Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezet 715. nap
A Tigris és az Eufrátesz termékeny völgyeiben élt egy ősi
nép, amelynek az volt a rendeltetése - bár ekkor még Asszíria alattvalója volt
-, hogy a világ ura legyen. Bölcs emberei figyelmesen tanulmányozták a
csillagokat. Nagyon csodálkoztak amikor észrevették, hogy a napórán az árnyék
tíz fokkal visszament. Királyuk, Merodák Baladán, amikor megtudta, hogy a menny
Istene ezzel a csodával jelezte Júda királyának élete meghosszabbítását,
követeket küldött Ezékiáshoz, hogy köszöntse gyógyulása alkalmából, és ha lehet
többet megtudjon arról az Istenről, aki ilyen csodát tudott művelni.
A messzi ország uralkodójától érkezett követek látogatása
alkalmat adott Ezékiásnak az élő Isten megdicsőítésére. Mily könnyen
beszélhetett volna Istenről, minden teremtett dolog fenntartójáról, akinek a
kegyelméből életben maradt, amikor már semmi reménye nem volt. Micsoda nagy
jelentőségű változás történhetett volna, ha ezekkel az emberekkel, akik Káldea
síkságairól az igazság keresésére jöttek, Ezékiás elismerteti, hogy az élő Isten
a legfőbb Úr!
Ezékiás szívét azonban hatalmába kerítette a büszkeség és a
hiúság. A maga dicsőítésére a kapzsi szemek elé tárta azokat a kincseket,
amelyekkel Isten gazdagította népét. A király "...megmutatta nekik
kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, a balzsamokat és a finom olajokat, egész
fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt. Semmi sem volt
palotájában és egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna nekik" (Ézsa
39:2). Nem Isten megdicsőítésére, hanem önmaga felmagasztalására tette ezt a
pogány fejedelmek előtt. Nem törődött azzal, hogy ezek az emberek egy hatalmas
nép képviselői, mely nem féli és nem szereti Istent, s oktalanság nemzete földi
gazdagságának titkába beavatni őket.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
39
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ézsaiás könyvének 39.
fejezete igen rövid. Ezékiás király meggyógyult halálos betegségéből, mert
Istenhez imádkozott kegyelemért, és mert követte az Isten által tanácsolt
természetes gyógymódokat (lásd Ézs 38:21). Rendkívüli, csodálatos gyógyulásának
híre messze földre eljutott. Babilon királya, amint tudomást szerzett róla,
szinte azonnal elküldte fiát és néhány főtisztviselőjét jókívánságokkal és
ajándékokkal Ezékiáshoz.
Úgy tűnik azonban, hogy
Ezékiás király saját dicsőségét, gazdagságát és hatalmát mutatja meg a pogány
követeknek, ahelyett, hogy a hatalmas, egyetlen igaz Istenről beszélne nekik,
aki képes meggyógyítani és megszabadítani (lásd Ézs 37:20). Ahelyett, hogy az
Isten igazságáról szóló üzenet – amely miatt Ő meghosszabbította életét (lásd
Ézs 38:19) – megosztására használná ezt a lehetőséget, inkább magára és
királysága dicsőségére tereli a babiloniak figyelmét.
Ellen White így ír
erről a Próféták és királyok című
könyvében: „Ezékiás a követek
látogatásakor hűtlennek bizonyult megbízatásához. E kudarcának története
mindenki számára fontos tanulságot hordoz. Sokkal többet kellene beszélnünk
életünk drága fejezeteiről, Isten irgalmáról és jóságáról, a Megváltó páratlan
szeretetéről. Ha szívünk és gondolatvilágunk telve van Isten szeretetével,
akkor nem nehéz elmondani azt, ami lelkünket betölti. A nagyszerű gondolatok,
nemes törekvések, az igazság világos felismerése, önzetlen célok, kegyesség és
szentség utáni vágyakozás olyan szavakban jut kifejezésre, amelyek feltárják,
milyen kincset rejteget szívünk.
Társainknak, akikkel napról napra együtt vagyunk, szükségük van
segítségünkre és tanácsainkra. Olyan lelki állapotban lehetnek, amikor az
idejében mondott szó maradandóan lelkükbe vésődik. Lehet, hogy holnap
egyesekkel már nem találkozhatunk. Milyen hatással vagyunk útitársainkra?” (Budapest, 1995, Advent Kiadó. 216. oldal.)
Ellen White következtetése Ezékiás király
története alapján, hogy ha helyesen használjuk a megfelelő alkalmakat, a jóra
való befolyásunk százakat, ezreket is elérhet és pozitívan befolyásolhat. Mit
teszünk tehát az Istentől kapott befolyásunkkal ma? Ha eljönnek hozzánk, életünkre kíváncsian,
„tárlatvezetést” tartunk nekik, mint Ezékiás, vagy rámutatunk az igaz Istenre,
aki egyedül képes gyógyulást és jólétet adni az országnak?
Imádságom: Urunk!
Kérünk, bocsásd meg, hogy túl gyakran tulajdonítjuk a Te dicsőségedet
magunknak! Bocsásd meg, hogy keresztényként oly gyakran elszalasztjuk annak
lehetőségét, hogy hatalmadról és igazságodról beszéljünk! Bocsásd meg, hogy
befolyásunkat a magunk érdekében használjuk, ahelyett, hogy Rád irányítanánk
mások figyelmét! Ismét Neked szenteljük magunkat és a mai naptól többé nem
tulajdonítjuk magunknak azt, ami csakis a Tiéd. Ámen.
Melodious Echo Mason
100. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezetéhez (június
25-július 1.).
Feszültség van aközött,
amit kaptunk az életben és amiért megdolgoztunk. Táplálja az egónkat, ha arra
gondolunk, amit vagyonban vagy eredményekben elértünk. Mások vagyona és
eredményei láttán szeretjük elhalmozni őket bókokkal és dicséretekkel. Ezzel
azt érjük el, hogy jó ponotkat gyűjtünk a magunk számára, mint akik hitelre
méltóak, továbbá vállonveregetést.
Természetesen az
életben minden helyzet a kapott lehetőségek és a megszerzett
lehetőségek egy kombinációja. Ez a gondolat jelenik meg az alábbi
egyszerű képben: „Az ajtó nyitva állt, de nekem kellett rajta besétálnom.”
Azonban, ha Istent is számításba vesszük, mit mondhatunk, mit értünk el, és mi
az, amit Isten lehetővé tett számunkra? A mérleg nyilvánvalóan arra billen,
amit kaptunk, és amihez Isten erőt adott nekünk, hogy megtehessünk.
A Próféták és
királyok ezen fejezete Izrael hatalmas, erős, gazdag és művelt királyát
mutatja be, aki annak ellenére, amit elért, világosan ki van szolgáltatva
annak, amit Isten adott. A teljes vagyona, népe, a föld, amelyen élnek és az
egész élete Isten ajándéka. Isten rendeli el, hogy mi van és mi nincsen, hogy
az élet mikor kezdődik, és mikor ér véget.
Amikor Isten Ezékiásnak
adta azt a csodálatos ajándékot, hogy tovább élhet, lehetőséget kapott, hogy
bemutassa a világnak mindazt, amit az Úrtól kapott, de ő ehelyett az általa megszerzett
dolgokat mutogatta. Isten legértékesebb ajándékai soha nem azok a dolgok,
amiket felhalmozunk. Isten legértékesebb ajándéka a leírhatatlan szeretete. Ez
olyan szeretet, amelyet soha nem tudunk megszerezni vagy kiérdemelni saját
cselekedetünk által.
Összpontosítsunk Isten
leírhatatlan szeretetére, ahelyett, hogy mi mindent szerezhetünk ezen a földön!.
Tommy Poole
Segédlelkész
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése