Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 52. fejezet 857. nap
52.
Az alkalmak embere
Nehémiás, a héber foglyok egyike, befolyásos és megtisztelő
helyet foglalt el a perzsa királyi udvarban. Pohárnokként szabad bejárása volt
a királyhoz. Állásánál fogva, valamint képességei és megbízhatósága
eredményeként az uralkodó barátja és tanácsadója lett. A király kegyének
élvezője azonban - jóllehet fény és ragyogás vette körül - nem feledkezett el
Istenről, sem népéről. Szívében a legmélyebb érdeklődéssel fordult Jeruzsálem
felé. Reménysége és öröme e város jólétéhez fűződött. Nehémiás által akart
Isten áldást hinteni népére atyáik földjén. A perzsa udvarban való tartózkodás
készítette fel arra a munkára, amelyre Isten elhívta.
A zsidó hazafi Júdából érkező hírvivőktől megtudta, hogy
Jeruzsálemre, a kiválasztott városra a próba napjai köszöntöttek. A hazatért
foglyokat megpróbáltatás és gyalázat érte. A templom és részben a város is
újjáépült, de a helyreállítás munkáját akadályozzák, a templomi szolgálatokat
zavarják, és a népet nyugtalanítja, hogy a város fala jórészt még mindig
romokban hever.
A bánattól lesújtott Nehémiás nem tudott sem enni, sem
inni. "...sírtam és gyászoltam, böjtöltem..." - mondta. Fájdalmában a
mennyei Segítőhöz fordult. "...imádkoztam - folytatta - a menny Istene
előtt." Őszintén megvallotta a maga és népe bűneit. Esedezett, hogy Isten
védje meg Izráel ügyét, adja vissza bátorságukat és erejüket; segítse őket Júda
puszta helyeinek felépítésében!
Imádkozás közben Nehémiás felbátorodott és hite
megerősödött. Ajka megtelt szent érvekkel. Hivatkozott arra, hogy
gyalázkodásokat fognak Istenre szórni, ha népe, amely most visszatért hozzá,
gyenge és elnyomott marad. Kérte az Urat, hogy teljesítse ígéretét: "...ha
megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat: még ha
az ég szélén lennének is azok, akiket eltaszítottam közületek, onnan is
összegyűjtöm és elviszem őket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott
legyen nevemnek lakóhelye." Lásd: 5Móz 4:29-31! Az ígéretet Isten Mózes
által küldte Izráelnek, mielőtt Kánaánba léptek. Az ígéret századokon át
változatlan maradt. Isten népe most bűnbánattal és hittel visszatért Urához. A
mennyei ígéret valóra válik.
Nehémiás sokszor öntötte ki szívét népe sorsa miatt. Most,
imádkozás közben, szent elhatározás formálódott lelkében. Eltökélte, hogy ha
megkapja a király jóváhagyását, valamint a szükséges támogatást eszközök és
anyagok beszerzésére, vállalja a falak újjáépítését és Izráel nemzeti erejének
helyreállítását. Kérte az Urat, indítsa a királyt jóindulatra iránta, hogy
terve megvalósulhasson. "Adj ma sikert szolgádnak - esedezett -, és add,
hogy legyen hozzá irgalmas az az ember!"
Mai Bibliai szakasz: Dániel
9
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Megerősítve azt a
tényt, hogy Gobryas-t Círus tette királlyá Babilon felett, Dániel Gobryas
uralkodói nevét – a méd Dárius – alkalmazza, aki „királlyá tétetett vala a Káldeusok országán” (1. vers). Most, hogy
túl volt a 6. fejezet eseményein, az oroszlánok vermével kapcsolatos
tapasztalaton, Dániel elkezdte tanulmányozni Jeremiás próféta jövendöléseit,
amelyekből megértette, hogy „hetven
esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain” (2. vers). A próféták nem
mindig értenek meg mindent és időnként zavarba ejtik őket olyan dolgok,
amelyekről más próféták beszéltek.
Korábbi álmaiból Dániel
megláthatta Isten kezét a történelemben. Most azonban az a kérdés
foglalkoztatta, hogy a Jeremiás által említett hetven év mikor jár le és
Jeruzsálemet mikor építik újjá. Ha Jeruzsálem továbbra is romokban marad, mikor
lesz ennek vége? Ezért meg kellett kérdeznie, hogy mi fog történni ezután.
Tehát az Úrhoz fordult és hozzá esedezett (3. vers). Böjtölt és bűnvallomást
tett (4. vers), amibe önmagát is besorolta: „Vétkeztünk
és gonoszságot míveltünk” (5. vers). „eltávoztunk
a te parancsolataidtól és ítéleteidtől. És nem hallgatánk a te szolgáidra, a
prófétákra” (6. vers). Ez egy olyan probléma, amivel mi is gyakran
találkozunk napjainkban.
A fogság bűneik miatt
következett be (7. vers), és mindnyájukat szégyen borította (8. vers). De mégis
fellázadtak. Dániel kegyelemért és bocsánatért könyörög Istenhez (9. vers).
Felsorolja neki szombatrontásaikat és törvényszegéseiket, a prófétaság Lelkének
elutasítását (10. vers) és azt hogy megtagadták az Istennek való
engedelmességet (11. vers). A csapás mindennek a következménye (12. vers), de a
csapás ellenére sem tértek vissza Istenhez és nem figyeltek igazságaira (13.
vers). Az olyan mondásokra, hogy „félre a hitelvekkel”, Dániel rámutatott arra,
hogy az igazi vallásosság megköveteli a hitelveknek való engedelmességet,
amelyeket a Szentírás ad és tanít.
Az igaz Istennek
cselekednie kell. Nem hagyhatja figyelmen kívül a bűnt, és nem köthet
kompromisszumot (14. vers). Elismerve gonoszságukat és azt, hogy Isten nem
tehet saját természete ellenére (15-16. vers) valamint azt, hogy a nemzetek
gyalázatává lettek, Dániel könyörög Istenhez, hogy hozzon megoldást az ő
helyzetükre (17. vers). Mivel Jeremiás azt mondta, hogy Jeruzsálem romos
állapota hetven évig fog tartani, Dániel arra kéri Istent, hogy gondoljon az
elpusztult Jeruzsálemre (18. vers). Arra sürgeti Istent, hogy hallgassa meg
őket és cselekedjen (19. vers). Miközben imádkozott, Gábriel angyal gyorsan
odarepült hozzá az estéli áldozat idején (21. vers), hogy válaszoljon
kérdéseire (22. vers). Amikor Dániel elkezdett imádkozni Istenhez, az Atya
válaszolt, és Krisztus elküldte Gábrielt, hogy menjen el, és segítsen Dánielnek
(23. vers). „Amikor könyörögni kezdtél,
egy kijelentés hangzott el, és én azért jöttem, hogy elmondjam azt neked”
(23. vers – új prot. ford.).
A hetven hetet
lemetszették (24. vers) a 2300 nap/év próféciából, amelyről Dániel korábban
beszélt. A két prófécia ugyanabban az időpontban kezdődött, de a „hét hét” azaz
490 esztendő hamarabb véget ér, miközben a hosszabb, 2300 nap/év prófécia
tovább halad.
Dániel megtudta, hogy
lesz egy rendelet (amelyről mi már tudjuk, hogy Ezsdrás hetedik évében azaz Kr.
e. 457-ben megtörtént) Jeruzsálem újjáépítéséről és ettől az időponttól
számítódik a prófécia a Messiás eljöveteléig (25. vers). Nem arról van szó,
hogy 7 hét van a Messiás eljöveteléig és 62 hét alatt épül fel a város, hanem 7
hét városépítés és ez után 62 héttel fog megjelenni a Messiás, és mindez a
rendelet idejével kezdődik el.
Jézust 27-ben
Keresztelő János megkereszteli, a Szentlélek felkeni, és az Atya igazolja őt
egy mennyből jövő hanggal. Dániel megdöbbenésére az újjáépített Jeruzsálemet a
rómaiak újra lerombolják majd (26. vers): „a
várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe.”
A háború folytatódni
fog a vég idejéig (26. vers). Ez a pusztítás el van rendelve (26. vers) a
kezdőpont, azaz 538 és a végpont 1798 között. Jézus a Messiás sokakkal örök
szövetséget fog kötni, ami magába foglal mindenkit, aki elfogadja Őt személyes
Megváltójának (27. vers). Amikor Krisztus itt élt, véget vetett a földi
szentély szolgálatának, de tovább folytatta a papi, majd pedig a főpapi
szolgálatot a mennyei szentélyben (27. vers).
Dániel sokkoló
jeleneteket látott arról, hogy a lelki Izrael szenvedni fog: a felkent Messiást
ki fogják irtani a 490 éves prófétai időszak végén, a Templomot le fogják
rombolni és az „utálatosság” annak a szárnyain fog szállni, aki lerombolta a
Templomot Kr. u. 70-ben. Ez egy meghatározott időszakban fog történni, amelyet
Dániel a 7. fejezetben megad, mint „időt, időket és az időknek felét”, azaz
1260 évig. Dániel felfogta, hogy a Messiás nem az ő idejében fog megjelenni, és
ez az időfolyosó sokkal hosszabb, amint ahogy ő ezt elvárta volna. Két évvel
később Isten egy másik látomást adott neki, amelyben sokkal részletesebben
körvonalazta a történelmet egészen a vég idejéig. Ekkor Isten arról értesítette
Dánielt, hogy nyugodni fog egészen a feltámadásig. Erről majd a következő
fejezetekben olvashatunk.
Szerető Istenünk!
Mindnyájan reménykedünk abban, hogy eljön az új Jeruzsálem,
az új Föld, és megoldást nyer a világ minden pusztítása és utálatossága.
Nyugalmat találunk abban a tudatban, hogy te meg fogod oltalmazni maradék
népedet mindezekben. Ámen!
Koot van Wyk
120. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51-52. fejezeteihez (november
12-18.).
Milyen csodálatosak e
fejezetek, amelyek a rendelkezésünkre állnak, hogy segítsenek megérteni a
megújulás és reformáció alapelveit!
Ezsdrás reményt és
bátorítást hozott azoknak, akik súlyos terhet cipeltek a prédikálásban vagy a
szolgálatban. A Babilonból Jeruzsálembe vezető, veszéles útján, emberi erők
védelme nélkül, Ezsdrás csapata abból merítette az erőt, és az által növekedett
a hitben, hogy imára és dicsőítésre fordította ideje egy kijelölt részét. Ez
által megerősödve készen álltak arra, hogy pozitív befolyást gyakoroljanak azok
körében, akik lelkileg nemtörődömmé váltak Jeruzsálemben.
Ezsdrás elborzadva
fedezte fel a zsidók sokaságát, akik elszakadtak az Istenhez és az Ő
törvényéhez való hűségtől, különösképpen a hitetlenekkel való házasság
területén. Tapintattal és könyörületesen hívta fel népe figyelmét a Szentírás
tanulmányozására és a hűséges Istenükhöz való, teljes visszatérésre.
Nehémiás számára Isten
a buzgó imákra válaszul tárta fel a célját. Nehémiás azonban a Jeruzsálembe
tartó missziós útjára nem csak imával felszerelkezve indult el.
Szisztematikusan eltervezte, hogy mire lesz szüksége ahhoz, hogy Jeruzsálem
falainak újjáépítésével egyetemben a város lakóinak hitét is helyreállítsa.
Isten ma is hívja népét
megújulásra és reformációra, ezzel készítve fel bennünket a végső, nagy
konfliktusra, amely hamarosan kirobban ezen a nagyészt közömbös bolygón. Ehhez
a reformációhoz ismét szükség lesz hitre, imára és következetes tervezésre,
amely az Ő népe szívében a kegyelem mennyei királyságának felépítését
eredményezi.
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése