2017. augusztus 13., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 13 - VASÁRNAP - Jeremiás 19

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 36. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 36. fejezet 762. nap

36. Júda utolsó királya

Sedékiás - uralkodása kezdetén - a babiloni király teljes bizalmát élvezte. Kipróbált tanácsadója Jeremiás próféta volt. Ha tisztességesen jár el a babiloniaiakkal, és megfogadja az Úr Jeremiás által küldött üzenetét, megtarthatta volna sok tekintélyes ember megbecsülését, ezáltal lehetősége lett volna az igaz Isten megismertetésére. A már Babilonban levő fogoly száműzötteknek előnyösebb helyzetük, nagyobb szabadságuk lehetett volna; az Úr nevét közelben és távolban tisztelték volna; és akik Júda földjén maradtak, megmenekülhettek volna az őket ért rettenetes csapásoktól.

Jeremiás Sedékiásnak és egész Júdának, beleértve azokat is, akiket Babilonba vittek, legyőzőik átmeneti uralma előtti csendes meghódolást tanácsolta. Különösen fontos volt, hogy a fogságban levők dolgozzanak annak az országnak békességén, ahova elvitték őket. Ez azonban ellentétben állt az emberi szív hajlamaival. Sátán pedig kihasználva a körülményeket, mind Jeruzsálemben, mind Babilonban hamis prófétákat támasztott, akik kijelentették, hogy a szolgaság igája nemsokára letörik, és a nemzet visszakapja korábbi tekintélyét.

Az ilyen kecsegtető próféciák elfogadása végzetes lépésekre és Istennek javukra készített irgalmas terveinek meghiúsítására indíthatták volna a királyt és a száműzötteket. Hogy ne szítsanak lázadást, amely súlyos szenvedést vonna maga után, az Úr megparancsolta Jeremiásnak, késedelem nélkül szálljon szembe a válsággal és figyelmeztesse Júda királyát a lázadás biztos következményeire; a foglyokat pedig intse írásban, ne hagyják magukat megtéveszteni, ne higgyék el, hogy közel van a szabadulás! "Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak" - hangoztatta (Jer 29:8). Ezzel kapcsolatban megemlítette az Úr szándékát, hogy a szolgái által megjövendölt hetvenéves fogság elteltével helyre állítja Izráelt.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 19

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Vendégeink voltak ebédre, ezért segítettem a mosogatásban. Sok volt a mosatlan, ezért Karen mosogatott, én pedig törölgettem és elraktam az edényeket. Felvettem egy kristálypoharat, hogy megtöröljem, és már biztosan tudjátok is, hogy mi történt. Kicsúszott a kezemből, a padlóhoz vágódott és millió darabra tört. Nem volt más választásom, mint felsöpörni, és a darabokat a szemétbe dobni.

Annak ellenére, hogy Isten prófétáját megfenyegették, és ő könyörgött Istenhez, hogy mentse fel, Isten azt mondta: „Menj." Isten az ítéletnek egy olyan üzenetét bízta rá, amelyet úgy kellett átadni, hogy ne lehessen félreérteni. Ezért Isten arra utasította Jeremiást, hogy „eljátsszon egy példázatot."

A nép vezetőiben és a papokban volt annyi tisztelet Jeremiás iránt, hogy elmenjenek vele arra a helyre, amelyet az Úr megmutatott, a hírhedt Ben-Hinnom völgyébe, amely nem más mint a Gyehenna. Ez a hely az idő múlásával a végső pusztulás szimbólumává lett. Ez volt az a hely, ahol a hitehagyó királyok feláldozták gyermekeiket a Molok és Baál démon isteneknek. Egyben szemétdomb is volt, ahol a város szemetét elégették.

Végigtekintve a tájon, Jeremiás meghirdeti az eljövendő veszedelmet, és felsorolja ennek okait. Ez olyan, mintha Isten azt akarná, hogy ők és mindazok, akik hallják és olvassák, megértsék népének romlottságát. Ez annyira visszataszító, hogy ki kell jelentenie, hogy a gyermekek feláldozása Molok és Baál isteneknek annyira távol állt Isten jellemétől, hogy még csak eszébe sem jutott az ilyesmi. Csak arra tudok következtetni, hogy a gonosz annyira elmosta a határvonalakat, hogy egyesek a nép közül ezt a visszataszító és kegyetlen gyakorlatot a Teremtő követelményeként értelmezték.

A próféta üzenetét azzal zárja, hogy a cserépkorsót, amely azzal a céllal készült, hogy vizet vagy olajat tároljanak benne, annyi darabra töri, hogy többé ne lehessen összeilleszteni. Ez után a próféta megismétli a vádakat Isten népe ellen, hogy elhagyták Istent és démon istenek után futkostak. Az "eljátszott példázatot" azzal fejezi be, hogy kijelenti: az egész város olyan lesz, mint a megfertőztetett „Tófet", ami egy különleges hely a Hinnom völgyében, ahol a Molok isten papja élve megáldozta a gyermekeket. A Tófet név egy olyan szóból ered, ami dobot jelent és egy magyarázó azt mondja, hogy dobokat használtak, hogy elnyomják a gyermekek sírásának hangját, miközben feláldozták őket. 

El tudjátok képzelni a vezetők és papok menetét, akik visszafele mentek a városba ez után a tapasztalat után, amit Jeremiással átéltek? Később a próféta elismétli Isten üzenetét a Templom udvarában, hogy mindenki aki ott elhalad, tudomást szerezzen róla.

Nagyon nehezen tudom megérteni, amikor ezt az igei szakaszt olvasom, hogy Isten népe hogyan süllyedhetett  ilyen mélyre. Hogyan történhetett ez meg királyokkal, papokkal, vezetőkkel és a néppel? Van valami a bűn vírusában, ami annyira szétterjed, hogy – az evangélium hatalma nélkül –, lényünk alkotóelemeit belülről szétbomlasztja.  

„Mennyei Atyám! Köszönöm Jézust és az evangélium erejét, amely megtérésre vezet engem."

Dan Houghton

107. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 36. fejezetéhez (augusztus 13-19.).

Ebben a fejezetben egy nagyon sajnálatos történet bontakozik ki, jelentős leckékkel. Júda majdnem a történelme végét járja, hiszen nem követte lelkiismeretesen Istent. A babiloniak már megérkeztek, és sok foglyot ejtettek. De meghagyták a királyt a trónon – ő volt Sedékiás. Kezdetben Sedékiás úgy dönt, hogy eleget tesz a babiloni parancsoknak, így kímélve meg magát és népét a durvább büntetéstől. Ez az első lecke; hogy a kemény büntetést néha meg lehet előzni, ha együttműködünk, még ha ez az együttműködés nem is a legjobb választás. Itt az együttműködés gondolata nem jelent erkölcsi megalkuvást, csak helyzeti megalkuvást. Mivel korábban a rosszat cselekedték, Júda most már a babiloniak irányítása alá tartozott. Ha most már együttműködésre készek, a dolgok jobbra fordulnak számukra.

Ez a mi esetünkben is sokszor igaznak bizonyul. Az együttműködéssel helyreáll a bizalom, és több mozgásteret kapunk a választásainkhoz az életben, és mindez azzal a reménnyel jár, hogy a saját önkormányzatiságunk is helyre fog állni. Sedékiás azonban hamis próféták befolyása alá került, akik azokat a dolgokat állították, amiket mindenki hallani akart. És bár Jeremiás és később Ezékiel figyelmeztetett a hamis üzenetekre, egy lázadó mozgalom indult el a babiloniak elleni felkelésre. Itt az újabb tanulság, hogy néha nehéz megkülönböztetni az igaz üzenetet a hamistól. Ebben az esetben a hamis üzenet kifejezetten vonzó volt, de egyúttal halálos is. Azoknak, akik hisznek Istenben és követni akarják őt, összhangba kell hozniuk a hallásukat és értelmüket a Szentírással és a Szentlélekkel.

Dave Thomas
dékán, Teológiai Kar
Walla Walla University, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése