2017. november 12., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 12 - vasárnap - Dániel 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 51-52. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51. fejezet 853. nap

51. Lelki megújulás

Ezsdrás jókor érkezett Jeruzsálembe. Nagy szükség volt jelenlétének befolyására. Jövetele bátorságot és reményt öntött azoknak a zsidóknak a szívébe, akik régóta nehézségek között dolgoztak. Mióta a foglyok első csoportja Zorobábel és Jósua vezetésével - több mint hetven évvel azelőtt - hazatért, sok munkát végeztek el. A templomot befejezték, és a város falait részben kijavították, de még mindig sok minden elvégezetlenül maradt.

Sokan, akik az előző években tértek vissza Jeruzsálembe, életük végéig hűségesek maradtak Istenhez. Gyermekeik és unokáik közül azonban többen szem elől tévesztették Isten törvényének szentségét. Még a felelős tisztséget viselők között is voltak olyanok, akik nyíltan bűnben éltek. Viselkedésük nagymértékben hatástalanította azokat az erőfeszítéseket, amelyeket mások tettek Isten ügye előmozdítására. Amíg a törvény nyílt megsértése dorgálás nélkül maradt, addig a menny áldása nem nyugodhatott meg a népen.

Isten gondviselése folytán az Ezsdrással hazatérők már korábban is hűségesen keresték az Urat. Babilontól megtett útjukon, ahol semmilyen emberi hatalom nem védte őket, gazdag lelki tanítást merítettek. Sokan megerősödtek hitükben, és az elcsüggedt, közömbös jeruzsálemiek közé vegyülve, hathatós befolyást gyakoroltak a nemsokára meginduló reformációra.

Megérkezésük után a negyedik napon a kincstárnokok - tanúk jelenlétében - a legnagyobb pontossággal átadták a templomi tisztviselőknek az arany és ezüst kincseket a szentélyszolgálat edényeivel együtt. "Mindent megszámoltak és megmértek, és ugyanakkor följegyezték az egész súlyt" (Ezsd 8:34).

A rabság fiai, akik Ezsdrással visszatértek, "égőáldozatot mutattak be Izráel Istenének" bűnért való áldozatként. Így fejezték ki hálájukat és köszönetüket azért, hogy szent angyalok védték őket vándorútjukon. "És átadták a király rendelkezését a királyi kormányzóknak és a Folyamon túli helytartóknak. Ezek támogatták a népet és az Isten házát" (Ezsd 8:35-36).

Nem sokkal ezután Izráel néhány főembere komoly panasszal fordult Ezsdráshoz. "Izráel népe, még a papok és léviták..." közül is egyesek figyelmen kívül hagyták Jahve szent rendelkezéseit és összeházasodtak a környező népekkel. "...mert ezeknek a leányai közül vettek feleséget maguknak és fiaiknak - mondták Ezsdrásnak -, úgyhogy összekeveredett a szent mag az ország népeivel - a pogányokkal -, sőt a vezető emberek és elöljárói jártak élen ebben a hűtlenségben" (Ezsd 9:1-2).

Amikor Ezsdrás tanulmányozta a babiloni fogsághoz vezető okokat, rájött, hogy Izráel hitehagyása jórészt a pogány népekkel való összekeveredésükre vezethető vissza. Látta, hogy ha Isten parancsának engedelmeskedve a környező népektől távol tartották volna magukat, sok szomorú és megalázó élménytől megmenekülhettek volna. Most, amikor megtudta, hogy a múlt tanulságai ellenére, fontos személyek át merték hágni a hitehagyás ellen védelmül adott törvényeket, lelke mélyéig megrendült. Isten jóságára gondolt, aki ismét lehetővé tette, hogy népe megvesse lábát ősi földjén. Hálátlanságuk láttán jogos harag öntötte el, és erőt vett rajta a fájdalom. "Amikor meghallottam ezt a dolgot - mondja -, megszaggattam a ruhámat és köpenyemet, téptem a hajamat és szakállamat, és összetörve ültem.

Akkor hozzám gyűltek mindazok, akik remegve gondoltak Izráel Istenének az igéire a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. Én pedig összetörve ültem egészen az esti áldozatig" (Ezsd 9:3-4).

Mai Bibliai szakasz: Dániel 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Dániel ebben a fejezetben felidézi a Babiloni birodalom utolsó éjszakáját. Ekkor 83 éves lehetett és túlélte az összes híres babiloni uralkodót. Nabukodonozor családja minden egyes tagja így vagy úgy, de érintkezésbe került az igaz Isten vallásával, beleértve természetesen Nabukodonozort is, aki Belsazár nagyapja volt, nagyanyját Addu-Gupi-t, fiát Nabonidust, aki trónját átadta fiának Belsazárnak és elvonult Témába, hogy ott lakjon, és Szin holdistent imádja. 

Amikor Besazár átvette Babilon trónját, világi módon kívánt uralkodni, mindenféle vallástól mentesen, csak lakomázni akart minden éjszaka. Az egyik ilyen lakomáján minden hivatalnoka jelen volt, és amint iszogattak és a bortól jókedvük lett, elrendelte, hogy hozzák elő a jeruzsálemi templom edényeit, hogy ő és háreme azokból igyanak (1-2. vers). Erősen ittas állapotukban elkezdték dicsőíteni az arany-, ezüst-, réz-, vas- és faisteneket. Minden ország, majdnem minden istenének szobrát a király elé hozták. Az ékírásos szöveg tanúsága szerint Márduk, a hivatalos babiloni vallás papjait ez hidegen hagyta. Miközben Nabukodonozor családjának a tagjai nagyon vallásosak voltak, Belsazár filozófiája az volt, hogy „együnk, igyunk és vigadjunk, mert holnap úgyis meghalunk”. Eltékozolt élete fényesen bizonyította ezt az elvet.
  
Dániel nem volt ott azon az éjszakán. Hirtelen egy kéz jelent meg és egy szöveget írt a falra. Belsazár látta ezt és halálra rémült. Gyermekkora óta hallgatta azokat a történeteket, amelyek nagyapjával történtek, úgymint az állóképről szóló álom, a tüzes kemence története, az elmezavar és a gyógyulás története, valamint Isten szerepe a világ eseményeiben. Mivel csak hallotta a történeteket és ő maga nem tapasztalt meg semmit, kételkedővé vált és csak a szórakozással törődő gondtalan gazdag ember életét élte. Belsazár elkezdte szórni a pénzt, és annak ellenére, hogy kezdetben az ország gazdasága stabil volt, nem kellett sokat várni amíg a birodalom gazdaságilag ingataggá vált. A játékok, alkohol és a lakoma volt állandó napirenden nap.

Belsazár azt gondolta, hogy egy szellem kezét látja és mérhetetlenül elkezdett remegni (6. vers). A tudósokat hívták, hogy leleplezzék a titkot, de nem tudták (7-8. vers). A királynő szintén tudott Dániel udvarban betöltött szerepéről (22. vers), úgy ahogy Belsazár is, aki „mindezt jól tudta”. A különbség csak annyi volt, hogy a királynő józan volt, és ő mondta a királynak, hogy hívják Dánielt (10-12. vers). Hízelegve ezt mondta a királynak: „Király, örökké élj!” (10. vers). Aztán behívták Dánielt (13. vers). Dániel nem látta mindezt, hiszen nem ülte végig az eseményeket, nem mosolygott a részeg közönségre, nem himbálta magát az énekükre, nem dicsőítette hangosan fém- és faisteneiket, amelyeket készítettek.  

Belsazár bíborpalástot és arany nyakláncot ígért Dánielnek és azt, hogy harmadik lesz, mint uralkodó az országban. Az apja Nabonidus volt az első, Besazár maga a második és Dániel a harmadik, ha meg tudja fejteni az írást. Dániel azt mondta, hogy az ajándékait adja másnak. Azokat a szavakat sem kihagyva, amelyek sértőek lehettek volna Belsazár számára, elmondta mindazt, amit Nabukodonozor családja nagyon jól tudott. Dániel emlékeztette őt nagyapja elmezavarára, mivel Isten meg akarta tanítani neki az alázatosság leckéjét (19-21. vers). Dániel elmondta neki, hogy az ellenkezőjét teszi annak, amit a nagyapja tett. Felmagasztalta magát az egek Istenéig (Luciferhez hasonlóan a mennyei lázadásban), és gondatlanul és felelőtlenül előhozta a jeruzsálemi templom edényeit és azokból ittak. „Az Istent pedig, akinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted” (23. vers).

A felírat így szólt: „MENE, MENE, TEKEL, UFARSZIN” (25. vers). Mene (vagy manû) egy közismert babiloni szó a „számolásra”. Az ufarszin (vagy parashu) szó szintén egy közismert kifejezés volt, ami azt jelentette, hogy kettéosztani, vagy vágni. A tekel valószínűleg a sékelre utalt, amit az értéke megállapítása érdekében megmértek. Ez az értelmezés azzal volt egyenértékű, mintha babiloni nyelven azt mondtuk volna, hogy a birodalom elbukott. Tehát Dánielt bíborpalástba öltözették, és harmadik uralkodónak kiáltották ki (29. vers).   

Azon az éjszakán a méd Dárius megközelítette Babilon kapuit és – úgy tartják –, Márduk papjai szándékosan nyitva hagyták neki a folyókapukat. A perzsa Círus, akitől Nabonidus félt, csapatait Babilontól északra vezette. Így a méd Dárius azon az éjszakán bevette Babilont és foglyul ejtette Belsazárt (30. vers). A méd Dárius nevet később kapta és így utal rá a 6. fejezet is, és majdnem teljes két évig uralkodott, mielőtt a perzsa Círus uralomra került volna. Nabonidus holdistene nem tudta túlszárnyalni Dániel Istenét, és megakadályozni azt, hogy Círus átvegye az uralmat Babilon felett, ahogy Ézsaiás 45. fejezet első verseiben megjövendölte. 

Drága Istenünk!
Mi nem akarunk valláspolitikai játékot játszani, mint Nabonidus, vagy a világi szórakozást hajszolni, mint a fia, Belsazár. Adjad, hogy merjünk olyanok lenni, mint Dániel, megtartani hitünket, és mindenféle tétovázás nélkül, bátran kiállni ügyed mellett! Ámen!

Koot van Wyk

120. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51-52. fejezeteihez (november 12-18.).

Milyen csodálatosak e fejezetek, amelyek a rendelkezésünkre állnak, hogy segítsenek megérteni a megújulás és reformáció alapelveit!

Ezsdrás reményt és bátorítást hozott azoknak, akik súlyos terhet cipeltek a prédikálásban vagy a szolgálatban. A Babilonból Jeruzsálembe vezető, veszéles útján, emberi erők védelme nélkül, Ezsdrás csapata abból merítette az erőt, és az által növekedett a hitben, hogy imára és dicsőítésre fordította ideje egy kijelölt részét. Ez által megerősödve készen álltak arra, hogy pozitív befolyást gyakoroljanak azok körében, akik lelkileg nemtörődömmé váltak Jeruzsálemben.

Ezsdrás elborzadva fedezte fel a zsidók sokaságát, akik elszakadtak az Istenhez és az Ő törvényéhez való hűségtől, különösképpen a hitetlenekkel való házasság területén. Tapintattal és könyörületesen hívta fel népe figyelmét a Szentírás tanulmányozására és a hűséges Istenükhöz való, teljes visszatérésre.

Nehémiás számára Isten a buzgó imákra válaszul tárta fel a célját. Nehémiás azonban a Jeruzsálembe tartó missziós útjára nem csak imával felszerelkezve indult el. Szisztematikusan eltervezte, hogy mire lesz szüksége ahhoz, hogy Jeruzsálem falainak újjáépítésével egyetemben a város lakóinak hitét is helyreállítsa.

Isten ma is hívja népét megújulásra és reformációra, ezzel készítve fel bennünket a végső, nagy konfliktusra, amely hamarosan kirobban ezen a nagyészt közömbös bolygón. Ehhez a reformációhoz ismét szükség lesz hitre, imára és következetes tervezésre, amely az Ő népe szívében a kegyelem mennyei királyságának felépítését eredményezi.

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése