Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezet 740. nap
"Elbánok majd elnyomóiddal abban az időben. A sántákat
megsegítem, és a szétszóródottakat összegyűjtöm, dicsővé és hírnevessé teszem
őket az egész földön, ahol gyalázták őket. Abban az időben, amikor
összegyűjtelek, haza is hozlak benneteket. Bizony, hírnevessé és dicsővé
teszlek benneteket a föld minden népe között. Meglátjátok majd, hogy jóra
fordítom sorsotokat! - mondja az Úr" (Sof 3:19-20).
"...Kiálts
örömödben, Izráel!
Örvendezz, vigadj
teljes szívből,
Jeruzsálem leánya!
Elveszi rólad az Úr az
ítéletet,
eltávolítja
ellenségedet.
Veled van az Úr, Izráel
Királya:
nem kell többé
veszedelemtől félned.
Azon a napon
így biztatják
Jeruzsálemet:
Ne félj, Sion, ne
csüggedj el!
Veled van Istened, az
Úr,
ő erős, és megsegít.
Boldogan örül neked,
megújít szeretetével,
ujjongva örül
neked"
(Sof 3:14-17).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
63
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ennek a fejezetnek az
első verse a lenyűgöző pompáról és hatalomról ír. Itt láthatjuk a dicső harcos
fenséges alakját, aki legyőzte ellenségeit (Edomot és Bocrát), azokat, akik
évszázadokon keresztül kitartó, kegyetlen ellenségei voltak, pusztították Őt
magát, és királyságának alattvalóit.
Azonban szinte egy
csapásra megváltozik a leírás hangulata. Csodálatunkat hirtelen dermesztő
aggodalom váltja fel. Ez nem volt könnyű győzelem. A harcos ruháját vér áztatta
át, és rettenetes szomorúság nyomasztja, miközben kimondja ezeket a szavakat: „A sajtóban egyedül tapostam, a népek közül
senki sem volt velem” (Ézs 63:3 – új prot. ford.). A győzelem nyilvánvalóan
nem édes. Számos áldozatot követelt ez a szörnyű háború, akik közül néhányan
közel álltak hozzá. Az ő szőlőprésében az Úr taposta Júda Szűz Lányát. „Ezek miatt sírok én, szemem könnybe lábadt,
mert messze van vigasztalóm” (Jer Sir 1:16).
Az isteni Harcos nem
talált nyugalomra Gecsemáné kertjében vagy a kereszten legnagyobb szükségének
órájában. Legközelebbi barátai elhagyták, és úgy tűnt, még Atyja is eltakarta
előle arcát. Ez bepillantást enged abba, milyen ára van annak, hogy az egész
emberiségnek megadja a lehetőséget a Kegyelem Királyságába való belépésre (Ézsaiás
61).
Volt egy rész, amit nem
vizsgáltuk meg a 61. fejezetben. Azt olvashatjuk, hogy a Messiás-Szolga azért
érkezett, hogy az Atya kegyelmének évét hirdesse… Majd így folytatja: „… Istenünk bosszúállása napját” (Ézs
61:2). Vajon a mi harcos Messiásunk azért ment a Gecsemáné kertjébe és a keresztre,
hogy megváltsa az emberiséget, vagy azért, hogy bosszút álljon a gonoszon?
Ézsaiás azt mondja Róla, hogy a „bosszúállás
napja van a szívemben, eljött a megtorlás esztendeje” (4. vers). Itt azt
olvassuk, hogy mikor Isten látta, hogy nem volt senki, aki segítene Neki, hogy „véghezvigye tervét, szokatlan tettét,
elvégezze munkáját”, a „Seregek Ura
elhatározta az egész ország pusztulását” (Ézs 28: 21-22)., majd megdöbbenve
azt mondja: „saját karom segített nekem,
és felindulásom támogatott” (Ézs 63:5). A gonoszság vére áztatta át
Megváltónk ruháját (3. vers). Megtapasztalta az Atya teljes dühét, mely a
gonoszság felé irányul. Ez megtörte a Messiás szívét. Életének vére kiömlött a
földre, hogy a bűnösök milliói nyerhessenek így örök életet.
Nem tudjuk elválasztani
egymástól a megváltást és a gonoszság kiirtását. Isten gyűlöli a gonoszságot.
Hogyan tudnánk tisztelni egy olyan uralkodót, aki nem dönt a helyes lépésről a
megfelelő időben, hogy kiirtsa ezt a pusztító erőt, és így tegye még egyszer
biztonságosabb hellyé az univerzumot? Mind a megváltás, mind a bosszú az „Atya
kedvessége”. Dicsőség Neki „sok jótéteményét Izráel háza iránt, mert
irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen” (7. vers – új prot. ford.). Isten minden embernek azt
adja, amit választott. A gonoszok úgy döntöttek, hogy elutasítják az Urat, és
nem lennének boldogok az Ő királyságában.
A harcos Messiás együtt
örül minden idők megváltottaival. De ez a hatalmas harcos, Isten jelenlétének Angyala
(9. vers), aki sírt, amikor Lucifert és angyalait – még a kezdet kezdetén –
kivetették a Mennyből, a vég idején is gyászolja majd gyermekeit, akik
elvesznek.
Aleta
Bainbridge
103. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezetéhez (július 16-22.).
Júda királyainak
története igazán ösztönző lehet a szülők számára – ugyanakkor elkedvetlenítő
is, hiszen a földbe döngöli az összes tankönyvet, ami a jó szülői készségekről
szól. A királyság utolsó évtizedei cikcakkban ingadoztak a jó és rossz királyok
közt. Akház gonosz volt, mégis ő volt az apja Ezékiásnak, aki egyike a
legjobbaknak. Ellenbben, Ezékiás volt az apja Manassénak, aki a legrosszabb
volt Júda királyai közül, és akinek a bűnei miatt Júda száműzetésbe került
(2Királyok 24:3–4).
A saját számkivetettségében
azonban Manassé végre hallgatott a prófétai dorgálásra. Megbánta bűneit, és
amikor az Úr visszaállította őt a trónra, megkísérelte helyrehozni a korai
éveiben tett gonoszságokat. Ez azonban nem segített a fián, Ámonon. És mégis, a
gonosz Ámon volt az édesapja a jó Józsiásnak, Júda egyik legjobb királyának. A
lajstrom szédítő: Akház (gonosz), Ezékiás (jó), Manassé (gonosz, majd jó), Ámon
(gonosz), Józsiás (jó).
Kifizetődik-e, ha
valakinek jó szülei vannak? Szeretnénk azt hinni, hogy így van. Azonban, ha
valamilyen tragikus és ördögi terv folytán a gyermekeink letérnek a helyes
útról, emlékeznünk kell rá, hogy Isten megbocsát. „Nincsen azért immár semmi
kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Amennyiben
pedig Isten kegyelméből a gyermekeink jók, hűségesek és szent életűek lesznek,
Istené a dicsőség. Ahogy Pál írta a Korinthusbeliekhez: „Mert kicsoda
különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy
kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4:7)
Alden Thompson
Walla Walla University USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése