2017. július 9., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 9 - VASÁRNAP - Ézsaiás 50

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 31. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 31. fejezet 727. nap

31. A pogányok reménysége

Ézsaiás mindvégig világosan bizonyságot tett szolgálatában arról, hogy mi Isten szándéka a pogányokkal. Más próféták is említést tettek Isten tervéről, de nem mindig fogták fel a mondottakat. Ézsaiás azt a megbízatást kapta, hogy tegye nagyon világossá Júda előtt azt az igazságot, amely szerint Isten Izráele közé számítanak majd sokan, akik test szerint nem Ábrahámtól származnak. Ez a tanítás nem volt összhangban korának teológiájával, mégis bátran hirdette Istentől kapott üzenetét, reményt ébresztve azok szívében, akik az Ábrahám magvának ígért lelki áldások után sóvárogtak.

A pogányok apostola a római hívőkhöz írt levelében figyelmeztet Ézsaiás tanításának erre a jellegzetességére. "Ézsaiás... nyíltan beszél és így szól - jelenti ki Pál: Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem tudakozódtak utánam" (Róm 10:20).

Sokszor úgy tűnt, hogy a zsidók nem tudják vagy nem akarják megérteni, mi Isten szándéka a pogányokkal. Pedig Isten éppen ennek a szándéknak véghezvitelére különítette el őket a többi néptől, és ezért tette őket önálló nemzetté a föld népei között. Atyjukat, Ábrahámot, aki először kapta a szövetségi ígéretet, azért hívta ki rokonai közül és küldte távoli vidékre, hogy fényt vigyen a pogányoknak. Jóllehet az ígéretben az is benne volt, hogy utódainak száma annyi lesz, mint a tenger homokja, de nem önző célból kellett Kánaán földjén nagy nemzetet alapítania. "...naggyá teszem nevedet, és áldás leszel - nyilatkoztatta ki Jahve. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége" (1Móz 12:2-3).

Amikor Izsák születése előtt nem sokkal Isten megújította a szövetséget, újra világossá tette célját az emberiséggel. "...általa nyer áldást a föld minden népe" (1Móz 18:18) - bíztatta Isten Ábrahámot az ígéret gyermekével kapcsolatosan. Később pedig a mennyei látogató újra kinyilatkoztatta: "és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe..." (1Móz 22:18).

Ennek a szövetségnek mindnyájukat érintő feltételeit jól ismerték Ábrahám gyermekei és leszármazottai. Isten azért szabadította meg a zsidó népet az egyiptomi szolgaságból, hogy áldás legyen a nemzetek számára, és hogy Isten neve ismertté váljon "az egész földön" (2Móz 9:16). Ha engedelmeskednek Isten kívánalmainak, messze túlszárnyalják a többi népet bölcsességben és értelmi képességben. Ezt az elsőbbséget azonban azért kell elérniük és megőrizniük, hogy általuk valósuljon meg Isten szándéka "a föld valamennyi népé"-vel kapcsolatban.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 50

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Elfeledkezett vajon Isten az Ő népéről? Sok zsidónak úgy tűnt. Ellenségeik folyamatosan támadták őket, és Isten előre megmondta, hogy száműzöttek lesznek idegenben. Az Úr két jogi kérdést vet fel itt nekik: a válás és a rabszolgaság kérdését (1. vers).

Isten valójában nem vált el Júdától, ahogy azt Jeruzsálem-szerte beszélték. Ha így lett volna, be tudják vajon mutatni a válási okiratot? Ilyesmi sehol sem volt található. Rabszolgának sem adta el őket Isten, különben is, hol a hitelező, akinek eladta volna? Júda népe egy időre elűzetik, de ez nem jelenti Istennel való kapcsolatuk végleges megszakadását. A zsidók tehát nem hivatkozhattak arra, hogy mivel az Úr elhagyta őket, ezért joguk van az önsajnálatra. Valójában Isten számtalanszor, újra, meg újra megpróbálta elérni menyasszonyát: Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok mentem?” – kiáltotta (2. vers – új prot. ford.).

A második versben Isten tovább sorolja, hogy képes Júdáról gondoskodni. Nem olyan rövid a keze, hogy ne tudná megváltani őket. A „rövid a keze” kifejezés pénzügyi eredetű. „Ha pedig nem telik…..” (3Móz 5:7; 12:8; 14:21), amikor valakinek nincsen pénze például egy szolgát kiváltani. A világmindenség Ura természetesen képes volt „feleségét” ellátni, és a váltságdíjat is kifizetni érte. Hát nem tette meg már korábban is, amikor kihozta őket Egyiptomból?

A második versben feltett kérdésre: „Miért nem volt ott senki…?”, érkezik a válasz: Isten szolgája, Jézus lesz az az ember, aki alig várja, hogy az Úrért dolgozhasson. Az Úr minden reggel „fülének megnyitásával” ébresztette Jézust, hű tanítványát. Korán reggel Szentlélekkel töltekezett, és napközben is engedelmességet gyakorolt, tanulta, hogyan folytassa isteni küldetését a világban. Mindezek készítették fel Jézust arra, hogy odatartsa hátát azoknak, akik „megostorozták” (Mk 15:15) Az evangéliumokban Jézus szakállának megszaggatásáról nem olvashatunk, mint a 6. versben, bár ettől még megtörténhetett. A Holt-tengeri tekercsen talált ézsaiási szövegben, és a görög fordításban is „pofozás” szerepel „rángatás” helyett. Az evangéliumok szerint az történt (lásd Mk 14:65). Jézus bármit elviselt, amit csak az ördög kigondolt bántására.

Évekig tartottam egyetemi előadásokat Jézus életéről. A harmadik hét környékén felszólítottam hallgatóimat, kérjék Istent, hogy 10 napon át ébressze fel őket korábban, ahogy Jézussal is tette, hogy időt tölthessenek Vele. Sok éjszakai bagoly diák eleinte kételkedett benne, hogy ébresztőóra nélkül korán fel tudna kelni, csupán az Úr halk szavára. Legnagyobb meglepetésükre, mégis ez történt mindazokkal, akik őszintén szerettek volna reggel időt tölteni Istennel.

Krisztusnak nagy szüksége volt erre, ahogy nekünk is. Sokan még áhítatuk ideje alatt sem fogadják el az Istennel való közösség áldásait, mert nagyon sietnek. Gyors léptekkel hatolnak át Krisztus szerető jelenlétének körén, talán csak egy pillanatig időznek szent jelenlétében, de nem várják meg tanácsait. Nincs idejük arra, hogy az isteni Tanítóval maradjanak, ezért terheikkel együtt térnek vissza munkájukba. Ezek a munkások addig nem érhetik el a legnagyobb sikert, amíg meg nem tanulják az erő titkát. Időt kell szánniuk a gondolkodásra, az elmélkedésre, az imára, és várniuk kell Istenre, hogy megújítsa fizikai, szellemi és lelki erejüket. Nem nélkülözhetik” (E. G. White: Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 258. oldal).

Ron E. M. Clouzet

102. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 31. fejezetéhez (július 9-15.).

Áldottnak lenni egyúttal átok is lehet. Vagy legalább is, azt mondhatjuk, hogy a sok áldással sok felelősség jár. Vagy, ahogyan Jézus mondta: „valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle” (Lukács 12:48). Ábrahám és az utódai azért kapták Istentől az áldást az Ószövetségben, hogy másokat is megáldhassanak.

Talán a te országodban is van olyan ünnep, amikor egymásnak ajándékokat adtok. Az ajándékozó ünnep öröme nem csak abból fakad, hogy különböző dolgokat kapunk. Az ajándékozás öröme abban is rejlik, hogy kapunk, de abban is, hogy adunk. Így működnek Isten áldásai is. Ha megkapod, és nem folytatod a sort, nem vagy mások áldására, teljes egészében elszalasztod, illetve elveszíted az áldást.

Ez történt az izraelitákkal is. Büszkék lettek az Istentől kapott áldásra. Úgy tekintettek rá, mint olyasvalamire, amit maguknak kell megtartaniuk. Úgy gondolták, ők jobbak, mint bárki más. Azonban ez nem Isten terve volt – nem ezért áldotta meg őket. Nem ezért áld meg minket. Bárki, aki válaszol Jézus evangéliumára és mint Isten fogadott gyermeke, elfogadja a hívást a megváltásra, hihetetlen áldással rendelkezik. Ezzel az áldással annak felelőssége jár, hogy szolgáljunk mindenkit annak reményében, hogy ők is válaszolni fognak a jó hírre, amivel mi rendelkezünk. Mindenkit. Azokat is, akiket szeretünk, és azokat is, akiket nem. A családunkat és az ellenségünk családját is. Mindenkit. Jézus a mi példánk, a Királyok Királya, aki eljött erre a földre és megmosta a lábát a tanítványoknak, akik őt elárulták.

Isten áldása úgy jut teljes kifejezésre, ha mindenkinek szolgálunk, és mindenki felé nyújtjuk az ő áldását.
  
Tommy Poole
segédlelkész
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése