2017. szeptember 20., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 20 - SZERDA - Jeremiás siralmai 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 41. fejezet 800. nap

E nap élménye Nabukodonozort ily rendelet kiadására késztette: "...aki nem tiszteli Sadrak, Mésak és Abédnegó Istenét, azt vágják darabokra, bármilyen nyelvű népből vagy nemzetből való is, házát pedig tegyék szemétdombbá! Mert nincs más isten - indokolta -, aki így meg tud szabadítani."
Babilon királya ilyen és hasonló szavakkal akarta a föld minden népének tudomására hozni azt a meggyőződését, hogy a héberek Istene hatalmánál és tekintélyénél fogva egyedül méltó a legfőbb imádatra. Istennek tetszett, hogy a király igyekezett tiszteletet tanúsítani iránta, és megvallotta hódolatát a babiloni birodalom előtt.

A király helyesen tette, hogy nyilvánosan megvallotta meggyőződését, és igyekezett a menny Istenét minden más isten fölé magasztalni. Amikor azonban megpróbált alattvalóitól hasonló hitvallomást és hasonló tiszteletadást kikényszeríteni, túllépte földi uralkodói jogkörét. Éppúgy nem volt joga - sem polgári, sem erkölcsi vonatkozásban - halállal fenyegetni embereket azért, mert nem tisztelik Istent, mint ahogy nem volt joga tűzbe vettetni azokat, akik nem voltak hajlandók imádni az aranyszobrot. Isten soha nem kényszeríti engedelmességre az embert. Mindenkinek szabad döntésére bízza, hogy kit akar szolgálni.

Hű szolgái megszabadításával az Úr kinyilatkoztatta, hogy az elnyomottak mellé áll, és rendreutasít minden földi hatalmat, amely fellázad a menny tekintélye ellen. A három héber ifjú Babilon egész népe előtt megvallotta hitét Abban, akit imád. Istenre hagyatkoztak. A próba idején megemlékeztek az ígéretről: "Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg" (Ézsa 43:2). Így Isten mindenki szeme láttára csodálatosan megtisztelte az élő Igébe vetett hitüket. Bámulatos szabadulásuk hírét sok országba elvitték a különböző népek képviselői, akiket Nabukodonozor meghívott a szobor felszentelési ünnepségére. Gyermekei hűsége által Isten megdicsőült az egész földön.

Fontos tanulságokat kell levonnunk abból, ami a héber ifjakkal Dura mezején történt. Napjainkban Isten számos szolgája - bár ártatlan - szenved majd olyan emberek kezétől megalázást és meggyalázást, akiket Sátán iriggyé és vallásában vakbuzgóvá tesz. Különösen azok ellen gerjednek haragra, akik megszentelik a negyedik parancsolatban foglalt szombatot. Végül pedig egyetemes rendelettel halálra méltónak ítélik őket.

Az Isten népe előtt álló gyötrelmes idő megingathatatlan hitet igényel. Meg kell mutatniuk, hogy imádatuknak Ő az egyedüli tárgya, és semmilyen áron, még az életük árán sem lehet őket rábírni arra, hogy akár egy kicsit is kiegyezzenek a hamis imádattal. A hűséges szív számára az örök Isten Igéje mellett bűnös, halandó emberek parancsai elvesztik jelentőségüket. Az igazságnak engedelmeskednek, legyen bár börtön, száműzetés vagy halál a következménye.

Mint ahogy Sidrák, Misák és Abadnégó korában tette, a föld történelmének záró szakaszában is az Úr hatalmas dolgokat fog tenni azokért, akik rendíthetetlenül kitartanak az igazság mellett. Aki e nemes héber ifjakkal a tüzes kemencében járt, hívei mellett áll, bárhol vannak is. Állandó jelenlétével vigasztalja és támogatja őket. A nyomorúság idején - amilyen nem volt, mióta nép létezik - választottai szilárdan megállnak. Sátán a gonoszság minden seregével sem tudja elpusztítani Isten leggyengébb szentjét sem. Angyalok, akiknek hatalmas erejük van, megoltalmazzák őket, és érdekükben Jahve kinyilatkoztatja önmagát mint az "istenek Istene", aki mindenképpen meg tudja menteni a benne bízókat..

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás siralmai 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Egy imádság száll a Menny felé „Emlékezzél meg Uram…!” (1. vers), ami Istenbe kapaszkodást jelent.  A Jeruzsálem és a templom lerombolását követő szenvedésben, a sötétségben, mely úgy tűnt elválasztja a túlélőket az Úrtól, valaki így szólt: „Emlékezzél meg…!” Jeremiás ismeri a Szentírást. Tudja, hogy amikor az Úr megemlékezik, akkor történni fog valami népe érdekében. (Vö. 1Móz 8:1; 19:29; 30:22; 2Móz 2:24; 6:5). A nyomorúságot és a katasztrófát ellensúlyozza az Úr örökkévalósága: „Te Uram örökké megmaradsz” (19. vers).

Isten időzítése tökéletes, igazságossága átformáló, türelme örökkévaló. Ő nem feledkezhet el rólunk (20. vers), mert úgy szeret bennünket, mint a kisbabáját gondozó édesanya (Ézs 49:14-15). Egyedül Ő képes átalakítani bennünket. „Téríts vissza, Uram, magadhoz, és visszatérünk” (21. vers).

Személyes küzdelmeink és életünk sötét pillanatai között a Jeremiás Siralmainak versei emlékeztetnek, hogy Isten nem tűnt el csendesen. Ő mindig a közelünkben van. Nem ment szabadságra, és nem is dobott minket a szemétdombra. Igazságossága mindig átformáló, türelme és hosszútűrése örökkévaló (2Móz 34:6-7). Ő nem haragszik, hanem alig várja, hogy segítségünkre siethessen.

„Emlékezzél meg” ma Isten jóságáról és megváltó kegyelméről!


Gerald A. Klingbeil

112. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 41-42. fejezeteihez (szeptember 17-23.).

Csupán egyetlen személy van megemlítve Dániel könyve első négy fejezetének mindegyikében. És ez nem Dániel, hanem Nabukodonozor. Bizonyára érdemes elgondolkoznunk azon, ahogyan ezek a fejezetek elmesélik Nabukodonozor történetét.

Mi van akkor, ha Dániel és barátai egészséges étrendjének nem az volt a fő célja, hogy segítsenek nekik megtanulni, amit meg kellett tanulniuk, hanem, hogy segítsenek Nabukodonozornak megtanulni, amit meg kellett tanulnia?

Mi van akkor, ha Nabukodonozor álmának fő célja nem az volt, hogy Isten számára lehetőséget biztosítson, hogy munkálkodjon Dánielen keresztül, hanem, hogy lehetőséget biztosítson Isten számára, hogy munkálkodjon Nabukodonozoron keresztül?

Mi van akkor, ha Isten Fiának fő célja nem az volt, amikor csatlakozott Sidrákhoz, Misákhoz és Abednégóhoz a tüzes kemencében, hogy megmentse őket, hanem, hogy megmentse Nabukodonozort?

Ha arra gondolunk, hogy Isten mit tett, hogy megmentse Nabukodonozort, jobban megérthetjük, ahogyan Dániel könyvének negyedik fejezetében a történet bemutatja, ahogy Isten lejjebb helyezte Nabukodonozort földi pozíciójában, hogy felemelhesse őt egy mennyei pozícióba. Istennek hatalmas útjai voltak, hogy megmentse Nabukodonozort.

Gondolkoztál már azon, hogy Isten mit hajlandó megtenni azért, hogy megmentsen téged, és téged használjon, hogy másokat megmentsen?

Brent Hamstra
Egyetemi tanár és tanszékvezető, Kémia tanszék
Southern Adventist University

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése