2017. november 14., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 14 - KEDD - Dániel 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51. fejezet 855. nap

Mindenütt, ahol Ezsdrás munkálkodott, új lelkesedéssel kezdték tanulmányozni a Szentírást. Tanítókat jelöltek ki a nép oktatására. Isten törvényét felmagasztalták és dicsőségessé tették. A próféták könyveit kutatták. A Messiás jövetelét megjövendölő szakaszok reményt és vigaszt hoztak sok szomorú és megfáradt szívnek.

Több mint kétezer év telt el azóta, hogy Ezsdrás "szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét" (Ezsd 7:10), de az idő múlása nem csökkentette kegyes példája befolyását. Odaszentelt életéről szóló feljegyzés századokon át sok embert arra indított, hogy "...kutassa és teljesítse az Úr törvényét".

Ezsdrás indítéka emelkedett és szent volt. Minden tettében az emberek iránti mélységes szeretet vezérelte. A szándékosan vagy tudatlanságból vétkezők iránti szánalma és gondoskodó szeretete mutasson példát azoknak, akik reformokat szeretnének megvalósítani. Isten szolgája legyen sziklaszilárd ott, ahol helyes elvekről van szó, de egyszersmind tanúsítson együttérzést és türelmet is. Ezsdráshoz hasonlóan tanítsa a vétkezőket az élet útjára, lelkükbe vésve az igaz tettekre késztető elveket.

Korunkban, amikor Sátán sokféleképpen igyekszik elvakítani az embereket Isten törvényének kötelező érvényű követelményeivel szemben, szükség van olyan emberekre, akiknek tevékenysége nyomán sokan "remegve gondolnak Istenünk parancsolatára" (Ezsd 10:3). Szükség van igazi reformátorokra, akik a vétkezők figyelmét a nagy Törvényadóra irányítják, és megtanítják őket arra, hogy "az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket" (Zsolt 19:8). Szükség van a Szentírásban jártas emberekre, akiknek minden cselekedete megdicsőíti Jahve törvényeit; akik el akarják mélyíteni mások hitét. Tanítókra van szükség - oh, milyen nagyon! -, akik az emberek szívében tiszteletet és szeretetet ébresztenek a Szentírás iránt.

Ma az elterjedt bűnözés nagymértékben annak tulajdonítható, hogy az emberek nem tanulmányozzák a Szentírást és nem engedelmeskednek tanításának. Amikor Isten szavát félreteszik, visszautasítják erejét is, amely megfékezi a természetes szív gonosz indulatait. Az emberek a testnek vetnek, és a testből aratnak romlottságot.

A Biblia elvetésével jár az Isten törvényétől való elfordulás is. Az az elmélet, hogy az ember felszabadult a mennyei előírásoknak való engedelmesség alól, gyöngíti erkölcsi felelőssége erejét, a gonoszság zsilipeit pedig megnyitja a világ felé. Elsöprő áradatként zúdul át a törvénytelenség, kicsapongás és romlottság. Mindenütt irigység, gyanúsítgatás, képmutatás, elhidegülés, versengés, viszály, a szent megbízatások elárulása és a bűnös szenvedélyekben való elmerülés tapasztalható. A vallási elvek és tantételek egész rendszere, amelynek a társadalmi élet alapját és vázát kellene képeznie, düledező, omladozó építménynek tűnik.

A föld történelmének utolsó napjaiban az a hang, amely a Sínai-hegyről szólt, még mindig mondja: "Ne legyenek más isteneid rajtam kívül" (2Móz 20:3). Az ember szembehelyezkedik Isten akaratával, de nem tudja elnémítani e parancs szavát. Az emberi értelem nem térhet ki a magasabb hatalom iránti kötelezettség elől. Bővölködhet elméletekben és feltevésekben, megkísérelheti szembeállítani a tudományt a kinyilatkoztatással, hogy eltegye az útból Isten törvényét; de egyre hangosabban hangzik a parancs: "Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" (Mt 4:10).

Mai Bibliai szakasz: Dániel 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ebben a fejezetben Dániel áttér a történelemről a próféciákra. Ez nem úgy történt, hogy Dániel élete végéhez közeledett, és mint idős ember elkezdett álmokat és látomásokat látni, ezért az utolsó hét fejezet tele van az ő saját álmaival. Ezek az álmok Istentől származtak.

Ahogy a korábbi fejezetben láttuk, Nabonidus, Nabukodonozor fia elhagyta Babilont, hogy egy másik városban lakjon, ahol saját vallásának hódolhatott. Mindent átadott fiának, Belsazárnak, aki Nabukodonozor unokája volt. Abban az évben egyik éjszaka Isten egy álmot adott Dánielnek, amely több részletből tevődik össze. Egészen furcsa testfelépítésű állatok jöttek fel a nagy tengerből az ég négy szele felől (1-3. vers). A vadállatok oroszlánra, medvére, párducra hasonlítottak, és volt egy negyedik is, ami semmilyen ismert állatra sem hasonlított. Az állatok időrendben érkeztek, egyik a másik után (4-7. vers). Ahogy Dániel a negyedik, szarvakkal rendelkező rettenetes állaton tűnődik, „egy másik kis szarv emelkedett ki közülük, az előző szarvak közül pedig három letört előtte” (8. vers - új prot. ford.).

Az első, oroszlánhoz hasonló állatnak szárnyai voltak, de azokat kitépték, majd szárny nélkül felemeltetett a földről, és lábra állt, mint egy ember és Isten emberi szívet adott neki. Ezek az állatok végzik a tevékenységüket, de nem Isten tudta és beavatkozása nélkül. A medve kinézetű állat nem maga feküdt az egyik oldalára, hanem „az egyik oldalára fektették” (angol fordítás). Azt tette, amit neki egy Felsőbb Hatalom parancsolt. A párduchoz hasonló állatnak „hatalom adatott”, így tehát a történelem és politika nem csupán egy ember alkotta mű. A negyedik állat egy üldöző hatalom, amely széttaposta és felfalta áldozatait. A kicsiny szarvnak, amely a 10 között nevekedett „emberhez hasonló szemei voltak, és nagyokat szóló szája” (8. vers).

Az állatok után Dániel felállított királyiszékeket látott, és egy másikat is, amelynek tűzkerekei voltak és az Öregkorú ült azon (9. vers), aki nem más mint maga Isten. Isten az, aki meghatározza a vadállatok tevékenységének és létezésének idejét (11-12. vers). Dániel megtanulta, hogy Isten támaszt és dönt birodalmakat. Egyeseknek megengedi, hogy tovább létezzenek, másoknak meg, hogy megszűnjenek létezni. Megfosztatnak hatalmuktól, és ezt a megfosztást a mennyben döntik el. A negyedik állat a nagyokat szóló szájával végül megsemmisül. A végrehajtó ítéletben, amit Dániel látomásában látott, úgy döntöttek felőle, hogy tűz által végleg megsemmisüljön. Ez nemcsak a római birodalmat jelenti, hanem utódját, a Szent Római Birodalmat is.  

Ezen a ponton Dániel nagyon összezavarodott, és aggasztotta a mennyei ítélet jelenete, ezért odament „egyhez az ott állók közül” és megkérdezte mindezek jelentését (15-16. vers), aki megmondta neki, hogy miután ezek a vadállathoz hasonló birodalmak megszűnnek létezni, a magasságos egek szentjei örökre átveszik az országot (17-18. vers).  

Ez nem a fogságban lévő, pszichikailag kimerült Dániel utópiája az örök békességről. Ez a jövő történelme, amelyet az Úr látomásban elvonultatott Dániel szeme előtt egy hosszú éjszakai álomban. Dániel szomorú volt és egy kicsit összezavarodott is a negyedik állat miatt, ezért többet akart tudni róla (19. vers). Különösen a kicsiny szarvról akart többet megtudni, aki kérkedően beszélt (20. vers). Dániel látta, hogy a kicsiny szarv háborút indít a szentek ellen (21. vers). Ez az üldözés a mennyei ítélet bekövetkeztéig fog tartani, addig, amíg el nem jön az Öregkorú, és le nem győzi az elnyomót (22. vers). 

A szenteknek kedvező ítélet csak a mennyei vizsgálati ítélet után következik be, akkor, amikor az idő eljön és a magasságos egek szentjei veszik az országot, de nem előtte. A kis szarv jelentését elmagyarázzák Dánielnek (25. vers): sokat szól majd a Felséges ellen, üldözi a szenteket, és megpróbálja megváltoztatni az időket és a törvényt. Ez az üldözési korszak Justinianus császár uralkodásának idején kezdődött el, és ennek az időtartamát úgy adja meg a látomás, hogy „ideig, időkig és fél időig”, ami egy olyan kifejezés, amit a kumráni szövegek megőriztek. Az „idő” kifejezés 360 napot jelöl, az „idők” 360 nap x 2 és a „fél idő” 180 napot. Ezeknek a számoknak az összege 1260 nap, minden napért egy év, vagyis 1260 év. Dániel próféta matematikája azonos Jánosnak a Jelenések könyve 12:6 matematikájával, amely konkrétan kimondja az 1260-as számot.       

Az írnok, akinek Dániel saját jegyzetéből diktál, az utolsó versnél abbahagyja az arám nyelvet, ahogy a kumráni szövegekben is láthatjuk. A 8. fejezetnél visszaáll a héberre, és így ír a könyv végéig.

Drága Istenünk!
Dániel nem mondhatta el, és nem írhatta le a jövő történetét anélkül, hogy ne látta volna meg a te kezdet az események változásaiban. A mi napjainkban is a te karod vezeti a hűséges maradék magvát, hogy ne váljon a gyom maradékává. Vezess Urunk! Ámen!

Koot van Wyk

120. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51-52. fejezeteihez (november 12-18.).

Milyen csodálatosak e fejezetek, amelyek a rendelkezésünkre állnak, hogy segítsenek megérteni a megújulás és reformáció alapelveit!

Ezsdrás reményt és bátorítást hozott azoknak, akik súlyos terhet cipeltek a prédikálásban vagy a szolgálatban. A Babilonból Jeruzsálembe vezető, veszéles útján, emberi erők védelme nélkül, Ezsdrás csapata abból merítette az erőt, és az által növekedett a hitben, hogy imára és dicsőítésre fordította ideje egy kijelölt részét. Ez által megerősödve készen álltak arra, hogy pozitív befolyást gyakoroljanak azok körében, akik lelkileg nemtörődömmé váltak Jeruzsálemben.

Ezsdrás elborzadva fedezte fel a zsidók sokaságát, akik elszakadtak az Istenhez és az Ő törvényéhez való hűségtől, különösképpen a hitetlenekkel való házasság területén. Tapintattal és könyörületesen hívta fel népe figyelmét a Szentírás tanulmányozására és a hűséges Istenükhöz való, teljes visszatérésre.

Nehémiás számára Isten a buzgó imákra válaszul tárta fel a célját. Nehémiás azonban a Jeruzsálembe tartó missziós útjára nem csak imával felszerelkezve indult el. Szisztematikusan eltervezte, hogy mire lesz szüksége ahhoz, hogy Jeruzsálem falainak újjáépítésével egyetemben a város lakóinak hitét is helyreállítsa.

Isten ma is hívja népét megújulásra és reformációra, ezzel készítve fel bennünket a végső, nagy konfliktusra, amely hamarosan kirobban ezen a nagyészt közömbös bolygón. Ehhez a reformációhoz ismét szükség lesz hitre, imára és következetes tervezésre, amely az Ő népe szívében a kegyelem mennyei királyságának felépítését eredményezi.

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése