Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 43. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezet 805. nap
Belsazár rémült meg a legjobban. Ő volt elsősorban felelős
azért az Isten ellenes lázadásért, amely a babiloni birodalomban azon az
éjszakán tetőzött. Az Istent képviselő láthatatlan Vigyázó jelenlétében, akinek
hatalmát megkérdőjelezték és nevét káromolták, a király megdermedt a
félelemtől. Lelkiismerete felébredt. "...dereka elernyedt, és még a térdei
is reszkettek." Belsazár szentségtörően szembehelyezkedett a menny
Istenével, és saját erejében bízott nem sejtve, hogy valaki meg meri kérdezni:
Miért cselekszel így? De most rádöbbent arra; el kell számolnia, miként
sáfárkodott a reá bízott értékekkel, és nem tud semmi mentséget felhozni az
elszalasztott alkalmakra és kihívó viselkedésére.
A király hasztalan próbálta elolvasni az izzó betűket.
Olyan titokkal állt szemben, amelyet nem tudott megoldani; olyan hatalommal,
amelyet sem megérteni, sem letagadni nem tudott. Kétségbeesve fordult
segítségért birodalma bölcseihez. Eszeveszett kiáltásától zengett a terem.
Hívta a varázslókat, káldeusokat és jövendőmondókat, hogy olvassák el az írást.
"Akárki legyen is az az ember, aki elolvassa ezt az írást - ígérte - és
meg tudja nekem magyarázni, az bíborba öltözhet, aranyláncot kap a nyakára, és
rang szerint harmadik lesz az országomban." De hasztalan könyörgött és
ígért gazdag jutalmat bizalmát élvező tanácsadóinak.
Mennyei bölcsességet nem lehet venni és eladni. "A
király bölcsei... nem tudták az írást elolvasni és megmagyarázni a
királynak." Éppúgy nem tudták elolvasni a titokzatos betűket, mint ahogy
az előző nemzedék bölcsei nem tudták megmagyarázni Nabukodonozor álmát.
Ekkor az anyakirálynénak eszébe jutott Dániel, aki több
mint fél évszázaddal előbb elmondta Nabukodonozor királynak a nagy szoborról
szóló álmát, és meg is magyarázta. "Király, örökké élj! - mondta. Ne gyötörjenek
téged gondolataid, és az arcod se legyen sápadt! Van országodban egy férfi,
akiben szent, isteni lélek van. Atyád idejében őt úgy ismerték meg, mint akinek
világos értelme van, és olyan bölcsessége, amilyen az istenek bölcsessége.
Atyád, Nabukodonozor király a mágusok, a varázslók, a csillagjósok és a
csillagászok előjárójává tette... mert Dánielben, akit a király Baltazárnak
nevezett el, rendkívüli lélek, tudás, értelem, továbbá álommagyarázó, titkot
feltáró és rejtélyeket megfejtő képesség van. Most azért hivatni kell Dánielt,
majd ő megadja a magyarázatot!"
"Dánielt tehát a király elé vezették." Belsazár,
megpróbálva visszanyerni önuralmát, ezt kérdezte a prófétától: "Te vagy a
zsidó foglyok közül való Dániel, akit atyám, a király hozott ide Júdából? Azt
hallottam felőled, hogy isteni lélek, világos értelem és rendkívüli bölcsesség
van benned. Most vezették elém a bölcseket és a varázslókat, hogy olvassák el
ezt az írást, és magyarázzák meg nekem, de ők nem tudták azt megmagyarázni.
Rólad azonban azt hallottam, hogy meg tudod magyarázni, ami magyarázatra
szorul, és meg tudod fejteni a rejtélyeket. Ha tehát most el tudod olvasni ezt
az írást, és meg tudod nekem magyarázni, akkor bíborba öltözhetsz, aranyláncot
kapsz a nyakadra, és rang szerint harmadik leszel országomban."
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez egy
olyan fejezet, amit a legszívesebben kihagynék. Egy utolsó vizuális eszközzel
kezdődik, amely hozzáadódik az előző fejezetben találtakhoz. Isten arra
utasítja Ezékielt, hogy borotválja le fejét és a szakállát, ossza el a levágott
szőrzetet, egy részét égesse el, egy részét karddal szabdalja, egy részét
szórja szélnek, egy részét kösse ruhája szegélyébe, a maradékot pedig égesse
el. Ezen a vizuális eszközön keresztül Isten nagyon világosan megüzente, hogy
megítéli a népét lázadásuk miatt és haragját kiönti rájuk. Az ítélet és harag
témáit mindnyájan legszívesebben kihagynánk.
Van
egy barátom, aki együttérzéséről híres. Szereti az embereket és életét azzal
tölti, hogy gondoskodik azokról, akik szenvednek. Gyakran vannak álmatlan
éjszakái, amikor azokra gondol, akiknek küzdelmeik vannak és imádkozik érettük.
Szereti őket, és nemcsak azokat, akik viszont szeretik őt. Gyakran nem alszik
azok miatt, akik valami oknál fogva nem kedvelik őt. Ez a hölgy nem akarja,
hogy bárki is szenvedjen, még azokat sem, akik őt ellenségüknek tartják. Ez az
együtt érző barátom egyszer ezt az ezékieli szakaszt olvasta és úgy gondolta,
hogy Isten ítélete túl önkényes és igazságtalan volt, amikor ilyen szigorúan
megbüntetett embereket. De ahogy tovább tanulmányozta a Szentírást, rájött
arra, hogy mi nem ragadhatjuk ki ezeket a szakaszokat az összefüggéseiből, és
nem olvashatjuk elszigetelten a múlttal és a jövővel foglalkozó
szakaszoktól.
A múlttal foglalkozó szentírási szakaszok (azok, amelyek Ezékiel ideje előtt íródtak) olyan évszázadokról számolnak be, amikor Isten áldást ígért az engedelmességért és figyelmeztetett a lázadás következményeire. Így a népet nem érte meglepetésként, és ne voltak tudatlanok abban, amit tettek. Izrael múltja olyan századokról tanúskodik, amelyben Isten hűséges emberei Isten szeretetére emlékeztették a népet, és buzgón intették őket, hogy térjenek vissza az Istenhez való hűséghez. Ezek az igék arról is tanúskodnak, hogy a múltban, amikor a nép megbánta a bűneit, Isten visszafogadta őket családjába. Ezékiel könyvének ötödik fejezete nem egy önkényes Istent mutat be, hanem egy igazságos Istent, aki megtartja ígéreteit.
Mint
ahogyan nem olvashatunk szakaszokat a múlttól elszigetelve, úgy nem olvashatunk
a jövőtől elszigetelve sem. A mai olvasmányunkban azt láthatjuk, hogy Isten
komolyan veszi a bűnt még akkor is, ha mi lekicsinyeljük azt, különösképpen
azok bűnét, akik nagyobb ismerettel rendelkeznek. A holnapi olvasmányunkban
látni fogjuk, hogy amikor Isten ítéletet hirdet, kegyelemről is gondoskodik.
Ámen.
Dr. Eric Bates
113. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezetéhez (szeptember
24-30.).
Az öntelt, nacionalista
és lakomákat tartó Belsazár világi és szentségtörő módon használta a templomi
edényeket – mindazonáltal nem volt ez utolsó csepp a pohárban a jó Isten
számára. Belsazár rettegése attól, hogy a vádlottak padjára kell állnia a
Világegyetem Istene előtt, az nagyságában csak a sírás, a pánik és félelem
mikrokozmosza, amit az Istent nem követők fognak átélni Jézus eljövetelekor.
Azok, akik elvesznek
Krisztus második eljövetelekor, sok esélyt elszalasztottak addigra, pedig
Krisztus követőjévé válhattak volna, ugyanúgy Belsazárnak is megadatott Isten
ismerete. Felkészülhetett volna Dárius inváziójára, azonban ő figyelmen kívül
hagyta a próféták üzeneteit és folytatta züllött, énközpontú életmódját.
Minden személynek és
nemzetnek lehetősége van arra, hogy döntsön: eleget tesz-e az Örökkévaló
tervének. Mindenki próba alatt van, és tragikus módon a legtöbben elbuknak. Ma
is, látván a politikai eseményeket, illene felismernünk, hogy valami nagyszerű
és döntő jelentőségű esemény fog történni. Éppen ma döntünk a sorsunkról.
Folytatjuk-e hát önző
életünket, úgy, mint Belsazár, vagy hűségesek leszünk Istenhez, úgy, mint
Dániel, „szakadjon bár az ég”?
Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése