Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezet 780. nap
Mert ezt mondja az Úr: Ahogyan elhoztam erre a népre
mindezt a nagy rosszat, ugyanúgy elhozom rájuk mindazt a jót is, amit most
ígérek nekik. Mert fognak még szántóföldet venni ebben az országban, amelyről
azt mondjátok, hogy ember és állat nélkül maradt pusztaság, amely a káldeusok
kezébe került. Ezüstért vesznek szántóföldet, lepecsételt és tanúkkal
hitelesített szerződést írnak róla Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és
Júda városaiban, a hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban, mert jóra fordítom
sorsukat! - így szól az Úr" (Jer 32:37-44).
A szabadítás és helyreállítás ígéreteinek megerősítésére
"másodszor is szólt az Úr igéje Jeremiáshoz, amikor még fogoly volt a
börtön udvarában.
Ezt mondta az Úr, aki a földet megalkotta, az Úr, aki azt
megformálta és megerősítette - az Úr az ő neve -: Kiálts hozzám és válaszolok,
hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!
Mert ezt mondja az Úr, az Izráel Istene, e város házairól és Júda királyi
palotáiról, amelyeket leromboltak, hogy felhasználják az ostromsáncokkal és
fegyverekkel szemben azok, akik harcba bocsátkoztak a káldeusokkal... Én majd
bekötözöm és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket és megmutatom nekik: milyen
kincs az igazi béke... megbocsátom minden bűnüket, amelyeket elkövettek
ellenem, amikor elpártoltak tőlem. Ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és
tisztességet szerez majd nekem a föld minden népe előtt, ha meghallják, hogy
mennyi jót teszek velük...
Ezt mondja az Úr erről a helyről, amelyet ember és állat
nélkül maradt pusztának mondtok, Júda városairól és Jeruzsálem utcáiról,
amelyek lakatlan pusztasággá váltak, ember és állat nélkül: Felhangzik még a
vidám örvendezés hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja, és azoké, akik így
énekelnek: Adjatok hálát a Seregek Urának, mert jó az Úr, mert örökké tart
szeretete! Hálaadó énekkel jönnek az Úr házába, mert jóra fordítom az ország
sorsát, és olyan lesz, amilyen régen volt - ezt mondja az Úr.
Ezt mondja a Seregek Ura: Ezen az ember és állat nélkül
maradt puszta helyen és ennek minden városában fognak még pásztorok tanyázni,
akik nyájakat legeltetnek. A hegyvidék, az alföld és a Délvidék városaiban,
Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban átmegy még a nyáj a
számadó keze alatt - ezt mondja az Úr.
Eljön még az idő - így szól az Úr -, amikor valóra váltom
azt a jót, amit Izráel és Júda házáról ígértem" (Jer 33:1-14).
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
37
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jeremiás prófétának
ebben a fejezetben Sedékiással, Júda utolsó királyával volt dolga, uralkodásának
kilencedik esztendejében. Nabukodonozor, Babilónia uralkodója nevezte ki
Sedákiást Júda királyává (1. vers). „De
nem hallgatott sem ő, sem szolgái, sem az ország népe az Úr szavára, amelyet
Jeremiás próféta által szólt” hozzájuk (2. vers).
Mit tehet az orvos, ha
a beteg nem akarja bevenni az általa rendelt gyógyszert? Sedékiás király
Jeremiáshoz küldte két emberét, Júkált és Sofóniást (akinek apja pap volt) a
kéréssel: „könyörögj értünk az Úrhoz, a
mi Istenünkhöz!” (3. vers). Az egyiptomi fáraó éppen akkor tervezte, hogy
seregével Jeruzsálem segítségére siet. A babiloniak a fáraó közeledtéről
értesülve visszavonultak egy időre (5. vers).
Sedákiás a siker hamis
illúzióját táplálta. Isten azonban elmondta Jeremiásnak, hogy az egyiptomiak
vissza fognak fordulni és hazatérnek (7. vers). Sedékiás és népe elszalasztotta
az alkalmat, amikor az embernek inkább egy elejétől a végéig mindent tudó
Istenbe, és nem a politikába kell bizalmát vetnie.
A babiloniak
visszatérnek és felégetik Jeruzsálemet (8. vers). Ez a biztos valóság (9-10. vers).
Amikor a babiloniak egy kis időre elvonultak, Jeremiás Benjámin földjére
indult, hogy családi örökségét kikérje (12. vers). A városkapuban észrevette őt egy őr és azzal
gyanúsította, hogy a káldeusokhoz akar szökni (13. vers). Hamis vádakkal a fejedelmek elé vitte
Jeremiást, akik annyira megharagudtak a prófétára, hogy nagyon megverették az
ártatlan embert (14-15. vers), és
fogságba vetették Jónátán írnok házában (15. vers). Jeremiás hosszú időt töltött abban a
börtöncellában (16. vers).
Sedékiás király
kihozatta, titokban a palotájába vitette, és megkérdezte, van-e kijelentése az
Úrtól (17. vers). A próféta a következő üzenetet adta át a királynak: „A babiloni király kezébe adatol”. Majd
szóvá tette a király és főemberei igazságtalan eljárását, amivel őt ártatlanul
börtönbe vetették (18. vers).
Jeremiás rákérdezett,
vajon hol vannak azok a próféták, akik azt jövendölték, hogy a babiloniak soha
nem támadják meg Jeruzsálemet (19. vers). Könyörgött a királynak, ne küldje
vissza a börtönbe (20. vers). Sedékiás király ezért elrendelte, hogy a börtön
udvarában tartsák fogva Jeremiást és minden nap adjanak neki egy cipót a pékek
utcájából (21. vers). Sedékiás úgy
gondolta, hogy ha kedves az Úr prófétájához, talán az Úr is jót tesz majd vele.
Ám a király jóindulata igen rövid életűnek bizonyult.
„Drága Istenünk! Prófétáid naponta kérlelnek minket, hogy
teljesen, feltétel nélkül adjuk át magunkat a te szolgálatodnak. Sokunk fülének
és szívének nehéz ezt hallani, ahogy Sedékiásnak is az volt. Segíts, kérünk,
hogy engedelmeskedjünk utasításaidnak, amíg nem késő! Ámen.”
Koot van Wyk
109. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 38. fejezetéhez (augusztus 27-
szeptember 2.).
Jeremiás könyvében a
remény egyik legfigyelemreméltóbb jelképe a földvásárlás prófétai megcselekvése
(Jeremiás 32). Júda elpusztításának előestéjén, mikor Júda már a babilóniaiak
kezén volt. Isten szavával szólította meg Jeremiást, és arra utasította, hogy
vásároljon földet az otthonát jelentő faluban. Így is tett, tanúk előtt aláírta
és lepecsételte az ezt tanúsító okiratot. Micsoda egy visszás tett – főleg egy
olyan próféta részéről, aki folyamatosan azt hirdette, hogy Júdát hamarosan
elpusztítják! Azonban ez nagy reményt kifejező tett is volt – olyan tett, mely
bizonyítja Jeremiás hitét abban az ígéretben, hogy a küszöbön álló katasztrófa
nem az utolsó fejezetet fogja jelenteni a családja és népe történetében.
Jeremiás, felvállalva a vérrokoni szerepet, megváltotta a családi tulajdont.
Ezen cselekedete biztosítékként, letétként szolgált, szimbólumként a jövőben
történő helyreállítás ígéretére (lásd 14–15. vers).
Ezt a történetet
olvasva azon tűnődöm, vajon milyen cselekedeteket lennék képes véghez vinni
most, hogy úgymond lábnyomot hagyjak a hitemen, hogy amit ma tapasztalok az nem
a történet vége. Jeremiás imájának második sorát visszhangozva, megerősítem:
„Uram Isten, semmi sincs lehetetlen előtted!”
Jody Washburn
biblikumok tanársegéd
Walla Walla University
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése