Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezet 713. nap
29.
Babilónia követei
Áldásos uralkodása közben Ezékiás hirtelen
"...halálosan megbetegedett", és nem volt számára emberi segítség.
Amikor Ézsaiás ezzel az üzenettel jelent meg előtte: "Így szól az Úr:
Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben!" (Ézsa 38:1)
úgy tűnt, hogy fel kell adnia utolsó reményét is.
Helyzete kilátástalan volt. A király azonban most is
imádkozott ahhoz, aki mindeddig oltalma és erőssége volt, "...mindig
biztos segítség a nyomorúságban" (Zsolt 46:2). "...arcát a fal felé
fordította, és így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy
én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És
Ezékiás keservesen sírt" (2Kir 20:2-3).
Dávid kora óta egy király sem tett olyan sokat Isten
országának építéséért a hitehagyás és a csüggesztő körülmények idején, mint
Ezékiás. A haldokló király hűségesen szolgálta életében Istenét, és erősítette
a nép bizalmát Jahvéban, mint legfőbb Urukban. Most úgy könyörgött, mint Dávid:
"Jusson hozzád imádságom,
figyelj esedezésemre!
Mert tele van bajokkal a lelkem,
életem közel került a holtak hazájához" (Zsolt
88:3-4).
"Mert te vagy Uram, reménységem,
te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta."
"...ha elfogy az erőm, ne hagyj el!"
"Ó Isten, ne légy távol tőlem,
Istenem, siess segítségemre!"
"Istenem, ne hagyj el
késő vénségemben sem,
míg csak hirdethetem hatalmadat,
nagy tetteidet a jövő nemzedéknek"
(Zsolt 71:5, 9, 12, 18)..
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
36
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Itt olvashatjuk
Szanhérib király júdabeli hódítását: a fejezet (és Ézsaiás 37-38 fejezeteinek)
történelmi leírása csaknem szóról szóra megegyezik a 2Királyok 18-20. fejezetek
leírásával, bár a Királyok második könyvében kicsivel több részletet találunk.
Tekintsünk egy kicsit a
színfalak mögé: Salamon király uralkodásának lelki hanyatlása után a korábban
egységes izraeli nép lassan két különböző királyságra szakadt. Az északi izraeli
királyságra és a déli Júdára. Izrael áldozatul esett az ellenséges népeknek a
korrupt vezetők és királyok miatt. Habár Júdában is voltak korrupt királyok,
mégis volt néhány nemes uralkodó is, ezért terjesztette ki Isten az áldását egy
kicsit tovább Júdára. Ezékiás is a jó királyok közé tartozott.
Amikor Ezékiás király
hatalomra lépett, ellentétben bűnös apjával, Akház királlyal, azonnal
eltávolítatta a „magaslatokat” és lerombolta az imádati helyeket, a ligeteket,
elpusztította a bálványokat. Továbbá annyira mélyen megbízott az Úrban, hogy a
Biblia ezt írja: „és ő utána nem volt
hozzá hasonló Júda minden királyai között sem azok között, akik ő előtte
voltak. Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott ő tőle” (2Kir
18:5,6).
Mikor Ezékiás már
negyedik éve uralkodott Júdában, Asszíria hadba indult, és Samáriát, az északi
Izrael királyságának a fővárosát ostrom alá vette. Azonban nem telt el tíz év
sem, hogy Asszíria felvonult Júda ellen is. Ekkor esett el sok erődített város,
és ekkor került Jeruzsálem, a főváros is ostrom alá. Sokaknak ekkor úgy
tűnhetett, hogy egész Júda el fog esni. De a Biblia azt írja, „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”
(Róm 8:31).
Álljunk meg egy
pillanatra és elemezzük, hogyan beszélt Rabsaké, Szanhérib király arrogáns
lákisi szóvivője Ezékiás király embereihez, mikor arról próbálta őket meggyőzni,
hogy adják meg magukat. Eléggé meghökkentő. Idézem:
-
Kiben
bíztok meg? (4. vers)
-
Valószínűleg
nem tudtok az Úrra támaszkodni, vagy igen? (7. vers)
-
Ne
engedjétek, hogy Ezékiás vagy az ő Istene becsapjon titeket (14-15. vers)!
-
Inkább
kössetek velünk egyezséget – és mi gabonával és musttal, kenyérrel és szőlővel
teli földre viszünk titeket (17. vers).
-
Vigyázzatok,
nehogy Ezékiás elhitesse veletek, hogy az Úr megszabadít titeket (18. vers)!
-
Talán
más királyságokat megmentettek az isteneik az asszír király kezéből? (18. vers)
-
Nem!
Ezért ne is várjátok, hogy az Úr titeket meg fog szabadítani (19. vers).
-
Sokkal
erősebbek vagyunk, mint bármelyik isten (19-20. vers).
Micsoda istenkáromlás!
Azonban nem halljuk ezeket a szavakat napjainkban másoktól itt a földön? Néha
ezek a gúnyos szavak olyan emberektől jönnek, akik magukat kereszténynek
vallják. Melyik szóra hallgatunk: a szkepticizmus és kétség szavára, vagy a
hitünkre? Az ihletett szöveg így szól: „Figyeljünk
oda szavainkra! Szóljunk hittel, és hitünk lesz. Ne adjunk helyet a
csüggedésnek egy gondolat erejéig sem Isten munkáját illetően! A kétely
egyetlen szavát se ejtsük ki! Olyan az, mint a mag, amit ha elvetünk, a
csüggedés és hitetlenség gyümölcsét termi a beszélő és a hallgató szívében
egyaránt ” (Evangelism, 633. o.).
Ne számítson, hogy
milyen körülmények között vagyunk, ne számítsanak a körülvevő seregek, az
előttünk tornyosuló akadályok, vessük bizalmunkat Istenbe és figyeljük, hogy mi
mindent fog tenni értünk!
Melodious Echo Mason
100. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 29. fejezetéhez (június
25-július 1.).
Feszültség van aközött,
amit kaptunk az életben és amiért megdolgoztunk. Táplálja az egónkat, ha arra
gondolunk, amit vagyonban vagy eredményekben elértünk. Szeretjük záporoztatni a
rendkívüli bókokat mások eredményeire és vagyonára. Ezzel azt érjük el, hogy
magunk számára pontokat gyűjtünk, mint hitelre méltóak, továbbá
vállonveregetést.
Természetesen az életben
minden helyzet egy kombinációja a kapott lehetőségeknek és a megszerzett
lehetőségeknek. Ez a gondolat jelenik meg az alábbi egyszerű képben: „Az ajtó
nyitva állt, de nekem kellett rajta besétálnom.” Azonban, ha Istent is
számításba vesszük, mit mondhatunk, mit értünk el és mi az, amit Isten lehetővé
tett számunkra? A mérleg nyilvánvalóan arra billen, amit kaptunk, és amihez
Isten erőt adott nekünk, hogy megtehessünk.
A Próféták és királyok
ezen fejezete Izrael hatalmas, erős, gazdag és művelt királyát mutatja be, aki
annak ellenére, amit elért, világosan ki van szolgáltatva annak, amit Isten
adott. A teljes vagyona, népe, a föld, amelyen élnek és az egész élete Isten
ajándéka. Isten rendeli el, hogy mi van és mi nincsen, hogy az élet mikor
kezdődik, és mikor ér véget.
Amikor Isten Ezékiásnak
adta azt a csodálatos ajándékot, hogy tovább élhet, lehetőséget kapott, hogy
bemutassa a világnak mindazt, amit Istentől kapott, de ő ehelyett az általa
megszerzett dolgokat mutogatta. Isten legértékesebb ajándékai soha nem azok a
dolgok, amiket felhalmozunk. Isten legértékesebb ajándéka a leírhatatlan
szeretete. Ez olyan szeretet, amelyet soha nem tudunk megszerezni vagy
kiérdemelni saját cselekedetünk által.
Összpontosítsunk Isten
leírhatatlan szeretetére, ahelyett, hogy mit szerezhetünk ezen a földön.
Tommy Poole
Segédlelkész
Walla Walla University,
USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése