Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 40. fejezet 793. nap
Figyeljük csak a nyugodt és fegyelmezett zsidó foglyot a
leghatalmasabb világbirodalom uralkodója előtt! Azzal kezdte, hogy elhárított
minden dicsőséget önmagától, és a minden bölcsesség Forrását magasztalta fel. A
király nyugtalan kérdésére: "Képes vagy arra, hogy megmondd, milyen álmot
láttam, és mi annak a magyarázata?" - így válaszolt: "A titkot,
amelyet a király kérdezett, bölcsek, varázslók, mágusok és csillagászok nem
tudják megfejteni a királynak. De van Isten a mennyben, aki a titkokat
feltárja. Ő azt tudatta Nabukodonozor királlyal, hogy mi fog történni az utolsó
napokban.
A te álmod és az a látomás, amelyet fekvőhelyeden láttál,
ez volt: Te, ó király, azon töprengtél fekvőhelyeden, hogy mi fog történni
ezután. A titkok kijelentője pedig tudatta veled, hogy mi fog történni. Előttem
pedig ez a titok nem azért tárult föl, mintha bennem nagyobb bölcsesség volna,
mint bármely élő emberben, hanem azért, hogy a magyarázat a királynak
tudomására jusson, és hogy megtudd, amin magadban töprengsz.
Neked, ó király, látomásod volt: egy nagy szobrot láttál. A
szobor hatalmas és roppant fényes volt. Előtted állt, és rettenetes volt
ránézni is. Ennek a szobornak a feje színaranyból volt, a melle és a karjai
ezüstből, a hasa és az oldala rézből, a lábszárai vasból, lábai pedig részint
vasból, részint cserépből voltak.
Miközben nézted, egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki
hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra
zúzta az egészet. Összezúzódott a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany,
és olyan lett az egész, mint nyári szérűn a polyva, amelyet elvisz a szél, és
nyomát sem lehet találni. A kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé lett,
és elfoglalta az egész földet.
Ez az álom" - mondta magabiztosan Dániel. A király,
aki feszülten figyelt minden részletre, tudta, hogy ez az az álom, amely
annyira nyugtalanította. Ezért nyitott szívvel és jóindulattal várta a
magyarázatot is. A királyok Királya nagy igazságot akart közölni Babilon
uralkodójával. Isten kinyilatkoztatta, hogy hatalma van a világ országain -
olyan hatalma, amellyel trónra emel, és megfoszt trónjuktól királyokat.
Nabukodonozornak rá kellett ébrednie a menny iránti felelősségére. A jövő
eseményei, melyek az idők végéig nyúlnak, nyilvánvalóvá lettek előtte.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
50
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az 50. és 51. fejezet
egyike azon próféciáknak, amelyek a babiloni káldeus birodalom ellen szólnak. A
káldeusok Keszed leszármazottai voltak, aki Milkha és Nákhor fia volt (1Móz
22:22). A káldeus szó a görög chaldaioi
szóból származik. Beszélték az arámi nyelvet, melyet Dánielnek is meg kellett
tanulnia a fogsága alatt, és amely nyelven Ezsdrás és Nehémiás is beszélt, amikor
társaikkal hazatértek Palesztinába.
Érdekes, hogy mind a
babiloniak, mind az izraeliták Héber leszármazottai voltak (1Móz 10:25), és hébereknek,
„Ibri”-nek hívták őket. A Biblia Istene „a
héberek Istene” (1Móz 14:13; 2Móz 3:18).
Ábrahám idejében voltak
néhányan, akik a héberek Istenében bíztak. Néhány nemzedékkel később, Jób
idejében a káldeusok kifosztották Jóbot a vagyonából (Jób 1:17). Meghódították
Mezopotámia földjét és Babilon régi városát tették a fővárosukká. Elfogadták a
babiloni vallást és Merodák istent imádták (2. vers).
Van egy érdekes történet
Babilon város nevének kialakulásáról. Amikor a sumérok megépítették a városok
tornyait, az egyik várost téglából készült toronynak nevezték, Ka-dingirra-nak, ami annyit jelent, hogy
„az isten kapuja”, vagy az „ég kapuja”, melyekről már az 1Móz 28:17 is ír.
Miután összezavarodtak a nyelvek, a várost Bábelnek nevezték el, „mert ott zavarta össze az Úr az egész föld
nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az Úr az egész föld színére” (1Móz
11:9).
A prófécia szerint
Izrael akkor tér vissza a babiloni fogságból, miután a Babiloni Birodalom
megbukott (4. vers), és átvették felette az uralmat a médek és a perzsák. A
Bibliában Jeremiás a Babilon nevet többször használja, mint bárki más, és azt
mondja, „Babilon, amely elfoglalta Jeruzsálemet, bevétetik!”. Ézsaiás azt írja:
„Elesett, elesett Babilon!” (Ézs
21:9). Jeremiás kihangsúlyozza, amikor a következőket mondja: „Hamar elesett Babilon” (Jer 51:8).
Az ókori Babilon
bukásának oka többek között a bálványimádás (2. vers), és a hatalom miatti büszkeség
volt. De a város elesett és csupán egy halom maradt (37. vers). Ez a prófécia
visszhangzik az Újszövetségben is: „Leomlott,
leomlott a nagy Babilon” (Jel 18:2). Ez mind a hamis istenek tisztelete és
a büszkeség miatt történt.
Yoshitaka Kobayashi
111. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 40. fejezetéhez (szeptember
10-16.).
Ismerjük a történetet –
Nabukodonozor álmot látott. Különböző fémekből készül hatalmas szoborral
álmodott, amelyet végül egy kő semmisített meg. Dániel próféta, aki fogoly volt
Nabukodonozor birodalmában, magyarázta el neki az álmot.
Isten maga adta a
királynak ezt az álmot, és Isten maga adta Dánielnek az értelmezését. Ez az
álom nem csak a világ jövőjét mutatta meg, ami Jézus visszajövetelekor fog
tetőzni, hanem megmutatott valamit, ami most is időszerű számunkra: mindent
Isten irányít – még a világpolitikát is!
Ellen White így ír
erről a Próféták és királyok című könyvben (502. o.): „Ez csak Isten szavában
tárul fel világosan. Isten megmutatja benne, hogy a népek erőssége – éppúgy,
mint az egyéneké – nem azokban a lehetőségekben és adottságokban rejlik,
amelyek látszat szerint legyőzhetetlenekké teszik őket; nem is elismert
nagyságukban található. Erősségük mércéje az a hűség, amellyel betöltik Isten
szándékát.”
Így tehát világos, hogy
azok a népek, amelyek nem követik Isten szándékát, elvesznek. Sok példa van
erre a történelem során. Azon emberek számára, akik diktátorok, gonosz
uralkodók, korrupt vezetők hatalmát nyögik, vigaszt nyújtó ígéret, hogy minden
földi királyságnak vége lesz előbb vagy utóbb. Amikor Jézus visszatér, az Ő
királysága váltja fel valamennyit, és mindörökké fog tartani!
Christoph Till
a Friedensau Adventista
Egyetem hallgatója
Németország
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése