Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezet 736. nap
Amikor Jósiás uralkodni kezdett, de már hosszú évekkel
előtte is, Júda hűségesei azt kérdezték, vajon valóra válnak-e egykor az ősi
Izráelnek tett mennyei ígéretek? Emberi szemszögből nézve szinte lehetetlennek
látszott, hogy Isten véghez tudja vinni szándékát a választott néppel. A
korábbi századok hitehagyása csak fokozódott az évek múlásával. A törzsek közül
tíz szétszóródott a pogányok közé. Csak Júda és Benjámin törzse maradt meg, és
most úgy tűnt, hogy ők is az erkölcsi és nemzeti romlás határán vannak. A
próféták kezdték megjövendölni annak a gyönyörű városnak pusztulását, ahol a
Salamon által épített templom állt, és ahova nemzeti nagyságuk minden földi
reménysége összpontosult. Megváltoztatja Isten általuk ismert szándékát, azt,
hogy megszabadítja a benne bízókat? Tudva az igazak régóta tartó üldözéséről és
a gonoszok látszólagos sikeréről, az Istenhez hűek remélhetnek-e jobb napokat?
Ezeknek az aggódó kérdéseknek adott hangot Habakuk próféta.
Látva kora hűségeseinek helyzetét, ebben a kérdésben fejezte ki szívének
terhét: "Meddig kell még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz meg? Kiáltok
hozzád az erőszak miatt, de nem segítesz! Miért kell látnom a romlottságot, és
néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és
viszály támad. Azért nem érvényesül a törvény, nem hoznak soha igaz ítéletet,
mert a bűnös kijátssza az igazat: ezért hoznak igazságtalan ítéletet" (Hab
1:2-4).
Isten válaszolt hűséges gyermekei kiáltására. A prófétával
- akit szószólóul választott - elmondatta, hogy megbünteti a népet, amely tőle
elfordulva pogány isteneknek szolgál. A jövő után érdeklődők közül még életben
lesznek egyesek, amikor csoda útján fogja alakítani a föld uralkodó népeinek
ügyeit, és a babiloniakat juttatja hatalomra. Ezek a "...rettenetes,
félelmetes" (Hab 1:7) káldeusok Istentől rendelt korbácsként hirtelen
lecsapnak Júda földjére. Júda fejedelmeit és a nép színe-javát fogolyként viszik
Babilonba. Júda városait, falvait és megművelt szántóföldjeit elpusztítják.
Semmit sem kímélnek.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
59
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a fejezet két
részből áll, a jó hírekből, és a rossz hírekből. Vegyük először is a rossz
híreket. Mielőtt valaha is értékelnénk, elfogadnánk és vágyva vágynánk a
megváltást, rá kell döbbennünk, mennyire borzalmas a bűn. Az emberek
korszakokon át próbálták vallási szertartások mögé bújtatni bűnösségüket.
Ézsaiás könyvének 59. fejezete lerántja a leplet az emberi szív végzetes
gonoszságáról, mely erősen fogva tart bennünket és elpusztítja kapcsolatainkat,
legfőképpen az Istennel való kapcsolatunkat. Elválaszt minket Tőle, így nem
láthatjuk, és nem hallhatjuk egymást (1-3. vers). Mindnyájan bűnösök vagyunk,
mindannyian megszegtük Isten parancsolatait.
Itt mégis a bűnösök kétféle csoportját láthatjuk. Vajon mi a különbség
közöttük?
A 4-8. versekben
bemutatott emberek azok, akik nyíltan szembeszegülnek Istennel. Isten prófétája
elhatárolja magát tőlük. Ők azok, akiket szándékos bűneik gonosszá
keményítettek. Nem ismernek békességet (8. vers). Ézsaiás azonban Ezsdrással és
Dániellel együtt önmagát is a másik csoportba sorolja. „Várunk a világosságra…, tapogatunk, mint akiknek szemök nincs…sok a
bűnünk,” Isten gyermekei megtört
szívvel bánkódnak bűneik miatt. Nem
önigazultak, nem mentegetőznek. Felhagytak
a tettetéssel, és így kiáltanak fel: „Ismerjük
vétkeinket, hogy elpártoltunk, és megtagadtuk az Urat” (9-13. vers). „Áldottak, akik búsulnak” bűneik felett,
mert, ahogy Jézus is mondta, ők „megvigasztaltatnak”
(Mt 5:4).
Vajon igazságos ez? A
„föld Igaz Bírájának” meglepő ítélete szerint: „Nem!”. Egyet kell értenünk!
Ezen a földön mindenki igen korán felfedezi, hogy az élet igazságtalan. Ebben a
fejezetben négyszer is (4.,9.,11.,14. vers), és könyvében számtalanszor sajnálkozik ezen a tényen Ézsaiás: mispat, azaz törvény nélküli
társadalomban élünk. Ez a héber kifejezés az igazságra azt mutatja meg, ahogyan
a dolgoknak egy Isten által vezetett, és Szeretet-törvényeinek engedelmeskedő
társadalomban menniük kellene – ahogyan Ő eredetileg eltervezte. Az engedetlenség
a törvénytelenség szellemét eredményezi, Istentől való (kölcsönös) elszakadást,
amit olyan kifejezések jellemeznek, mint lázadás, gonoszság, vétek és bűn.
Ez egy szerencsétlen,
nyomorult helyzet. Isten maga is elborzad, isteni haraggal telik meg amint a
bűnnek nevezett kegyetlen ellenség markában vergődő embereket, és gyermekeinek
önmagukkal folytatott gyötrelmes harcát látja. Eltökélte, hogy segít az
emberiségen bármibe is kerül neki (15b-16. vers). A mi hatalmas Harcosunk
személyesen jön megmentésünkre. A leghatásosabb és legerősebb fegyvert
használja, a szeretetet! A szenvedő szolga alakjában, aki a saját fegyverét
viseli (17. vers; Ef 6:10-18) rettenetes győzelmet arat: igazságot szolgáltat
népének és üdvösséget a felmentő ítélet által. Visszaállítja a jogosságot és
kegyelmet trónja alapjául, haraggal bünteti meg, és örökre elpusztítja a
gonoszt (17-18. vers).
Dicsőítse és tisztelje
az Urat minden nép napkeleten és napnyugaton (19. vers)! Isten szövetsége az
emberiséggel mindörökre fennmarad. Ő továbbra is folyamatosan részt vesz az
emberiség életében, és beavatkozik ügyeinkbe. Istennek minden korban lesznek a
Szentlélek által vezetett emberei, akik az Ő szavát szólják (21. vers). Isten
szabadítása, a megváltás soha nem válik csupán a múlt egy eseményévé, és a
legnagyobb beavatkozása még hátra van.
Aleta
Bainbridge
103. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 32. fejezetéhez (július 16-22.).
Júda királyainak
története igazán ösztönző lehet a szülők számára – ugyanakkor elkedvetlenítő
is, hiszen a földbe döngöli az összes tankönyvet, ami a jó szülői készségekről
szól. A királyság utolsó évtizedei cikcakkban ingadoztak a jó és rossz királyok
közt. Akház gonosz volt, mégis ő volt az apja Ezékiásnak, aki egyike a
legjobbaknak. Ellenbben, Ezékiás volt az apja Manassénak, aki a legrosszabb
volt Júda királyai közül, és akinek a bűnei miatt Júda száműzetésbe került
(2Királyok 24:3–4).
A saját számkivetettségében
azonban Manassé végre hallgatott a prófétai dorgálásra. Megbánta bűneit, és
amikor az Úr visszaállította őt a trónra, megkísérelte helyrehozni a korai
éveiben tett gonoszságokat. Ez azonban nem segített a fián, Ámonon. És mégis, a
gonosz Ámon volt az édesapja a jó Józsiásnak, Júda egyik legjobb királyának. A
lajstrom szédítő: Akház (gonosz), Ezékiás (jó), Manassé (gonosz, majd jó), Ámon
(gonosz), Józsiás (jó).
Kifizetődik-e, ha
valakinek jó szülei vannak? Szeretnénk azt hinni, hogy így van. Azonban, ha
valamilyen tragikus és ördögi terv folytán a gyermekeink letérnek a helyes
útról, emlékeznünk kell rá, hogy Isten megbocsát. „Nincsen azért immár semmi
kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Amennyiben
pedig Isten kegyelméből a gyermekeink jók, hűségesek és szent életűek lesznek,
Istené a dicsőség. Ahogy Pál írta a Korinthusbeliekhez: „Mert kicsoda
különböztet meg téged? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy
kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4:7)
Alden Thompson
Walla Walla University USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése