Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezet 714. nap
Akinek "...nem fogyott el irgalma" (JSir 3:22),
meghallgatta szolgája imáját. "Ézsaiás még a város közepére sem ért,
amikor így szólt hozzá az Úr igéje: Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem
fejedelmének: Így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene. Meghallgattam
imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak, három nap múlva már
fölmehetsz az Úr házába. Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. Asszíria
királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa
leszek ennek a városnak önmagamért és szolgámért, Dávidért" (2Kir 20:4-6).
A próféta örömmel tért vissza a bíztató és reményt keltő
üzenettel. Meghagyta, hogy tegyenek egy köteg fügét a beteg testrészre, és
elmondta a királynak Isten beszédét, amely irgalmat, oltalmat és gondviselést
ígért.
Mint Mózes Midián földjén; Gedeon a mennyei küldött
jelenlétében; Elizeus közvetlenül mestere elragadtatása előtt; Ezékiás is jelt
kért, amely tanúsítja, hogy az üzenet a mennyből származik. "Mi lesz a
jele - kérdezte a prófétát -, hogy meggyógyít az Úr, és három nap múlva fölmehetek
az Úr házába?"
"Kapsz jelet az Úrtól arra, hogy az Úr teljesíti azt
az igét, amelyet kijelentett - válaszolt a próféta: Előre menjen az árnyék tíz
fokkal, vagy visszafelé menjen tíz fokkal? ... Könnyű az árnyéknak tíz fokkal
megnyúlnia - felelte Ezékiás. Ne úgy legyen, hanem menjen az árnyék visszafelé
tíz fokkal.".
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
37
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Szanhérib Rabsakén keresztül
küldött gúnyos üzenete után elképzelhetjük a szorongást Ezékiás király
udvarában. Azonban Ezékiás megszaggatta a ruháit, zsákruhát öltött, és
ahelyett, hogy összevonta volna a seregét, vagy földi bölcsességet vett volna
igénybe, Istenhez fordult.
Ahogy láthatjuk, ebben
a fejezetben Rabsaké továbbra is meg akarja félemlíteni Ezékiást, hogy ne
bízzon az Úrban (ez alkalommal egy istenkáromló levélen keresztül – 14. vers).
Azonban ezek a lépések csak megerősítették Ezékiást, hogy még erősebben az Úrba
kapaszkodjon. Ez egy fontos lecke számunkra, akik kisebb-nagyobb nehézségekkel
nézünk szembe.
Rendkívül szeretem
Ezékiás imáját az Úrhoz. „Seregeknek Ura,
Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak
Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet” (16. vers). Az a mód, ahogyan
Ezékiás elkezdte az imáját, nagyon fontos. Emlékezzünk, hogy két kérub takarta
be a frigyláda fedelét a szentélyben (4Móz 7:89). Azzal, hogy megemlíti Istent,
amint ezen kérubok között ül, Ezékiás emlékezteti az Urat arra, hogy Ő a
kegyelem Istene. Szintén kiemeli, hogy Isten nem csak egy hatalmas Isten, de Ő
az egyetlen, és Ő minden földi királyság királya, mint az egész föld teremtője.
Ezért neki egyáltalán nem nehéz megoldani Szanhérib király és az ő asszír
szolgájának a problémáját.
Ezékiás folytatja az
imáját: „Uram hallgass meg, és nézz reám. Látod, miket mondanak rólad? És az is
igaz, hogy már rengeteg nemzetet elpusztítottak. De azok a nemzetek fa és kő
istenekben bíztak. Te nem olyan isten vagy. Hallgasd meg imámat és ments meg
minket, hogy az összes nemzet (mind az asszírok, mind a környező népek)
láthassák, hogy csakis TE vagy az egyetlen igaz Isten, és csak Te tudsz
szabadítást adni.” (Az író saját parafrázisa a 16-20. versek alapján.)
Miért ne válaszolna
Isten egy ilyen védőbeszédre? Zsoltárok 50:15-ben ezt olvashatjuk: „És hívj segítségül engem a nyomorúság
idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” És Isten pontosan
ezt tette, megszabadította Jeruzsálemet. A fejezet utolsó versében az Úr
angyala egymaga elpusztított 185 000 fegyverest az asszír seregből.
Szanhérib nem csak megszégyenülve vonult haza, de nem sokkal később a saját
fiai gyilkolták meg.
„Amikor leküzdhetetlen nehézségekkel állunk szemben, első védelmi
vonalunk mindig az Isten ígéreteire alapozott ima legyen. Mint Ezékiás király,
aki Isten elé tárta a fenyegető levelet, nekünk is úgy kell letenni minden
terhünket (kisebbet és nagyobbat) Isten elé, és kérjük az Ő ígéretének
beteljesedését.
Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és
aggodalmaitokat, s mindazt, ami nyom és kínoz Isten elé! Terheiteket sohasem
találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt. Ő, aki hajatok szálát is
számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. »Igen irgalmas az Úr
és könyörületes« (Jak 5:11). Nyomorunk és jajkiáltásunk szívéig hat. Vigyétek
őhozzá mindazt, ami szíveteket nyomja. Senki sem oly nehéz, hogy ne bírná el,
mert hisz Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit.
Békességünk feltételei közül egyik sem oly jelentéktelen, hogy ne részesítené
figyelemben”
(Ellen G. White: Jézushoz vezető út.
Budapest, 1999, Advent Kiadó. 75-76. oldal).
Melodious Echo Mason
100. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezetéhez (június
25-július 1.).
Feszültség van aközött,
amit kaptunk az életben és amiért megdolgoztunk. Táplálja az egónkat, ha arra
gondolunk, amit vagyonban vagy eredményekben elértünk. Mások vagyona és
eredményei láttán szeretjük elhalmozni őket bókokkal és dicséretekkel. Ezzel
azt érjük el, hogy jó ponotkat gyűjtünk a magunk számára, mint akik hitelre
méltóak, továbbá vállonveregetést.
Természetesen az
életben minden helyzet a kapott lehetőségek és a megszerzett
lehetőségek egy kombinációja. Ez a gondolat jelenik meg az alábbi
egyszerű képben: „Az ajtó nyitva állt, de nekem kellett rajta besétálnom.”
Azonban, ha Istent is számításba vesszük, mit mondhatunk, mit értünk el, és mi
az, amit Isten lehetővé tett számunkra? A mérleg nyilvánvalóan arra billen,
amit kaptunk, és amihez Isten erőt adott nekünk, hogy megtehessünk.
A Próféták és
királyok ezen fejezete Izrael hatalmas, erős, gazdag és művelt királyát
mutatja be, aki annak ellenére, amit elért, világosan ki van szolgáltatva
annak, amit Isten adott. A teljes vagyona, népe, a föld, amelyen élnek és az
egész élete Isten ajándéka. Isten rendeli el, hogy mi van és mi nincsen, hogy
az élet mikor kezdődik, és mikor ér véget.
Amikor Isten Ezékiásnak
adta azt a csodálatos ajándékot, hogy tovább élhet, lehetőséget kapott, hogy
bemutassa a világnak mindazt, amit az Úrtól kapott, de ő ehelyett az általa
megszerzett dolgokat mutogatta. Isten legértékesebb ajándékai soha nem azok a
dolgok, amiket felhalmozunk. Isten legértékesebb ajándéka a leírhatatlan
szeretete. Ez olyan szeretet, amelyet soha nem tudunk megszerezni vagy
kiérdemelni saját cselekedetünk által.
Összpontosítsunk Isten
leírhatatlan szeretetére, ahelyett, hogy mi mindent szerezhetünk ezen a földön!.
Tommy Poole
Segédlelkész
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése