2017. augusztus 25., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 25 - PÉNTEK - Jeremiás 31

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezet 774. nap

Az Egyiptomba meneküléssel Nabukodonozor ellen lázadó maradék megítéléséről szóló jeremiási próféciák a megbocsátás ígéreteivel szövődtek át azok részére, akik megbánták oktalanságukat és készek voltak visszatérni. Az Úr nem kímélte azokat, akik az egyiptomi bálványimádás csábítására elfordultak tanácsától, de irgalmat tanúsított a hűségesek és igazak iránt. "De akik megmenekülnek a fegyvertől, vissza fognak térni Egyiptomból Júdába, szám szerint kevesen. Majd megtudja Júda maradéka, mindazok, akik Egyiptomba mentek, hogy ott lakjanak mint jövevények, hogy kinek a szava valósul meg, az enyém, vagy az övék!" (Jer 44:28).

A próféta a Siralmak könyvében mondja el azok romlottsága miatti fájdalmát, akiknek a világ világosságává kellett volna lenniük; fájdalmát a Sion és a Babilonba vitt fogoly nép sorsáért. Írásban állított emléket annak, hogy milyen oktalan dolog Jahve tanácsa helyett az emberi bölcsesség elfogadása. A romok között is el tudta mondani: "Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma;" és egyre így könyörgött: "Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az Úrhoz!" (JSir 3:22, 40). Amikor Júda királysága még fennállt a nemzetek között, a próféta megkérdezte Istenét: "Ennyire megvetetted Júdát, szívből megutáltad Siont?" Majd felbátorodva így esdekelt. "A te nevedért kérünk, ne utálj meg..." (Jer 14:19, 21). Tökéletesen hitte, hogy Isten örök szándéka: rendet teremteni a zűrzavarból, és kinyilatkoztatni a föld népeinek és az egész világegyetemnek, hogy Ő igazságos és szerető Isten. Ez a hite késztette arra, hogy bizalommal esedezzék azokért, akik talán elfordulnak gonoszságuktól s az igaz útra térnek.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 31

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ez a fejezet ugyanarra a témára épül, amiről az előző részben is olvashattunk. Ez a gondolatkör a háború sújtotta, és a megszálló nemzetek által kifosztott föld helyreállítása (4., 11., és 18. vers). Ismét találkozunk a szövetség témakörével. Szemléletes képet találunk itt a babiloni fogságba vezető hosszú és fáradságos gyalogútról, amelyen a fiatalok és a többi fogoly elhaladt Ráma mellett. De a reménység üzenete is megjelenik, amely a jövőbeni jólétre utal, olyan bizonyossággal, hogy az Úr ezt mondja: „kiszabadítom őket a fogságból” (23. vers).

A helyreállítás nem csupán egy esély, hanem bizonyosság. Ilyenek az Úr tervei. Amikor Jézus Máté 24-ben eljövetelének jeleiről beszél, a közelgő nyár hasonlatát használja. Krisztus eljövetele olyan biztos, mint ahogy az évszakok váltják egymást a maguk idejében.

Akiket Isten ebben a fejezetben megszólít, komoly válsághelyzetben vannak. Megtörték a szövetség feltételeit, amelyeket Isten szabott meg, így hát az Úr megengedte a babiloniaknak, hogy megszállják Izráel földjét. Most pedig meg akarja gyógyítani őket, és haza hozni a népet. Ugyanakkor meg akarja újítani a szövetséget is.  Az egész Ószövetségben először olvashatjuk itt Isten egyszerű és egyértelmű ígéretét: „Nézzétek! Eljön az idő, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda népével - én, az Úr mondom ezt! Őseikkel is szövetséget kötöttem régen, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, de ők azt a régi szövetséget megtörték, bár én hűséges maradtam népemhez, mint férj a feleségéhez. Az új nem olyan lesz, mint a régi - én, az Úr mondom ezt! Abban az időben ilyen szövetséget kötök Izráel egész népével: törvényemet a belsejükbe helyezem, a szívükbe írom be. Akkor Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek” (31-33 vers – ERV-HU).

Isten nem tett semmit a törvénnyel, nem mozdította el, hanem ígéretet tett, hogy segít Izraelnek, hogy teljes egészében magáévá tegye a törvényt, hogy életük minden egyes területének részévé válhasson. Isten megígérte: „… megbocsátom vétkeiket, és bűneikről többé meg nem emlékezem” (34. vers).

A föld helyreállítása, az ellenség megbüntetése, a nép hazahozatala mind értelmetlen önmagában, a szövetség megújítása nélkül. A külső reformáció önmagában értelmetlen, ha az nem az Istennel való kapcsolat helyreállításával és a jellem átalakulásával párosul.

„Drága Istenem, alakítsd át az életem, és helyezd törvényedet a szívembe. Ámen.”

Michael Sokupa


108. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 37. fejezetéhez (augusztus 20-26.).

Jeremiás nehéz élete arra emlékeztet bennünket, hogy a próféta munkája sosem könnyű! A próféták gyakran túl vannak hajtva, és nem becsülik meg őket, pedig ők az Úr hírnökei az önfejű és lázadó csoportokkal szemben. Jeremiás azzal töltötte az életét, hogy prédikált és Isten hűséges tanújaként tanácsolta a népet, mégis, amikor megpróbálta elhagyni Jeruzsálemet a jól megérdemelt nyugalomba vonulása céljából, valaki a gyülekezetből azt jelentette Sedékiás királynak, hogy Jeremiás áruló, és az ellenséghez akar csatlakozni.

A király fejedelmei feldühödtek Jeremiásra, megverték és börtönbe vetették. Azonban még ez a durván méltánytalan bánásmód sem rettentette el Jeremiást attól, hogy népszerűtlen üzenetét hirdesse. A fejedelmek dühösek voltak Jeremiás újra meg újra elismételt tanácsai miatt, amely szembement a heves nacionalizmusukkal és az ideiglenes jólétre vonatkozó vágyukkal, ezért azt állították, hogy a próféta a haza ellensége, ezért ki kell végezni.

A gyáva király tudta, hogy ezek a vádak nem igazak, de próbált kedvezni azoknak, akik az ország jólétét Isten szava fölé helyezték, és Jeremiást a kezükre adta. Egy mocsaras tömlöcbe vetve, Jeremiás végzete sötétnek tűnt.

Épp úgy, ahogyan Isten véghez vitte Jeremiás megmentését szörnyű körülményei elől, úgy fogja megmenteni Isten hűséges hírnökeit a végidőkben. Azokat, akik hűségesek Istenhez az ország hitehagyása közepette, azokat hamisan fogják megvádolni a saját hitközösségük volt tagjai. „Nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni… És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben.”

Cindy Tutsch
nyugalmazott igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése