Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 50. fejezet 851. nap
Most már mind készen voltak az indulásra. Hónapokig tartó
út állt előttük. A férfiak magukkal vitték feleségüket és gyermekeiket,
valamint vagyonukat, a templomra és szolgálataira való sok kincsen kívül.
Ezsdrás tudatában volt annak, hogy az úton fosztogató és gyilkos szándékú
ellenség leselkedik reá és csapatára. Mégsem kért fegyveres védelmet a
királytól. "...szégyelltem sereget és lovasokat kérni a királytól, hogy
oltalmazzanak az ellenséggel szemben az úton - magyarázta -, hiszen azt mondtuk
a királynak: Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de
hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják" (Ezsd 8:22).
E dologban Ezsdrás és társai alkalmat láttak arra, hogy
Isten nevét megdicsőítsék a pogányok előtt. A zsidókban is erősíthetik az élő
Isten hatalma iránti hitet, ha most megmutatják, fenntartás nélkül hisznek
mennyei Vezérükben. Ezért elhatározták, teljesen Istenre hagyatkoznak. Nem
adnak a pogányoknak alkalmat arra, hogy emberi erőnek tulajdonítsák az egyedül
Istent megillető dicsőséget. Nem szolgáltatnak alapot arra, hogy pogány
barátaik kételkedjenek Istenükbe vetett bizalmuk őszinteségében. Nem a vagyon
ad nekik erőt, sem a bálványimádó emberek hatalma és befolyása, hanem Isten
pártfogása. Oltalomban csak akkor részesülnek, ha szemük előtt tartják az Úr
törvényét és igyekeznek annak engedelmeskedni.
Azoknak a feltételeknek ismerete, amelyek alapján továbbra
is élvezhetik Isten pártfogását, a szokványosnál ünnepélyesebbé tette az
odaszentelődési istentiszteletet, amelyet Ezsdrás és hűséges csapata
közvetlenül az indulás előtt tartott. "...böjtöt hirdettem ott az
Ahavá-folyó mellett - mondta Ezsdrás erről az eseményről -, hogy megalázzuk
magunkat Istenünk előtt, és jó utat kérjünk tőle magunknak, hozzátartozóinknak
és minden jószágunknak." "Böjtöltünk tehát és könyörögtünk ezért
Istenünkhöz, ő pedig meghallgatott minket" (Ezsd 8:21, 23).
Mai Bibliai szakasz: Dániel
3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Dániel jó néhányszor
kellett, hogy fordítson Nabukodonozornak arám nyelvről babilonira.
Visszaemlékezett arra a csodára, amit barátaival átélt, miután a királynak egy
furcsa álma volt egy szoborról és az egymást követő birodalmakról. Arámul írta,
hogy minden részletét pontosan lejegyezhesse annak, ami megtörtént. Ez fontos
volt, mert jogi esetekben a királynak a zsidókhoz való jó viszonyulása okát
később megtalálhatták az archívumban Nabukodonozor utódai.
A 3. fejezet azt az
elvet erősíti, hogy „merj különbözni”, így Isten meg fog tartani és meg fog
segíteni még akkor is, ha ehhez csoda szükséges. Egy lényeges dolog ebben a
fejezetben, amely talán nem annyira fontos az átlagos olvasónak, de az
adventisták részéről jogos kérdés: Vajon a görög pontos fordítása-e a héber
szövegnek, és az ének, amit feltételezések szerint a három fiatal a tüzes
kemencében énekelt, megbízható-e?
Dániel legrégebbi
fordításai úgymint a Septuaginta és a Theodotion féle fordítás tartalmazzák a
beszámolót Dániel három barátjának énekéről az égő tüzes kemencében. A Jeromos
féle katolikus Bibliában is megtalálható a következő alcím alatt: A három szent
gyermek éneke. A katolikus bibliából idézve így kezdődik: „És ők járkáltak a lángok között dicsőítve Istent és áldva az Urat”
(24. vers), és folytatódik több versen keresztül. Úgy tűnik, hogy az ének nem
létezett Kr.e. 100 előtt, aztán megjelent az apokrif iratokban. Az eredeti
héberben nem található.
Dániel úgy nyitja a fejezetet, hogy jelzi, Nabukodonozor eldöntötte, hogy hosszú ideig fog uralkodni, és készített egy szobrot tiszta aranyból, hogy őt jelképezze. Aztán felállította Dura mezején a babiloni tartományban, ahol Dániel barátai dolgoztak. Minden elöljárónak el kellett jönnie a szobrot imádni. Amikor meghallják a zenét, amit a zenekar játszott, térdre kellett esniük és imádniuk a szobrot (4-5. vers). Nabukodonozor elrendelte, hogy bárki, aki nem borul le a szobor előtt, a tüzes kemencébe vettessék (6. vers). Pontosabban „azonnal” bedobják az égő kemencébe. Ez azt jelzi, hogy Nabukodonozor gyanakodott egyes tisztviselőire, hogy lázadást szerveznek ellene. A diktátorok folyamatos gyanakvási szindrómában szenvedtek. Álmatlan éjszakáik voltak és azt híresztelték róluk, hogy minden éjjel máshol aludtak, hogy elkerüljék az orgyilkosságot.
A hamis istentisztelet
együtt jár a mindenféle hangszerek hangos felvonultatásával. Az örömteli zaj
jelzi az ilyenféle istentisztelet kezdetét, és közben is segíti annak
lebonyolítását. A zenének fel kellett korbácsolni az érzelmeket, és olyan
hangosnak kellett lennie, hogy az ember ne tudjon gondolkozni, csak azt tegye,
amit mások neki mondanak. Minden kedvenc hangszert felvonultattak (5, 15.
vers).
A három barát
eldöntötte, hogy nem vesznek részt ebben a tömeg őrületben és nem fognak
leborulni. Az ellenőrök észrevették őket: „előálltak,
és bevádolták a zsidókat” (8. vers). Vádjukban azt mondták, hogy Sidrák,
Misák és Abednegó nem imádják Nabukodonozor isteneit és az arany szobrot sem
(12. vers).
Ma a diktátorok média
propagandát szerveznek, hogy valamiféle nagyszerű képet mutassanak magukról,
hogy az emberekben imádat és rajongás alakuljon ki irántuk, és ezzel olyan
területre lépnek, amely egyedül csak Istent illeti meg. Minden alárendelt
felsorakozik az egységes cselekvésre, és ha valaki nem tart lépést velük,
brutálisan üldözni fogják.
Nabukodonozor dühös
volt (13. vers) és a három fiatalt közelebb hozatta magához, hogy kikérdezze
őket, és egy újabb esélyt adott nekik (15. vers). De ők kitartottak amellett,
hogy Isten meg fogja szabadítani őket, és ha nem is tenné, ők akkor sem imádnák
az állóképet (16-18. vers). Nabukodonozor tajtékzott haragjában, és elrendelte,
hogy a kemencét hétszerte jobban fűtsék be (19. vers). Még a katonák is megégtek,
akik bedobták a tűzbe a zsidó fiatalokat (22. vers). Valahol magasan a
nézőtéren helyezkedett el Nabukodonozor trónja. A kemence nyitva volt és a
magasból, egy bizonyos szögből be lehetett látni a kemencébe (23. vers).
Hirtelen döbbenetében felugrott trónjáról (24. vers). Krisztust látta
negyedikként méltóságteljesen járva a kemencében a többiekkel együtt („olyannak
látszik, mint valami isten”). Mindnyájukról leégtek a kötelek, de nekik
maguknak semmi bajuk nem esett. Nabukodonozor egy biztonságos távolságig
megközelítette a kemence nyílását és odakiáltotta nekik, hogy jöjjenek ki. „… a felséges Istennek szolgái, jertek ki!”
(26. vers). A hivatalnokok sokasága gyűlt a kemence köré, hogy saját szemükkel
lássák, ami történt (27. vers). Aztán Nabukodonozor dicsőítette Istent azért,
hogy elküldte egy angyalát, hogy kiszabadítsa őket (28. vers).
Lenyűgözve attól, hogy
a három héber ifjú szembe mert szállni vele, de ennek ellenére megszabadult,
Nabukodonozor elrendelte, hogy bárkit, aki szembeszáll a héberek Istenével,
vágják darabokra, a házát pedig égessék fel (29. vers). A fejezet a három
fiatal előléptetésével fejeződik be (30. vers). A csoda feljegyzése arám
nyelven történt, és része lett a palota hivatalos dokumentumainak.
Drága Istenünk!
Naponta szembesülünk a hamis vallásosság támadásaival,
amikor a hangos zene arra késztet, hogy haladjunk együtt az árral, és engedjünk
az esemény érzelmi késztetéseinek. Add, hogy a zene ne nyomja el a Szentlélek
finom hangját, amely a bibliai szakaszokon át irányít bennünket az igazság
teljes megértésében, és segít szilárdan megállnunk melletted. Ámen!
Koot van Wyk
119. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 50. fejezetéhez (november
5-11.).
Ezsdrás története olyan
embert mutat be számunkra, akit Istenben való bizalma és hite vezet, aki
újradefiniálja a népe sorsát, és ezáltal közreműködik Izrael irányváltásában.
Ezsdrás könyve két fő témát tartalmaz: a jeruzsálemi templom újjáépítését, és
Izrael vallási életének helyreállítását.
Számunkra ma különösen
érdekes a kettő közül a második megvilágítás: Isten népének vallási életének
helyreállítása. Az Istentől való tudatos függés az, ami lehetővé teszi ezt a
felépülést.
Meghallani és követni
az Ő hívását – ez az, ami megújítja életünket. A Biblia nem törvénykönyv vagy
pusztán jóindulatú tanácsok gyűjteménye, hanem Isten szava, amely által az Ő
átformáló ereje megnyilatkozik.
Az izraeliták
megtapasztalhatták ennek erejét, amikor Ezsdrás visszavezette őket
Jeruzsálembe. Mi is megtapasztalhatjuk Isten dicsőségét és bölcsességét,
amennyiben Ezsdráshoz hasonlóan cselekszünk, és tanulmányozzuk, valamint
alkalmazzuk Isten Igéjét. Ekkor fedezhetjük fel, hogy a Biblia nem csupán egy
sokféle leckét tartalmazó, unalmas könyv, hanem élő üzenet, amely Isten
akaratát tárja fel, és közelebb visz bennünket hozzá. Krisztus által megvan a
lehetőségünk, hogy bármikor kapcsolatba lépjünk Istennel, akár dicsőíteni
akarjuk, akár bűnbánatot tartunk és megbocsátást kérünk, vagy éppen beszélgetni
szeretnénk egy Baráttal.
Henri Haase
a Friedensau Adventista
Egyetem hallgatója
Németország
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése