Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 59. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 59. fejezet 888. nap
59.
Izráel háza
Isten egyháza hirdeti az örökkévaló evangélium igazságait
minden nemzetnek, nemzetségnek, nyelvnek és népnek, és ezzel ma megvalósítja a
földön ezt az ősi próféciát: "...virágzani, virulni fog Izráel, termésével
elárasztja a világot" (Ézsa 27:6). Jézus követői a mennyei lényekkel
együttműködve gyorsan betöltik az evangéliummal az egész földet. Fáradozásuk
eredménye gazdag gyümölcstermésben, drága lelkek beérésében jelentkezik. Az
odaszentelt egyház a Biblia igazságainak elhintésével ma minden eddiginél
jobban árasztja az emberek fiaira azokat az áldásokat, amelyeket az Ábrahámnak
és egész Izráelnek - Isten földi egyházának minden korszakában - adott ígéret
századokkal előbb jelzett: "...megáldalak... és áldás leszel" (1Móz
12:2).
E megígért áldásból Izráelnek sokat kellett volna kapnia a
fogságból való visszatérésük utáni századokban. Isten azt akarta, hogy az egész
föld felkészüljön Krisztus első eljövetelére, mint ahogy ma készül második
adventjének útja. A megalázó száműzetés éveinek végén az irgalmas Isten
Zakariás prófétával ezt az ígéretet küldte népének, Izráelnek: "Visszatérek
a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Akkor Jeruzsálemet igaz városnak
nevezik, a Seregek Urának a hegyét pedig szent hegynek." Népéről pedig ezt
mondta: "...az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és
igazán" (Zak 8:3, 8).
Ezek az ígéretek feltételesek voltak. Teljesedésük a nép
engedelmességén múlott. A zsidóknak nem lett volna szabad ismét elkövetniük
fogságuk előtti bűneiket. "Igazságos ítéletet hozzatok - intette az Úr
azokat, akik részt vettek az újjáépítésben -, szeretettel és irgalmasan
bánjatok egymással! Az özvegyet és az árvát, a jövevényt és a nyomorultat ne
zsákmányoljátok ki, és ne tervezzetek egymás ellen magatokban semmi
rosszat!" "Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet kapuitokban!"
(Zak 7:9-10; 8:16).
Gazdag mind a földi, mind a lelki jutalom, amit Isten ígért
azoknak, akik a gyakorlatban megvalósítják az igazságnak ezeket az alapelveit.
"Mert békességben vetnek - nyilatkoztatta ki az Úr -, a szőlő megadja
gyümölcsét, a föld megadja termését, az ég megadja harmatát, és mindezeket a
megmaradt nép tulajdonává teszem. És bár átkozottak voltatok a népek között,
Júda háza és Izráel háza, én megsegítlek benneteket, és áldottak lesztek"
(Zak 8:12-13).
A babiloni fogság kigyógyította a zsidókat a faragott képek
imádásából. Miután visszatértek földjükre, nagy figyelmet szenteltek a
vallásoktatásnak, és gondosan tanulmányozták azt, amit a törvénykönyv és a
próféták az igaz Isten imádásáról írtak. A helyreállított templomban lehetőség
volt az összes templomi szertartás végzésére. Zorobábel, Ezsdrás és Nehémiás
vezetői működése idején a nép ismételten elkötelezte magát Jahve parancsai és
rendeletei megtartására. Az azután következő jólét időszaka bőségesen
bizonyította: Isten kész elfogadni őket és megbocsátani nekik. Végzetes
rövidlátásuk miatt azonban ismételten elfordultak dicsőséges rendeltetésüktől,
és önzően kisajátították maguknak azt, ami sok embernek gyógyulást és lelki
megújulást hozott volna.
E mulasztásuk nagyon nyilvánvaló volt Malakiás idejében. Az
Úr hírnöke szigorúan foglalkozott azokkal a bűnökkel, amelyek megfosztották
Izráelt földi jólététől és lelki erejétől. A törvényszegőkkel szembeni
dorgálásában a próféta nem kímélte sem a papokat, sem a népet. "Az Úr
igéje, amelyet Malakiás által jelentett ki Izráelnek" az volt, hogy a múlt
tanulságait ne felejtsék el, és hogy a szövetséget, amelyet Jahve kötött Izráel
házával, hűségesen tartsák meg. Csak őszinte bűnbánat vonhatja maga után Isten
áldását. "Esedezzetek csak Istenhez - esdekelt a próféta -, hogy kegyelmezzen
meg nekünk!" (Mal 1:9).
Mai Bibliai szakasz: Jónás
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Más prófétákkal ellentétben Jónás
könyvének középpontjában ő maga, és Istennel való személyes kapcsolata áll. A
négy fejezeten át végig azt láthatjuk, hogy az Isten és Jónás közti összjáték
nagyon szoros és személyes jellegű. Én kicsit még irigylem is Jónást a
személyes, hallható párbeszédek miatt, ami köztük zajlik. Végül is melyikünk ne
szeretné, hogy Isten személyesen szóljon hozzá? Lehet, hogy Ő már most is
beszél hozzánk, mi viszont úgy döntünk, hogy becsukjuk a fülünket, így engedve utat
annak a kifogásnak, hogy: „Uram, nem hallottam, mit mondtál.”
Jónás nem tudta ezt a kifogást
felhozni, amikor Isten azt mondta neki, hogy menjen, és hirdesse az Úr üzenetét
Ninivében. Isten hangja és utasítása teljesen érthető volt. Hallod Isten hangját,
amint ezt mondja: „Ezen az úton járjatok”
(lásd Ézs 30:21)? Vagy nem veszel tudomást a hangjáról, hogy utána letagadhasd,
hogy hallottad? Ha nem hallod Isten hangját, amint hozzád szól, akkor már a
kereszténységed gyökerénél van problémád. Hogy miért? A mi Istenünk tegnap, ma
és örökké ugyanaz. Szólt az Ő népéhez az Ószövetségben, szólt hozzájuk az
Újszövetségben, és szól a népéhez ma is. Hogy honnan tudom? Hadd kérdezzem meg:
az Ő nyájához tartozol? Ha igen, akkor ezek a szavak neked szólnak: „Az én
juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem”
(lásd Jn 10:27).
Azt is felfedezhetjük a Zsid
3:7-8-ban, hogy Pál elvárta olvasóitól, hogy hallják Isten hangját: „Ezért, amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az
ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” A Jel 3:20-ban
pedig Jézus újra így szól hozzánk: „Íme,
az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja
az ajtót, bemegyek ahhoz.” Isten hangját csak egy darabig hagyhatjuk figyelmen
kívül, és Jónáshoz hasonlóan nekünk is szükségünk van egy „tengeri
szörny”-élményre ahhoz, hogy megtanuljunk Istenre hallgatni, és Őt követni.
Egyszer mindenki meghallja Isten
hangját, akkor azonban csak azok fognak a feltámadásra felébredni, akik már
hozzászoktak, hogy rendszeresen hallgassanak erre a gyönyörű hangra. János
beszélt erről az időpontról az 5. fejezet 28-29. verseiben: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra,
amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek.
Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az
ítéletre támadnak fel.”
Nyilvánvaló, hogy még Isten prófétai
sem immunisak a lelki hanyatlással szemben, és nem mindig figyelnek Isten
hangjára a mindennapi kis dolgokban, amik aztán a nagyobb, súlyos kimenetelű
„Jónás eseményekhez” vezetnek. Az utasítások követése nem tartozott Jónás
legjobb képességei közé, ő a nehéz úton tanulta meg, hogy igencsak érdemes
meghallani Isten hangját, és követni az utasításait. Remélhetőleg most te is
figyelsz és tanulsz, hogy gyorsabban reagálj Isten kéréseire.
Jim Ayer
Adventista Világrádió
124. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 59. fejezetéhez (december 17-23.).
Isten egy szőlőskertet
ültetett a föld szívébe– Jeruzsálem néven –, hogy aztán Izrael megvilágítsa a
világot. Isten álma az volt, hogy a föld minden tájáról származó emberek
osztozzanak a szőlőskertjében, sőt, be legyenek oltva, a vad ágak
csatlakozzanak az igaz tőhöz.
És egy rövid időre ez
is történt. Salamon király uralkodása alatt a világ minden tájáról származó
népeket – beleértve Sába rejtelmes királynőjét – odavonzotta Isten szőlőskertje
az Ígéret földjén.
Azonban ezt követően
elkezdtek a dolgok darabokra hullani. Amikor Izrael vezetői elkezdték
elveszíteni a hitüket, ugyanez történt a néppel is. Isten szőlőskertjét az
emberek kezdték megtaposni, és ezzel ezt a választ idézték elő Isten részéről:
„Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam,
hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!” (Ésa 5:4) Amikor Isten a
szőlőskertjéről beszél, amely „vad” szőlőt termett, a héber beushim szót
használja, amely bűzös, mérgező szőlőt jelent.
Mitől lett tehát Izrael
szőlőskertje rothadt? A rossz vezetőktől. Soha ne becsüljük alá a vezetők
hatalmát, legyenek jók vagy gonoszok. Amerre Izrael királyai tartottak, arra
tartott Izrael is. Szerencsére lesz Izraelnek egy végső királya: az igazi
szőlőtő, az élővíz, a világ világossága.
„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr
dicsősége rajtad feltámadt.” (Ésa 60:1)
Andy Nash
egyetemi tanár és
lelkész
Southern Adventist
University, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése