Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 58. fejezet 884. nap
Zakariással Jahve elmondatta a szenvedő Megváltóról:
"Kard! Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre!" (Zak 13:7) Isten
igazságos volta miatt Krisztusnak a bűnös ember helyetteseként és kezeseként
kellett szenvednie. Értenie kellett, mit jelent az igazságosság. Tudnia
kellett, mit jelent a bűnösnek Isten előtt közbenjáró nélkül állnia.
A Megváltó megjövendölte önmagáról a zsoltárírón keresztül:
"A gyalázat
összetörte szívemet,
egészen belebetegedtem.
Részvétre vártam, de
hiába,
vigasztalókra, de nem
találtam.
Ételembe mérget tettek,
szomjúságomban ecettel
itattak" (Zsolt 69:21-22).
Megmondta azt, ahogy bánni fognak vele: "Mert kutyák
vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet,
lábamat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám.
Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek" (Zsolt 22:17-19).
A "Megígért" keserves szenvedésének és kegyetlen
halálának e pontos leírásai, bár szomorúak, de ígérettel teljesek, mert Jahve
kinyilatkoztatta róla - "az Úr akarata volt az, hogy betegség törje
össze," - aki "fel is áldozta magát jóvátételül" a bűnért:
"...mégis meglátja
utódait, sokáig él.
Az Úr akarata célhoz
jut vele.
Lelki gyötrelmeitől
megszabadulva
látja őket, és
megelégedett lesz.
Igaz szolgám sokakat
tesz igazzá ismeretével,
és ő hordozza bűneiket.
Ezért a nagyok között
adok neki részt,
a hatalmasokkal együtt
részesül zsákmányban,
hiszen önként ment a
halálba,
hagyta, hogy a bűnösök
közé sorolják,
pedig sokak vétkét
vállalta magára,
és közbenjárt a
bűnösökért" (Ézsa 53:10-12).
A bűnösök iránti szeretete indította Krisztust a megváltás
árának megfizetésére. "Amikor látta, hogy nincs ott senki, és elámult,
hogy nincs, aki közbelépjen"; senki más nem válthatta ki az embert az
ellenség hatalmából. "...saját karja segítette őt, saját igazsága
támogatta" (Ézsa 59:16).
"Ez az én szolgám,
akit támogatok,
az én választottam,
akiben gyönyörködöm.
Lelkemmel ajándékoztam
meg,
törvényt hirdet a
népeknek" (Ézsa 42:1).
Életvitelébe nem vegyült önérdek. Az a hódolat, amellyel a
világ a rangnak, a gazdagságnak és a képességnek adózik, idegen volt Isten Fia
előtt. A Messiás semmilyen emberi eszközt nem vett igénybe, hogy hűséget vegyen
vagy hódolatot követeljen. Énjének tökéletes megtagadását ezek a szavak
vetítették előre:
"Nem kiált, nem
lármáz,
és nem hallatja szavát
az utcán.
A megrepedt nádszálat
nem töri össze,
a füstölgő mécsest nem
oltja el..." (Ézsa 42:2-3).
A Megváltó egészen másként viselkedett az emberek között,
mint korának tanítói. Soha nem hangoskodott, nem vitatkozott, nem imádkozott
tüntetően, és nem tett semmit azért, hogy dicsőítsék. A Messiás Istenben
rejtőzött el, és Isten pedig megmutatkozott Fiának jellemében. Isten ismerete
nélkül az emberiség örökre elveszne. Mennyei segítség nélkül az emberek egyre
mélyebbre süllyednének. Életet és erőt kell kapniuk a világ Alkotójától. Az
ember hiányait nem lehet másképpen kielégíteni.
A továbbiakban ez a prófécia hangzott el a Messiásról:
"Nem alszik ki, és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a
földön; tanítására várnak a szigetek." Isten Fia "igazsága érdekében
akart... nagy és felséges tanítást adni" (Ézsa 42:4, 21). Nem csökkentette
a törvény fontosságát és követelményeit. Inkább magasra emelte, és ugyanakkor
megszabadította e mennyei elveket az emberek által ráhelyezett terhektől. E
terhek sok embert elcsüggesztettek, amikor igyekeztek Istennek tetszően
szolgálni.
Mai Bibliai szakasz: Ámos
7
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a fejezet Ámós öt
látomásából hármat ír le, amelyek az Izraelre váró ítéletről (1-9. vers) és az
Amáziással, Béthel papjával való összeütközéséről szólnak (10-16. vers).
Az első ítélet az éhínség
(1. vers). A sáskák, Isten haragjának eszközei özönlik el a földterületet, hogy
elpusztítsák annak szépségét és termését, ennek következtében pedig éhínség
sújtsa lakóit. Isten hosszan tűr népéért, de nem mindig, különösen akkor nem, amikor
ennyi gonoszságra vetemednek. Mégis, az ítéletben benne volt Isten kegyelme. A
rovarok csak a sarjút pusztították, ami kevésbé értékes az első terméshez képest.
Jegyezzük meg, hogy az a kegyelem, amit Isten ad nekünk, sokkal nagyobb jelentőségű és értékesebb, mint az, amit megvon tőlünk. Ez a tudat arra kellene, hogy ösztönözzön, hogy hálás szívvel rendeljük alá magunkat az Ő akaratának akkor is, amikor csalódások érnek.
Látva a sáskák szörnyű munkáját, Ámós közbenjárt Izraelért (2. vers). A próféták feladata volt imádkozni azokért az emberekért, akiknek prófétáltak, így bizonyítva, hogy bár ítéletet hirdetnek az emberek ellen, mégsem gyönyörködnek pusztulásukban. A tűz általi ítéletről szóló látomásban (4. vers) Isten megmutatja, hogy sokféle módon tudja alázatra nevelni a bűnöst. A perzselő szárazság tüze, melyet Isten hívott elő, szörnyű dolgokat tett; a legmélyebb víztározókat is kiszárította, mutatva, hogy Isten látogatásait semmi sem állíthatja meg. A próféta ismét közbenjárt a bűnösökért. Elismerte, hogy Izrael népe az ellenséges seregek korábbi pusztításai miatt igen megfogyatkozott. Az Úr újra megenyhült, és elhalasztotta az ítéletet, mert a prófétai közbenjárás valóságosan megváltoztatja Isten viszonyulását a néphez.
A harmadik látomás, a
függőón (7. vers), emlékeztet minket, hogy Izrael egy erős fal volt, melyet az
Úr emelt. De most Isten a falon áll a mérőónnal, és nem azért, hogy szilárdan
tartsa a falat, hanem, hogy megmérje, és ítéletet hozzon rá, mert nem felelt
meg elvárásainak. A büntetés ezúttal bizonyos. Jegyezzük meg: eljön az idő, amikor
már azokat sem menti meg többé az Úr, akiket korábban igen sokszor megkímélt.
Ámós többszöri közbenjárása ellenére Izrael tovább vétkezik. Sőt, üldözte a prófétát. Amáziás, a bétheli aranyborjú-imádati hely főpapja, panaszkodott Jeroboám királynak a próféta miatt, de véletlenül sem említette meg a próféta imáit a népért. Figyeljük meg, hogy a szentséget tettető főemberek gyakran a valóban szent életű személyek legádázabb ellenségei.
Ámós ott prófétált, ahova Isten kinevezte (14, 15. vers). Bizonyságot tett arról, hogy Isten akkor hívta el őt, amikor még csak egy marhapásztor volt, és nem azért, hogy féljen az emberektől, hanem, hogy Isten akaratát teljesítse. A talentumai Istentől származtak (12. vers). Próféta volt, nem végzettsége szerint vagy főállásban, hanem mert Isten elhívta, hogy megdicsőítse Őt, szolgálja az embereket és jót cselekedjen.
Ámós elítéli Amáziást, amiért elutasítja Isten ítéletét (16-17. vers). Amikor pedig Amáziás el akarta hallgattatni Amóst, a próféta megjövendölte neki a felesége és gyermekei sorsát. A feleségét prostituáltként fogják kezelni, a fiai és lányai háborúban halnak meg kard által, a pap pedig élni fog, hogy mindezt lássa, majd pedig fogságba viszik, és idegen földön hal meg. Mivel bálványimádatra tanította a népet, ezért Isten megállítja ebben a bűnben. Sajnos néha látnunk kell azt, hogy másokat mi vezetünk bűnbe, ezért Isten ítélete miattunk sújtja őket.
Deepati Vara Prasad
123. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 58. fejezetéhez (december 10-16.).
Jaycee Dugardot 11 éves
korában elrabolták, és 18 évet szenvedett rabságban. Ezt követően egy
rendőrnővel szemben ültették le, miközben egy tőle elkülönített szobában a
fogvatartóit kérdezte ki a rendőrség, akik a család körülményei kapcsán fogtak
gyanút.
Jaycee egy ideig nem
mondott szinte semmit. Sőt, ami azt illeti, kiállt az őt elrablók mellett, ők
ugyanis olyan mértékben átnevelték a gondolkodását, hogy úgy tartotta, a
fogságban töltött élete a normális, és hogy az az új név, amit adtak neki, a
valódi személyazonosságát jelenti. Végül a rendőrnő megkérdezte Jaycee-t, hogy
mi a valódi neve. Jaycee ledermedt. Félt attól is, hogy kiejtse a száján, ezért
inkább leírta egy papírra: Jaycee Dugard.
Soha nem volt tervbe
véve, hogy az egymást szerető emberek közötti kötelék megszakadjon, sem
elrablás, sem válás, sem halál révén. Az emberek Istentől való elszakadása
azzal a két emberrel kezdődött, akik az Édenkertben összezavartan, meztelenül
és megszégyenülve elbújtak. Az évek múltával a szakadás miatti távolság tovább
nőtt, még azoknál az embereknél is, akiket maga Isten választott ki, hogy a
világ áldására legyenek.
Dániel könyvében
azonban egy ígérettel találkozunk: egy Felkent (a héber Messiás) fog jönni (Dán
9:24-25). Ugyanez a Felkent valamikor az Édenkertet járta körbe az állatok
között, egy fiatal férfit és nőt keresve: „Hol vagytok?” Aztán visszatért,
ezúttal egy sötét barlangistállóba, ahol állatok vannak, itt újszülöttként
láthatjuk egy fiatal férfival és nővel. Azért jött, hogy áthidalja az
elszakadás miatti szakadékot, hogy újra egyesüljön az emberi fajjal, hogy véget
vessen a bűnnek, hogy a gonoszságért engesztelést, örökké tartó megigazulást
szerezzen, hogy újjá tegyen mindent. Az Isten ismét velünk van.
Andy Nash
egyetemi tanár és lelkész
Southern Adventist
University, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése