2017. december 25., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 25 - HÉTFŐ- Mikeás 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 60. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 60. fejezet 896. nap

Istennél van megbocsátás; Ő elfogad teljesen és ingyen Jézus, a mi megfeszített és feltámadt Urunk érdemeiért. Ézsaiás hallotta, amint az Úr kinyilatkoztatta választottainak: "Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem. Ha emlékeztetni akarsz, akkor törvénykezzünk! Mondd el, amivel igazolhatod magad!" "...megtudod, hogy én, az Úr, vagyok szabadítód és megváltód, Jákób erős Istene" (Ézsa 43:25-26; 60:16).

"...Leveszi népéről a gyalázatot..." - mondta a próféta. "Szent népnek nevezik őket, az Úr megváltottainak." "Hamu helyett fejdíszt adok... gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének: őt ékesítik" (Ézsa 25:8; 62:12; 61:3).

"Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet!
Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város,
mert nem jön már ide többé
körülmetéletlen és tisztátalan.

Rázd le magadról a port, kelj föl,
fogságba vitt Jeruzsálem,
oldd le nyakadról bilincsedet,
Sion fogságba vitt lánya!"

"Ó, te nyomorult, vihartépte,
vigasztalan!
Íme, én drágakövekre építem falaidat,
zafírokból rakom le alapodat.

Rubinból készítem el falad párkányát,
és kapuidat briliánskövekből,
összes határaidat meg gyémántokból.

Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek,
és nagy lesz fiaid békessége.

Igazság által leszel erős,
nem kell félned az elnyomástól:
távol marad tőled,
sem a rettentéstől:
nem közelít hozzád.
Ha rád támadnak is,
nem tőlem lesz az.
Aki rád támad,
elesik veled szemben.

Hiszen én teremtettem a kovácsot,
aki a parazsat éleszti,
és fegyvert készít munkájával,
én teremtettem az öldöklőt is,
hogy pusztítson.

Célt téveszt minden fegyver,
amit ellened kovácsoltak,
meghazudtolsz minden nyelvet,
mely törvénykezni mer veled.
Ez az öröksége az Úr szolgáinak,
így szolgáltatok neki igazságot
- így szól az Úr" (Ézsa 52:1-2; 54:11-17).

Mai Bibliai szakasz: Mikeás 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

“És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat.” (Mikeás 5:6). A Hetednapi Adventista Egyház az utolsó idők maradék népének tartja magát. A 28 hitelvünkből a 13.-nak a címe: „A maradék és küldetése” (Lásd: http://adventista.hu/kik-az-adventistak/hitelveink/#toggle-id-13  ). Fontos, hogy a „maradék” és a „küldetés” szót együtt használjuk. Ha az egyház csakis a saját létezésére koncentrál, és megfeledkezik a küldetésről, akkor a tagok a saját fontosságuk méregetésénél ragadhatnak le, és nem koncentrálnak a munkára, amelyet végezniük kellene.

Ahogy ez az alapelv is kifejezi, ha maradék vagyunk, akkor maradékként is kell viselkedjünk. „A maradék egyház az ítélet órájának érkezését, a krisztusi megváltást hirdeti, és hírnöke a második Advent jövetelének. (Lásd a fenti linket az adventista.hu -n).

A maradék egyház nem csak egy klub, ahova tartozni lehet, hanem feladata is van. A maradék küldetés nélkül már nem maradék. A létezésük nem csak a tisztaságukon alapszik, hanem a küldetésük beteljesítésében is. A maradék Isten kegyelmi cselekedetének következtében részesül  megváltásban. Az a tény, hogy a létezésünk, mint maradék egyház Istentől és az Ő kegyelmétől függ, megóv attól a gondolkodástól, hogy mi egy zártkörű klub vagyunk, és segít minket a küldetésünkre koncentrálni.

Gordon Bietz

125. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 60. fejezetéhez (december 24-30.).

Micsoda gyönyörű ígéretek találhatóak ebben a fejezetben!

Van egy speciális igényű gyermekem, aki kerekesszékhez kötött, ezért az alábbi vers különösen sok örömmel tölt el. Sóvárogva vágyom az eljövendőket, hogy lássam a fiamat szarvasként ugrándozni, körbe-körbe szaladgálni, korban hozzá hasonló totyogókkal.

„Akkor a vakok szemei megnyílnak,
És a süketek fülei megnyittatnak,
Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta,
És ujjong a néma nyelve.”
Ézsaiás 35:5–6

A fiam betegsége idején elhagyatottnak éreztem magam, és sokszor veszteségélményem volt, nem tudtam, hogy miért is imádkozzak. Akkoriban volt, hogy a gyülekezeti közösségem és a barátaim imában hordoztak, ők imádkoztak értem, amikor én nem találtam szavakat az imához. Gyakran csak annyit tudtam mondani, hogy „Istenem, segíts a fiamon.”

Ez a fejezet számomra az ilyen tapasztalatok perceiről szól, az ima és a gyülekezeti közösség erejére emlékeztet. Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és imádkoznunk kell testvéreinkért, akik nyomorúsággal küzdenek. Néha nekünk kell az ő erejükké válnunk, amikor nekik nincsen már. Még akkor is, hogy ha csak annyit tehetünk, hogy meghallgatjuk őket, vagy engedjük, hogy a vállunkon kisírják magukat, alapvető fontosságú, hogy ott legyünk azok számára, akiknek fájdalmaik vannak.

A világ tele van megtört szívű emberekkel, akiknek fájdalmaik vannak. Nap mint nap látom ezt a fájdalmat a barátaimon, akik speciális igényű gyermekek szülei. Olvassuk hát ezeket az erőteljes ígéreteket, és osszuk meg azokat a körülöttünk lévőkkel!

Áldom Istent a nehézségeimért, hiszen azok segítettek jobban tudatára ébredni annak, hogy mennyire szükségünk van egymásra, amikor az élet a nehéz oldalát mutatja.

Jill Simpson Palffy
Westminster hetednapi adventista gyülekezet
Dél-Karolina, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése