2017. július 25., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 25 - KEDD - Ézsaiás 66

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezet 743. nap

Ezek és hasonló igeszakaszok tanúsították Jósiásnak, hogy Isten szereti népét, és gyűlöli a bűnt. A király remegett a jövőtől, amikor olvasta annak az ítéletnek megjövendölését, amely gyorsan lesújt a makacsul engedetlenkedőkre. Nagy volt Júda romlottsága. Vajon hogyan végződik tartós hitehagyása?

A király már korábban sem nézte közömbösen az elharapódzó bálványimádást. "Uralkodása nyolcadik évében, még ifjúkorában" teljesen Isten szolgálatára szentelte magát. Négy évvel később, húsz esztendős korában buzgó szívvel elhatározta, hogy eltávolítja alattvalóitól a kísértést. Megtisztítja "Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, a bálványoszlopoktól, a faragott és öntött bálvány-szobroktól. Lerombolták az ő jelenlétében a Baalok oltárait... a bálványoszlopokat, a faragott és öntött bálványszobrokat összetörette, porrá zúzatta, és szétszóratta azoknak a sírján, akik áldoztak nekik. Az oltárokon elégette papjaik csontjait. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet" (2Krón 34:3-5).

A fiatal uralkodó nem elégedett meg azzal, hogy Júdában elvégezte ezt a munkát, kiterjesztette munkaterületét Palesztinának azokra a részeire is, ahol korábban a tíz törzs lakott. Ott már csak egy erőtlen maradék volt. Így cselekedék - hangzik a jelentés - "Manassé, Efraim és Simeon városaiban is, egészen Naftáliig." Csak akkor tért vissza Jeruzsálembe, amikor már széltében-hosszában bejárta a rombadőlt otthonok borította vidéket, "az oltárokat és a bálványoszlopokat, összetörette a bálványszobrokat, porrá zúzatta... Izrael egész országában. Azután visszatért Jeruzsálembe" (2Krón 34:6-7).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 66

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Egy olyan világban élünk, amelyben az emberiség gyakran találja magát szembe a gonosz minden irányból érkező erőivel, ahol még az otthonok sem biztonságos helyek, és a saját természetünk is csapdát állít nekünk. De bátorító az a tudat, hogy odafordulhatunk Istenhez, aki Atyánk, aki mindenható gondoskodó és védelmezője népének, aki szereti az igazságot, de szereti a kegyelmet is.

Azonban ezrek tartják nehéznek kapcsolatba lépni Istennel, mint Atyával, mert összefüggésbe hozzák Őt a domináns férfi alakokkal (néha az anya játssza ezt a szerepet), akiknek nyers, engesztelhetetlen modora és tettei fizikailag és érzelmileg okoztak sérelmet nekik. Isten tudja azt, hogy a vele való kapcsolatunk meggyógyulhat és vigasztalást kaphatunk, ha mi, mint Isten népe életünkkel olyan tisztán tükrözzük szeretetének gondoskodó voltát, ahogy az a 6-13. versekben leírva található.

A szülési fájdalom a hitehagyó Izrael feletti végső ítélettel és a Templom pusztulásával kezdődik (6. vers). Izrael pusztulásának fájdalmából és Jézus Krisztusnak a golgotai kereszten tapasztalt gyötrelméből születik meg Isten szerelemgyermeke a Keresztény egyház. Az „Újszülött egyház”, amely zsidó gyökerekből ered, Isten országává alakul (56:1-8) és az a küldetése, hogy a világ végső határáig terjeszkedjen, amelynek nincsenek etnikai, földrajzi és nemzeti határai. Isten saját karjaiban dajkálja az új Jeruzsálemben. Ott az egyház békében táplálkozik és elégszik meg, iszik és örvend dicsőségének bőségén (11. vers)

Isten ellenségeit a „parázna” vezeti (Jel 17:1-5), aki a népek tetteit és gondolatait mozgatja (18. vers) korszakokon át a hitehagyó istentisztelet által. Követői „maguk választották meg útjukat, és förtelmes bálványaikban gyönyörködtek” (3.vers). Ők szelet vetettek és Isten gonoszok elleni haragjának viharát fogják learatni (15. vers). Tűz ítéli meg őket, az a tűz, amelyet maguk gyújtottak meg saját rossz döntéseikkel.

Miközben Isten népét az Ő szeretete oltalmazza, nem érzéketlenek a szenvedésekre, amelyek velejárói annak az országnak, amely „már létezik, de még nem érkezett el”. Megpróbálja és megtisztítja őket az a tüzes próba, amely mindazokra jön, akik a föld színén élnek (Jel 3:10), de a maradék túléli ezt (16, 19. vers). Szeretetteljes életük erőteljes tanúság azok számára, akik kiábrándultak a hamis imádat megbabonázó tetteiből és gondolataiból (18. vers), így Isten nagyobb aratást tud megvalósítani minden nyelvből, népből és nemzetből neve dicsőségére (18-21. vers; Jel 7:9). 

A 66. fejezetben az ég és a föld „Új Éggé és Új Földdé” alakul. Végül azzá lesznek, amit a Teremtő mindig is akart: „A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya” (1. vers – új prot. ford.). Isten népe szintén átalakult. Megtisztultak a megpróbáltatások tüzében. „Hanem erre tekintek én, aki szegény és megtörött lelkű, és aki beszédemet rettegi” (2. vers). Végül az egész világegyetem elnyeri szombati nyugalmát. A tiszta, átoktól mentes univerzumban a megváltottak az Urat fogják szolgálni, és az egész örökkévalóságon át a megváltás csodálatos művén fognak elmélkedni!

Aleta Bainbridge

104. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 33. fejezetéhez (július 23-29.).

A Jósiás király uralkodásának idejében történt megújulás, melyet a törvény felfedezése indított el, több fontos tanulságot tartalmaz:

Először, a törvény felfedezése arra késztette az embereket, hogy önként és örömmel vegyék fel újra a kapcsolatot Istennel. Néha Isten törvényére ellenségként tekintünk, amely tele van korlátozással és kárhoztatással. Az emberek bűntudatot éreznek miatta, és elidegenítik magukat Istentől, akit szigorúnak látnak, olyannak, aki az engedetlenkedőket szörnyű következményekkel fenyegeti. Itt azonban Isten leírását látjuk az útról, ami sikerhez vezet.

Másodszor, ha a törvényt ünnepeljük, az inkább egy nagyon szoros kapcsolatra vezet az Istennel, nem pedig ahhoz, hogy neheztelést vagy keserűséget tápláljunk Istennel szemben. Újra megismerni a törvényt egy új lehetőség arra, hogy a helyes irányba figyeljünk, átrendezzük a fontossági sorrendet, és újra elköteleződjünk az egy igaz Isten mellett.

Harmadszor, Istenhez közel lenni nem jelentette azt, hogy Isten követői mentesek lennének a traumát jelentő, végzetes gondoktól. Még ha tudták is, hogy a rabság a küszöbön állt, azok, akik meghallották a törvényt, megújulást akartak. Az Istennel való közeli kapcsolatra kezdtek törekedni, döntő felkészülésként a hamarosan várható fogságra. Visszagondolva Jézus tanítványaihoz intézett szavaira évszázadokkal később, ők is nehéz idők elé néztek, azzal a bizonyossággal, hogy Isten velük lesz. (Jn 16:33 „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”)

Darold Bigger
elnöki asszisztens
Walla Walla University, USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése