Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 59. fejezet 890. nap
Malakiás tanításából, melyeket az Ótestamentum utolsó
próféciája tolmácsol, valamint a pogány ellenségektől elszenvedett
sanyargatásból a zsidók végül megtanulták, hogy az igazi jólét az Isten
törvénye iránti engedelmesség függvénye. A nép közül azonban sokan nem hitből
és szeretetből, hanem önző indítékokból engedelmeskedtek. Külsőséges
szolgálatukkal nemzeti nagyságra akartak szert tenni. A választott nép nem lett
a világ világossága, hanem elzárkózott a világtól, hogy bebiztosítsa magát a
bálványimádás rontása ellen. Isten korlátozó intézkedéseit - a pogányokkal való
házasság megtiltását és a környező népek bálványozó szokásaitól való eltiltást
- Izráel és más népek közötti válaszfallá torzították, és ezzel kizártak
másokat azokból az áldásokból, amelyeket Isten utasítása alapján továbbítaniuk
kellett volna a világnak.
A zsidók Istentől is elkülönítették magukat bűneikkel.
Képtelenek voltak felfogni jelképes szolgálataik mély lelki jelentőségét.
Önigazultságuk következtében saját cselekedeteikben, az áldozatokban és a
szertartásokban bíztak ahelyett, hogy annak érdemeire támaszkodtak volna, akire
mindezek mutattak. Az Isten igazsága helyett "a magukét igyekeztek
érvényesíteni" (Róm 10:3), körülfalazták magukat önhitt külsőségekkel.
Mivel óhajtották Isten Lelkét és kegyelmét, megpróbálták a hiányt a vallási
formaságok és szertartások túlságosan szigorú betartásával pótolni. Keveselve
az Isten által meghatározott előírásokat, az isteni parancsolatokat
megnehezítették számtalan fárasztó követeléssel, amelyeket maguk gondoltak ki.
Minél távolabb voltak Istentől, annál szigorúbban tartották e formaságokat.
Gyakorlatilag lehetetlen volt ezekkel az aprólékos, terhes
követelményekkel megtartani a törvényt. Az igaz élet nagyszerű alapelvei -
amelyeket a Tízparancsolat mutat meg - valamint a szimbolikus szolgálattal
jelképezett dicső igazságok is elhomályosultak. Betemette őket az emberi
hagyományok és rendeletek halmaza. Akik igazán vágytak Istennek szolgálni, és
akik megpróbálták megtartani az egész törvényt, ahogy azt a papok és vezetők
parancsolták, azok súlyos teher alatt nyögtek.
Mialatt Izráel népe mint nemzet vágyakozott a Messiás
adventjére, szívében és életében oly messzire távolodott Istentől, hogy nem
volt igazi fogalma a megígért Megváltó jelleméről és küldetéséről. Ahelyett,
hogy a bűntől való megváltásra, a szent élet szépségére és békéjére vágyakoztak
volna, érdeklődésük a népük ellenségeitől való szabadulásra és a világi hatalom
visszaszerzésére összpontosult. A Messiást mint győztest várták, aki minden
igát összetör, és Izráelt minden nemzet urává emeli. Sátánnak sikerült
előkészítenie a nép szívét, hogy a Megváltót megjelenésekor elutasítsák. Szívük
büszkesége és a Megváltó jelleméről, küldetéséről alkotott hamis fogalmaik
miatt nem mérlegelték becsületesen Messiás voltának bizonyítékait.
A zsidó nép több mint ezer évig várt a megígért Megváltó
eljövetelére. Legfényesebb reményeik fűződtek ehhez az eseményhez. Ezer éven át
énekbe és próféciába, templomi szertartásokba és családi áhítatokba foglalták; és
amikor eljött, mégsem ismerték fel benne régóta várt Messiásukat. "Saját
világába jött, de a világ nem ismerte meg őt" (Jn 1:11). Világot szerető
szívüknek a menny kedveltje olyan volt, "mint gyökér a szikkadt
földből." Szemükben "nem volt neki szép alakja... sem olyan külseje,
amiért kedvelhettük volna." Nem láttak benne semmi szépséget, hogy
vágyakoztak volna utána (Ézsa 53:2).
A Názáreti Jézus egész életével kárhoztatta a zsidó nép
önzését, mely miatt megtagadták a gondozásukra bízott szőlőskert tulajdonosának
jogos igényét. Gyűlölték igaz és kegyes voltának példamutatását. Amikor pedig a
végső próba jött - amely alapján az engedelmesek része örök élet, az
engedetleneké pedig örök halál -, elvetették Izráel Szentjét, és felelősek
lettek golgotai keresztre feszítéséért.
Mai Bibliai szakasz: Jónás
3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Szeretem, ahogy a
harmadik fejezet kezdődik: „És lőn az
Úrnak szava másodszor is Jónáshoz.”
Annyira örülök, hogy másodszor is kapunk esélyt Urunk szolgálatára! A
Biblia tele van második esélyekkel. Lássuk csak Izrael népét! Mennyei Atyánk újra
és újra megpróbálta magához fordítani önfejű gyermekeit. Nem minden történet
végződik jól, de hadd mutassak rá azért egy párra. Dávid király, Salamon és
Sámson csak néhány példa a „második esélyre”, ami végül jóra vezetett, az örök
életre.
Megkísérthet a
kétkedés, hogy ez csak a bibliai időkben fordulhatott elő, a mai, modern idők
Istenénél nem. Ad még vajon Isten ma is második esélyt? Egyértelműen
állíthatom, hogy igen. Én vagyok erre a legjobb példa. Én, aki Istenhez tértem,
majd elcsábított e világ csillogása és aranya. De hála Istennek, Ő újra
megszólított, és Isten kegyelméből másodszorra teljesen magával ragadott.
Isten kegyelme azonban
nem csak azoknak szól, akik egyszer már vele jártak, majd eltávolodtak tőle,
hanem minden egyes embernek, mindenütt! S az a nap, amikor Jónás a király
palotájába ment, második esély volt Ninive lakosainak is. Micsoda
evangélistának kellett lennie, hiszen az egész város népe, több mint százezer
ember, megszívlelte bűnbánatra hívó, megváltásról szóló üzenetét!
A híres prédikátor,
John Wesley szavait juttatja ez eszembe: „Adjatok
nekem száz embert, akik semmi mástól nem tartanak, csak a bűntől, és semmi
másra nem vágynak, csak Istenre, legyenek akár egyházi személyek, vagy
laikusok, ők egyedül megrengetik a pokol kapuit és felállítják a mennyek
országát e földön.”
Ahogy Jónás a
Szentlélek erejével prédikált, megrázta a pokol kapuit és a Menny Istene felé
fordította az embereket. Mit tud Isten tenni egy neki teljesen elkötelezett
ember által? Bármit, amit csak akar,
elvégre is, Ő az Isten! Valamit azonban még figyelembe kell vennünk!
A sorsod, ahogyan
Jónásé is, csak rajtad áll. Isten teljesen eltervezte az életedet, de nem tesz
semmit, csak ha 100 százalékig átadod neki az irányítást. Jézus Krisztus
nemcsak azért halt meg a kereszten, hogy megmentsen téged, hanem hogy az Ő
szolgálatát választhasd, a szolgálatot, amit Ádám és Éva az Édenkertben
eldobott magától.
Ha ma átengeded neki
életed irányítását, csodálkozni fogsz, mennyi életre leszel majd hatással, és
mennyit változtatsz meg az örökkévalóság számára!
Jim Ayer
124. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 59. fejezetéhez (december 17-23.).
Isten egy szőlőskertet
ültetett a föld szívébe– Jeruzsálem néven –, hogy aztán Izrael megvilágítsa a
világot. Isten álma az volt, hogy a föld minden tájáról származó emberek
osztozzanak a szőlőskertjében, sőt, be legyenek oltva, a vad ágak
csatlakozzanak az igaz tőhöz.
És egy rövid időre ez
is történt. Salamon király uralkodása alatt a világ minden tájáról származó
népeket – beleértve Sába rejtelmes királynőjét – odavonzotta Isten szőlőskertje
az Ígéret földjén.
Azonban ezt követően
elkezdtek a dolgok darabokra hullani. Amikor Izrael vezetői elkezdték
elveszíteni a hitüket, ugyanez történt a néppel is. Isten szőlőskertjét az
emberek kezdték megtaposni, és ezzel ezt a választ idézték elő Isten részéről:
„Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam,
hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!” (Ésa 5:4) Amikor Isten a
szőlőskertjéről beszél, amely „vad” szőlőt termett, a héber beushim szót
használja, amely bűzös, mérgező szőlőt jelent.
Mitől lett tehát Izrael
szőlőskertje rothadt? A rossz vezetőktől. Soha ne becsüljük alá a vezetők
hatalmát, legyenek jók vagy gonoszok. Amerre Izrael királyai tartottak, arra
tartott Izrael is. Szerencsére lesz Izraelnek egy végső királya: az igazi
szőlőtő, az élővíz, a világ világossága.
„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr
dicsősége rajtad feltámadt.” (Ésa 60:1)
Andy Nash
egyetemi tanár és
lelkész
Southern Adventist
University, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése