Higgyetek az Ő prófétáinak - december 03 - VASÁRNAP - Hóseás 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 57. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezet 874. nap

57. Reformáció

Júda népe ünnepélyesen és nyilvánosan megfogadta, hogy engedelmeskedik Isten törvényének. De amikor Ezsdrás és Nehémiás befolyása nem volt közvetlenül érezhető, sokan elfordultak az Úrtól. Nehémiás egy időre visszatért Perzsiába. Míg távol volt Jeruzsálemtől, bűnök lopództak be, és félő volt, hogy megrontják a nemzetet. A bálványimádók nemcsak a városban vetették meg lábukat, de jelenlétükkel még a templom körzetét is megfertőzték. Házasság útján barátság jött létre Eliasib, a főpap családja és Izráel elkeseredett ellensége, az ammonita Tóbiás között. E szentségtelen kapcsolat következményeként Eliasib megengedte Tóbiásnak, hogy elfoglalja a templomhoz tartozó egyik helyiséget, amelyet addig a nép tizedének és adományainak tárolására használtak.

Isten Mózes által kijelentette, hogy az ammonitákat és moábitákat örökre ki kell zárni népe gyülekezetéből Izráellel szembeni kegyetlenségük és árulásuk miatt. Lásd: 5Móz 23:3-6! E parancsot semmibevéve a főpap eltávolította az Úr házának kamrájában tárolt adományokat, hogy helyet adjon a kitiltott nemzetség e képviselőjének. Így kedvezett Isten és igazsága ellenségének. Ennél jobban nem sérthette volna meg Istent.

Amikor Nehémiás Perzsiából visszatérve megtudta, hogy milyen arcátlanul megszentségtelenítették a templomot, azonnal intézkedett a betolakodó eltávolításáról. "Ezt én igen rossznak tartottam - mondja -, ezért kidobattam a kamrából minden holmit, ami a Tóbijjá házából való volt. Azután megparancsoltam, hogy tisztítsák meg a kamrát, és visszahordattam oda az Isten házához tartozó edényeket, adományokat és tömjént."

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 14

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+14&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+14&version=NT-HU

Isten kész elfogadni Izrael igaz bűnbánatát és visszatérését Hozzá. Ezért Hóseás próféta így szól: „Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt!” (14:2).  Isten szeretné tőlük hallani, hogy „Kérünk, vedd el a mi álnokságunkat és fogadj vissza minket. És utána felajánljuk Neked ajkaink gyümölcsét” (14:2 Septuaginta fordítás, Ézsaiás 57:19). Az ajkak gyümölcsei azt jelentik, hogy Istennek tetszően megvalljuk bűneinket. Ez a „nehéz ajkúság” (2Móz 6:12). „Nem fogunk megbízni Asszíriában többé. Sem Egyiptom szekereiben és lovaiban. Nem imádunk többé bálványokat. És kegyelmet nyerünk Istentől, amikor nem Asszíriától, Egyiptomtól és a bálványoktól fogunk függni (Hós 14:4).

Ez lesz az a pillanat, mikor Isten megáldja Izraelt, és örömmel fogadja vissza  tékozló népét (14:5). Ha Izrael növény lenne, Isten a párát, mint harmatot adná számára. Izrael liliomként virágozna, és gyökerei olyan erősek lennének, mint a libanoni cédrusnak (14:7). Úgy viselné gondját Izraelnek, mint egy értékes gabonaföldnek vagy egy különleges szőlőültetvénynek (14:7). Az mondanák népének tagjai: „Nincs semmi közöm többé már a bálványokhoz, melyeket a saját kezünkkel készítettünk.” Ekkor Isten így válaszolna: „Elfogadom a megbánásotokat és ezentúl úgy fogtok nőni, mint a zöld ciprus. Örömmel fogtok énekelni, és rengeteg gyümölcsöt fogtok teremni, amelyek Tőlem származnak” (14:8).

Ekkor Hóseás próféta egy összefoglaló felhívást intéz az olvasóihoz és hallgatóihoz: „Kicsoda az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útjai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtuk” (10. vers). Bízzunk Istenben, és ne okozzunk Neki csalódást, Aki várja tékozló gyermekeinek visszatérését!

Yoshitaka Kobayashi

122. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezetéhez (december 3-9.).

Gondolkoztunk már azon, hogy mit is jelent valójában a reformáció? Úgy tűnik, hogy a világban lévő dolgok beszivárogtak az életünkbe és az egyházunkba, csak úgy, mint Nehémiás idején.

Volt idő, amikor úgy gondoltam, nem kell nagy ügyet csinálni a különböző hitűek közti összeházasodásból. Azonban a személyes tapasztalatomat követően ma már elmondhatom, hogy tökéletesen értem, hogy miért reagált úgy Nehémiás, ahogyan tette.

A néhai férjem elkezdett ugyan gyülekezetbe járni, de ahogy telt az idő, felhagyott vele, és aztán lassacskán visszahátrált a világba. Azon kaptam magam, hogy tulajdonképpen egyedülálló szülőként vagyok jelen a gyermekeimmel a gyülekezetben. Mindazonáltal úgy döntöttem, hogy hűségesen ragaszkodom Isten igéjéhez, csak úgy mint Nehémiás idején Isten népének a tagjai. Ugyanakkor láttam más barátokat is, akik azt választották, hogy a párjuk világi életét követik, és végül elhagyták az egyházat is.

Isten ismeri azokat az embereket, akiket hitvesünknek választunk, azokat a dolgokat, amiket nézünk és hallgatunk, és ezek mind hatnak ránk lelkileg. Ezek a fejezetek éppen időben találtak meg engem, mivel azért imádkoztam Istenhez, hogy tisztítsa meg, ami rosszat csak talál az életemben, és teljes reformációt adjon a szívemben.

Nehémiáshoz hasonlóan emlékezzünk, miért is vagyunk itt, és végezzük el a munkát!

Jill Simpson Palffy

Westminster hetednapi adventista gyülekezet

Dél-Karolina, USA

Fordította: Gősi Csaba