2017. július 4., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 4 - KEDD - Ézsaiás 45

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 30. fejezet 722. nap

A tisztek a város kapuin kívül tanácskoztak, de azok is hallhatták, akik a falon őrködtek. Amikor az asszír király képviselői hangosan sürgették Júda főembereit javaslataik elfogadására, a főemberek kérték őket, hogy inkább szír, mint zsidó nyelven beszéljenek, hogy a falon levők ne tudják meg, miről folyik a tárgyalás. Rabsaké gúnyolódott ezen a javaslaton és még jobban felemelve hangját, továbbra is héberül beszélt. Ezt mondta:

"Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának az üzenetét! Ezt üzeni a király: Ne hagyjátok, hogy rászedjen benneteket Ezékiás, mert ő nem tud megmenteni benneteket! És ne hagyjátok, hogy Ezékiás így biztasson benneteket az Úrral: Bizonyosan megment bennünket az Úr, és nem kerül ez a város Asszíria királyának kezébe!

Ne hallgassatok Ezékiásra, mert ezt üzeni Asszíria királya: Adjátok meg magatokat, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki a maga szőlőtőkéjéről és fügefájáról ehetik, és mindenki a maga kútjának a vizét ihatja, amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket a ti földetekhez hasonló földre, gabonát és mustot adó földre, kenyeret és szőlőt adó földre.

Mert félrevezet benneteket Ezékiás, amikor ezt mondja: Az Úr megment bennünket! Vajon más népek istenei meg tudták-e menteni országukat Asszíria királyának a kezéből?... Hol vannak Szefarvaim istenei? Megmentették-e Samáriát az én kezemből? Ezeknek az országoknak valamennyi istene közül melyik tudta megmenteni országát az én kezemből? Hát az Úr megmentheti-e kezemből Jeruzsálemet?" (Ézsa 36:13-20.)

Júda fiai "nem válaszoltak... egy szót sem" e gúnyolódásokra. A tárgyalás véget ért. A zsidók képviselői visszatértek Ezékiáshoz "megszaggatott ruhában, és jelentették neki a kincstárnok beszédét" (Ézsa 36:21-22). Amikor a király meghallotta az istenkáromló kihívást, "megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött, és bement az Úr házába" (2Kir 19:1).

A király elküldte követét Ézsaiáshoz, hogy közölje vele, mivel végződött a tárgyalás. "Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap - üzente a király... Talán meghallja Istened, az Úr a kincstárnok minden szavát, akit ideküldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő Istent, és talán megbünteti Istened, az Úr azokért a szavakért, amelyeket meghallott. Imádkozz a még meglevő maradékért!" (2Kir 19:3-4)

"Ekkor Ezékiás király meg Ézsaiás próféta, Ámoc fia imádkozott, és segítségért kiáltott az ég felé" (2Krón 32:20).

Isten meghallgatta szolgái imáját. Ézsaiással ezt üzente Ezékiásnak: "Így szól az Úr: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel káromoltak engem az asszír királynak a szolgái. Ímé én olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva visszatérjen országába. Saját országában pedig kard által ejtem el" (2Kir 19:6-7).

Asszíria képviselői, miután elváltak Júda főembereitől, királyukkal léptek közvetlenül érintkezésbe, aki az egyiptomiak közeledésére ügyelő hadosztállyal volt. Amikor Szanhérib meghallotta a jelentést, leveleket írt, "amelyekben gyalázta Izráel Istenét, az Urat, és ilyeneket mondott róla: Ahogyan a többi országokban a népek istenei nem mentették meg népüket a kezemből, ugyanúgy Ezékiás Istene sem menti meg népét a kezemből" (2Krón 32:17).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 45

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ez a fejezet annyira tartalmas, hogy nehéz is röviden összefoglalni mondanivalóját.

Először is, a szakaszban újra ott szerepel Círusz király. Amikor az evangélisták Ézsaiás 44:26-45:1 verseit idézik, egyszerűen lenyűgözik a közönséget, ahogy elmesélik a babiloni hódítást és elmondják, hogyan jósolta meg mindezt Ézsaiás 150 évvel korábban. A hódító neve, a királyok és városok leigázása, a folyó kiszáradása, a tény, hogy a kapuk nyitva maradtak; valamint a rendelet Jeruzsálem és a Templom újjáépítéséről, mind itt található ezekben a versekben.

A történet Círusz saját szemszögéből – mely a Círusz-hengeren, a British Múzeumban található – elmondja Babilon harc nélküli bevételét, és azt is, hogy a foglyokat szabadon engedték, hogy a saját földjeiken azt imádhassanak, akit csak akarnak. A görög történetíró, Hérodotosz további részleteket árul el: miközben Círusz felállította az ostromgyűrűt Babilon körül, a király kedvenc lova megfulladt az Eufrátesz folyóban. Feldühödve a folyóra, megparancsolta az embereinek, hogy ássanak elvezető csatornákat a folyótól, hogy az kiszáradjon. Az Eufrátesz folyó a város falai alatt végigfutott a városon keresztül, így mikor a vízszint eléggé lecsökkent, Círusz serege be tudott vonulni a városba a folyómederben és kinyitotta a város kapuit. Azon az estén Babilon királya elesett (Dán 5:30).

Nagyon sok liberális gondolkodásút tudós azt mondja, hogy Ézsaiás 40-66 fejezeteket nem Ézsaiás próféta írta, hanem egy „második” Ézsaiás. A legfőbb okok, amelyek miatt ezt állítják: Círusz említése még a születése előtt, a prófécia részletessége, és a rengeteg helyszín említése a szövegben a babiloni fogság és visszatérés idejéről. Emiatt vetették fel a tudósok, hogy Ézsaiás könyvének ez a része két századdal később íródott, az események után, és nem jóval előtte.

Ézsaiás szerzőségét  azonban szilárd érvek támasztják alá, és ezek közül az egyik az a fontos tény, miszerint János apostol Ézsaiás könyvének 6. és 53. fejezetéből úgy idéz, mint egy szerző művéből (lásd Jn 12:38-41-ben). Ézsaiás könyvét megtalálták a Holt-tengeri tekercsek között is, melyeket 150 évvel Krisztus születése előtt másoltak le, és 1947-ben találtak meg. Ezekben a tekercsekben sem találjuk nyomát különálló könyveknek, vagy több szerzőnek, mint ahogy a tudósok állítják.

Van még egy fontos téma ebben a fejezetben. A 11. és 12. versekben Isten két rendíthetetlen bizonyítékot ad isteni mivoltáról és tulajdonságairól: az egyik ilyen bizonyíték, hogy ismeri a jövőt, a másik, hogy ő az univerzum teremtője. Ezt a másodikat, melyet oly gyakran megtalálunk ezekben a fejezetekben, elneveztem „Isten aláírásának.” Isten aláírásának három eleme van: 1) Ő teremtette a mennyet; 2) Ő teremtette a földet; 3) Ő teremtette az embereket, hogy népesítsék be a Földet. Ez mind hatszor van megemlítve Ézsaiás könyvének ebben a részében (42:5; 44:24; 45:12, 18; 51:13, 16). A 45. fejezetben kétszer is! „Én alkotám a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregöket én állatám elő” (12. vers).

Az egyik legmélyebb tapasztalatom az elmúlt néhány évben az volt, hogy oly sok mindent tanultam a kozmológiáról és Isten nagyságáról. A világegyetem precizitása, szintúgy mint a mi földünké, melyen élünk, sőt még a saját biológiai felépítésünk is csodálatos bizonyítéka, hogy egy Isten létezik, és csak Neki, egyedül Neki van hatalma, hogy ilyen pompás dolgokat teremtsen. Dicsőítsük az Ő nevét! Ő a Teremtő!

Ron E. M. Clouzet

101. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 30. fejezetéhez (július 2-8.).

„Semmi sem lelkesít jobban a hitre, mint a hit gyakorlása.” A hit egy nagyon szép gondolat, amiről beszélgethetünk, szebb még annál is, ha valaki egy életen keresztül gyakorol valamilyen cselekedetet. Sajnos, ahhoz, hogy a hitet használjuk, ki kell bírnunk valamilyen megpróbáltatást az életünkben. Bár nincs hiány az élet kihívásaiból, remélhetőleg sosem kell ugyanolyan kihívással szembenézned majd, mint amilyennel e fejezet szerint Ezékiás királynak kellett egykor. Júda a megsemmisülés rémével néz szembe, az fenyegeti, hogy egy ellenséges, hatalmas nemzet rohanja le, amely már más országokat is elpusztított.

Bármilyen megpróbáltatás mellett természetes megkérdeznünk Istent, hogy segíteni fog-e. Bizonyára csábító volt Ezékiásnak azon tűnődni, hogy „Vajon meg fog Isten segíteni bennünket? Vajon beváltja Isten a hozzá fűzött reményt?” A fejezet teljes története tartalmaz egy zengő „Igen!”-t. Ezékiással ellentétben nekünk megvan az az előnyünk, hogy minden megpróbáltatásra a kereszt fényében nézhetünk. Tudjuk, hogy bármilyen megpróbáltatás ér is bennünket, Jézus már legyőzte az ellenséget.
                             
A korai keresztény író, Pál szavait visszaadva, semmi, még a halál sem választhat el minket Jézustól. Ez az a hit, amiről beszélhetünk, és ami alapján cselekedhetünk a nehéz helyzetekben is. Bízhatunk abban, hogy Isten szeretete erősebb bármilyen gyötrelemnél, amit ebben az életben elszenvedhetünk. Végül Jézus győzedelmeskedik, és mi is győzedelmesnek számítunk a benne való hit által.

Tommy Poole
segédlelkész
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése