssel jön, elkerülje az izraeliták házait.

Miután az Úr ilyen ítélettel sújtotta Egyiptomot, így szólt Mózeshez: "Nékem szentelj minden elsőszülöttet [...] akár ember, akár barom, enyém legyen az" (2Móz 13:2); "Amikor megöltem minden elsőszülöttet Egyiptom földén, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izraelben; akár ember, akár barom, enyéim legyenek: én vagyok az Úr" (4Móz 3:13). Miután Isten elrendelte a szentélyszolgálatot, kiválasztotta Lévi törzsét, hogy Izrael népe elsőszülöttei helyett ők végezzék a szent hely szolgálatát. De az elsőszülöttet továbbra is Isten tulajdonának kellett tekinteni, és a megszabott váltságdíjjal kellett visszavásárolni.

Az elsőszülött bemutatásának törvénye tehát különleges jelentőséggel bírt. Egyrészt emlékeztetett arra, hogy az Úr milyen csodálatos módon szabadította meg Izrael gyermekeit, másrészt előképe lett annak a nagyobb szabadulásnak, amelyet Isten egyszülött Fia szerez. Amiképpen az ajtófélre hintett vér megoltalmazta Izrael elsőszülötteit, ugyanúgy Krisztus vére az az erő, amely megmenti a világot.

Mai Bibliai szakasz: Zakariás 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A korai eső ősszel esik Palesztinában a vetés és ültetés idején.  A késői eső pedig tavasszal, hogy beérlelje a termést az aratásra. A korai eső a Szentlélek munkáját jelenti, az evangélium magvainak elvetését Krisztus első eljövetelének idején. A késői eső e világ történelmének végén, Krisztus második eljövete előtt következik be, amikor a termést learatni érkezik.  A Szentlélek két fő munkája: kifejleszteni a hívők jellemét, megérlelni az aratásra, valamint felkészíteni egy népet Jézus eljövetelének végső hirdetésére. Zakariás arra buzdít, idejében kérjük az Úrtól a késői esőt.

A késői esőt azonban, ami felkészíti a hűségeseket az igazi megújulásra és reformációra, megelőzi egy hamis késői eső élmény, amit érzelmi túlfűtöttség, zajos hanghatások és ellenőrizhetetlen izgalom jellemez majd. Az nem az igazság csendes befogadása és a lélek Úrnak szentelése lesz. Népszerű, de hamis tanok terjednek el. Sokakat megtéveszt, akik nem gyökereztek mélyen az igazságba,  és nem aszerint élik mindennapjaikat.
A bárányok hajlamosak tévútra térni. A pásztorkutyák terelik vissza az eltévedteket a nyájhoz. Ez a vezetők feladata.

Zakariás a vezetőket dorgálja (2-3. vers), mert bálványimádásukkal, hamis tanításaikkal és téves eszméikkel tévútra vezették Isten nyáját. Vezető vagy? Befolyásos pozícióban vagy az egyházban?  Esetleg vén a helyi gyülekezetben, vagy diakónus? Az igazsággal kell betöltekezned és nem tévútra vezetni az embereket, hanem az élet vizéhez.

Isten nagy figyelmet fordít népére. A helyreállításukra vágyik. Visszahozza, és nem fenyíti meg őket. Bár szétszórta őket, megemlékeznek Róla, és Ő összegyűjti a maradékot, mert megváltotta őket.
A szegletkő, a cövek és a harci íj, mind a vezetőt, a Messiást jelképezik. Ő fogja leverni az ellenséget, letörni az asszírok és egyiptomiak kevélységét (11. vers). Ez Jézus második eljövetelekor bekövetkező ítéletének képe. A világ minden tájáról összegyűjti népének maradékát, kérve őket, hogy jöjjenek haza (8-9. vers).

Ez a hívás a hármas angyali üzenet hirdetése, az utolsó felhívás e világnak, ami a késői eső hatalmas ereje által megy majd végbe. A maradék összegyűjtetik, hogy betöltse a rostálás által kihullottak helyét, felváltva őket a munkában. Annyian jönnek majd, hogy alig férnek el (10. vers).

Ideje megerősödni az Úrban, és az Ő nevében járni (12. vers). Részesülni szeretnénk a késői eső tapasztalatában, és hetednapi adventistaként nem lemaradni róla. Jézus hamarosan eljön. Meg kell értenünk, hogy eljövetelének fő célja nem annyira a gonoszok megítélése, mint inkább népének összegyűjtése és hazavitele.

„Drága Urunk, kérünk, nyisd fel szemeinket, hogy lássuk az időt, amikor maradék néped visszatér Hozzád az utolsó üzenet hirdetése által. Add, hogy valóban vágyakozzunk a tavaszi, a késői eső után, hogy felkészülhessünk eljöveteledre. Ámen.”

Sook-Young Kim

128. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  4-5. fejezeteihez (január 14-20.).

Amikor Jézus erre a földre jött, az nem pompával, dicsőséggel vagy világi ékességgel történt. Igéje bizonyságtételének alapján akarta, hogy elfogadják. Volt tanújele az eljövetelének, az emberek mégis közömbösen fogadták; kevesen voltak készen, hogy örömmel várják ezt a nagyszerű eseményt. Mennyire ugyanígy van ez ma is! Bőséggel van, ami a figyelmünket másfelé terelje, de az alázatos szívűek azok, akik a fényt keresik, örömmel várják a Megváltójukat, ahogyan a pásztorok hajdanán. Jézus szeretete annyira hatással lesz rájuk, hogy ők lesznek azok, akik a közeli eljövetelét hirdetik.

A zsidóknál szokás volt, hogy minden elsőszülöttet odaszenteltek arra, hogy megemlékezzenek Isten csodálatos megszabadításáról Izrael gyermekeit illetően. Ahogyan az ajtófélfára odalocsolt vér megmentette Izrael elsőszülöttjeit, ugyanúgy megvan az ereje Jézus vérének, hogy megmentse a világot. Amikor Jézust a pap elé vitték, hogy odaszenteljék, a pap vajmi keveset ismert fel abból, hogy ki is van előtte. Azonban mások, akik részt vettek az istentiszteleten, felismerték a gyermek Jézust, hiszen tanulmányozták és ismerték a próféciákat.

Mára kevés változott, ami Jézus felismerését és a vele való kapcsolatot illeti. Egyetlen védőbástyánkat az jelenti, ha folyamatosan tanulmányozzuk a Szentírást, elmélyülünk tanításaiban, és Jézus szeretettel teli életében. A legnagyobb boldogságunk ismerni és szeretni a Megváltónkat.

A beszámoló arról, hogy Jézus Betlehembe született, s eljött, hogy osztozzon fájdalmainkban és kísértéseinkben, újra meg újra áhítattal és csodálattal tölti be szívünket. Itt van a szeretet!

Lou Johnson
gyülekezeti vén
Hermiston Hetednapi adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése