2017. július 20., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 20 - CSÜTÖRTÖK - Ézsaiás 61

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezet 738. nap

Tápláljuk és ápoljuk a próféták és apostolok hitét, - a hitet, amely megragadja Isten ígéreteit és várja, hogy szabadulást hozzon akkor és ahogyan jónak látja. A biztos prófétai beszéd végső beteljesülése a mi Urunk és Megváltó Jézus Krisztusunk dicsőséges adventje lesz, amikor eljön mint királyok Királya és uraknak Ura. A várakozási idő talán hosszúnak tűnik, és az embert lesújtják a csüggesztő körülmények. Sokan, akikben bíztunk, talán elhullanak az úton. De mondjuk bizakodóan a prófétával együtt, aki a példátlan hitehagyás idején bátorította Júdát: "Az Úr azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld!" (Hab 2:20) Tartsuk mindig emlékezetünkben ezt a vigasztaló kinyilatkoztatást: "Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér, és nem csal meg: ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. ...az igaz ember a hite által él" (Hab 2:3-4).

"Uram, hallottam, amit hirdettél,
félelem fog el attól, amit teszel, Uram.
A közeli években valósítsd meg,
a közeli években tedd ismertté!
De haragodban is
gondolj az irgalomra!

Témán felől jön az Isten,
Párán hegyéről a Szent.
Fensége beborítja az eget,
dicsőségével megtelik a föld.
Ragyogása maga a világosság,
fénysugarak villognak mellette:
abban rejtőzik az ereje."

"Előtte dögvész jár,
lába nyomán láz támad.
Megáll, és megrendíti a földet,
szétnéz, és megriasztja a népeket.
Az ősi hegyek szétporlanak,
lesüllyednek az ősrégi halmok;
ősrégi ösvényeken jár."

"Kivonulsz néped szabadítására,
fölkented szabadítására."
"Mert a fügefák nem fognak virágozni,
a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs.
Hiányozni fog az olajfák termése,
a kertek sem teremnek ennivalót.
Kivész a juh az akolból,
és nem lesz marha az istállókban.
De én vigadozni fogok az Úr előtt,
örvendezek szabadító Istenem előtt.
Az Úr, az én Uram ad nekem erőt..."
(Hab 3:2-6, 13, 17-19).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 61

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Újra felharsan a kos-szarv kürt (a yōbēl)! Ezúttal nem figyelmeztetve (58:1), hanem Isten népének örömöt hozó szavakkal kísérve. A Messiás-Szolga szájából szólnak, aki az univerzum felséges Urának Lelkével teljes. Az „Úr kedves esztendejét” (2. vers) hirdeti, a Szabadulás évét. A zsidó naptárban minden ötvenedik év a szent böjt és ünneplés éve volt, mert felszabadulást és helyreállítást hozott, eloldozta azokat, akik bármilyen okból hűtlenek voltak. „Az Úr kedves esztendejének” érkezése a kegyelem kiáradását és szabadon bocsátást jelentett.

De ezek a szavak nem csak Izraelnek szólnak. A Messiás-Szolga valójában az ünnepek ünnepét harangozza be. Körülbelül 700 évvel emberi testet öltése előtt, Ézsaiás elmondta a világnak, hogy a Messiás a Földre fog születni, és bár teljes mértékig Isten (8:8,10; 9:6), mégis alárendeli majd akaratát teljes engedelmességben a mennyei Atyának és a Léleknek (50:4-9). Szenvedni fog és meghal, de feltámad (52:13-53:12). Csak ezután köszönt be a kegyelem országa – a szabadulás ideje minden ember számára. Jézus ezt a szakaszt olvasta fel nyilvános szolgálata kezdetén (Lk 4:17-19), kijelentve, hogy Ézsaiás szavai hallgatóinak szeme láttára teljesednek. Ennek csodálatos hírnek kellett volna lennie, ehelyett megpróbálták megölni Őt istenkáromlásért.

A Messiás-Szolga bemutatja a szeretet fegyvereit, amiket Isten használ, hogy visszanyerje a világot a kegyetlen ellenség szorításából: a jó hír hirdetése, az összetört szívek bekötözése, a foglyok szabadon engedése, a gyászolók megvigasztalása, a csüggedt és rettegő lelkek megújítása, az elnyomott és kihasznált emberek önértékelésének helyreállítása. Ez a „helyettesítő Evangélium”: a kétszeres büntetés (40:2) helyett, amit érdemelnénk, szégyenünket kétszeres – örökké tartó – örömre váltja.

Összetört életek javítóivá, foltozóivá és helyreállítóivá válnak szó szerint és lelki értelemben véve is. Az életükben megmutatkozó isteni szeretet az emberek szívét az igazi imádat ősi útjára tereli, és helyreállítja Isten törvényébe vetett bizalmukat (4. vers). Királyi papság és szent nemzet lesznek, Isten szolgái (6. vers). Az Ő menyasszonya lesznek, csodálatosan beburkolva az igazság palástjába, a megváltás ruhájába, amit Ő, a vőlegény biztosít.

Isten megmentő munkája az emberek iránt mindig a felséges Isten Lelkén keresztül munkálkodó kegyelem által történik, és a Messiás-szolga küldetésében teljes dicsőségében megmutatkozott. Izrael számára a Messiás szavai azt jelentették, hogy a fogságból való szabadulás, Jeruzsálem és a Templom újjáépítése és a nemzetté való újraegyesülés csak a kegyelem Lelke által valósulhat meg (Agg 2:5, Zak 4:6).

A keresztény egyház gyökere és fejlődése beteljesedhet az evangélium Lélek által megerősített hirdetésében, és Isten embereinek jó példája által, akik olyanná alakulnak, amilyenné bárki válhat, ha a felséges Isten Lelke megpihen rajta, amiképpen tette ezt Mesterükkel is. Az ország, ami már van, de még eljövendő, a Kegyelem Királysága.


Aleta Bainbridge

103. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezetéhez (július 16-22.).

Júda királyainak története igazán ösztönző lehet a szülők számára – ugyanakkor elkedvetlenítő is, hiszen a földbe döngöli az összes tankönyvet, ami a jó szülői készségekről szól. A királyság utolsó évtizedei cikcakkban ingadoztak a jó és rossz királyok közt. Akház gonosz volt, mégis ő volt az apja Ezékiásnak, aki egyike a legjobbaknak. Ellenbben, Ezékiás volt az apja Manassénak, aki a legrosszabb volt Júda királyai közül, és akinek a bűnei miatt Júda száműzetésbe került (2Királyok 24:3–4).

A saját számkivetettségében azonban Manassé végre hallgatott a prófétai dorgálásra. Megbánta bűneit, és amikor az Úr visszaállította őt a trónra, megkísérelte helyrehozni a korai éveiben tett gonoszságokat. Ez azonban nem segített a fián, Ámonon. És mégis, a gonosz Ámon volt az édesapja a jó Józsiásnak, Júda egyik legjobb királyának. A lajstrom szédítő: Akház (gonosz), Ezékiás (jó), Manassé (gonosz, majd jó), Ámon (gonosz), Józsiás (jó).

Kifizetődik-e, ha valakinek jó szülei vannak? Szeretnénk azt hinni, hogy így van. Azonban, ha valamilyen tragikus és ördögi terv folytán a gyermekeink letérnek a helyes útról, emlékeznünk kell rá, hogy Isten megbocsát. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Amennyiben pedig Isten kegyelméből a gyermekeink jók, hűségesek és szent életűek lesznek, Istené a dicsőség. Ahogy Pál írta a Korinthusbeliekhez: „Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4:7)

Alden Thompson
Walla Walla University USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése