Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 50. fejezet 849. nap
Így "vele volt Istenének a jóakarata", s Ezsdrás
rábírta a királyt, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen a médó-perzsa
birodalomban lakó Izráel egész népének, valamint a papoknak és lévitáknak
hazatérésére, aki csak "el akar menni Jeruzsálembe" (Ezsd 7:9, 13).
A szétszóratás fiainak tehát ismét lehetőségük volt
visszatérni arra a földre, amelynek birtoklásához fűződtek az Izráel házának
adott ígéretek. Ez a rendelkezés nagy örömet szerzett azoknak, akik Ezsdrással
együtt tanulmányozták Isten szándékát népével. "Áldott az Úr, őseink
Istene - kiáltotta Ezsdrás -, aki arra indította a király szívét, hogy
fölékesítse az Úr házát Jeruzsálemben. Kiterjesztette rám a királynak,
tanácsosainak és a király minden hős vezető emberének a szeretetét" (Ezsd
7:27-28).
Artexerxes rendeletének kiadásában Isten gondviselése
mutatkozott meg. Egyesek felismerték ezt, és örömmel éltek azzal a
kiváltsággal, hogy ilyen kedvező körülmények között térhetnek haza. Ezsdrás
megnevezte a találkozás helyét, és a kitűzött napon összegyűltek a Jeruzsálembe
vágyakozók, hogy elinduljanak a hosszú útra. "...összegyűjtöttem őket az
Ahavába ömlő folyónál - mondta Ezsdrás -, és ott táboroztunk három napig"
(Ezsd 8:15).
Ezsdrás arra számított, hogy sokan fognak visszatérni
Jeruzsálembe. De elszomorítóan kevés száműzöttet érintett meg a hívás. Sokan,
akik házakat és földeket szereztek, nem akarták feláldozni javaikat. Szerették
a nyugalmat és kényelmet, szívesebben maradtak. Példájuk akadályozott másokat
is, akik talán úgy döntöttek volna, hogy sorsukat összekötik a hitben
előrehaladókkal.
Amikor Ezsdrás végignézett az összegyűlt csapaton,
megdöbbenve látta, hogy a Lévi fiai közül senki sincs ott. Hol vannak a templom
szent szolgálatára elkülönített törzs tagjai? A "ki van az Úr
mellett" kérdésre a lévitáknak kellett volna először jelentkezniük. A
fogság alatt, és utána is, sok kiváltságban volt részük. Teljesen szabadon
szolgálhatták testvéreik lelki szükségleteit a fogságban. Zsinagógák épültek,
amelyekben a papok irányították az istentiszteletet és tanították a népet.
Korlátozás nélkül megtarthatták a szombatot és végezhették a zsidó hitre
jellemző szertartásokat.
Mai Bibliai szakasz: Dániel
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ha valaki úgy gondolja,
hogy Dániel könyvének első hat fejezete kizárólag történeti leírás, nincs
igaza. Sokkal inkább próféciákkal keretezett történelem Júda királyainak rövid
uralkodásáról, Nabukodonozorról és az egyiptomi fáraóról.
Amikor Dániel később
megírta tapasztalatát, ami a könyv első fejezete lett, a legtragikusabb
tapasztalat akkor kezdődött, amikor Nabukodonozor eljött, és elhurcolta őt
Babilonba a Templom berendezési tárgyaival együtt (2. vers). A jó kinézetű és
intelligensnek mutatkozó fiatalokat, akik a király udvarában szolgálhattak, el
kellett vinni (4. vers). Dániel jóképű és okos fiatalember volt, ezért őt is
elvitték.
Dániel visszaemlékezett
arra, ahogyan őt és három barátját babiloni, asszír, sumér és egyéb nyelvekre
tanították, és ezen népek irodalmával megismertették. Naponta le kellett ülnie
barátaival nyelvtant és a különböző ékírásos szavak jelentését tanulni,
amelyeket a régészek a ninivei könyvtár szövegeiben megtaláltak.
A babiloni egyetem
három éves volt (5. vers). A legjobb matematikusok, csillagászok, történészek,
irodalom tanárok oktatták Dánielt és barátait minden nap. Aztán babiloni
neveket kaptak. Dániel neve azt jelentette, hogy „Isten a bírám”, de a Baltazár
nevet kapta, ami a hatalmas babiloni Istenre, „Bél”-re utalt, azért, hogy
megalázza ezt az újonc tanulót. Ananiás neve azt jelentette, hogy „Isten
jóságos”, de a parancsnok Sidrákra változtatta. Misáel nevének jelentése „az,
aki Istenhez tartozik”, amit Misákra változtattak. Azariás azt jelentette, hogy
„Jahve megsegít”, amit Abednégóra változtattak. Ezek a babiloni nevek így vagy
úgy, de arra utaltak, hogy ők a babiloni istenek szolgái. Ez nagy megaláztatást
jelentett a héber fiataloknak.
Dánielnek és társainak
a király asztalánál kellett étkeznie, ami számukra gondot jelentett. Dániel
nagyon élénken visszaemlékezett rá, amikor később erről írt. Azzal találták
szembe magukat, hogy olyan dolgokat egyenek, amit a babiloni király szeretett.
Azért, hogy jobban megértsük a helyzetet meg kell kérdeznünk, hogy mit evett a
babiloni király. A válasz jó forrása lehet a homéroszi szöveg, amelyben egy
jövendőmondó elmondja a királynak, hogy mit egyen és mit ne egyen az év 360
napjának bizonyos napjain. Ez a szöveg feljegyzi, hogy a király disznóhúst,
marhahúst és halat evett. Egy korábbi szöveg ráadásként a mogyorós pelét is
tartalmazza (NÍG.GIG).
Dániel és társai bajban
voltak. Hitpróbáló döntések előtt álltak, és gyorsan kellett dönteniük. A
király bort is ivott (8. vers) és Dániel tudta, hogy az alkohol és a tanulás
nem illenek egymáshoz. Amikor a Biblia negatív módon viszonyul a borhoz, akkor
ez az alkoholos borra vonatkozik, amikor pozitívan, akkor a mustra és a
szőlőlére. Jeremiás siralmai 2:11-12-ben a kisgyermekek kenyeret és bort kértek
anyjuktól. Melyik anyuka adna alkoholt kisgyermekének? „Ha uralkodóval együtt ülsz le enni, jól gondold meg, mi van előtted”
(Péld 23:1 – új prot. ford.). „Ne kívánd jó
falatjait, mert csalétek az!” (Péld 23:3 – új prot. ford.). „Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan
gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a
kígyó, megmar, mint a vipera. Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig
összevissza beszélsz” (Péld 23:31-33 – új prot. ford.).
Édesapja szavai
visszhangozhattak Dániel fülében, ahogy otthon ilyen szövegeket olvashatott
neki, ezért „elhatározta, hogy nem
szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amit ő szokott inni”
(8. vers). Dániel édesapja a reggeli áhítatokon a szent Írásokból olvasott fel
neki, és ezek segítették Dánielt abban, hogy ilyen józan döntést hozzon. „Egy
árucikk lehetek a babiloni király számára, de a lelkem és az elmém soha!”
Istennek tetszett Dániel döntése, és megáldotta az Istenben való hitben megtett
lépéséért. A főudvarmester megkedvelte őt (9. vers). Dániel azt kérte, hogy ő
és társai vegetáriánus ételt kapjanak és vizet. Kérését teljesítették és
zöldségeket kaptak (16. vers). Isten elégedett volt a négy fiatalemberrel és
adott nekik bölcsességet és értelmet a tudományok minden ágazatában, és ezen
felül is kaptak bölcsességet, Dániel megkapta az álmok és látomások
értelmezésének a képességét is (17. vers).
Amikor a vizsga
elérkezett, és Nabukodonozor elbeszélgetett velük, senkit sem talált hozzájuk
hasonlót, ezért azonnal alkalmazásba vette őket (20. vesr). Mivel Isten
értelmet és bölcsességet adott nekik, Nabukodonozor tízszerte jobbaknak találta
őket, mint az addig szolgálatában levő mágusait és varázslóit (20. vers).
Dániel azzal fejezi be személyes történetét, hogy elmondja: Babilonban szolgált
Círus király első esztendejéig (21. vers), ami Kr. e. 538-ban volt. Ha 16 éves
volt fogsága kezdetén, 83 évesen fejezte be karrierjét. Héberül írt, mert így közölhette
az otthoniakkal egyetemi és egyéb babiloni tapasztalatait.
Drága Istenünk!
Dániel önmagáról szóló története nem zár ki téged. A te
kezed előtte, mellette és mögötte volt minden időben. Vágyunk arra, hogy
bennünket is ugyanígy átölelj, élő Istenünk, hogy mi is jó döntéseket hozzunk
meg azzal, hogy hitben kiállunk melletted! Ámen.
Koot van Wyk, DLitt et Phil; ThD
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea
119. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 50. fejezetéhez (november
5-11.).
Ezsdrás története olyan
embert mutat be számunkra, akit Istenben való bizalma és hite vezet, aki
újradefiniálja a népe sorsát, és ezáltal közreműködik Izrael irányváltásában.
Ezsdrás könyve két fő témát tartalmaz: a jeruzsálemi templom újjáépítését, és
Izrael vallási életének helyreállítását.
Számunkra ma különösen
érdekes a kettő közül a második megvilágítás: Isten népének vallási életének
helyreállítása. Az Istentől való tudatos függés az, ami lehetővé teszi ezt a
felépülést.
Meghallani és követni
az Ő hívását – ez az, ami megújítja életünket. A Biblia nem törvénykönyv vagy
pusztán jóindulatú tanácsok gyűjteménye, hanem Isten szava, amely által az Ő
átformáló ereje megnyilatkozik.
Az izraeliták
megtapasztalhatták ennek erejét, amikor Ezsdrás visszavezette őket
Jeruzsálembe. Mi is megtapasztalhatjuk Isten dicsőségét és bölcsességét,
amennyiben Ezsdráshoz hasonlóan cselekszünk, és tanulmányozzuk, valamint
alkalmazzuk Isten Igéjét. Ekkor fedezhetjük fel, hogy a Biblia nem csupán egy
sokféle leckét tartalmazó, unalmas könyv, hanem élő üzenet, amely Isten
akaratát tárja fel, és közelebb visz bennünket hozzá. Krisztus által megvan a
lehetőségünk, hogy bármikor kapcsolatba lépjünk Istennel, akár dicsőíteni
akarjuk, akár bűnbánatot tartunk és megbocsátást kérünk, vagy éppen beszélgetni
szeretnénk egy Baráttal.
Henri Haase
a Friedensau Adventista
Egyetem hallgatója
Németország
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése