2017. szeptember 24., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 24 - VASÁRNAP - Ezékiel 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 43. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezet 804. nap

43. A láthatatlan vigyázó

Dániel élete vége felé nagy változások történtek abban az országban, ahová hatvan évvel korábban őt és három héber társát fogságba vitték. Nabukodonozor, "a legkegyetlenebb népek" vezetője (Ez 28:7) meghalt, és utódainak esztelen uralkodása alatt Babilon, "az egész föld büszkesége" (Jer 51:41) semmivé lett; bekövetkezett a fokozatos, de biztos pusztulás.

Nabukodonozor unokájának, Belsazárnak ostobasága és gyengesége miatt a büszke Babilon csakhamar elbukott. Belsazár, aki fiatalon részt kapott az uralkodásból, büszkélkedett hatalmában és szívével a menny Istene ellen fordult. Sok lehetősége volt Isten akaratának megismerésére és annak megértésére, hogy kötelessége néki engedelmeskedni. Tudott arról, hogy nagyapját Isten határozatából kiűzték az emberi társadalomból. Jól ismerte Nabukodonozor megtérése és csodálatos gyógyulása történetét is. De engedte, hogy az élvezetek szeretete és az öndicsőítés homályba borítsa azokat a tanulságokat, amelyeket soha nem lett volna szabad elfelejtenie. Kegyelemből kapott lehetőségeit eltékozolta, és nem igyekezett arra, hogy általuk jobban megismerje az igazságot. Amire Nabukodonozor végül kimondhatatlan szenvedés és megalázás árán eljutott, attól Belsazár közömbösen elfordult.

Az ítéletig nem sok idő telt el. Círusz, a méd Dárius unokaöccse, a médek és perzsák egyesített seregének hadvezére, megostromolta Babilont. A látszólag bevehetetlen - az Eufrátesz folyó által védett - vár masszív falain és rézkapuin belül, ahol bőségesen volt élelem, a kéjsóvár király biztonságban érezte magát. Idejét szórakozással és tivornyázással töltötte.
A hivalkodó, öntelt Belsazár vakmerő biztonságérzetében "nagy lakomát rendezett ezer főrangú emberének, és az ezer emberrel együtt itta a bort." Mindaz a vonzerő, amit a gazdagság és a hatalom nyújthat, növelte a színhely pompáját. Gyönyörű nők elbűvölő varázsukkal a királyi lakoma vendégei voltak. Lángeszű, művelt emberek is ott voltak. Fejedelmek és államférfiak úgy itták a bort, mint a vizet, és dorbézoltak őrjítő hatása alatt.

A féktelen orgiát maga a király vezette, akinek botrányos részegsége elvette józan eszét, és alantas ösztönei, szenvedélyei vették át az uralmat. Lakoma közben "megparancsolta Bélsaccar, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nabukodonozor hozott el a jeruzsálemi templomból. Azokból akart inni a király főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt." A király be akarta bizonyítani, hogy nincs oly szent dolog, amelyhez hozzá ne nyúlhatna. "Elő is hozták az aranyedényeket, ...és a király azokból ivott főrangú embereivel... együtt. Itták a bort, és közben dicsőítették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket."

Belsazár aligha sejtette, hogy bálványimádó tivornyázásának mennyei tanúja van; hogy egy láthatatlan mennyei Vigyázó figyeli az istengyalázó jelenetet, hallja a szentségtörő nevetgélést, látja a bálványimádást. A hívatlan vendég azonban csakhamar éreztette jelenlétét. Amikor a tivornya tetőzött, vértelen kéz jelent meg, és tűzként fénylő betűket rajzolt a palota falára. A nagy sokaság nem értette az írás szavait, de a lelkiismeretében megérintett király és vendégei az ítélet baljóslatú előjelét látták benne.

Elhalkult a zsivajgó jókedv, miközben az emberek valami leírhatatlan rémülettől megdermedve figyelték a kezet, amely lassan rajzolta a titokzatos betűket. Filmszerűen pergett le előttük gonosz életük cselekedetei. Mintha az örökkévaló Isten ítélőszéke előtt álltak volna, akinek hatalmával épp akkor dacoltak. Ahol néhány pillanattal előbb hangos jókedv és istenkáromló élcelődés hallatszott, az most fakó arcok és kétségbeesett jajveszékelés színtere lett. Amikor Isten megfélemlíti az embert, akkor nem tudja elrejteni rettegését.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Amikor diák voltam az Andrews Egyetem lelkészképzőjében, annak a gyülekezetnek a vezetői, amelybe családommal jártam, megkértek, hogy egy szombaton prédikáljak. Prédikációm a bizonyságtevéről szólt és arról, hogy miként legyünk „emberhalászok”, ahogy Jézus mondta. Egy osztálytársam, aki a barátom is volt, azt az ötletet adta, hogy biztosan megragadnám a hallgatóság figyelmét, ha prédikáció közben halászruhát, kalapot és gumicsizmát viselnék. Aznap délelőtt valóban figyelt rám a gyülekezet, de sajnos sokkal jobban összpontosítottak a „viseletemre”, mint arra, amit az Úr Igéje mondani akart nekik. Egészen máig – tehát évtizedek múlva is – szégyellem magam vizuális eszközöm miatt, amelyet úgy elrontottam. 

A vizuális eszközök hasznosak lehetnek abban, hogy az embereket bevonjuk az üzenetbe, és segítenek abban, hogy nehéz témákat jobban megértsünk, de a vizuális eszközök nem kerekedhetnek az Ige üzenete fölé. Ezékiel könyve negyedik fejezetében Isten arra utasítja a prófétát, hogy gondoskodjon két vizuális eszközről a nép számára, hogy bemutassa Jeruzsálem közelgő ostromát, amikor Nabukodonozor megtámadja Jeruzsálemet. Mindezt egy általa készített várostrom maketten mutatta be és azzal, hogy kenyeret sütött emberi ürülék fölött. 

A bibliai vizuális eszközök nem korlátozódnak csupán az Ószövetségre. Legkevesebb három erőteljes vizuális eszközre gondolok az újszövetségben. Az első az, amikor Isten Fia elhagyta a mennyet és emberré lett azért, hogy egy látható képet adjon Isten szeretetéről és együttérzéséről. A második a kereszt, amely egy látható szimbóluma Isten csodálatos szeretetének és kegyelmének, mert nincs ennél nagyobb szeretet. A harmadik példa a keresztség és az Úrvacsora szertartása az egyházban.  

Van egy veszélye ezeknek a vizuális eszközöknek, hogy az elménkben csak egy vizuális eszközzé degradálódik. Azonban ez a három vizuális eszköz különbözik attól, amikor egy prédikátor meg akarja ragadni hallgatósága figyelmét. Ezek Istentől ihletettek, és Isten Szavát teszik láthatóvá és érthetővé. Mindegyik esetben magának Istennek a megnyilvánulásai, és ez teszi azokat szentté.

Fontos felismernünk, hogy ezek a példák többek egyszerű vizuális eszközöknél. Jézus születése több egy olyan eseménynél, amely köré egy évenkénti megemlékezést építhetünk ki. A kereszt több egy olyan jelvénynél, amely egy kis láncon egy ember nyakában lóg. A keresztség több a lubickolásnál és az Úrvacsora is több ételkóstolásnál. Immánuel, a Fiú nemcsak a történelem egy bizonyos nemzedékéért jött el. Krisztus örökre emberré lett, mivel csak egy ember lehet a második Ádám, és csak ő békíthet meg bennünket Istennel. A kereszt mélyebb Isten irántunk való szeretetének látható bizonyításánál. A kereszt a mi engesztelésünk eszköze és annak bizonyítéka, hogy a megváltást soha nem tudjuk megszerezni, még a legjobb igyekezetünkkel sem. A keresztség annak a bizonyítéka, hogy a régi ember meghalt, eltemettetett és Krisztusban való új emberként feltámadt. Az Úrvacsora azt hangsúlyozza, hogy az üdvösség egyedül Krisztus által van, és hogy Ő az üdvösséget ingyen ajándékként adja nekünk.  

Úgy gondolom, hogy Ezékiel vizuális eszközei megragadták a nép figyelmét, de az Újszövetség vizuális eszközeihez hasonlóan ennél sokkal többet jelentettek. Isten szava vált láthatóvá általuk, és ez jó hír! Ámen.

Dr. Eric Bates

113. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 43. fejezetéhez (szeptember 24-30.).

Az öntelt, nacionalista és lakomákat tartó Belsazár világi és szentségtörő módon használta a templomi edényeket – mindazonáltal nem volt ez utolsó csepp a pohárban a jó Isten számára. Belsazár rettegése attól, hogy a vádlottak padjára kell állnia a Világegyetem Istene előtt, az nagyságában csak a sírás, a pánik és félelem mikrokozmosza, amit az Istent nem követők fognak átélni Jézus eljövetelekor.

Azok, akik elvesznek Krisztus második eljövetelekor, sok esélyt elszalasztottak addigra, pedig Krisztus követőjévé válhattak volna, ugyanúgy Belsazárnak is megadatott Isten ismerete. Felkészülhetett volna Dárius inváziójára, azonban ő figyelmen kívül hagyta a próféták üzeneteit és folytatta züllött, énközpontú életmódját.

Minden személynek és nemzetnek lehetősége van arra, hogy döntsön: eleget tesz-e az Örökkévaló tervének. Mindenki próba alatt van, és tragikus módon a legtöbben elbuknak. Ma is, látván a politikai eseményeket, illene felismernünk, hogy valami nagyszerű és döntő jelentőségű esemény fog történni. Éppen ma döntünk a sorsunkról.

Folytatjuk-e hát önző életünket, úgy, mint Belsazár, vagy hűségesek leszünk Istenhez, úgy, mint Dániel, „szakadjon bár az ég”?

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

2017. szeptember 23., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 23 - SZOMBAT - Ezékiel 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 42. fejezet 803. nap

A próféta intése és tanácsa egy ideig erősen hatott Nabukodonozorra. De az a szív, amelyet nem formált át az Isten kegyelme, hamar elveszti a Szentlélek befolyását. Lelke mélyén ott volt az önzés és becsvágy gyökere, és ezek a jellemvonások később újra előjöttek. A jóindulattal adott eligazítás és a múlt tapasztalataiból fakadó intések ellenére Nabukodonozor engedte, hogy az utána következendő birodalmak iránt féltékeny legyen. Uralkodása, amely mindeddig jórészt igazságos és irgalmas volt, zsarnokivá lett. Mivel megkeményítette szívét, a maga dicsőségére használta Istentől kapott képességeit, önmagát Isten fölé emelte, aki életet és hatalmat adott neki.

Isten hónapokig halogatta büntető ítéletét. Ahelyett azonban, hogy ez a türelem megtérésre késztette volna a királyt, addig táplálta magában a gőgöt, míg elvesztette bizalmát az álom magyarázásában, és tréfálkozott korábbi félelmén.

Egy évvel azután, hogy a figyelmeztetést kapta, Nabukodonozor palotája tetején sétált, és büszkén gondolt uralkodói hatalmára, építészeti eredményeire, és felkiáltott: "Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére!"

A gőgös dicsekvés még el sem hagyta a király ajkát, amikor egy hang a mennyből kihirdette, hogy elérkezett a büntetés ideje. Fülét megütötte Jahve parancsa: "Neked szól ez az üzenet Nabukodonozor király! Elvesztetted királyságodat! Száműznek az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és hét időszak múlik el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja."

Egy pillanat alatt elvesztette Istentől kapott értelmét. Ítélőképessége, amelyet a király tökéletesnek vélt, bölcsessége, amellyel hivalkodott, eltávozott tőle, és az egykor hatalmas uralkodó megőrült. Nem tudta többé az uralmat gyakorolni. Az intő üzeneteket nem fogadta meg. Megfosztva a Teremtőjétől kapott hatalomtól, és elűzve az emberek közül, Nabukodonozor "füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmatja áztatta testét, míg olyan hosszúra nem nőtt a szőre, mint a sasnak a tolla, és olyan karmai nem lettek, mint a sasnak."
Hét éven át döbbenten gondolt Nabukodonozorra minden alattvalója. A király hét éven át megalázottan élt az egész világ előtt. Hét év után visszakapta értelmét. Alázattal a menny Istene felé tekintett, és felismerte Isten kezét a büntetésben. Nyilvánosan meghirdetett nyilatkozatában elismerte vétkességét, és azt, hogy gyógyulásában Isten nagy irgalma mutatkozott meg. "Amikor eltelt ez az idő, én, Nabukodonozor, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre. A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik a menny seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: mit csinálsz?

Abban az időben értelmem visszatért, és királyságomhoz méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra jutottam."

Az egykor büszke király Isten alázatos gyermekévé; a zsarnoki, fennhéjázó uralkodó bölcs és könyörületes királlyá lett. Aki valamikor dacolt a menny Istenével, és káromolta Őt, most elismerte a magasságos Isten hatalmát; buzgón igyekezett alattvalóiban Jahve iránt tiszteletet ébreszteni és boldogságukat elősegíteni. A királyok Királya és uraknak Ura dorgálása nyomán Nabukodonozor végre megtanulta azt a leckét, amelyet minden uralkodónak meg kell tanulnia - hogy az igazi nagyság tulajdonképpen az igazi jóság. Elismerte Jahvét élő Istenként. Így szólt: "Most azért én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek."

Most valóra vált Istennek az a szándéka, hogy a világ legnagyobb birodalma megdicsőítse Őt. Ezt a nyilatkozatot, amelyben Nabukodonozor nyilvánosan elismerte Isten irgalmát, jóságát és hatalmát, a szent történelem a király utolsó tetteként jegyezte fel.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A harmadik fejezet folytatja a második fejezet témáját. Isten elmondja Ezékielnek, hogy őrállónak hívta el őt (3:17) és arra, hogy a fogságban levő népnek az Úr Igéjét hirdesse (3:18-21).

Amint ezt a fejezetet olvastam, amelyben Isten arra utasítja Ezékielt, hogy hirdesse az üzenetet mindenkinek, eszembe jutott a magvető példázata. Máté 13-ban Jézus bemutat egy magvetőt, aki mindenhová szórja a magot, miközben néhány az útfélre, néhány a köves talajra, néhány a tövisek közé, a többi pedig a jó talajba esik. A Jézus példázatában szereplő magvetőhöz hasonlóan Ezékielnek is szórnia kell a magot mindenhová, nem válogatva, hogy ki fogadja el és ki nem.

Sokan félünk az evangélizációtól. Ha a siker biztosított lenne, sokkal könnyebben tudnánk a misszióra gondolni, de ha a siker esélye csekély, sokkal nehezebb vele foglalkozni. Időnként azon találtam magam, hogy nem akarok bizonyságot tenni hitemről, miközben azt mondogattam magamban, hogy „ez egy nagyon nehezen elérhető terület”, vagy "a gazdagokat nem érdekli az evangélium." 

Úgy gondolom, hogy a kudarctól való félelem az elsődleges oka annak, hogy nem merünk engedni Isten hívásának, hogy hitünket másokkal megosszuk. Időnként ez a félelem oda vezeti a keresztényeket, hogy egy csomó „talajelemzést végezzenek” (keresve azokat, akik a legfogékonyabban az üzenetünkre) mielőtt bizonyságot tennének, és utána csak azokkal osztják meg hitüket, akik valószínűleg fogékonyak.

Mindezeket figyelembe véve fontos felismerni, hogy Ezékiel 3-ban Istent nem Ezékiel evangélizációs sikere foglalkoztatja elsősorban, hanem inkább Ezékiel engedelmessége. A 22-27-ig terjedő versekben található látomásban Ezékielnek elmondják, hogy kötelekkel meg fogják kötözni, és képtelen lesz egy szót is szólni egészen addig, amíg Isten meg nem engedi neki. Ezékielt szó szerint megkötözik, száját pedig képletesen bekötik, hogy ne tudjon beszélni. Hogyan prédikálhat egy próféta, amikor kötelekkel meg van kötözve saját házában, miközben képtelen arra, hogy egy szót is kiejtsen? Egy helyhez kötött, néma evangélizátor nem képes betölteni küldetését, hogy Isten igéjét hirdesse, még akkor sem, ha ereje lenne hozzá.   

Isten üzenete Ezékielhez és hozzánk is nagyon egyszerű: „Amikor elhívlak, felruházlak erővel. Te gyenge vagy, de én erős. Neked nincsenek szavaid, amelyekkel másokat meggyőzhetnél arról, hogy szükségük van rám, de nekem vannak. Amikor téged használlak az emberek vagy hallgatnak rád, vagy nem, de te akarj szolgálni. Légy hűséges és rendeld alá magad nekem, és akkor én fogom a munkát elvégezni.” Amikor te és én olvassuk azt, amit Isten Ezékielnek mondott, nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de nekem ez egy jó hír! Ámen.

Dr. Eric Bates

112. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 41-42. fejezeteihez (szeptember 17-23.).

Csupán egyetlen személy van megemlítve Dániel könyve első négy fejezetének mindegyikében. És ez nem Dániel, hanem Nabukodonozor. Bizonyára érdemes elgondolkoznunk azon, ahogyan ezek a fejezetek elmesélik Nabukodonozor történetét.

Mi van akkor, ha Dániel és barátai egészséges étrendjének nem az volt a fő célja, hogy segítsenek nekik megtanulni, amit meg kellett tanulniuk, hanem, hogy segítsenek Nabukodonozornak megtanulni, amit meg kellett tanulnia?

Mi van akkor, ha Nabukodonozor álmának fő célja nem az volt, hogy Isten számára lehetőséget biztosítson, hogy munkálkodjon Dánielen keresztül, hanem, hogy lehetőséget biztosítson Isten számára, hogy munkálkodjon Nabukodonozoron keresztül?

Mi van akkor, ha Isten Fiának fő célja nem az volt, amikor csatlakozott Sidrákhoz, Misákhoz és Abednégóhoz a tüzes kemencében, hogy megmentse őket, hanem, hogy megmentse Nabukodonozort?

Ha arra gondolunk, hogy Isten mit tett, hogy megmentse Nabukodonozort, jobban megérthetjük, ahogyan Dániel könyvének negyedik fejezetében a történet bemutatja, ahogy Isten lejjebb helyezte Nabukodonozort földi pozíciójában, hogy felemelhesse őt egy mennyei pozícióba. Istennek hatalmas útjai voltak, hogy megmentse Nabukodonozort.

Gondolkoztál már azon, hogy Isten mit hajlandó megtenni azért, hogy megmentsen téged, és téged használjon, hogy másokat megmentsen?

Brent Hamstra
Egyetemi tanár és tanszékvezető, Kémia tanszék
Southern Adventist University

Fordította: Gősi Csaba

2017. szeptember 22., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 22 - PÉNTEK - Ezékiel 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 42. fejezet 802. nap

A bálványimádó országban újra bizonyságot kellett tenni arról, hogy csak azok értik a mennyek országának titkait, akik szeretik és félik Istent. Tanácstalanságában a király szolgájáért, Dánielért küldött, akit nagyra értékelt becsületességéért, állhatatosságáért és páratlan bölcsességéért.

Amikor a király hívására Dániel megjelent, Nabukodonozor így szólt: "Baltazár, te nagy mágus! Tudom, hogy szent, isteni lélek van benned, és nincs olyan titok, amit ne tudnál megfejteni. Magyarázd meg azt a látomást, amelyet álmomban láttam!" Az álom elmondása után Nabukodonozor így szólt: "...Baltazár, magyarázd meg, mert országomnak egyetlen bölcse sem tudta megmagyarázni nekem. De neked tudnod kell, mert szent, isteni lélek van benned."

Dániel jól értette, hogy mit jelent az álom, "egy pillanatra megdöbbent, mert gondolatai megrémítették" Amikor a király látta Dániel tétovázását és szorongását, megértéssel fordult hozzá. "Baltazár - mondta -, ne rémülj meg az álomtól és a jelentésétől!"

"Uram - felelt Dániel -, szálljon az álom gyűlölőidre, jelentése pedig ellenségeidre!" A próféta megértette, hogy ünnepélyes kötelessége kinyilatkoztatni Nabukodonozornak, milyen büntetés fogja önteltsége és gőgje miatt sújtani. Dánielnek olyan nyelvezettel kellett megmagyaráznia az álmot, amelyet a király meg tudott érteni; és jóllehet annak félelmes jelentése miatt tétovázott és döbbenten hallgatott, mégis meg kellett mondania mi az igazság, bármilyen következményekkel jár is ez számára.

Ekkor Dániel közölte a Mindenható rendelkezését: "Az a fa, amelyet láttál, és amely olyan nagyra és hatalmasra nőtt, hogy az égig ért, és látható volt az egész földön, szép lombja és sok gyümölcse volt, táplálékot nyújtott mindenkinek, alatta tanyáztak a mezei vadak, ágain fészkeltek az égi madarak, az te magad vagy, ó király! Te lettél naggyá és hatalmassá; hatalmad megnőtt, felér az égig, és uralmad elér a föld széléig.

Annak pedig, hogy a király egy szent angyalt látott leszállni a mennyből, aki ezt mondta: Vágjátok ki ezt a fát és pusztítsátok el, de a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között, hadd áztassa az ég harmatja, és azt egye, amit a mezei vadak, míg csak hét időszak el nem telik fölötte! - annak ez a magyarázata, ó király: A Felségesnek az ítélete ér utol téged, uram, király! Száműznek téged az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és az ég harmatja áztat. Hét időszak telik így el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja. Azért mondták, hogy a fa tövét gyökerestül hagyják meg, mert királyságod megmarad, mihelyt elismered, hogy a menny uralkodik."

Miután Dániel őszintén elmondta az álom értelmét, kérlelte a büszke királyt, Istenhez fordulva bánja meg bűneit. Jó cselekedetekkel talán elháríthatja a fenyegető csapást. "Azért, ó, király, fogadd meg tanácsomat: Hagyj fel vétkeiddel, légy igazságos, és gonoszság helyett bánj irgalmasan a szegényekkel! Így boldogan élhetsz sokáig."

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Édesapám nem volt keresztény. Az úgynevezett „New Age” mozgalomba keveredett, aktívan gyakorolta az asztrológiát és a transzcendentális meditációt és hitt a kristályok gyógyító erejében. Amikor legutóbb otthonában meglátogattam 18-19 éves lehettem. Amikor ajtót nyitott, tudomásomra hozta, hogy nem számít egy hosszú látogatásra. Elmondta nekem, hogy böjtöl és meditál, hogy lelkileg felkészüljön egy találkozásra az Istennel. 

A történelem folyamán az emberek mindent megpróbáltak, hogy megtapasztalják az Istent, az által, hogy elszigetelték magukat a barátaiktól és családjuktól, fájdalmat és egyéb megpróbáltatást okoztak maguknak abban a mindenre elszánt igyekezetükben, hogy kapcsolatba lépjenek az Istennel. Ezékiel könyve egy másik távlatot mutat be. Isten eljön, megkeresi Ezékielt, és kinyilatkoztatja magát neki.

Látomásban Isten küldetéssel bízza meg Ezékielt, de nem azzal, hogy egy elszigetelt falu népéért misszió munkát végezzen egy távoli földrészen. Nem kellett nyelviskolába járnia, vagy megismernie a célcsoport kultúráját, mert Isten azzal bízta meg, hogy saját népe között, az „Izrael” fiai között missziózzon.

Saját barátaink és családunk evangélizációja nehéz lehet, de Ezékiel Istentől kapott küldetése még ennél is nehezebb. Ebben a hívásban Isten elmondja Ezékielnek, hogy a legjobb igyekezete ellenére sem fogja meggyőzni őket. Izrael nem fog hallgatni az üzenetre. 

Miért kéri Isten Ezékielt, hogy tegyen valamit, hogy evangélizáljon népe között, ha tudja, hogy ez amúgy is lehetetlen? Azt hiszem, levonhatunk néhány következtetést: 1) Ezékiel esetében úgy tűnik, hogy Istent jobban foglalkoztatja Ezékiel küldetésében való engedelmessége. Isten arra vágyik, hogy népe az eredményektől függetlenül hűséges legyen hitének megosztásában. 2) Az evangélium sikere nem tőlünk függ. A legjobb prédikációkból néhány süket fülekre és engedetlen szívekre talál, és a legrosszabb prédikáció némelyike sok megtérőt eredményez. Isten Szentlelke általi jelenléte és hatalma okozza a különbséget.   

A hatékony evangélizáció Isten munkája; Őt nem korlátozza a mi gyengeségünk. Ez egy nagyszerű és ugyanakkor rendkívüli alázatra késztető hír. Alázatra késztet, mivel ha a leghatékonyabb kommunikátor vagy és rendelkezel az evangélizálás minden szakértelmével, Isten Lelke nélkül nem leszel eredményes az elveszettek megmentésében.

Isten hívása nem sokban különbözik az Ezékiel napjaitól. A válaszunknak is azonosnak kell lennie: engedelmesség és Istennek való alárendeltség. Ő eljön hozzád és mindent megtesz, amit nélküle képtelen lennél megtenni. Ez egy nagyszerű hír, ugye? Ámen.
  
Dr. Eric Bates

112. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 41-42. fejezeteihez (szeptember 17-23.).

Csupán egyetlen személy van megemlítve Dániel könyve első négy fejezetének mindegyikében. És ez nem Dániel, hanem Nabukodonozor. Bizonyára érdemes elgondolkoznunk azon, ahogyan ezek a fejezetek elmesélik Nabukodonozor történetét.

Mi van akkor, ha Dániel és barátai egészséges étrendjének nem az volt a fő célja, hogy segítsenek nekik megtanulni, amit meg kellett tanulniuk, hanem, hogy segítsenek Nabukodonozornak megtanulni, amit meg kellett tanulnia?

Mi van akkor, ha Nabukodonozor álmának fő célja nem az volt, hogy Isten számára lehetőséget biztosítson, hogy munkálkodjon Dánielen keresztül, hanem, hogy lehetőséget biztosítson Isten számára, hogy munkálkodjon Nabukodonozoron keresztül?

Mi van akkor, ha Isten Fiának fő célja nem az volt, amikor csatlakozott Sidrákhoz, Misákhoz és Abednégóhoz a tüzes kemencében, hogy megmentse őket, hanem, hogy megmentse Nabukodonozort?

Ha arra gondolunk, hogy Isten mit tett, hogy megmentse Nabukodonozort, jobban megérthetjük, ahogyan Dániel könyvének negyedik fejezetében a történet bemutatja, ahogy Isten lejjebb helyezte Nabukodonozort földi pozíciójában, hogy felemelhesse őt egy mennyei pozícióba. Istennek hatalmas útjai voltak, hogy megmentse Nabukodonozort.

Gondolkoztál már azon, hogy Isten mit hajlandó megtenni azért, hogy megmentsen téged, és téged használjon, hogy másokat megmentsen?

Brent Hamstra
Egyetemi tanár és tanszékvezető, Kémia tanszék
Southern Adventist University

Fordította: Gősi Csaba

2017. szeptember 21., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 21 - CSÜTÖRTÖK - Ezékiel 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 42. fejezet 801. nap

42. Az igazi nagyság

A földi méltóság csúcsára emelkedett Nabukodonozor, akit még az ihletett Ige is "királyok királyá"-nak (Ez 26:7) ismer el, időnként Jahve kegyének tulajdonította birodalma dicsőségét és uralkodása fényét. Ez történt azután is, hogy a nagy szoborról álmodott. Mélyen érintette az, amit látott, valamint az a gondolat, hogy a babiloniai birodalom - egyetemes volta ellenére - végül elbukik, és más birodalmak fognak uralkodni; míg aztán minden földi hatalom helyére lép az a birodalom, amelyet a menny Istene állít fel. Ez a birodalom sohasem múlik el.

Nabukodonozor később szem elől tévesztette nemes elképzelését arról, hogy mi Isten szándéka a nemzetekkel. Amikor azonban Dura mezején Isten megalázta a tömeg előtt, újra elismerte: Isten országa "örök királyság, és uralma megmarad nemzedékről nemzedékre" (Dán 3:33). Jóllehet születésénél és neveltetésénél fogva bálványimádó volt és bálványimádó nép élén állt, de ösztönösen érezte, hogy mi az igazság és a jogosság. Ezért Isten fel tudta használni eszközként a lázadók megbüntetésére és szándékának véghezvitelére. "A legkegyetlenebb" népnek (Ez 28:7), Nabukodonozornak a feladata volt, hogy évekig tartó türelmes és fárasztó munka árán legyőzze Tírust. Győzelmes hadainak Egyiptom is áldozatul esett. Miközben korának legnagyobb uralkodójaként egyik országot a másik után csatolta a babiloniai birodalomhoz, a maga dicsőségét is egyre öregbítette.

Nem csoda, hogy a nagy sikereket elért, becsvágyó, öntelt uralkodót Sátán arra kísértette, hogy térjen le az alázatosság útjáról, amely az igazi nagysághoz vezető egyedüli út. Hódító hadjáratai közötti fegyverszünetekben sok gondot fordított fővárosa erősítésére és szépítésére, míg végül Babilon városa birodalmának legfőbb ékessége, "az egész föld büszkesége" (Jer 51:41) lett. Építési szenvedélye, valamint az a rendkívüli dolog, hogy sikerült Babilont a világ egyik csodájává tennie, növelte kevélységét, és már félő volt, hogy Isten nem tekinti többé bölcs uralkodónak, akit eszközként használhat szándéka megvalósítására.

Az irgalmas Isten másik álmot adott neki, hogy figyelmeztesse veszélyes helyzetére és a megrontására állított csapdára. Éjszakai látomásban Nabukodonozor nagy fát látott, amely a föld közepén nőtt, és koronája az égig ért. Ágai a föld széléig nyúltak. A hegyek és dombok nyájai védelmet találtak árnyéka alatt, ágain pedig az ég madarai fészkeltek. "Szép lombja volt és sok gyümölcse, táplálékot nyújtott mindenkinek... róla táplálkozott minden élő lény."

Amint a király bámulta a fenséges fát, észrevett egy "szent angyalt", aki a fához közeledve hangosan kiáltott: "Vágjátok ki ezt a fát, és vagdaljátok le ágait, tépjétek le leveleit, és szórjátok szét gyümölcseit! Meneküljenek alóla a vadak, és ágairól a madarak! De a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között! Hadd áztassa az ég harmatja, és egye a föld füvét, mint az állatok! Boruljon el emberi elméje, állati értelem maradjon csak benne, hét időszak teljék el így fölötte! Az angyalok határozata ez a rendelet, a szentek parancsa ez a végzés. Hadd tudják meg az élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött: annak adja, akinek akarja, és a legalacsonyabb sorsú embert is trónra emelheti."

A királyt nagyon nyugtalanította a kétségkívül szerencsétlenséget jövendölő álom, és elmondta az írástudóknak, a varázslóknak, a káldeusoknak és a jövendőmondóknak. Az álom nagyon világos volt, de egyik bölcs sem tudta megfejteni.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ezékiel 1

Ezékiel könyve visszavisz bennünket Júda idejébe (Kr.e. 593-571) a Jeruzsálem eleste előtti és utáni időbe, amikor a babiloni hadsereg Nabukodonozor vezetésével lerombolta a várost. Ahogyan a próféták megjövendölték, Isten megengedte, hogy Júdát legyőzzék, makacs bálványimádásukért.

A győztes babiloniak gyakorlata volt, hogy foglyokat ejtsenek, mint Dánielt és három társát, és elvigyék őket Babilonba. A legértelmesebb fiatalokat hadifogolyként elhurcolták, hogy tudományokra, filozófiára és vallási ismeretekre tanítsák, majd tanácsosi és vezetői pozíciókba helyezzék őket.

Ezékiel könyve első három versében a próféta nem otthon van a leigázott Júdában, hanem az ellenség területén, Babilonban. Dániel és három barátja után őt is ide hurcolták. Babiloni tartózkodása idején Isten látomásokban jelenti ki magát Ezékielnek. A 4-18. versekben leírt látomás lenyűgöző. Nehéz elképzelni, hogy pontosan mit láthatott Ezékiel. Mai filmproducereknek is nagy kihívás lenne – még a mai, korszerű filmtechnikai effektek segítségével is – szemléltetni a tüzet, a kérubokat a forgó kerekekkel és sok szárnnyal, ráadásul Isten trónját, ahogy maga Isten ül rajta teljes dicsőségében.  

Bármilyen csodálatos és félelmetes is a látomás, egy tanulság nyilvánvaló számunkra. Annak ellenére, hogy Júdát legyőzték és leigázták; annak ellenére, hogy Ezékiel hadifogolyként ül ott társaival együtt a Kébár folyó partján, idegen földön, Isten pontosan tudja, hogy hol van, megjelenik neki, és személyesen beszél vele.

Érezted már úgy magad, mintha idegen földön laknál, ahol a téged körülvevő kultúra idegen számodra, és nem illik bele abba, ahogyan te Krisztust követed? Vagy érezted-e már úgy magad, hogy az ellenség területén élsz, elveszve, egyedül és elfeledve? Vagy éppen saját bálványimádásod természetes következményeit viseled. Nem olyan bálványimádásról beszélek, amelyben kő vagy fa szobrokat imádnak, hanem a 21. század bálványimádásáról, a dolgok, emberek vagy a test kívánságának imádatáról. Esetleg szenvedő áldozata vagy az ellenség támadásainak, aki már 6000 éve uralja ezt a bolygót

Akár az általad nem befolyásolható körülmények miatt, akár saját döntéseid nyomán érzed magad elszigeteltnek és magányosnak, Isten gyermekeként egy dologban biztos lehetsz: Ő nem felejtett el téged. Pontosan tudja, hol vagy, és Igéje és Szentlelke által eljön oda, ahol vagy, és szívedhez szól. Megment téged, körülményeidet megváltoztatja, és elvisz haza az Ő örök otthonába (Zsid 13.14). Ez egy csodálatos jó hír! Ámen.

Dr. Eric Bates lelkész

112. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 41-42. fejezeteihez (szeptember 17-23.).

Csupán egyetlen személy van megemlítve Dániel könyve első négy fejezetének mindegyikében. És ez nem Dániel, hanem Nabukodonozor. Bizonyára érdemes elgondolkoznunk azon, ahogyan ezek a fejezetek elmesélik Nabukodonozor történetét.

Mi van akkor, ha Dániel és barátai egészséges étrendjének nem az volt a fő célja, hogy segítsenek nekik megtanulni, amit meg kellett tanulniuk, hanem, hogy segítsenek Nabukodonozornak megtanulni, amit meg kellett tanulnia?

Mi van akkor, ha Nabukodonozor álmának fő célja nem az volt, hogy Isten számára lehetőséget biztosítson, hogy munkálkodjon Dánielen keresztül, hanem, hogy lehetőséget biztosítson Isten számára, hogy munkálkodjon Nabukodonozoron keresztül?

Mi van akkor, ha Isten Fiának fő célja nem az volt, amikor csatlakozott Sidrákhoz, Misákhoz és Abednégóhoz a tüzes kemencében, hogy megmentse őket, hanem, hogy megmentse Nabukodonozort?

Ha arra gondolunk, hogy Isten mit tett, hogy megmentse Nabukodonozort, jobban megérthetjük, ahogyan Dániel könyvének negyedik fejezetében a történet bemutatja, ahogy Isten lejjebb helyezte Nabukodonozort földi pozíciójában, hogy felemelhesse őt egy mennyei pozícióba. Istennek hatalmas útjai voltak, hogy megmentse Nabukodonozort.

Gondolkoztál már azon, hogy Isten mit hajlandó megtenni azért, hogy megmentsen téged, és téged használjon, hogy másokat megmentsen?

Brent Hamstra
Egyetemi tanár és tanszékvezető, Kémia tanszék
Southern Adventist University

Fordította: Gősi Csaba

2017. szeptember 20., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 20 - SZERDA - Jeremiás siralmai 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 41. fejezet 800. nap

E nap élménye Nabukodonozort ily rendelet kiadására késztette: "...aki nem tiszteli Sadrak, Mésak és Abédnegó Istenét, azt vágják darabokra, bármilyen nyelvű népből vagy nemzetből való is, házát pedig tegyék szemétdombbá! Mert nincs más isten - indokolta -, aki így meg tud szabadítani."
Babilon királya ilyen és hasonló szavakkal akarta a föld minden népének tudomására hozni azt a meggyőződését, hogy a héberek Istene hatalmánál és tekintélyénél fogva egyedül méltó a legfőbb imádatra. Istennek tetszett, hogy a király igyekezett tiszteletet tanúsítani iránta, és megvallotta hódolatát a babiloni birodalom előtt.

A király helyesen tette, hogy nyilvánosan megvallotta meggyőződését, és igyekezett a menny Istenét minden más isten fölé magasztalni. Amikor azonban megpróbált alattvalóitól hasonló hitvallomást és hasonló tiszteletadást kikényszeríteni, túllépte földi uralkodói jogkörét. Éppúgy nem volt joga - sem polgári, sem erkölcsi vonatkozásban - halállal fenyegetni embereket azért, mert nem tisztelik Istent, mint ahogy nem volt joga tűzbe vettetni azokat, akik nem voltak hajlandók imádni az aranyszobrot. Isten soha nem kényszeríti engedelmességre az embert. Mindenkinek szabad döntésére bízza, hogy kit akar szolgálni.

Hű szolgái megszabadításával az Úr kinyilatkoztatta, hogy az elnyomottak mellé áll, és rendreutasít minden földi hatalmat, amely fellázad a menny tekintélye ellen. A három héber ifjú Babilon egész népe előtt megvallotta hitét Abban, akit imád. Istenre hagyatkoztak. A próba idején megemlékeztek az ígéretről: "Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg" (Ézsa 43:2). Így Isten mindenki szeme láttára csodálatosan megtisztelte az élő Igébe vetett hitüket. Bámulatos szabadulásuk hírét sok országba elvitték a különböző népek képviselői, akiket Nabukodonozor meghívott a szobor felszentelési ünnepségére. Gyermekei hűsége által Isten megdicsőült az egész földön.

Fontos tanulságokat kell levonnunk abból, ami a héber ifjakkal Dura mezején történt. Napjainkban Isten számos szolgája - bár ártatlan - szenved majd olyan emberek kezétől megalázást és meggyalázást, akiket Sátán iriggyé és vallásában vakbuzgóvá tesz. Különösen azok ellen gerjednek haragra, akik megszentelik a negyedik parancsolatban foglalt szombatot. Végül pedig egyetemes rendelettel halálra méltónak ítélik őket.

Az Isten népe előtt álló gyötrelmes idő megingathatatlan hitet igényel. Meg kell mutatniuk, hogy imádatuknak Ő az egyedüli tárgya, és semmilyen áron, még az életük árán sem lehet őket rábírni arra, hogy akár egy kicsit is kiegyezzenek a hamis imádattal. A hűséges szív számára az örök Isten Igéje mellett bűnös, halandó emberek parancsai elvesztik jelentőségüket. Az igazságnak engedelmeskednek, legyen bár börtön, száműzetés vagy halál a következménye.

Mint ahogy Sidrák, Misák és Abadnégó korában tette, a föld történelmének záró szakaszában is az Úr hatalmas dolgokat fog tenni azokért, akik rendíthetetlenül kitartanak az igazság mellett. Aki e nemes héber ifjakkal a tüzes kemencében járt, hívei mellett áll, bárhol vannak is. Állandó jelenlétével vigasztalja és támogatja őket. A nyomorúság idején - amilyen nem volt, mióta nép létezik - választottai szilárdan megállnak. Sátán a gonoszság minden seregével sem tudja elpusztítani Isten leggyengébb szentjét sem. Angyalok, akiknek hatalmas erejük van, megoltalmazzák őket, és érdekükben Jahve kinyilatkoztatja önmagát mint az "istenek Istene", aki mindenképpen meg tudja menteni a benne bízókat..

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás siralmai 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Egy imádság száll a Menny felé „Emlékezzél meg Uram…!” (1. vers), ami Istenbe kapaszkodást jelent.  A Jeruzsálem és a templom lerombolását követő szenvedésben, a sötétségben, mely úgy tűnt elválasztja a túlélőket az Úrtól, valaki így szólt: „Emlékezzél meg…!” Jeremiás ismeri a Szentírást. Tudja, hogy amikor az Úr megemlékezik, akkor történni fog valami népe érdekében. (Vö. 1Móz 8:1; 19:29; 30:22; 2Móz 2:24; 6:5). A nyomorúságot és a katasztrófát ellensúlyozza az Úr örökkévalósága: „Te Uram örökké megmaradsz” (19. vers).

Isten időzítése tökéletes, igazságossága átformáló, türelme örökkévaló. Ő nem feledkezhet el rólunk (20. vers), mert úgy szeret bennünket, mint a kisbabáját gondozó édesanya (Ézs 49:14-15). Egyedül Ő képes átalakítani bennünket. „Téríts vissza, Uram, magadhoz, és visszatérünk” (21. vers).

Személyes küzdelmeink és életünk sötét pillanatai között a Jeremiás Siralmainak versei emlékeztetnek, hogy Isten nem tűnt el csendesen. Ő mindig a közelünkben van. Nem ment szabadságra, és nem is dobott minket a szemétdombra. Igazságossága mindig átformáló, türelme és hosszútűrése örökkévaló (2Móz 34:6-7). Ő nem haragszik, hanem alig várja, hogy segítségünkre siethessen.

„Emlékezzél meg” ma Isten jóságáról és megváltó kegyelméről!


Gerald A. Klingbeil

112. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 41-42. fejezeteihez (szeptember 17-23.).

Csupán egyetlen személy van megemlítve Dániel könyve első négy fejezetének mindegyikében. És ez nem Dániel, hanem Nabukodonozor. Bizonyára érdemes elgondolkoznunk azon, ahogyan ezek a fejezetek elmesélik Nabukodonozor történetét.

Mi van akkor, ha Dániel és barátai egészséges étrendjének nem az volt a fő célja, hogy segítsenek nekik megtanulni, amit meg kellett tanulniuk, hanem, hogy segítsenek Nabukodonozornak megtanulni, amit meg kellett tanulnia?

Mi van akkor, ha Nabukodonozor álmának fő célja nem az volt, hogy Isten számára lehetőséget biztosítson, hogy munkálkodjon Dánielen keresztül, hanem, hogy lehetőséget biztosítson Isten számára, hogy munkálkodjon Nabukodonozoron keresztül?

Mi van akkor, ha Isten Fiának fő célja nem az volt, amikor csatlakozott Sidrákhoz, Misákhoz és Abednégóhoz a tüzes kemencében, hogy megmentse őket, hanem, hogy megmentse Nabukodonozort?

Ha arra gondolunk, hogy Isten mit tett, hogy megmentse Nabukodonozort, jobban megérthetjük, ahogyan Dániel könyvének negyedik fejezetében a történet bemutatja, ahogy Isten lejjebb helyezte Nabukodonozort földi pozíciójában, hogy felemelhesse őt egy mennyei pozícióba. Istennek hatalmas útjai voltak, hogy megmentse Nabukodonozort.

Gondolkoztál már azon, hogy Isten mit hajlandó megtenni azért, hogy megmentsen téged, és téged használjon, hogy másokat megmentsen?

Brent Hamstra
Egyetemi tanár és tanszékvezető, Kémia tanszék
Southern Adventist University

Fordította: Gősi Csaba