2017. június 4., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - június 4 - VASÁRNAP - Ézsaiás 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 24. és 25. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 24. fejezet 692. nap

24. "Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent"

Isten Izráel iránti kegyelme a nép engedelmességén múlott. A Sínai-hegy lábánál szövetséget kötött velük "valamennyi nép közül", mint tulajdonával. Ünnepélyesen megígérték, hogy az engedelmesség útján járnak. "Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott" (2Móz 19:5, 8) - mondták. Amikor néhány nap múlva Isten törvénye elhangzott a Sínai-hegyről, és Isten rendeletek és végzések formájában további utasításokat adott Mózes útján, ismét egyhangúlag ígérték: "Megtesszük mindazt, amit elrendelt az Úr." A szövetség megerősítésekor újra egyhangúlag jelentette ki a nép: "Megtesszük mindazt, amit elrendelt az Úr" (2Móz 24:3, 7). Isten Izráelt választotta népéül, ők pedig Istent választották Királyuknak.

A pusztai vándorlás vége felé a nép ismét hallotta a szövetség feltételeit. Baál-Peornál, közvetlen az ígéret földje határánál - ahol sokan áldozatul estek a szövevényes kísértésnek - az állhatatosak megújították fogadalmukat. Isten Mózes által figyelmeztette őket a jövőben rájuk támadó kísértésekre. Nyomatékosan intette őket, különüljenek el a környező népektől, és egyedül Istent imádják.

Isten különösképpen lelkükre kötötte, hogy ne tévesszék szem elől parancsolatait. Erő és áldás származik engedelmességükből. "...vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál - üzente az Úr Mózes által -; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is" (9. v.). A Sínai-hegyi törvényadást kísérő félelmetes jeleneteket nem volt szabad soha elfelejteniük. Világos és határozott figyelmeztetésekkel óvta Isten Izráelt a szomszédos népek bálványimádó szokásaitól. "Nagyon vigyázzatok azért magatokra - hangzott a tanács -, ...ne készítsetek magatoknak istenszobrot, és semmiféle bálványszobrot... ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az ég egész seregét, ne tántorodj meg, ne borulj le azok előtt, és ne tiszteld azokat; mert azokat az ég alatt levő többi népnek hagyta meg Istened, az Úr." "Vigyázzatok, ne feledkezzetek meg Isteneteknek, az Úrnak veletek kötött szövetségéről, és ne készítsetek magatoknak istenszobrot semminek a képmására, mert megtiltotta Istened, az Úr" (5Móz 4:15-16, 19, 23).

Mózes előre látta, milyen bajok származnak abból, ha eltérnek Jahve rendeléseitől. A mennyet és a földet hívta tanúként, amikor kijelentette, hogy ha a nép - hosszú ígéret-földi tartózkodása után - romlott istentiszteleti formákat vezet be, a faragott képek előtt meghajol, és nem tér vissza Istenhez, az Úr haragra gerjed, ők fogságba jutnak, és szétszóródnak a pogányok között. "...nagyon hamar kivesztek arról a földről, ahova átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek - intette őket. Nem éltek rajta sokáig, hanem menthetetlenül kipusztultok. Szétszór benneteket az Úr a népek közé, és csak kevesen maradtok meg azok közt a nemzetek közt, ahova elhajt benneteket az Úr. Ott majd olyan isteneket kell szolgálnotok, amelyeket emberi kéz készített fából és kőből, amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak" (5Móz 4:26-28).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 15

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ézsaiás ebben a fejezetben újabb Istentől kapott látomást magyaráz meg. A kinyilatkoztatásból megmagyarázza Isten végrehajtó ítéletét a moábiták városai ellen. A 9. versből tudjuk, hogy a moábitákat ért csapások mind Istentől származtak, büntetésképpen azokért a dolgokért, amelyeket ők tettek Izrael népe ellen. A moábiták Lót lányától és Lóttól származtak, és az izraelitákat bálványimádásra csábították.

Az eredeti nyelvben a fejezet versei részekre vannak osztva és ezeknek a részeknek a kezdőbetűi, vagy kezdőszavai gyakran megegyeznek, hogy egy ritmikus egyensúlyt adjanak az egész leírásnak. Olyan, mint egy nagyon alaposan megszerkesztett vers. A vers közepén van egy különleges kifejezés, amely bepillantást enged abba, mit érez Isten, miközben bünteti Moábot: „Szívem kiált Moábért” (5a vers). Akár magától Istentől érkeztek a csapások, akár közvetve más népeken keresztül, egy dolog világos: egy dolog egészen egyértelmű, mégpedig az, hogy Isten szíve már attól is fájdalommal telik meg, hogy meg kell engednie a büntetést.

Miután megemlíti Isten szívből jövő fájdalmát, amit aközben érez, hogy megbünteti a moábitákat bűneik miatt, Ézsaiás különböző városokról és helyekről ír, amelyekre szintén büntetés vár (1-4a vers). Ezek a városok és helyszínek a Holt-tenger csúcsától a Királyok Útjának keleti feléig húzódtak, majd északra és vissza, nyugatra. (Most arról az általánosan vett területről beszélünk, ahol az Andrews University kiterjedt archeológiai kutatómunkát végzett.) Moáb felkiált és „lelke reszket” (4c vers).

Ezen a ponton Ézsaiás még több betekintést enged ezekbe a súlyos tragédiákba azáltal, hogy a földi problémákra adott, mennyei reakciókat mutatja be. Isten így szól: „Szívem kiált Moábért” (5a vers). A mennyei Istent mély fájdalommal tölti el az emberek szenvedése, ami saját bűneik miatt éri őket, hiszen bálványimádásukkal sátán csalásainak áldozatai lettek.

Ézsaiás még több várost és helyszínt említ meg, amelyek a Holt-tenger déli része felé visznek minket. Bár ezeket nem ismerjük annyira, de valószínűleg a Királyok Útját követik délre (5d vers). A terület most elhagyatott, a fű kiszáradt, nincs zöld növényzet (6. vers), és a tárolt élelmiszert mind elhordták (7. vers). A nélkülözés jajszava hangzott mindenhol Moáb földjén. Az élelmet ellopták, az emberek szenvedtek, és Isten büntető intézkedései nyilvánvalóak voltak. A 9. versben az Úr ezt mondja: „Más veszedelmet is hozok Dímónra: oroszlánokat Móáb menekültjeire és a föld maradékára.”

Szerető Istenünk! Moáb és az ottani emberek bálványimádóak voltak, és megtagadtak Téged, a világ Teremtőjét. Ezért hoztad rájuk a büntetést. Segíts minket, hogy ne imádjuk napjaink bálványait, akármik is legyenek azok, és ne veszítsük el a bibliai látásmódunkat! Olyan időben élünk, amikor az emberek rokonszenveznek a bevett bűnös gyakorlatokkal, mert csak azt látják helyes útnak. Urunk, segíts minket, hogy hűségesek maradjunk! Ámen.

Koot van Wyk

97. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 24. és 25. fejezeteihez (június 4-10.).

Szomorú és aggasztó helyzetekben, amelyekkel közösen és egyénileg szembesülünk, könnyedén zaklatottak, céltalanok leszünk és szem elől tévesztjük a reményt. Azokban az időkben, amikor úgy tűnik, hogy a szomorúság és a gonoszság mindent ellenőrzése alatt tart, a remény a maga teljességében és pompájában valóban egy rendkívüli becsben tartott ajándék.

Amikor Izrael fiatal nemzete az Ígéret Földjének határánál állt, sokan azok közül, akik útra keltek Egyiptomból, már nem számláltattak közéjük. A próféták korábban többször is figyelmeztették őket azokra a következményekre, amelyek akkor sújtják őket, ha Istentől távolodnak, és Isten nélkül élnek. Mégis, Isten azzal az ígérettel biztatott, amely a helyreállítást és reményt teljesedését jelenti az elkövetkezendő nagy napon. A fájdalom, bálványimádás és lázadás közepette Isten kiterjesztette ígéretét egy tökéletes napra. Egykor, ott az ígéret földjének határán a remény volt az, ami sokakat késztetett, hogy megtartsák Isten megerősítő jelenlétét életükben.

Ma, az örökkévalóság határán, számunkra is adott a választás, hogy megtartsuk Isten megerősítő jelenlétét, aki a kezében tartja „azt a napot”, és vele időzzünk. Ügyeljünk hát a próféták bölcs tanácsára és kapaszkodjunk Istenbe, aki a nagy reményt kínálja számunkra, ahogyan a megígért földre tekintünk!

Jenniffer Ogden
Gyermek- és családlelkész
Walla Walla University Church, USA
 Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése