2017. augusztus 10., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 10 - CSÜTÖRTÖK - Jeremiás 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 35. fejezet 759. nap

A próféta szavai ahelyett, hogy bűnvallomásra és megtérésre késztették volna a népet, haragra gerjesztették a hatalmon levőket. Ennek következményeként Jeremiást megfosztották szabadságától. A bebörtönzött, kalodába zárt próféta továbbra is hirdette a menny üzenetét az ott állóknak. Az üldözéssel nem lehetett elhallgattatni. Az igazság igéje - mondta - "... perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam" (Jer 20:9).

Ebben az időben parancsolta meg az Úr Jeremiásnak, hogy foglalja írásba az üzeneteket, amelyeket szeretne tolmácsolni azoknak, akiknek megváltására szánakozó szíve szünet nélkül vágyott. "Végy elő egy irattekercset - parancsolta szolgájának az Úr -, és írd rá mindazokat az igéket, amelyeket kijelentettem neked Izráelről, Júdáról és a többi népről, attól fogva, hogy beszélni kezdtem hozzád: Jósiás idejétől egészen a mai napig. Talán meghallja Júda háza, hogy mennyi veszedelmet készülök rájuk zúdítani, és ha megtérnek a rossz útról, én megbocsátom bűnüket és vétküket" (Jer 36:2-3).

E parancsnak engedelmeskedve, Jeremiás segítségül hívta megbízható barátját, Bárúkot, az íródeákot, és lediktálta "...az Úrnak minden igéjét, amit kijelentett neki" (Jer 36:4). Bárúk ezeket gondosan a pergamentekercsre írta. Komoly feddést tartalmazott a bűn ellen, figyelmeztetést a megrögzött hitehagyás következményeire, és nyomatékos kérést a bűn elhagyására.

Amikor az írás elkészült, Jeremiás - aki még mindig rab volt - elküldte Bárúkot, hogy olvassa fel a tekercset a sokaságnak, amely a nemzeti böjtnap alkalmából "Jójákimnak a Jósiás fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilencedik hónapban", a templomba gyűlt. "Talán az Úr elé száll könyörgésük - mondta a próféta - és megtérnek a rossz útról. Mert nagy és lángoló haraggal beszélt az Úr ez ellen a nép ellen" (Jer 36:9, 7).

Bárúk engedelmeskedett. A tekercset felolvasta Júda egész népe előtt. Ezután az íródeákot a fejedelmek elé hívták, hogy olvassa fel nekik is a beszédet. Nagy érdeklődéssel hallgatták, és megígérték, hogy mindazt, amit hallottak, tudtul adják a királynak. De azt tanácsolták az íródeáknak, hogy rejtőzzék el, mert attól féltek, hogy a király elveti a bizonyságtételt, és azok életére tör, akik az üzenetet tolmácsolták és átadták.

Amikor a fejedelmek elmondták Jojákim királynak, amit Bárúk olvasott, megparancsolta, hogy hozzák el néki a tekercset és olvassák el az ő hallatára is. A király kíséretének egyik tagja, név szerint Jehudi, elhozta a tekercset, és olvasni kezdte a feddés és intés igéit. Tél volt. A király és vezető emberei, Júda fejedelmei a nyitott tűz köré gyűltek. Jehudi még csak egy kis részt olvasott, amikor a király cseppet sem félve az őt és népét fenyegető veszélytől, megragadta a tekercset, és tomboló dühhel "levágta azt a kancellár késével, és a kályha tüzébe dobta, míg csak az egész tekercs a kályha tüzébe nem került" (Jer 36:23).

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 16

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Amikor elkezdtem keresni Isten akaratát az életemben, az első néhány hétben kíváncsian üdvözöltek az emberek a gyülekezetben.
„Hogy hívnak?” „Honnan jöttél?” „Mennyi idős vagy?” „Nős vagy?”

Amikor megállapították, hogy 33 éves vagyok, és egyedülálló, a kérdés még határozottabb lett. „Hogy lehet, hogy 33 évesen még nem vagy nős?”
Elmagyaráztam nekik, jó hogy egyedülálló vagyok, hiszen még csak most kezdtem Istent igazán keresni és valószínűleg nagy gondokkal szembesülnék, ha házasságban élőként kezdeném ezt a kalandot, nagy valószínűséggel egy nem keresztény feleséggel oldalamon.

Ez a válasz megnyugtatta barátaimat. Mintegy 6 hónapra. Akkor így szóltak: „Hiszen már hat hónapja jársz a gyülekezetbe. Ennyi idő bőven elég egy jó, keresztény feleséget találni!” Azóta majdnem egy évtized telt el, és én még mindig egyedülálló vagyok. Úgy hiszem Isten akarata életemben ugyanolyan világos, mint Jeremiáséban volt.

„Majd szóla az Úr nékem, mondván: Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen”  (Jer 16:1-2). Isten bővebben is elmagyarázta Jeremiásnak, hogy miért ne házasodjon meg. Mert szörnyű vég vár minden szülőre és minden gyermekre azon a földön. „Halálos betegségben halnak meg, nem gyászolják meg, és nem temetik el őket, trágyává lesznek a föld színén. Fegyver és éhínség miatt lesz végük, holttestük pedig az ég madarainak és a föld vadállatainak lesz az eledele” (4. vers – új prot. ford.).

Nos, nem tudom, meddig akarja Isten, hogy egyedülálló maradjak. Azt sem tudom, hogy nőtlenségem valami szörnyűségtől óvja-e meg lehetséges családomat. Azt azonban tudom, annak ellenére, hogy Isten nem tárta fel gondolatait előttem, terve van velem, ahogy Jeremiással is volt.

Emlékszel, mit olvastunk Jeremiás könyvének első fejezetében? „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, [már] ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé” (Jer 1:5). Isten már ismert bennünket, mielőtt magzattá fejlődtünk volna édesanyánk méhében. Isten már születésünk előtt megáldott bennünket és elhívott, hogy a bűnbánatról és az Ő eljövetelének reményéről szóló üzenetet másokkal is megosszuk.

Imádságom: Drága Istenem! Lehet, hogy nem mindig ismerem tervedet, de tudom, hogy van terved velem. Tarts meg engem a Te akaratodban akár egyedülálló vagyok, akár házas, elvált, vagy özvegy. Arra vágyom, hogy megtaláljam és a Te dicsőségedre végrehajtsam a számomra készített tervedet. Ámen.

Andrew McChesney

106. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 35. fejezetéhez (augusztus 6-12.).

Leültem vele, és meghallgattam a történetét az egyetemi álma végéről. Nem sikerült neki. A professzorok és barátok figyelmeztetéseit nem szívlelte meg, és le kellett mondania egy értékes helyről egy tekintélyes programban. Könnyekkel a szemében ült le, a fejét lehajtva, vörös arccal. A szavai a fülemben visszhangoznak: „Túl késő most már. Bárcsak hallgattam volna másokra!”

A meghallgatott figyelmeztetések hatalmas lehetőségekhez és növekedéshez vezethetnek. Amikor Isten figyelmeztetést küld, gyakran a feddés formájában, jó lehetőségünk van növekedni, sőt, másokat Jézushoz vezetni. De amikor elutasítjuk, hogy oda figyeljünk, a következmények katasztrofálisak. Talán a büszkeség, a naivitás, a nem tudás vagy az önelégültség az, ami felbátorít minket ilyen úton járni, miközben megvolt az óvaintés. Jeremiás megosztotta Isten figyelmeztetését Jójákimmal, és Jójákim nem csak figyelmen kívül hagyta, de el is égette azokat! A mennyei figyelmeztetések nem szűntek meg azonban az elutasítással. Jeremiás a szívében hordta és elismételte azokat.

Isten figyelmeztetései, csak úgy, mint a szeretete, megmaradnak. Isten jelleméhez tartozik, hogy haza hív minket, amivel iránymutatást és támogatást nyújt, vigasztal és bátorít. Isten hív és ó!, milyen csodás, amikor hallgatunk rá és követjük.

Jenniffer Ogden
segédlelkész
Walla Walla University Church, USA

 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése