Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 60. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 60. fejezet 896. nap
Istennél van megbocsátás; Ő elfogad teljesen és ingyen
Jézus, a mi megfeszített és feltámadt Urunk érdemeiért. Ézsaiás hallotta, amint
az Úr kinyilatkoztatta választottainak: "Én, én vagyok az, aki eltörlöm
álnokságaidat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem. Ha emlékeztetni
akarsz, akkor törvénykezzünk! Mondd el, amivel igazolhatod magad!"
"...megtudod, hogy én, az Úr, vagyok szabadítód és megváltód, Jákób erős
Istene" (Ézsa 43:25-26; 60:16).
"...Leveszi népéről a gyalázatot..." - mondta a
próféta. "Szent népnek nevezik őket, az Úr megváltottainak."
"Hamu helyett fejdíszt adok... gyászfátyol helyett illatos olajat, a
csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének:
őt ékesítik" (Ézsa 25:8; 62:12; 61:3).
"Ébredj, ébredj,
Sion, szedd össze erődet!
Öltözz ékes ruhába,
Jeruzsálem, te szent város,
mert nem jön már ide
többé
körülmetéletlen és
tisztátalan.
Rázd le magadról a
port, kelj föl,
fogságba vitt
Jeruzsálem,
oldd le nyakadról
bilincsedet,
Sion fogságba vitt
lánya!"
"Ó, te nyomorult,
vihartépte,
vigasztalan!
Íme, én drágakövekre
építem falaidat,
zafírokból rakom le
alapodat.
Rubinból készítem el
falad párkányát,
és kapuidat
briliánskövekből,
összes határaidat meg
gyémántokból.
Fiaid mind az Úr
tanítványai lesznek,
és nagy lesz fiaid
békessége.
Igazság által leszel
erős,
nem kell félned az
elnyomástól:
távol marad tőled,
sem a rettentéstől:
nem közelít hozzád.
Ha rád támadnak is,
nem tőlem lesz az.
Aki rád támad,
elesik veled szemben.
Hiszen én teremtettem a
kovácsot,
aki a parazsat éleszti,
és fegyvert készít
munkájával,
én teremtettem az
öldöklőt is,
hogy pusztítson.
Célt téveszt minden
fegyver,
amit ellened
kovácsoltak,
meghazudtolsz minden
nyelvet,
mely törvénykezni mer
veled.
Ez az öröksége az Úr
szolgáinak,
így szolgáltatok neki
igazságot
- így szól az Úr"
(Ézsa 52:1-2; 54:11-17).
Mai Bibliai szakasz: Mikeás
5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
“És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint
az Úrtól való harmat.” (Mikeás 5:6). A Hetednapi Adventista Egyház az utolsó idők
maradék népének tartja magát. A 28 hitelvünkből a 13.-nak a címe: „A maradék és
küldetése” (Lásd: http://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/#toggle-id-13
). Fontos, hogy a „maradék” és a „küldetés”
szót együtt használjuk. Ha az egyház csakis a saját létezésére koncentrál, és
megfeledkezik a küldetésről, akkor a tagok a saját fontosságuk méregetésénél
ragadhatnak le, és nem koncentrálnak a munkára, amelyet végezniük kellene.
Ahogy ez az alapelv is
kifejezi, ha maradék vagyunk, akkor maradékként is kell viselkedjünk. „A maradék egyház az ítélet órájának
érkezését, a krisztusi megváltást hirdeti, és hírnöke a második Advent
jövetelének. (Lásd a fenti linket az adventista.hu -n).
A maradék egyház nem csak egy klub, ahova tartozni lehet, hanem feladata is van. A maradék küldetés nélkül már nem maradék. A létezésük nem csak a tisztaságukon alapszik, hanem a küldetésük beteljesítésében is. A maradék Isten kegyelmi cselekedetének következtében részesül megváltásban. Az a tény, hogy a létezésünk, mint maradék egyház Istentől és az Ő kegyelmétől függ, megóv attól a gondolkodástól, hogy mi egy zártkörű klub vagyunk, és segít minket a küldetésünkre koncentrálni.
Gordon Bietz
125. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 60. fejezetéhez (december 24-30.).
Micsoda gyönyörű
ígéretek találhatóak ebben a fejezetben!
Van egy speciális
igényű gyermekem, aki kerekesszékhez kötött, ezért az alábbi vers különösen sok
örömmel tölt el. Sóvárogva vágyom az eljövendőket, hogy lássam a fiamat
szarvasként ugrándozni, körbe-körbe szaladgálni, korban hozzá hasonló
totyogókkal.
„Akkor a vakok szemei
megnyílnak,
És a süketek fülei
megnyittatnak,
Akkor ugrándoz, mint
szarvas a sánta,
És ujjong a néma
nyelve.”
Ézsaiás 35:5–6
A fiam betegsége idején
elhagyatottnak éreztem magam, és sokszor veszteségélményem volt, nem tudtam,
hogy miért is imádkozzak. Akkoriban volt, hogy a gyülekezeti közösségem és a
barátaim imában hordoztak, ők imádkoztak értem, amikor én nem találtam szavakat
az imához. Gyakran csak annyit tudtam mondani, hogy „Istenem, segíts a fiamon.”
Ez a fejezet számomra
az ilyen tapasztalatok perceiről szól, az ima és a gyülekezeti közösség erejére
emlékeztet. Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és imádkoznunk kell
testvéreinkért, akik nyomorúsággal küzdenek. Néha nekünk kell az ő erejükké
válnunk, amikor nekik nincsen már. Még akkor is, hogy ha csak annyit tehetünk,
hogy meghallgatjuk őket, vagy engedjük, hogy a vállunkon kisírják magukat,
alapvető fontosságú, hogy ott legyünk azok számára, akiknek fájdalmaik vannak.
A világ tele van
megtört szívű emberekkel, akiknek fájdalmaik vannak. Nap mint nap látom ezt a
fájdalmat a barátaimon, akik speciális igényű gyermekek szülei. Olvassuk hát
ezeket az erőteljes ígéreteket, és osszuk meg azokat a körülöttünk lévőkkel!
Áldom Istent a
nehézségeimért, hiszen azok segítettek jobban tudatára ébredni annak, hogy
mennyire szükségünk van egymásra, amikor az élet a nehéz oldalát mutatja.
Jill Simpson Palffy
Westminster hetednapi
adventista gyülekezet
Dél-Karolina, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése