Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 30. fejezet 724. nap
Ezékiás esdeklése Júdáért és legfőbb Uruk méltóságáért
összhangban volt Isten akaratával. Salamon arra kérte az Urat templomszentelési
imája végén, hogy "pártolja szolgája ügyét és népének, Izráelnek az ügyét
szüntelen. Hadd tudja meg a föld minden népe, hogy az Úr az Isten, nincs
más" (1Kir 8:59-60). Különösen akkor mutassa meg kegyelmét az Úr, amikor
háború vagy katonai megszállás idején Izráel főemberei az imádság házába
lépnek, és szabadulásért könyörögnek! Lásd: 1Kir 8:33-34!
Isten nem hagyta Ezékiást reménytelenségben. Ezzel az
üzenettel küldte hozzá Ézsaiást: "Meghallottam, hogyan imádkoztál hozzám
Asszíria királya, Szanhérib miatt. Ezt az igét jelentette ki róla az Úr:
Megvet, gúnyol téged Sion szűz leánya, fejét rázza mögötted Jeruzsálem leánya!
Kit gyaláztál s káromoltál, ki ellen emeltél szót? Kire
néztél gőgös szemmel? Izráel Szentjére! Követeiddel gyaláztad az Urat és ezt
mondtad: Sok harci kocsimmal fölmentem a legmagasabb hegyre, a meredek
Libánonra is. Kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit, eljutottam
utolsó tanyájára, legsűrűbb erdejébe is. Kutat ástam és ittam másoknak a vizét;
lépteimmel kiszárítom Egyiptomban a Nílus minden ágát.
Nem hallottad még, hogy én ezt régóta elvégeztem, jó előre
kiterveltem? Most csak véghezviszem, hogy halomra dőljenek, rommá legyenek az
erős városok. Lakosaiknak ereje elfogyott, megrémültek, megszégyenültek;
olyanok lettek, mint mezőn a növény, mint a gyenge fűszál, a háztetőn nőtt fű:
elszáradt, mielőtt szárba szökkent.
Én tudom, ha leülsz, ha kimégy vagy bejössz, és ahogyan
tombolsz velem szemben! Mivel tombolsz velem szemben, és elbizakodott beszéded
fülembe jutott, horgomat orrodba vetem, zablámat a szádba, és visszaviszlek az
úton, amelyen idejöttél!" (2Kir 19:20-28).
Júda földjét letarolta a megszálló hadsereg, de Isten
megígérte, hogy csoda útján gondoskodik a nép szükségleteiről. Ezt üzente
Ezékiásnak: "Teneked pedig ezt a jelt adom: Ebben az évben azt eszitek,
ami a tarlón nő, a második évben azt, ami annak a magvaiból hajt; a harmadik
évben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek gyümölcsét.
Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn,
és gyümölcsöt hoznak fenn. Mert Jeruzsálemből terjed szét a maradék, és a Sion-hegyéről
azok, akik megmenekülnek. A Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt.
Azért ezt mondta az Úr Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe
a városba, és nyilat sem lő rá; nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel
ellene. Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be,
így szól az Úr. Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért,
meg szolgámért, Dávidért" (2Kir 19:29-34).
Azon az éjszakán jött a szabadulás. "...eljött az Úr
angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanezer embert" (2Kir
19:35). Megölt "minden vitéz harcost, fejedelmet és vezért" az asszír
táborban (2Krón 32:21).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
47
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ézsaiás 40. fejezetétől
erőteljes felvezetést láthattunk. Júda most a szorongás és bizonytalanság
idejében él; a nép most csakis az Urat követheti (Ézs 40). Círusz egy nap majd
felszabadítja Isten elnyomott népét (Ézs 41). Ő is egyfajta messiás, aki
megszabadít a bűnből (Ézs 42). Ő gyógyszer Izrael betegségére, beleértve a
babiloni fogságot (Ézs 43). Isten kiárasztja a
Lelkét a gyermekeire! Nem szabad bízniuk az emberi bálványokban (Ézs 44). Isten
megígérte, hogy Círuszon keresztül fog cselekedni; emlékezzünk, hogy mindent ő
teremtett (Ézs 45). A babiloniak isteneit elhurcolják a vereségük után,
miközben Isten népét az Úr szabadítja meg (Ézs 46.)
Végezetül Ézsaiás
47-ben Babilon bukása kerül sorra. Babilon „szűz leánya” (a pogány templomok
kéjnőit gyakran hívták „szent szüzeknek”) lejött és a porban ült (1. vers). Ha
ismerősnek tűnik ez a fejezet, az azért van, mert sok szövegbeli részlet –
szavak, kifejezések, versek, részletek – feltűnnek a Jelenések könyvében is.
Ézsaiás és Jeremiás a történelmi Babilonról ír, míg a Jelenések könyve a világ
végén létező Babilonra utal.
Babilon „dicsőítette magát” (Jel 18:7), de most
már „nem hívnak többé téged gyöngének és
elkényeztetettnek” (Ézs 47:1). Dicsekedett, hogy ő sem nem özvegy, sem nem
gyermektelen (5,7. vers, Jel 18:7), de Isten magányt küld rá (11. vers). És
mindez hirtelen történik meg, „nagy hamar
egy napon” (9. vers), sőt mi több, egy órában (Jel 18:8, 10, 16, 19).
Az egyik legérdekesebb
dolog Istenről az az, hogy hogyan használja fel sátán cselekedeteit, hogy
elérje a céljait a gyermekeinek érdekében. Mennyire fontos mindezt jól
belevésnünk az agyunkba. A sok nyomorúság, mely körülvesz minket, eszköz lehet
Isten kezében a mi érdekünkben. Nem hiába szokták
mondani, hogy ne aggódjunk mert „az aggodalmaskodás vak, nem láthat a jövőbe,
Jézus azonban kezdettől fogva látja a véget. Minden nehézségben van kész útja,
amely a szabaduláshoz vezet. Mennyei Atyánk ezerféle módon gondoskodik rólunk –
ezekről sejtelmünk sincs” (Ellen G. White: Jézus
élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 273. oldal). És most nagyon figyeljünk ennek
a bekezdésnek az utolsó részére: „Akik elfogadják azt az egy elvet, hogy az
Istennek való szolgálatot és az Ő tiszteletét mindenek fölé helyezik, azok
aggodalmai szertefoszlanak, sima ösvény tárul lábuk elé.” Bízz Benne. Bízz
Benne! Addig mondogasd magadnak Isten ígéreteit, amíg meg nem bízol Benne. Tedd
meg még ma!
Ron E. M. Clouzet
101. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 30. fejezetéhez (július 2-8.).
„Semmi sem lelkesít
jobban a hitre, mint a hit gyakorlása.” A hit egy nagyon szép gondolat, amiről
beszélgethetünk, szebb még annál is, ha valaki egy életen keresztül gyakorol
valamilyen cselekedetet. Sajnos, ahhoz, hogy a hitet használjuk, ki kell bírnunk
valamilyen megpróbáltatást az életünkben. Bár nincs hiány az élet kihívásaiból,
remélhetőleg sosem kell ugyanolyan kihívással szembenézned majd, mint
amilyennel e fejezet szerint Ezékiás királynak kellett egykor. Júda a
megsemmisülés rémével néz szembe, az fenyegeti, hogy egy ellenséges, hatalmas
nemzet rohanja le, amely már más országokat is elpusztított.
Bármilyen
megpróbáltatás mellett természetes megkérdeznünk Istent, hogy segíteni fog-e.
Bizonyára csábító volt Ezékiásnak azon tűnődni, hogy „Vajon meg fog Isten
segíteni bennünket? Vajon beváltja Isten a hozzá fűzött reményt?” A fejezet
teljes története tartalmaz egy zengő „Igen!”-t. Ezékiással ellentétben nekünk
megvan az az előnyünk, hogy minden megpróbáltatásra a kereszt fényében
nézhetünk. Tudjuk, hogy bármilyen megpróbáltatás ér is bennünket, Jézus már
legyőzte az ellenséget.
A korai keresztény író,
Pál szavait visszaadva, semmi, még a halál sem választhat el minket Jézustól.
Ez az a hit, amiről beszélhetünk, és ami alapján cselekedhetünk a nehéz
helyzetekben is. Bízhatunk abban, hogy Isten szeretete erősebb bármilyen
gyötrelemnél, amit ebben az életben elszenvedhetünk. Végül Jézus
győzedelmeskedik, és mi is győzedelmesnek számítunk a benne való hit által.
Tommy Poole
segédlelkész
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése