Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 60. fejezet 900. nap
A próféta zenét és éneket hallott. Olyan zenét és éneket,
amelyet az Istentől kapott látomásokon kívül, halandó ember soha nem hallott és
elképzelni sem tud. "Amikor visszatérnek, akiket az Úr kiváltott, ujjongva
vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük,
a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik." "...Boldog örvendezés lesz
majd benne, magasztalás és hangos zsoltárének." "Körtáncban éneklik:
Minden forrásom belőled fakad." "Azok hangos szóval ujjonganak az Úr
fenségének..." (Ézsa 35:10; 51:3; Zsolt 87:7; Ézsa 24:14).
Az újjáteremtett földön a megváltottak azt a munkát végzik
és olyan dolgokban gyönyörködnek, amelyek Ádámot és Évát kezdetben boldoggá
tették. Édeni életet élnek - kertben és mezőn. "Házakat építenek, és
laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket. Nem úgy építenek,
hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete oly
hosszú lesz, mint a fáké. Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből"
(Ézsa 65:21-22).
Ott minden képesség fejlődik, és minden tehetség fokozódik.
A legnagyszerűbb vállalkozások is eredményesek lesznek, a legemelkedettebb
törekvések is megvalósulnak, a legmagasabbra tűzött célok is elérhetők. Sőt, új
távlatok nyílnak. Elcsodálkozhatunk az új csodákon. Új igazságokat érthetünk
meg.
Új dolgok tanulmányozására vethetjük latba testünk,
értelmünk és lelkünk képességeit.
A próféták, akik előtt feltárultak ezek a nagy jelenetek,
vágyakoztak annak teljes megértésére. "Ezt az üdvösséget keresték és
kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, kutatva, hogy
melyik vagy milyen időről tett kijelentést a Krisztus bennük levő Lelke... hogy
nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium
hirdetői prédikálnak nektek..." (1Pt 1:10-12).
Nekünk, akik közvetlenül a megvalósulás határán állunk,
milyen végtelenül fontos, milyen érdekfeszítő a bekövetkezendő dolgoknak az
ábrázolása, ama eseményeké, amelyekre Isten gyermekei figyelnek, várnak,
vágyakoznak és amelyekért imádkoznak, amióta ősszüleink kiléptek az Édenből!
Mai Bibliai szakasz: Náhum
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amint a büszke
Assúrbanipal vagy Szanhérib is tette, számos arrogáns uralkodó bizonygatta,
hogy az ő királysága örökké fog tartani. Nabukodonozor az „arany fej”
szerepében tetszelgett. Hitler kijelentette, hogy a Harmadik Birodalom ezer
évig fog uralkodni, de a hatalma alig tartott ezer napig, és kimondhatatlan
szenvedést és halált hozott a világra. Hruscsov azt ígérte, hogy eltemeti a
kereszténységet, ehelyett ő az, aki tömegsírban fekszik.
Náhum próféciái, amik
az asszír hatalom és Ninive elpusztításáról szólnak, átvitt értelemben
vonatkozhatnak az idők végének földi királyságaira, városaira és vagyonára. „Feldúlva,
széthányva, kifosztatva”(Náh 2:10)
fognak elterülni a Krisztus második eljövetelét követő ezeréves időszakban.
Milyen
könnyen bízik az ember a szövetségekben, katonai haderőben vagy vagyonban, ha a
biztonságról van szó! Ezekben mégis a bizonytalanságukat fejezik ki, és
felépítik a biztonság bábeli tornyát, figyelmen kívül hagyva Őt, aki szellemi
és fizikai erőt adott nekik nagy dolgok elérésére (5Móz 8:11-20). Amikor az
emberek eredményektől, hamis istenektől, kormányzatoktól, katonai erőktől,
gazdagságtól vagy technológiától várják a békességet és biztonságot Isten
helyett, akkor „hirtelen veszedelem jön
rájok… és semmiképen meg nem menekednek” (1Thessz 5:3).
A
biztos békesség (biztonság) az Úrtól ered, és a megismert Teremtőbe vetett
bizalmon alapszik. Ő szívből szeretné a legjobbat nekünk. Ha minden gondunkat
reá vetjük, Ő gondot visel ránk (1Pt 5:7).
Gary
Councell
125. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 60. fejezetéhez (december 24-30.).
Micsoda gyönyörű
ígéretek találhatóak ebben a fejezetben!
Van egy speciális
igényű gyermekem, aki kerekesszékhez kötött, ezért az alábbi vers különösen sok
örömmel tölt el. Sóvárogva vágyom az eljövendőket, hogy lássam a fiamat
szarvasként ugrándozni, körbe-körbe szaladgálni, korban hozzá hasonló
totyogókkal.
„Akkor a vakok szemei
megnyílnak,
És a süketek fülei
megnyittatnak,
Akkor ugrándoz, mint
szarvas a sánta,
És ujjong a néma
nyelve.”
Ézsaiás 35:5–6
A fiam betegsége idején
elhagyatottnak éreztem magam, és sokszor veszteségélményem volt, nem tudtam,
hogy miért is imádkozzak. Akkoriban volt, hogy a gyülekezeti közösségem és a
barátaim imában hordoztak, ők imádkoztak értem, amikor én nem találtam szavakat
az imához. Gyakran csak annyit tudtam mondani, hogy „Istenem, segíts a fiamon.”
Ez a fejezet számomra
az ilyen tapasztalatok perceiről szól, az ima és a gyülekezeti közösség erejére
emlékeztet. Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és imádkoznunk kell
testvéreinkért, akik nyomorúsággal küzdenek. Néha nekünk kell az ő erejükké
válnunk, amikor nekik nincsen már. Még akkor is, hogy ha csak annyit tehetünk,
hogy meghallgatjuk őket, vagy engedjük, hogy a vállunkon kisírják magukat,
alapvető fontosságú, hogy ott legyünk azok számára, akiknek fájdalmaik vannak.
A világ tele van
megtört szívű emberekkel, akiknek fájdalmaik vannak. Nap mint nap látom ezt a
fájdalmat a barátaimon, akik speciális igényű gyermekek szülei. Olvassuk hát
ezeket az erőteljes ígéreteket, és osszuk meg azokat a körülöttünk lévőkkel!
Áldom Istent a
nehézségeimért, hiszen azok segítettek jobban tudatára ébredni annak, hogy
mennyire szükségünk van egymásra, amikor az élet a nehéz oldalát mutatja.
Jill Simpson Palffy
Westminster hetednapi
adventista gyülekezet
Dél-Karolina, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése