Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 25. fejezet 695. nap
25.
Ézsaiás elhívása
Uzziás hosszú uralkodása idején nagyobb jólét volt Júda és
Benjamin földjén, mint bárki más alatt, aki a közel két évszázaddal előbb
meghalt Salamon óta ült a trónon. Uzziás hosszú éveken át megfontoltan
uralkodott. A menny megáldotta seregeit. Visszaszerezték a korábban elvesztett
területek egy részét. Városok épültek újjá; védelmi erejük növekedett, és az
ország helyzete a környező népek között megszilárdult. A kereskedelem
megélénkült, és az ország gazdagsága Jeruzsálembe áradt. Uzziás híre
"messzire eljutott..., mert ezekben csodálatos segítséget kapott; végül
igen megerősödött" (2Krón 26:15).
E külső jóléthez azonban nem társult ugyanolyan mértékben a
lelki erő megújulása. A templomban ugyanúgy folytak az istentiszteletek, mint a
korábbi években. Tömegek gyűltek össze, hogy imádják az élő Istent. De az
alázatosság és őszinteség helyét fokozatosan elfoglalta a gőg és a formaiasság.
Uzziásról ezt olvassuk: "Amikor azonban megerősödött, vesztére
felfuvalkodott, és vétkezett Istene, az Úr ellen" (2Krón 26:16).
Uzziás végzetes bűne az elbizakodottság volt. A király
áthágta Jahvénak azt a világos parancsát, hogy csak Áron leszármazottai
teljesíthetnek papi szolgálatot. Belépett a szentélybe, "hogy
illatáldozatot mutasson be". Azariás főpap és társai tiltakoztak ez ellen.
Igyekezték rábírni arra, hagyjon fel szándékával. "...vétkeztél, és ez nem
válik dicsőségedre..." (2Krón 26:16, 18).
Uzziás megtelt haraggal, amiért őt, a királyt megrótták. De
nem gyalázhatta meg a szentélyt a vezető tisztségviselők közös tiltakozása
ellenére. Míg ott állt haraggal telten, Isten büntetése hirtelen lesújtott rá.
Bélpoklosság jelent meg homlokán. Rémülten menekült, és többé nem lépett be a
templom udvaraiba. Uzziás bélpoklos maradt néhány év múlva bekövetkező
haláláig, élő példaként szemléltetve, mit jelent könnyelműen eltérni "Így
szól az Úr" világos kijelentésétől. Sem magas tisztsége, sem hosszú szolgálatban
eltelt élete nem lehetett mentség az elbizakodottság bűnére, amellyel
megrontotta uralkodásának utolsó éveit, és magára hozta a menny ítéletét.
Isten nem személyválogató. "De ki kell irtani népe
közül azt az embert, akár bennszülött, akár jövevény, aki szándékosan
cselekszik, mert az Urat gyalázta meg" (4Móz 15:30).
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
18
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a fejezetben Ézsaiás
nemcsak Etiópiáról beszél, hanem az etióp folyókon túl élő népekről is (1.
vers). Ézsaiás írásának idején az Etióp dinasztia hatodik évében járt, és hozzá
tartozott Szomália, Szudán és a nyugat-afrikai területek, valószínűleg még az
Afrika keleti partjainál húzódó, Etiópiától délre eső területek is. Ezt a nemzetet nevezhetjük a „szárnysuhogás
országának”, az egyiptomi gyökerű szavak eredeti jelentését figyelembe véve.
Ézsaiás a „hűséges”,
„derék” nép és a jelenlegi gonosz ellentétét taglalja ebben a fejezetben, de ez
a megkülönböztetés nem nemzetiségi hovatartozáson, vagy bőrszínen alapul. Ezek
az Afrika partján élő népek papiruszhajón küldtek követeket más helyekre (2.
vers). Magas, sima bőrű, hódító és félelmetes emberek voltak. Ézsaiás írása itt
az ő korának történelmén túl a földi
történelem utolsó szakaszára, Krisztus második eljövetelére mutat rá: „A föld kerekségének minden lakói és a
földnek lakosai meglássátok, mikor a hegyeken zászló emelkedik, és
hallgassatok, ha kürt szól!” (3. vers – új prot. ford.). Igen, az egész föld hallani fogja a kürtszót, és Jézus visszajön!
Az Úr így szólt
Ézsaiáshoz: „Nyugodtan nézem sátoromból.” (a mennyei Szentélyből, 4. vers). Az esemény
nyugalomban történik, mert a vizsgálati ítéletnek már vége és a kegyelem ajtaja
már bezárult. Hűsítő fuvallat jelenik meg „az
aratás hévségében” (4. vers). Ekkor, amikor a gonosz megérett az aratásra,
az Úr csendes hallgatása a mennyei Szentélyben vége ér. „Felkél”, és cselekszik
(Dán 12:1-2). „Levágja a vesszőket
metszőkésekkel, és a kacsokat eltávolítja és lemetszi” (5. vers). Mihály, a nagy fejedelem, azaz
Krisztus úgy dönt, hogy elég volt. Második eljövetelekor nála lesz jutalma, és
népe vele megy fel a biztonságos Sionba.
A gonoszok azonban „Mind
otthagyatnak a hegyek madarainak és a föld állatainak” (6. vers).
Ez nemcsak Etiópiára és
Afrika egyes részeire vonatkozik, hanem az egész gonosz földre. A gonoszokat
megsemmisíti Krisztus jövetelének ragyogása (2Thessz 2:8), és vadállatok
lakmároznak holttestükből.
Ézsaiás így szól: „Abban az időben…”(7a vers), vagyis a
második eljövetel idején azok a magas, sima bőrű etióp és más afrikai népek
„ajándékot viszek a seregek Urának”. Miért Ura (gazdája)? Mert angyalseregei
élén jön. Bennem ez úgy él, hogy a megváltottak gyönyörű „hálaadó” éneket
fognak énekelni Krisztus által elnyert üdvösségükért (7b vers), az ő ajándékuk
ez a szép kórus, és a gyönyörű zene. A mennyei Sion-hegyén, az új Jeruzsálemben
a seregek Urának fog szólni az ének, aki ott lesz közöttük.
Drága Istenünk! Kérünk, segíts megszabadulnunk a világ más
részein élő népekkel szembeni előítéleteinktől. Segíts bármilyen, másoktól való
félelmünket a felismerésre változtatni, hogy ők is ajándékot fognak vinni az
Üdvözítő Báránynak a mennyei Sion-hegyén. Add Urunk, hogy ott lehessünk, és
minden idők megváltottaival együtt részesei lehessünk ennek! Ámen.
Koot van Wyk
97. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 24. és 25. fejezeteihez (június
4-10.).
Szomorú és aggasztó
helyzetekben, amelyekkel közösen és egyénileg szembesülünk, könnyedén
zaklatottak, céltalanok leszünk és szem elől tévesztjük a reményt. Azokban az
időkben, amikor úgy tűnik, hogy a szomorúság és a gonoszság mindent ellenőrzése
alatt tart, a remény a maga teljességében és pompájában valóban egy rendkívüli
becsben tartott ajándék.
Amikor Izrael fiatal
nemzete az Ígéret Földjének határánál állt, sokan azok közül, akik útra keltek
Egyiptomból, már nem számláltattak közéjük. A próféták korábban többször is
figyelmeztették őket azokra a következményekre, amelyek akkor sújtják őket, ha
Istentől távolodnak, és Isten nélkül élnek. Mégis, Isten azzal az ígérettel
biztatott, amely a helyreállítást és reményt teljesedését jelenti az
elkövetkezendő nagy napon. A fájdalom, bálványimádás és lázadás közepette Isten
kiterjesztette ígéretét egy tökéletes napra. Egykor, ott az ígéret földjének
határán a remény volt az, ami sokakat késztetett, hogy megtartsák Isten
megerősítő jelenlétét életükben.
Ma, az örökkévalóság
határán, számunkra is adott a választás, hogy megtartsuk Isten megerősítő
jelenlétét, aki a kezében tartja „azt a napot”, és vele időzzünk. Ügyeljünk hát
a próféták bölcs tanácsára és kapaszkodjunk Istenbe, aki a nagy reményt kínálja
számunkra, ahogyan a megígért földre tekintünk!
Jenniffer Ogden
Gyermek- és
családlelkész
Walla Walla University
Church, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése