Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 50. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 50. fejezet 846. nap
50.
Ezsdrás, a pap és írástudó
Hetven évvel azután, hogy a foglyok első csoportja
Zorobábel és Jósua vezetésével hazatért, Artaxerxes Longimanus lépett
Médó-Perzsia trónjára. A király nevét Isten különös intézkedése kapcsolja össze
a szent történelemmel. Uralkodása alatt élt és munkálkodott Ezsdrás és
Nehémiás. Ő adta ki Kr.e. 457-ben a harmadik és egyben utolsó rendeletet
Jeruzsálem helyreállítására. Uralkodása alatt tért haza a zsidók egy csoportja
Ezsdrás vezetésével; Nehémiás és társai fejezték be Jeruzsálem falainak
építését; szervezték ujjá a templomi szolgálatot. Ezsdrás és Nehémiás nagy
vallási reformációt indított. Artaxerxes hosszú uralkodása alatt sokszor
tanúsított jóindulatot Isten népe iránt. Bizalmas és szeretett zsidó barátaiban
- Ezsdrásban és Nehémiásban - Isten által különleges munkával megbízott
embereket ismert meg.
Ezsdrás rendkívüli életet élt a Babilonban maradt zsidók
között, ezáltal felkeltette Artaxerxes király érdeklődését és jóindulatát.
Ezsdrás nyíltan beszélt vele a menny Istenének hatalmáról, aki vissza akarja
vinni a zsidókat Jeruzsálembe.
Az Áron fiaitól származó Ezsdrás papi kiképzésben
részesült; ezenkívül a médó-perzsa birodalom mágusainak, csillagjósainak és
bölcseinek írásaiban is jártasságra tett szert. De nem volt megelégedve saját
lelkiállapotával. Istennel teljes összhangra, bölcsességre vágyott, hogy véghez
tudja vinni Isten akaratát. Ezért "szívből törekedett arra, hogy kutassa
és teljesítse az Úr törvényét" (Ezsd 7:10). Ez Isten népe történelmének, a
próféták és királyok írásainak szorgalmas tanulmányozására késztette. A Biblia
történelmi és költői könyveit kutatva akarta megtudni, miért engedte meg az Úr
Jeruzsálem lerombolását és népe fogságba vitelét pogány földre.
Ezsdrás különös figyelmet szentelt annak, amit Izráel átélt
az ábrahámi ígéret óta. Tanulmányozta a Sínai hegynél és a hosszú pusztai vándorlás
idején kapott eligazításokat. Mélyen érintette, amikor egyre jobban megismerte,
hogyan bánik Isten gyermekeivel, és megértette, mily szent a Sínai-hegynél
kapott törvény. Szívét érintette, tökéletesen megtért, és elhatározta,
megtanulja a szent történelmet. Ezt az ismeretet áldásul és világosságul akarta
felhasználni népe számára.
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
46
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ezékiel
könyvének 46. fejezete folytatja a helyreállított Templom leírását, különleges
hangsúlyt fektetve az istentisztelet módjára és az áldozatok helyes elkészítésére.
Néhány fontos tanulságot leszűrhetünk: elsősorban azt, hogy az istentisztelet
és annak rendje fontos. Másodsorban: a szombat kapcsolódik az
istentisztelethez, és kulcsszerepe van Izrael megújult templomi szolgálatában.
Különleges áldozatokat kellett bemutatni ezen a napon. Végül, a részletek
fontosak és oda kell figyelni rájuk. Ezek mind olyan elvek, amelyeket követni
lehet és követni kell még ma is.
A 19-24. versekben
érdekes a konyhák leírása. A templomban nemcsak a papoknak volt különleges
konyhájuk (19-20. vers), hanem a külső udvar négy szegletében is voltak nagy
konyhák, amelyekben a nép számára főztek (21-24. vers). Miközben az
égőáldozatokat teljesen elégették az udvaron, a közösségi és béke áldozatokat
többnyire elfogyasztották. A papok megkapták a combot; a lapockát az egyéb
papok, a többit pedig a nép fogyasztotta el (3 Móz 7:31-32; 10:14)
Ez azt jelentette, hogy
különösen szombaton és ünnepnapokon, lakoma és közös ünneplés volt a
Templomban. Miután szent légkörben megölték az áldozatot bűnért való
engesztelésképpen, egy ünnepi időszak kezdődött. A fejedelem és a nép örömmel
fogyasztotta el az ételt Isten jelenlétében. A héber kultúrában és a Bibliában
a közös étkezés része az igaz istentiszteletnek és közösségnek. Így kellene lennie
ennek ma is.
Jon Dybdahl
119. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 50. fejezetéhez (november
5-11.).
Ezsdrás története olyan
embert mutat be számunkra, akit Istenben való bizalma és hite vezet, aki
újradefiniálja a népe sorsát, és ezáltal közreműködik Izrael irányváltásában.
Ezsdrás könyve két fő témát tartalmaz: a jeruzsálemi templom újjáépítését, és
Izrael vallási életének helyreállítását.
Számunkra ma különösen
érdekes a kettő közül a második megvilágítás: Isten népének vallási életének
helyreállítása. Az Istentől való tudatos függés az, ami lehetővé teszi ezt a
felépülést.
Meghallani és követni
az Ő hívását – ez az, ami megújítja életünket. A Biblia nem törvénykönyv vagy
pusztán jóindulatú tanácsok gyűjteménye, hanem Isten szava, amely által az Ő
átformáló ereje megnyilatkozik.
Az izraeliták
megtapasztalhatták ennek erejét, amikor Ezsdrás visszavezette őket
Jeruzsálembe. Mi is megtapasztalhatjuk Isten dicsőségét és bölcsességét,
amennyiben Ezsdráshoz hasonlóan cselekszünk, és tanulmányozzuk, valamint
alkalmazzuk Isten Igéjét. Ekkor fedezhetjük fel, hogy a Biblia nem csupán egy
sokféle leckét tartalmazó, unalmas könyv, hanem élő üzenet, amely Isten
akaratát tárja fel, és közelebb visz bennünket hozzá. Krisztus által megvan a
lehetőségünk, hogy bármikor kapcsolatba lépjünk Istennel, akár dicsőíteni
akarjuk, akár bűnbánatot tartunk és megbocsátást kérünk, vagy éppen beszélgetni
szeretnénk egy Baráttal.
Henri Haase
a Friedensau Adventista
Egyetem hallgatója
Németország
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése